← Magyarország

Gf.40284/2019/9 – Fővárosi Ítélőtábla

FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA 19.Gf.40.284/2019/

  1. szám A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Zaicz Gáborné dr. Czelecz Éva ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve felperesnek (cím) a dr. Király Olivér ügyvéd (cím) által képviselt alperes neve alperes (cím) ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma 2.G.40.147/2018/
  2. szám alatti ítélete ellen a felperes által
  3. sorszám alatt benyújtott, Pf.
  4. és
  5. szám alatt kiegészített fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 100 000 (százezer) forint másodfokú eljárással felmerült költséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] A felperes fő tevékenységként foglalkozik gépek, különösen D. gyártmányú ipari mosodai berendezések nagykereskedelmével. Az alperes közúti áruszállítással, szárazföldi szállítást kiegészítő szolgáltatással foglalkozik, a felek a perbelit megelőzően több alkalommal is kötöttek szerződést a felperes javára áru szállítására. [2] A felperes ügyvezetője, N. S. Gy.
  6. július
  7. napján e-mailben kért ajánlatot az alperestől közösségi részrakomány szállítására a franciaországi L-B. felrakóhelyről Magyarországra T., H., Z., P. lerakóhelyekre azzal, hogy a t-i lerakóhelyre két gépet kért leszállítani. Az e-mailben összesen 5 tétel mosó- illetőleg szárítógép gyártótól való elszállítására kért ajánlatot, megadva a szállítás valamennyi lényeges paraméterét. [3] Az alperes részéről eljáró Ő. A. tájékoztatta a felperest, hogy a jelzett hétre nincs szabad hely az autóikon, az azt követő héten tudják felvenni az árut, a felperes érdeklődésére megerősítette, hogy a partnere száz százalékig biztosan tudja vállalni a
  8. július
  9. felvételt. [4] A felperes törvényes képviselője
  10. július 12-én elküldött e-mailben a szállítást a vállalt felvételi dátummal megrendelte. Az alperes ugyanezen a napon szintén e-mailben a megrendelést visszaigazolta, a visszaigazolásban az ajánlatkérő levélben meghatározott tételek szerepeltek, a vállalási árat 580 euróban rögzítette. A visszaigazolás ún. előnyomtatott része tartalmazta, hogy „A megállapodott díj kizárólag a felrakó helytől lerakóhelyig történő szállítmányozás díját foglalja magában, nem tartalmazza az egyéb járulékos költségeket. (…) A szállítmányozó a díjon és egyéb járulékos költségeken felül követelheti a szállítmányozással kapcsolatban felmerült szükséges vagy hasznos igazolt költségeinek megtérítését is. Alperes neve, mint szállítmányozó, szabadon határozza meg a szállítmányozási feladat saját vagy harmadik személy fuvarozó gépjárművével történő teljesítését." Szintén az előnyomtatott részben tartalmazta, hogy a szerződésben nem rögzített kérdésekben a Magyar Általános Szállítmányozási Feltételek irányadók. A visszaigazolás utolsó bekezdése rögzítette továbbá, hogy amennyiben a megbízó a visszaigazolásra egy munkanapon belül írásban nem tesz eltérő tartalmú nyilatkozatot, a szállítmányozási szerződés a visszaigazolásban foglalt tartalommal jön létre. [5] A felperesi ügyvezető ezt követően e-mail-üzenetben elküldte a pontos lerakodási címeket, valamint a kapcsolattartók nevét és elérhetőségét, továbbá kérte a sofőr vagy a cég nevének közlését. Elküldte az árufelvétel nyilvántartási-hivatkozási számait, melyre tekintettel
  11. július
  12. napján az alperes részéről a pontos lerakodási címekkel, kapcsolattartói adatokkal kiegészített megbízásvisszaigazolás érkezett, amely az előnyomtatott részt a korábbival egyezően tartalmazta. [6] Az alperes
  13. július
  14. napján e-mailben adott fuvarmegbízást a B. T. Kft.-nek a felperes által megjelölt áruk szállítására a franciaországi felrakóhelyről az alperes v-i telephelyére. [7] A B. T. Kft.
