Gf.40221/2019/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése szerinti fuvarozási szerződés jött létre, amelyben megállapodtak, hogy a fuvarozó alperes teljesítése során felmerülő költségeket a felperes előlegezi ... kártya átadásával, az azzal felhasznált szolgáltatások ellenértékének az elszámolásában egyeztek meg, a fuvardíjba történő beszámításra azonban - a fuvardíjak kifizetésének az elmulasztása miatt - nem került sor. A felperes a ... kártyával igénybe vett szolgáltatásokról a számlákat kiállította, melyek átvételét - az alperes vitatásával szemben okirattal igazolta. A becsatolt bizonylatokból kétségmentesen megállapítható volt, hogy a felperes az alperesnek átadott ... kártya felhasználásával felmerült költségeket érvényesít, azokon a perbeli kártya beazonosítható száma szerepel. Az alperes a személyes meghallgatása során úgy nyilatkozott, hogy a kártyát nem csak maga, hanem más sofőrök is használták, ennek azonban nincs jelentősége, mert a peres felek közötti szerződésben a ... kártyához fűződő vásárlások ellenértéke megtérítésére vállalt kötelezettséget, függetlenül attól, hogy az ténylegesen melyik gépkocsi használatával merült fel. Nem osztotta az elsőfokú bíróság az alperes elévülési kifogását; rögzítette, hogy a számlák átadására 2011. január 3-án került sor, a felperes az igényét az alperes által vele szemben fuvardíj megfizetése iránt indított perben 2013. május 23-án előterjesztett beszámítási kifogással érvényesítette, mely az elévülést a rPtk. 327. §

(1)bekezdése alapján megszakította. A beszámítási kifogás bizonyítatlansága miatt - elutasításra került, így érdemi elbírálást nem nyert a 7.G.40.456/

1. szám alatti perben, az elévülés az ítélet jogerőre emelkedésével,
2. február 12-én újra indult. A felperes a keresetét
3. április 7-én nyújtotta be, tehát az igényét az ötéves elévülési időn belül érvényesítette. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben kérte a megváltoztatását, a kereset elutasítását. Álláspontja szerint a felperes az elévülés megszakítását alátámasztó bizonyítékot nem terjesztett elő, ezért az ítéletben az elévülési kifogás elutasítására levont jogi következtetés téves a rPtk.
4. §

(1)bekezdésére, a rPtk. 325. §

(1)bekezdésére és a rPtk. 326. §

(1)bekezdésére figyelemmel. Önmagában az a körülmény, hogy a peres felek között jelen bíróság előtt 7.G.40.456/

1. számon indult, jogerős ítélettel zárult perben a felperes beszámítási kifogást terjesztett elő, az elévülés megszakítására nem vezetett, ugyanis azon perben a követelése jogszerűségét nem igazolta, sem számlákat, sem azok átvételéről szóló bizonylatot nem csatolt, ezért az alá nem támasztott beszámítási kifogás az elévülés megszakítására nem vezethetett. A számlák átadás-átvételét igazoló okiraton szereplő
2. január 3-i időponthoz képest öt év elteltével,
3. január 3-án a felperes igénye elévült. A jelen pert a fenti időpontot követően,
4. április 7-én indította meg, ezért a követelése bírói úton nem érvényesíthető. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság ... tanúkénti meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványát indokolás nélkül mellőzte, kérte nevezett tanú másodfokú eljárásban történő meghallgatását. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyását helyes indokai alapján. Véleménye szerint az elsőfokú bíróság a megfelelően megállapított tényállásból érdemben helyes jogi következtetésre jutott, valamint nem tévedett, amikor az elévülési kifogásnak nem adott helyt. Iratellenes a fellebbezési előadás a beszámítási kifogással érvényesített követelésre vonatkozó iratok becsatolásának a hiányára, ugyanis a 7.G.40.456/
5. számon folyamatban volt perben benyújtotta a követelés jogalapját igazoló számlát és az annak átvételét igazoló okiratot is, az alperes által állított okból tehát az elévülés nem következett be. Nem évült el a követelés azért sem, mert a felperes az elévülési időn belül az alperest teljesítésre felszólította, aki ezt követően a számlák visszaküldésével vitatta a követelés megalapozottságát, ez a körülmény azt az alperesi előadást is cáfolja, hogy nem rendelkezett számlákkal. Szükségtelen a fellebbezésben indítványozott tanúbizonyítás, azt jogszerűen mellőzte az elsőfokú bíróság, csak a per indokolatlan elhúzódását eredményezte volna. Az alperes fellebbezése az alábbiak szerint megalapozott. Az alperes védekezése folytán elsődlegesen elbírálandó elévülési kifogás tekintetében az elsőfokú bíróság a tényállást kellően feltárta, azonban abból tévesen vonta le a védekezés alaptalanságára vonatkozó jogi következtetését és jutott arra, hogy a felperes követelése bírósági úton érvényesíthető. A fordított perfelállású, jelen elsőfokú bíróság előtti 7.G.40.456/
6. számú perben, a másodfokú eljárásban meghozott 14.Gf.40.035/2014/
7. számú ítéletében a Fővárosi Ítélőtábla rögzítette, hogy a peres felek között
8. október 8-án fuvarozási keretszerződés jött létre, az eseti megállapodások nemzetközi közúti fuvarozásra vonatkoztak, ezért a jogviszonyra a rPtk.
9. §

