Bf.281/2019/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés

(8)bekezdés I. fordulat) miatt mint erőszakos többszörös visszaesőt 9 év szabadságvesztés büntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg, a vádlottat a feltételes szabadság kedvezményéből kizárta. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen a vádlott és védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést, az ügyész az elsőfokú ítéletet tudomásul vette. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség Bf.765/2019/2. számú átiratában a védelmi fellebbezést alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta. Ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a bizonyítékok mérlegelésével megalapozott tényállást állapított meg, amely pusztán a személyi rész körében szorul kisebb kiegészítésre. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének eleget tett, a vádlott védekezését elemezve a szakértői véleményt is figyelembe véve részletesen indokolta, hogy melyek azok a bizonyítékok, amelyek a terhelt általi elkövetést támasztják alá. Az irányadó tényállásból a vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű, és a cselekmény minősítése is törvényes. A büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket a törvényszék kellő részletességgel feltárta és értékelte és helyesen tartotta indokoltnak a vádlottra vonatkozó középmérték alkalmazását. Az ügyészi indítvány szerint az elsőfokú ítélet tényállását a Fővárosi Ítélőtábla a személyi rész körében egészítse ki, egyebekben a Be.605.§ egy bekezdés alapján hagyja helyben. A vádlott írásbeli fellebbezésében sérelmezte, hogy állításával szemben tanú1 vallomását tartotta hitelesnek az elsőfokú bíróság, emellett szerinte a törvényszék nem vette figyelembe számos betegségét és egészségromlását, mindezek miatt felmentését, másodsorban pedig a büntetés enyhítését kérte. A védő a vádlott nevében benyújtott beadványában a felmentést célzó fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint a Fővárosi Törvényszék tévesen állapította meg a tényállást és abból téves jogi következtetést vont le, továbbá indokolási kötelezettségének sem tett eleget indokolatlanul és egyoldalúan figyelmen kívül hagyva azokat a bizonyítékokat, melyek a vádlott ártatlanságát bizonyítják. Hangsúlyozta, hogy a tényállás megállapítása szempontjából lényeges körülmény, hogy az eljárás kezdeti szakaszától vádlott tagadta, hogy a sértett sérüléseit ő okozta volna. A tanúként meghallgatott sértett a bíróság előtt úgy nyilatkozott, hogy nem emlékszik a történtekre, nem tudja sérülései hogyan keletkeztek. Tanú1 tanúkénti meghallgatása az elsőfokú bírósági eljárásban nem volt lehetséges, a tárgyaláson ismertetett, a nyomozati szakban tett vallomása alapján pedig a védelem tanú1-et zavaros, pszichésen sérült emberek minősítette. Az ismeretlen helyen tartózkodó tanú pszichés állapotáról az elsőfokú bíróság nem tudott meggyőződni, vallomásának valóságtartalmát ezen körülmények okán értékelni nem lehet. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a Bv. intézetben indult fegyelmi eljárás megszüntetésre került azzal, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem állapítható meg, hogy sértett sérülései hogyan keletkeztek, illetve hogy a sérüléseket ki okozta. Összességében semmilyen konkrét bizonyíték nem utal a vádlott bűnösségének megállapítására. A téves tényállásból levont jogi következtetés is hibás, az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása nem teljes a tekintetben, hogy a tényállás megállapításánál milyen bizonyítékokat és miért, vagy miért nem fogadott el (Be.561.§

(3)bekezdés d) pont). Mindezek alapján a védelem az első fokon eljárt bíróság Fővárosi Törvényszék ítéletének megváltoztatását és a vádlott vád alóli felmentését indítványozta. A védő a nyilvános ülésen a fellebbezés írásbeli indokolásában foglaltakat teljeskörűen fenntartotta azzal, hogy az elsőfokú bíróság a tényállását nem tényekre, hanem vélelmekre alapította. Külön kiemelte a sértett tárgyalási nyilatkozatát, aki arról sem tudott nyilatkozni, hogy keletkeztek a sérülései. Felhívta a figyelmet arra, hogy tanú1 maga is érdekelt volt abban, hogy vádlottat terhelje. A védő álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által vizsgált körülmények nem alkotnak olyan egységes láncolatot, amely alapján védence bűnössége kétséget kizáró módon megállapítható lenne. A vádlott felszólalásában pszichés betegsége mellett magas vérnyomására és egyéb egészségügyi problémájáról hivatkozott. Az utolsó szó jogán nem kíván semmit elmondani. A fellebbezések nem alaposak. Az ítélőtábla a fellebbezéseket a Be.599.§

(1)bekezdés alapján nyilvános ülésen bírálta el figyelemmel arra, hogy a védelmi fellebbezés felmentésre is irányult a felülbírálat terjedelme a Be.590.§

(1)bekezdés alapján teljes körű. A felülbírálat során a másodfokú bíróság megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le. Nem vétett sem abszolút (Be.608.§