  15. július
  16. napján jelent meg a franciaországi felrakóhelyen. A helyszínen NH..6...880 számú nemzetközi fuvarlevelet (CMR fuvarlevél) állítottak ki, amelyen mellékelt okmányokként feltüntették négy megjelölt számú bizonylatot, amelyek közül a ....3589 két árucikket tartalmazott. A CMR fuvarlevélben átvett áruként 5 palettát tüntettek fel, 1574 kg összsúllyal. A fuvarlevelet a gyártó, továbbá a fuvarozó cégszerűen aláírta, a fuvarozó észrevételt, jelzést nem tett. [8] A B. T. Kft. a felperes áruit részrakományként, más megrendelők áruival együtt szállította.
  17. július
  18. napján érkezett az alperes v-i telephelyére, ahol az alperes raktárosa a sofőr jelenlétében 4 nagyobb méretű raklapot rakott le, majd a sofőrrel a raktárvezetőnél jelent meg, aki lepecsételte és aláírta a CMR fuvarlevelet anélkül, hogy azon megjegyzést, észrevételt tett volna. [9] Az alperes az árut saját raktárában tárolta, majd további belföldi fuvarozási szerződések megkötésével a címzettekhez továbbította, így T.-ra, a N. Kft. telephelyére leszállíttatta a DD35E szárítógépet, míg a megrendelés szerint szintén ezen lerakóhelyre szállítandó WED18E-ET mosógép nem érkezett meg, amelyről a N. Kft. értesítette a felperest. A felperes
  19. augusztus
  20. napján e-mailben jelezte az alperesnek, hogy a mosógép nem érkezett meg. Az alperes egyeztetett a fuvarozóval és a franciaországi felrakóhellyel, amely eredményre nem vezetett. [10] [11] A felperes képviselőjének feljelentése alapján a P. Megyei Rendőr-főkapitányság M-i Rendőrkapitányság V-i Rendőrőrs előtt indult nyomozást ...50/..76/2017 bü. szám alatti határozattal megszüntettek, mivel a nyomozás adatai alapján bűncselekmény elkövetése nem volt megállapítható, és a nyomozás folytatásától sem volt eredmény várható. [12] A felperes az eltűnt mosógépet ismételten megrendelte, és azt a megrendelőjének leszállította. [13] A felperes keresetében 4 255 634 forint kártérítés, valamint ennek
  21. július 27-től számított törvényes késedelmi kamata, és a perrel felmerült költsége megfizetésére kérte kötelezni az alperest. [14] Állította, hogy a felek között fuvarozási szerződés jött létre, az alperes a Polgári Törvénykönyvről szóló
  22. évi V. törvény (továbbiakban Ptk.) 6:
  23. §, 6:
  24. §

(4)bekezdése és 6:
  1. § alapján teljes kártérítési felelősséggel tartozik az eltűnt áruért. Arra az esetre, ha a bíróság megítélése szerint a felek között szállítmányozási szerződés jött létre, az alperes felelősségét a Ptk. 6:
  2. §
(1)bekezdés b) pontjára alapította. Jogi álláspontja szerint a CMR fuvarlevél igazolja, hogy mind az 5 tételt felrakták a francia gyárnál és azok alpereshez megérkeztek, az alperes aláírásával elismerte, hogy átvette az árut. [15] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Állította, a felek között szállítmányozási szerződés jött létre, a bekövetkezett kárért tehát nem fuvarozóként felel. Az áru eltűnése a fuvarozó érdekkörében merült fel. Felelőssége a Ptk. 6:307. §
(1)bekezdése alapján sem áll fenn, mivel csupán 4 árucikk került a birtokába, az eltűnt mosógép nem. A követelést összegszerűségében is vitatta. [16] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 212 780 forint perköltséget. [17] Megállapította, hogy a felek között szállítmányozási szerződés jött létre. Az alperes nem csupán a fuvarozóval kötött szerződést nemzetközi fuvarozás teljesítésére, hanem a fuvarozótól az árut átvette, a saját telephelyén tárolta, őrizte, majd újabb fuvarozási szerződések megkötésével továbbította a címzetthez; ekként a fuvarozással összefüggő egyéb szerződéseket kötött és teljesített. Az alperestől kapott visszaigazolás szintén szállítmányozási szerződésre utal. Az alperes ekként nem fuvarozóként felel. [18] A felperes másodlagosan előterjesztett jogi érvelése vonatkozásában rögzítette, hogy a Ptk. 6:307. §