(1)bekezdésén keresztül alkalmazandó az

1. évi
2. számú tvr.-rel kihirdetett Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről szóló Egyezmény (CMR). A felperes kereseti követelése a fuvarozási tevékenység ellátása céljából az alperesnek átadott üzemanyag- és szolgáltatási kártya használatából keletkező igény, amit arra alapított, hogy a fuvarozási keretszerződés
3. pontjában az alperes a ... kártyával felhasznált összeg megtérítéséért teljes anyagi felelősséget vállalt, az elszámolás technikai megoldásaként abban állapodtak meg, hogy a felhasznált összeg kiszámlázásra és a fuvardíjakból levonásra kerül. A fentiekből következően a jelen per tárgyát is a fuvarozási jogviszonyból származó pénzkövetelés, az egyes fuvarfeladatok teljesítése során felmerült, a felperes által előlegezett és az alperes által viselendő költség képezi, mely fuvaroztatói igény elévülése tekintetében - az érvényesített jog kétségmentes fuvarkötelmi jellegéből adódóan - a CMR
4. cikke alkalmazásának van helye. A CMR
5. cikke szerint a hatálya alá eső fuvarozáson alapuló igények - kivéve a szándékosság vagy súlyos gondatlanság esetét - egy év alatt évülnek el; az elévülési idő kezdete - amennyiben az igény nem a küldemény részleges vagy teljes elveszésével, megsérülésével, illetve kiszolgáltatási késedelmével összefüggő - a CMR
6. cikk 1.c.) pontja szerint a fuvarozási szerződés megkötését követő három havi időtartam eltelte; az elévülési határidőbe nem számít az a nap, amelyen az elévülési idő kezdődik. Az elévülési idő kezdetének a meghatározása körében - a fuvarszerződés keretjellege folytán - nem a
7. október 8-i időpont, hanem az egyes eseti megállapodások létrejöttének az időpontja lenne releváns. Figyelemmel azonban arra, hogy a költségek fuvarfeladatonkénti megoszlására nincs adat, az viszont kétségmentesen megállapítható volt a peres felek közötti 7.G.40.456/
8. számú perben becsatolt eseti fuvarmegbízásokból, hogy a megkötésükre
9. december 1-jével bezárólag került sor, a perbeli követelés elévülése az utolsó,
10. december 1-jén kelt megbízás alapulvételével a CMR
11. cikk 1.c.) pontja alkalmazásával - legkésőbb -
12. március 2-án megkezdődött. Az ezen időponttól számított, a CMR
13. cikk
14. pontja szerinti egy éves elévülési határidő a CMR
15. cikk
16. pontjának utolsó fordulatán keresztül alkalmazandó rPtk.
17. §

(1)bekezdése szerinti megszakító cselekmény nélkül telt el, ezért az elévülés

1. március 2-án bekövetkezett. A felperes a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét a fenti határidőt többszörösen elmulasztva,
2. április 7-én nyújtotta be. A rPtk.
3. §

(1)bekezdése értelmében elévült követelést bírósági úton nem lehet érvényesíteni, ezért a kereset elutasításának lett volna helye. Rámutat a Fővárosi Ítélőtábla arra, hogy lejárt elévülési határidő megszakítása fogalmilag kizárt, ezen okból és nem a fellebbezésben kifejtett okból tulajdonított tévesen jelentőséget az elsőfokú bíróság a peres felek közötti 7.G.40.456/

1. számú perben
2. május 23-án benyújtott beszámítási kifogásnak és tekintette azt az elévülés újbóli megkezdésére vezető megszakító cselekménynek. Az elévülés bekövetkezte szempontjából érdektelen a beszámítási kifogás érdemi vizsgálata, annak ugyanis - abban a perben elévülési kifogás előterjesztése hiányában - perjogi akadálya nem volt. A megszakítás kizártsága miatt a felperes is tévesen hivatkozott a fellebbezési ellenkérelmében arra, hogy a dátumszerűen meg sem jelölt, az alperes által vitatott, nem igazolt fizetési felszólítása melyre a
3. június 22-i tárgyaláson tett előadása szerint az alperes
4. március 31-én válaszolt, amelyben a követelést vitatta és a számlákat visszaküldte - az elévülést megszakította. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az
5. évi III. törvény (rPp.)
6. §

(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Az alperes az eredményes fellebbezése folytán az első- és a másodfokú eljárásban egyaránt pernyertes lett, ezért a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a rPp. 239. §-a alapján alkalmazandó rPp. 87. §

(1)bekezdés szerint a pervesztes felperes köteles az alperes képviseletét ellátó pártfogó ügyvéd díjának a viselésére, továbbá a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése alapján kötelezte az alperes költségmentessége folytán le nem rótt 303.740 forint jogorvoslati illeték Magyar Államnak, külön felhívásra történő megfizetésére. Budapest,

1. november
2. . Kurucz Zsuzsánna s. k. a tanács elnöke Levek Istvánné dr. s. k.. Felker László s. k. előadó bíró bíró