(1)bekezdés a)f) pont), sem olyan relatív eljárási szabálysértést (Be.609.§

(1),

(2)bekezdés), mely az érdemi felülbírálatát kizárná. Az elsőfokú bíróság az ügy megítélése szempontjából lényeges valamennyi bizonyítékot megvizsgálta és azokat okszerűen, a logika törvényei szerint értékelte. A törvényszék vizsgálta a vádlott védekezését és értékelési körébe vonta a személyi bizonyítás során a sértett, továbbá tanú1 vallomását. Emellett értékelte az okirati bizonyítékokat és a szakértői véleményt is. A törvényszék a bizonyítékok igen alapos, részletes értékelésével indokolási kötelezettségének is eleget tett. Kifejtette, hogy a vádlott tagadásával szemben a tényállást miért alapította tanú1 vallomására és az egybecsengő szakértői véleményre. Nem osztotta az ítélőtábla a védelem álláspontját a tényállás megalapozatlanságát illetően. A sértettet ért sérülésekről készült szakértői vélemény egyértelműen igazolja az idegenkezűséget, potenciális elkövetőként pedig csak a sértettel az elkövetés éjszakáján egy cellában tartózkodó vádlott és tanú1 vehető számításba. A törvényszék helytállóan hivatkozott tanú2 vallomására, illetve az általa

1. november 17-én készült jelentésre, miszerint a sértett sérüléseit elesésén túl vádlott idézte elő. A Bv. alkalmazottnak ekkor nyilatkozó tanú1 ezen állítását utóbb a nyomozás során
2. március 27-án tanúkénti meghallgatásakor is fenntartotta. Az elkövetés módját illetően – a sértettet ún. stokival ütötte fejbe a vádlott – tanú1 előadását mind a sértett nyomozás során tett nyilatkozata, mind a szakértői vélemény alátámasztja. Ezzel szemben, bár a vádlott következetesen tagadta az elkövetést, előterjesztett védekezésre az önsértés tekintetében részint ellentétes a szakértői véleményben foglaltakkal, a sértett és a tanú közti konfliktusra vonatkozó részében pedig saját vallomása szerint is alaptalan. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helytálló mérlegeléssel utasította el a vádlott védekezését és a másként történés lehetőségét helyesen kizárva állapította meg, hogy a sértett fejtetőn, a koponyáján és a jobb kézhátán lévő sérüléseit a vádlott okozta. Az indokolás logikai hibáktól mentes, az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenységével az ítélőtábla mindenben egyetértett. Az elsőfokú bíróság mindezek szerint megalapozott tényállást állapított meg, mely a felülbírálat során a Be.595.§

(1)bekezdés alapján a másodfokú bíróság számára is irányadó, a tényállás pusztán a személyi rész körében szorul kisebb kiegészítésre az ügyészi indítványnak megfelelően azzal, hogy a vádlott a büntetés végrehajtása során több alkalommal –

1. december 13-ig összesen 12 alkalommal – részesült fegyelmi büntetésben (első fokú bírói irat
2. sz. utóirat). A vádlott korábbi elítéléseit tartalmazó felsorolást a pontos megjelölés érdekében továbbá kiegészíteni szükséges a másodfokon eljárt bíróságok megnevezésével és ügyszámaival: a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 7.B.39/2009/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.461/2009/
4. számú , a Jászberényi Járásbíróság 7.B.360/2014/
5. számú ítélete a Szolnoki Törvényszék 1.Bf.67/2015/
6. számú, a Pesti Központi Kerületi Bíróság 25.B.X.10341/2014/
7. számú ítélete a Fővárosi Törvényszék 20.Bf.5580/2015/
8. számú, a Pesti Központi Kerületi Bíróság 25.Beüf.10197/2016/
9. számú határozata a Fővárosi Törvényszék
10. Beüf.7376/2016/
11. számú ítéletével míg a Szolnoki Járásbíróság 9.B.932/2014/
12. számú ítélete a Szolnoki Törvényszék 1.Bf.695/2016/
13. számú határozata folytán emelkedett jogerőre. A megalapozott tényállás alapján a törvényszék helyesen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére és a cselekmény minősítése is megfelel az anyagi büntetőjog szabályainak. A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen tárta fel, az enyhítő körülmények között a vádlott igazolt, elsősorban pszichés betegségét és az időmúlást helytállóan vette figyelembe és a súlyosító körülmények túlsúlyára is tekintettel a középmértékkel egyező szabadságvesztés büntetés és a mellékbüntetésül kiszabott közügyektől eltiltás büntetés mértéke méltányos, annak további enyhítésére a másodfokú bíróság lehetőséget nem látott. Az ítélet egyéb járulékos rendelkezései törvényesek. A fent írtakra figyelemmel a másodfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék ítéletét a Be.599.§

(1)bekezdés szerinti nyilvános ülésen eljárva a Be.605.§

(1)bekezdés alapján helybenhagyta. Budapest,

1. év január hó
2. napján Dr. Lassó Gábor a tanács elnöke Dr. Kósa Zsuzsanna előadó bíró Dr. Fatalin Judit bíró A Fővárosi Törvényszék
3. szeptember
4. napján kihirdetett 19.B.258/2019/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú Bíróság 2.Bf.281/2019 /
6. számú végzése folytán
7. január
8. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Budapest,
9. január hó
10. napján Dr. Lassó Gábor a tanács elnöke