(1)bekezdés b) pontja csak abban az esetben alapozza meg a szállítmányozó felelősségét, ha a birtokában lévő küldemény vész el vagy károsodik. Az alperes által aláírt CMR fuvarlevélen 5 paletta áru szerepel, azonban annak adataival szemben lehetőség van az ellenbizonyításra. A beszerzett nyomozati anyag, különösen az alperes biztonsági kamerája által készített felvétel alapján megállapítható, hogy ténylegesen csak 4 áru került az alperes birtokába, amelyet leszállított a szerződésbe megjelölt célállomásokra. E körben további bizonyítási eljárás lefolytatását nem találta szükségesnek. [19] A felperes a per során ugyan utalt arra, hogy a szállítmányozó utasítás nélkül is köteles a megbízó jogainak megóvásához szükséges nyilatkozatokat megtenni, illetőleg vitatta, hogy az alperes a fuvarozó kiválasztásánál kellő gondossággal járt el, azonban a
  1. április
  2. napján megtartott tárgyaláson a felperesi képviselő akként nyilatkozott, hogy ezek nem kapcsolódnak a kereseti kérelemhez, ezért ezt érdemben nem vizsgálta. [20] A felperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a keresete szerint kérte marasztalni az alperest, míg másodlagosan kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését. [21] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság iratellenesen állapította meg, hogy a franciaországi telephelyen csupán 4 paletta zártan csomagolt árut rakodtak a teherautóra. Az ipari mosodai gépek darabonként kerültek szállításra, a CMR fuvarlevélben 5 paletta szerepelt, a mellékletét képező szállítólevél tartalmazta, hogy az ....3589 nyilvántartási számhoz 2 darab tartozik. Ennek megkérdőjelezésére az alperes érdekkörébe tartozó sofőr tanúvallomása nem alkalmas, a gépek terjedelme és súlya kizárja a tévedés lehetőségét. [22] Szintén iratellenesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperesnek csupán 4 termék került a birtokába, az ítélete a Ptk. 6:
  3. §
(2)bekezdésébe ütközik. Az alperes nem csatolta a fuvarozóval kötött szerződést, nem igazolta, hogy a telephelyén miként került sor az áru átvételére, az átvételkor kiállított okiratokat nem csatolta. A csomagolás miatt a videofelvételen nem azonosíthatóak a lerakott áruk, hiányjegyzőkönyv nélkül nem állapítható meg, hogy milyen áru érkezett. Kiemelte, hogy a videofelvétel változtathatósága miatt kétséget kizáró bizonyíték nem lehet. A fellebbezés kiegészítéséhez belföldi fuvarlevelet csatolt, amely két önálló, pontosan megnevezett árut tartalmaz adott lerakási helyre. Idézte az alperes képviselőjének perbeli nyilatkozatait azok ellentmondásosságára utalva. Kiemelte, hogy a Pp. 4. §
(1)bekezdésére figyelemmel a nyomozó hatóság határozatában foglaltak a bíróságot nem kötötték. [23] Továbbra is állította, hogy a felek között fuvarozási szerződés jött létre, a jogviszonyra a CMR irányadó, amelynek
  1. cikke értelmében a fuvarlevél az ellenkező bizonyításáig bizonyítékul szolgál a fuvarozási szerződés megkötésére, a szerződés feltételeire, és arra nézve, hogy a fuvarozó az árut átvette. A felperes minden esetben fuvarozást rendelt meg az alperestől, aki szállítási díjat számlázott; jelen esetben is csupán az képezte az alperes feladatát, hogy az árut megadott helyről a felperes által megadott helyekre szállítsa. Önmagában a fuvarozás megszakítása a szerződést nem teszi szállítmányozási szerződéssé. [24] Az alperes a Ptk. 6:
  2. §
(1)bekezdése alapján felel a hiányért akkor is, ha a felek között szállítmányozási szerződés jött létre. Azt is figyelembe kellett volna venni, hogy az alperes a küldeményt más küldeményekkel együtt továbbította. [25] Hivatkozott arra is, hogy a Magyar Általános Szállítmányozási Feltételekben nem állapodtak meg. Az alperes a díj meghatározásakor kifejezetten kizárt olyan járulékos költségeket, melyek arra utalnak, hogy az alperes a fuvarozáson kívül bármely másra vállalt volna kötelezettséget. Önmagában nem eredményez szállítási szerződést az, hogy az alperes az árut újrafeladással továbbítja. [26] Az alperes továbbá nem a Ptk. 6:
  1. § szerint járt el, felel azért a kárért, amely a fuvarozóval szembeni igény érvényesítésének elmulasztása miatt őt, mint megbízót érte. Ezt a bíróságnak akár hivatalból is vizsgálnia kellett volna. [27] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében - tartalma szerint - az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes másodfokú eljárással felmerült költségekben való marasztalását kérte. A fellebbezés nem alapos. [28] Az ítélőtábla a logikai sorrendet követve előbb az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló, a felperes által másodlagosnak megjelölt fellebbezési kérelmet vizsgálta. A felperes ezen fellebbezési kérelmét érdemben nem indokolta, az ítélőtábla megállapította, hogy lényeges eljárási szabálysértés nem történt, az elsőfokú bíróság a tényállást a kereset elbírálásához szükséges körben feltárta, az elsőfokú eljárás során a felek által felajánlott bizonyítást a Polgári perrendtartásról szóló
  2. évi III. törvény (továbbiakban Pp.)
  3. §
(4)bekezdésében meghatározott keretek között lefolytatta. A Pp. 235. §
(1)bekezdésében írtaknak megfelelően a fellebbezésben új tény állítására, új bizonyíték előadására csupán korlátozottan van lehetőség. Az elsőfokú eljárás során a felperes nem indítványozta a fellebbezés kiegészítésében felsorolt, hiányolt okiratok beszerzését, a Pp. 235. §
(1)bekezdésében meghatározott feltételek hiányában erre a másodfokú eljárásban már nincs lehetősége, ezen bizonyítás lefolytatása az ítélet hatályon kívül helyezésének sem lehet indoka. [29] Az elsőfokú bíróság a tényállást túlnyomórészt a bizonyítékok logikus és okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg, és abból helytálló jogi következtetésekre jutott, ezért nem volt alapos a felperes elsődleges, az ítélet megváltoztatására irányuló fellebbezési kérelme sem. [30] A felek között, ahogyan azt az elsőfokú ítélet helytállóan megállapította, szállítmányozási szerződés jött létre. [31] A Ptk. 6:63. §
(1)bekezdése értelmében a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre, a szerződés létrejöttéhez a lényeges kérdésekben szükséges megállapodniuk [6:63. §
(2)bekezdés]. Ilyen lényeges kérdés a szerződés tartalmának meghatározása. [32] A Ptk. 6:
  1. § szerinti fuvarozási szerződés tárgya csupán a küldemény fizikai továbbítása. A jelenleg hatályos Ptk. az
  2. évi IV. törvénnyel egyezően a fuvarozási jogviszony alanyaiként a fuvarozót, a feladót és a címzettet különbözteti meg, a hatályba nem lépett
  3. évi CXX. törvény ezzel ellentétben a fuvaroztató és a fuvarozó közötti szerződésről rendelkezett. A fuvaroztató és a feladó nem esik feltétlenül egybe, a közöttük fennálló jogviszony szabályozása nem a fuvarozási szerződés, hanem a felek megállapodásától függő, más, jellemzően megbízási szerződés keretei között történik. [33] A 6:
  4. § szerinti szállítmányozási szerződés a fuvarozással kapcsolatos ügyviteli tevékenység kifejtésére irányuló önálló szerződés, amelynek középpontjában valamely küldemény továbbításának a megszervezése, lebonyolítása áll. Tárgya a küldemény továbbításához szükséges fuvarozási és egyéb szerződések megkötése a szállítmányozó nevében, de a megbízó számlájára, valamint a küldemény továbbításával kapcsolatos egyéb teendők elvégzése, lényegében fuvarszervező feladatok ellátása, jutalék fejében. [34] Nem annak van döntő jelentősége, hogy a tényleges fuvarozást a jogosulttal a jogviszonyba nem kerülő kötelezett teljesíti (hiszen a fuvarozó alfuvarozót bízhat meg), vagy hogy ha a szállítmányozó saját fuvareszközzel nem rendelkezik (FIT 11.Gf. 41.568/2013/4., Gf.10.40.086/2015/4.). Annak sincs önmagában jelentősége, hogy a fuvarozást megszakítják-e. Elsősorban a felek szerződési akarata vizsgálandó, melynek megállapítása során az írásbeli szerződés, egyéb írásbeli szerződési nyilatkozatok vizsgálata nem mellőzhető. [35] A felek előzetes egyeztetés során tisztázták a szállítandó áru fajtáját, mennyiségét, a szállítás paramétereit és ellenértékét, az ezt tartalmazó elektronikus levélváltásuk a szerződési szándéknyilatkozat szintjén maradt. A felperes
  5. július
  6. napján elküldött elektronikus levélben megrendelte a tisztázott feltételek mellett a szállítást, ezen nyilatkozata a Ptk. 6:
  7. §
(1)bekezdése szerinti, a szerződés megkötésére irányuló szándékát egyértelműen kifejező jognyilatkozat, azaz szerződési ajánlat. Előadása szerint az adott áruk fuvarozására irányult szerződéskötési szándéka, melynek a csatolt üzenet tartalma sem mond ellent. Az alperes visszaigazolásában ugyanakkor annak szövegezése szerint egyértelműen szállítmányozási szerződés megkötésére irányuló szándékát fejezte ki. Mivel a visszaigazolás lényeges kérdésben eltért a felperesi szerződési ajánlattól, azt a Ptk. 6:67. §
(1)bekezdése alapján új ajánlatnak kell tekinteni, mely ajánlatot a felperes a Ptk. 6:
  1. § szerint az egyetértését kifejező nyilatkozattal fogadhatott el, melyet a 6:
  2. §
(2)bekezdése alapján szóban, írásban vagy ráutaló magatartással is megtehetett. Az alperes a megrendelés visszaigazolásban rögzítette, hogy amennyiben a megrendelő a visszaigazolásra egy munkanapon belül nem tesz eltérő nyilatkozatot, úgy a szerződés az abban foglalt tartalommal jön létre. A felperes ezen határidőn belül eltérő tartalmú nyilatkozatot nem tett, ráutaló magatartással tehát elfogadta az alperesi szerződési ajánlatot. A felek között a szerződés a visszaigazolásban foglalt tartalommal, azaz szállítmányozási szerződésként jött létre a Ptk. 6:69. §
(1)bekezdése és 6:5. §
(3)bekezdése szerint. [36] A felek közötti jogviszony - ahogyan azt az elsőfokú bíróság is helytállóan kifejtette - tartalma szerint is szállítmányozásra irányult. A szállítmányozó feladata, hogy az árunak - átvett állapotában - felrakóhelyétől a kiszolgáltatásáig történő eljuttatását a fuvarozó gondos kiválasztásával, az útvonal optimális kijelölésével megszervezze, az ehhez szükséges szerződéseket megkösse, a kapcsolódó ügyintézési feladatokat - ha a megbízás erre kiterjed - ellássa, az áru útját nyomon kövesse és a releváns információkat, különösen a teljesítés menetében felmerülő váratlan akadályokat időben közölje a megbízójával annak érdekében, hogy ezáltal esetleges károsodástól megóvja. Az alperes nem csupán a küldemény felrakási helytől a lerakó helyekig történő továbbítását vállalta és végezte. A küldemény továbbítása érdekében az által kiválasztott fuvarozókkal fuvarozási szerződéseket kötött, megszervezte a küldemény címzetthez való elszállítását, átrakását, tárolását, tájékoztatta a felperest a tényleges fuvarozást végző gépjármű adatairól, arról, hogy az áru érkezése saját telephelyére, illetőleg kiszállítása a címzettekhez pontosan mely időpontban várható. A felek közötti jogviszony minősítése szempontjából nem releváns, ha az alperes egyes feladatát képező tevékenységeket nem vagy nem szerződésszerűen teljesített. [37] Megjegyzi az ítélőtábla, hogy habár a felperes törvényes képviselője jelen perben következetesen állította, hogy fuvarozási szerződést kötött, a M-i Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályán 2017. augusztus 22. napján felejelentőként történt meghallgatása során maga is akként fogalmazott, hogy a „szerződés alapján a szállítmányozó cég a Franciaországi gyárból a Magyarországi címzettekhez szállítja az árut", az alperest mindvégig szállítmányozó cégként jelölte meg, aki a konkrét szállítással egy partnerét, alvállalkozóját bízta meg. [38] A fellebbezésben foglaltakra tekintettel rögzíti továbbá az ítélőtábla, hogy a felperes az elsőfokú eljárás során nem hivatkozott arra, hogy a Magyar Általános Szállítmányozási Feltételek nem vált a szerződés részévé, a Pp. 235. §
(1)bekezdése alapján ezért arra fellebbezésében sem hivatkozhat. Az Általános Szállítmányozási Feltételek egy ajánlás, amelyet a szállítmányozó általános szerződési feltételként használhat. (BH2004.197.) Amennyiben az alperes lehetővé teszi, hogy azt a vele szerződést kötő fél a szerződéskötést megelőzően megismerje (a Magyar Általános Szállítmányozási Feltételek az interneten bárki számára hozzáférhető) és a másik fél azt elfogadja (akár a szerződés aláírásával, mint ráutaló magatartással) a Ptk. 6:78. §
(1)bekezdése szerint a szerződés részévé válik. [39] Mivel a felek között nem fuvarozási szerződés jött létre, az alperes kártérítési felelőssége a Ptk. 6:257. § és 6:268. §
(4)bekezdésére, illetőleg a CMR rendelet 17-29. Cikkére nem alapítható, az csupán a Ptk. szállítmányozási szerződésre irányadó rendelkezései alapján vizsgálható. [40] A felperes mind az elsőfokú eljárásban, mind a fellebbezésében hivatkozott arra, hogy az alperes a Ptk. 6:307.
(1)bekezdés b) pontja alapján szállítmányozóként is kártérítési felelőséggel tartozik. [41] A szállítmányozó speciális, fuvarozókénti felelősségének megállapítására akkor kerülhet sor, ha a küldeményt mások küldeményeivel együtt, azonos fuvarozási eszközzel továbbíttatta, és a kár ezen okból keletkezett, vagy a birtokában levő küldemény elvész vagy károsodik. [42] Az elsőfokú eljárásban a felperes a Ptk. 6:307. §
(1)bekezdés a) pontjára nem hivatkozott, ezért azt az elsőfokú bíróságnak nem kellett vizsgálnia, a másodfokú eljárásban a Pp. 235. §
(1)bekezdésére tekintettel a felperes erre már nem is hivatkozhat. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy habár a felperes áruját - a megrendelésnek megfelelően - valóban más árukkal együtt szállították, nincs arra utaló bizonyíték, hogy az áruhiány ezzel bármiféle ok-okozati összefüggésben következett volna be. [43] Az alperes a szállítmányozási szerződés alapján fuvarozási szerződést kötött a B. T. Kft.-vel a felepres által megjelölt áruk franciaországi felrakóhelyről saját v-i raktárába történő továbbítására. A lefolytatott bizonyítás eredményeként megállapíthatóan az áru felrakásakor kizárólag a fuvarozó és a gyár képviselői voltak jelen, az alperesi szállítmányozó megbízottja nem, ekként az áru a fuvarozó és nem az alperes birtokába került. [44] Az alperes és a B. T. Kft. fuvarozási szerződése alapján közöttük a CMR rendelkezései voltak irányadók. A szállításról nemzetközi fuvarlevelet állítottak ki, amelyben 5 paletta árut tüntettek fel 1574 kg összsúllyal, rögzítették a mellékletet képező okmányok számát, mely mellékleteken összesen 5 árucikket tüntettek fel. A Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló Egyezmény
  1. Cikke értelmében ez az ellenkező bizonyításáig bizonyítékul szolgál arra nézve, hogy a fuvarozó az árut átvette. A gépjárművezető nyomozás során tett tanúvallomása a fuvarlevél bizonyító erejének megdöntésére önmagában nem alkalmas, az elsőfokú bíróság ezért tévedett, amikor az ítélet tényállásában azt rögzítette, hogy a hiányzó berendezést már Franciaországban sem rakták fel a járműre. E tekintetben a felperes fellebbezése alapos, azért ezen megállapítást az ítélőtábla mellőzte az ítéletből. [45] A CMR fuvarlevélen megjegyzés nélkül átvette az árut, habár azon jól láthatóan 5 paletta szerepel és a mellékletből látszik, hogy a feltüntetett négy nyilvántartási számhoz ténylegesen 5 darab áru tartozik, az ....3589 referenciaszámhoz két gép tartozik. A CMR
  2. Cikke szerint, ha a címzett az árut anélkül vette át, hogy annak állapotát a fuvarozóval megvizsgálta volna, vélelmezni kell az ellenkező bizonyításáig, hogy a fuvarlevélben leírt állapotban, mennyiségben vett át. Ha együttesen megvizsgálták az árut, a vizsgálat eredményével szemben akkor van helye bizonyításnak, ha a hiány nem ismerhető fel. A CMR
  3. Cikke szerint ugyanakkor a vélelem megdönthető, a címzett, jelen esetben az alperes bizonyíthatja, hogy a nemzetközi fuvarlevélben foglaltakkal szemben a fuvarozó a részére csak 4 palettát adott át, így csupán négy berendezés került a birtokába. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási teher vonatkozásában e körben ugyan téves tájékoztatást adott, azonban a per érdemi elbírálására ennek nem volt kihatása az alábbiakra tekintettel. [46] A felperes fellebbezésében helytállóan hivatkozott arra, hogy a Pp.
  4. §
(1)bekezdése alapján a bíróságot nem köti a nyomozást megszüntető határozatban megállapított tényállás, azonban a nyomozati eljárás során beszerzett bizonyítékokat a Pp. 3. §
(5)bekezdése alapján felhasználhatja a tényállás felderítése érdekében. Az elsőfokú bíróság által a per anyagává tett nyomozati iratok között fellelhető Sz. Z. tanúvallomása, aki az alperes raktárosaként a beérkező áru kipakolását végezte. Részletesen nyilatkozott a rakodás menetéről, határozottan állította, hogy az alperesi telephelyen 4 raklapot pakoltak ki, a tehergépjárműben ilyen méretű raklap nem maradt. Ezzel azonosan nyilatkozott T. Cs. a szállítást végző tehergépjármű sofőrje, aki szintén állította, hogy négy raklapnyi árut raktak le V-en. A kihallgatott tanúk vallomását támasztotta alá a nyomozás során lefoglalt, az alperesi biztonsági kamera által rögzített felvétel is, amely a lerakodás folyamatát a Sz. Z. által elmondottakkal azonosan rögzítette. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok Pp. 206. §
(1)bekezdése szerinti mérlegelésével helytállóan állapította meg, hogy csupán 4 berendezés került az alperes birtokába, az alperes ezt a nyomozati iratok között fellelhető tanúvallomásokkal és a beszerzett videófelvétellel kellően bizonyította. A felperes - habár az elsőfokú bíróság tájékoztatása szerint a bizonyítási kötelezettség őt terhelte - e körben bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, a fellebbezésben hiányolt iratok benyújtását nem kérte, erre a másodfokú eljárásban már nem hivatkozhat. Hasonlóképpen az elsőfokú eljárás során a felperes a becsatolt videófelvétel eredeti, manipulációtól mentes állapotát sem vitatta, annak vizsgálatát nem kérte, ekként erre a Pp. 235. §
(1)bekezdésére figyelemmel a másodfokú eljárásban sincs lehetősége. Mivel a per tárgyát képező berendezés a fentiek szerint nem került az alperes birtokába, felelőssége a Ptk. 6:307. §
(1)bekezdés b) pontja alapján sem állapítható meg. [47] A felperes csupán a fellebbezésében állította, hogy az alperes az áru átvétele során az elvárható gondosságot nem tanúsította, és a kár ezzel összefüggésben következett be, az elsőfokú eljárás során erre nem hivatkozott. A bíróság döntése azonban a Pp. 215. §
(1)bekezdése szerint nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, a Pp. 3. §
(2)bekezdésére figyelemmel a bíróság a kereseti tényállásban előadottakhoz, valamint a kereset tárgyához, tehát a fél által érvényesíteni kívánt joghoz is kötve van, csak az érvényesített követelés megalapozottságát vizsgálhatja. A kereseti kérelemhez kötöttség ugyan nem jelent jogcímhez való kötöttséget is, az érdemi döntés Pp.
  1. § szerinti korlátja viszont kizárja, hogy a bíróság a kereset alapjául megjelölt tények valótlansága, vagy bizonyítottságának hiánya esetén döntését más tényalap figyelembevételével új jogcímen hozza meg. A felperes által megjelölt jogcímtől való eltérésre tehát csak a kereset szerinti tényalap azonossága esetén van jogi lehetőség (Legfelsőbb Bíróság Pfv.X.21.650/1998.), amely jelen esetben nem állt fenn. A felperes erre vonatkozó kereseti kérelmének, tényelőadásának hiányában az alperes kártérítési felelősége a Ptk. 6:
  2. § alapján nem volt vizsgálható. [48] Hasonlóképpen nem volt vizsgálható a Pp.
  3. §
(1)bekezdése alapján az alperes kártérítési felelőssége a Ptk. 6:
  1. § rendelkezéseinek esetleges megsértése miatt. Habár a felperes az elsőfokú eljárás során több előkészítő iratban is hivatkozott arra, hogy az alperes utasítás nélkül is köteles a megbízó jogainak megóvása érdekében szükséges nyilatkozatokat megtenni, illetőleg az alperes a fuvarozó kiválasztásánál nem kellő gondossággal járt el, jogi képviselője a
  2. április
  3. napján, a tárgyalás berekesztése előtt akként nyilatkozott, hogy ezen előadásai nem kapcsolódnak a kereseti kérelemhez. Ezen nyilatkozata nem értelmezhető másként, mint hogy a felperes ezen tényés jogállításra nem alapít keresetet, annak vizsgálatát nem kéri a bíróságtól. A Pp.
  4. §
(2)bekezdésében alapelvként rögzített, a feleket megillető rendelkezési elvre figyelemmel így az elsőfokú bíróság ezeket nem vizsgálhatta. A felperes tévesen állította fellebbezésében, hogy az elsőfokú bíróságnak ezt hivatalból is vizsgálnia kellett volna. A polgári perben fő szabályként a kérelemhez kötöttség elve érvényesül, mely szigorú szabály alól csak maga a Pp. vagy egyes anyagi jogszabályok teremtenek kivételt, a felek peresített jogviszonyára azonban ilyen kivétel nem irányadó. A másodfokú eljárásban a felperes a Pp. 247. §
(1)bekezdése alapján keresetét nem változtathatja meg, így ezen kérdések vizsgálatára a másodfokú eljárásban sem volt lehetőség. [49] Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a tényállás és jogi érvelés feni kijavítása és kiegészítés mellett a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. [50] A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles viselni saját másodfokú eljárással felmerült költségét, továbbá köteles megtéríteni az alperes másodfokú eljárással felmerült költségét, melyet az ítélőtábla az alperesi jogi képviselőt illető munkadíj 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése szerint meghatározható összegében állapított meg. Debrecen,
  1. január
  2. Dr. Veszprémy Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Gárdosi Judit s.k. előadó bíró, Dr. Árok Krisztián s.k. bíró A kiadmány hiteléül: -kiadó-

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.