Fővárosi Ítélőtábla 20.Gf.40.371/2019/6-II. A Fővárosi Ítélőtábla a ... Ügyvédi Iroda (cím.; ügyintéző: ... ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (felperes címe.) I. rendű és II.rendű felperes neve (II. rendű felperes címe.) II. rendű felpereseknek - a Burai-Kovács, Perlaky, Stanka, Szikla és Társai Ügyvédi Iroda (cím; ügyintéző: ... ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék
- július
- napján kelt 9.G.40.643/2017/
- számú közbenső ítéletével szemben az alperes által
- sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi: r é s z - és k ö z b e n s ő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét rész- és közbenső ítéletnek tekinti; annak nem fellebbezett részét nem érinti; fellebbezett részét helybenhagyja; kötelezi az alperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg az I. és II. rendű felpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 50.800 (ötvenezer-nyolcszáz) forint másodfokú perköltséget. Ezen rész- és közbenső ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás A felperesek, mint kölcsönvevő egyetemleges adóstársak
- június
- napján kölcsönszerződést kötöttek az alperessel, mint kölcsönt nyújtó bankkal. A szerződés szerint a kölcsön célja a szerződésben rögzített .... szám alatti ingatlan megvásárlásának részbeni finanszírozása volt. A kölcsön összege 11.790 CHF-nek megfelelő, legfeljebb 15.000 forint összeg. A kölcsön futamideje 24 hónap, végső lejárati napja
- május
- A felek JD....5-B számon
- június
- napján jelzálogszerződést kötöttek a fenti kölcsönszerződés biztosítására az Érd 2...8 helyrajzi számú, .... szám alatti ingatlan tekintetében. A jelzálogszerződés, valamint a kölcsönszerződés vonatkozásában a felperesek Dr. B.J. budapesti közjegyző előtt egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot tettek és megerősítették a jelzálogszerződésben foglaltakat. A kölcsön folyósítására
- június
- napján került sor, a folyósított kölcsön összege 105.924,73 CHF, a folyósításkori árfolyam 141,61 forint/CHF volt. A felperesek a kölcsönszerződés alapján fennálló tartozásukat
- április
- napján visszafizették. A felperesek többször módosított keresetükben kérték, hogy a bíróság állapítsa meg a kölcsönszerződés, a jelzálogszerződés, a közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozat teljes érvénytelenségét, az árfolyamváltozásból eredő kockázatról szóló nem megfelelő tájékoztatás okán. A kereseti kérelmük jogalapjaként az
- évi IV. törvény (a továbbiakban: r.Ptk.) 209/B. §
(1)bekezdését, továbbá a 209/A. §-át jelölték meg. Hivatkoztak a beszerzett igazságügyi szakértői véleményben foglalt azon megállapításra, amely szerint a nyilatkozat megnevezésű okiraton nem a II. rendű felperes aláírása szerepel. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását és felperesek perköltségben való marasztalását kérte. Előadása szerint a kölcsönszerződés 2009. július 26. előtt megszűnt, ezért a 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: DH1 tv.) 6. §
(2)bekezdése, valamint a
- évi XL. törvény (a továbbiakban: DH
- tv). alapján őt elszámolási kötelezettség nem terhelte. Állította, hogy megfelelő volt a kockázatról történő tájékoztatás, a felperesek által aláírt kockázatfeltáró nyilatkozat tanúsítja, hogy a felperesek a jogügylet kockázatairól teljes tájékoztatást kaptak. Kiemelte, hogy a szakértői vélemény ismeretében igazolható, hogy bár a II. rendű felperes vonatkozásában a kockázatfeltáró nyilatkozatot illetően magánokirat-hamisítás történt, de ez nem jelenti azt, hogy a szerződést, illetve a kockázatfeltáró nyilatkozatot nem vitásan aláíró I. rendű felperessel szemben a tájékoztatás ne lett volna megfelelő, ezért a szerződés érvénytelenségét sem lehet megállapítani. Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy a felek közötti
- június
- napjáig JD....05 számon létrejött kölcsönszerződés érvénytelen, a fentieket meghaladóan elutasította a felpereseknek az érvénytelenség megállapítására irányuló keresetét. Határozata indokolása szerint nem vitásan a felek között a régi Ptk.
- §
(1)bekezdésében szabályozott kölcsönszerződés jött létre, amely a r.Ptk.
- § e) pontja alapján fogyasztói szerződésnek minősül. Az alperes nem vitatta, hogy az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó perbeli szerződéses rendelkezés egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételnek minősült, ezért a szerződési kikötés tisztességtelensége vizsgálható volt. Utalt a r,Ptk.
- §
(1)és
(2), valamint a 209/A. §
(2)bekezdésében és az
- évi CXII tv. (a továbbiakban: Hpt.)
- §
(6)és
(7)bekezdésében, valamint a 2/
- PJE határozatban foglaltakra. A r.Ptk.
- §
(4)bekezdésének felhívásával kifejtette, hogy az Európai Tanács
- április 5-ei 93/13/EGK irányelv
- cikk
(2)bekezdésének való megfelelés lényegében a magyar jogalkotó biztosította és a nemzeti bíróság a közvetlen hatállyal bíró irányelvi rendelkezést köteles alkalmazni az egyértelmű, világos nemzeti jogszabállyal szemben is. Mindezek alapján azt vizsgálta, hogy az alperes által nyújtott tájékoztatásból egyértelműen kitűnik-e az, hogy az árfolyamkockázat hatására a törlesztőrészlet összege korlátozás nélkül megemelkedhet, az árfolyamváltozás iránya és mértéke előre nem állapítható meg, annak nincs felső határa, az árfolyamváltozás valós, vagyis a hitel futamideje alatt bekövetkezhet. A beszerzett, dr. Cs.S. igazságügyi szakértői véleményben foglaltak alapján megállapította, hogy a nyilatkozat megnevezésű okiratban foglaltakon nem a II. rendű alperes aláírása szerepel, továbbá úgy foglalt állást, hogy a felperesek állításával ellentétben a kockázatfeltáró nyilatkozatból egyértelműen megállapítható, hogy annak keltezése
- június
- napja. A lakossági ingatlanfedezetes hitelek szerződési feltételei 8.6 pontjában foglalt tájékoztatást nem tartotta megfelelőnek, úgy foglalt állást, hogy a szerződéses rendelkezésben az alperes a II. rendű felperest sem arról nem tájékoztatta, hogy az árfolyamkockázat hatására a törlesztőrészlet összege korlátozás nélkül megemelkedhet, sem arról, hogy árfolyamváltozás iránya és mértéke előre nem állapítható meg, annak nincs felső határa, sem arról, hogy az árfolyamváltozás valós, vagyis a hitel futamideje alatt bekövetkezhet. Mindezek alapján azt állapította meg, hogy a II. rendű alperes részére a szerződés árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezéseiről nyújtott tájékoztatás nem volt világos és egyértelmű, ezért a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezései a felhívott Ptk. §-ok alapján semmisek. A rendelkezés a főszolgáltatás körébe tartozik, ezért annak érvénytelensége az egész szerződésre kihat, annak érvénytelenségét eredményezi. Az I. rendű felperes vonatkozásában azt állapította meg, hogy
- június
- napján a szerződés megkötését megelőzően közel egy hónappal aláírta az árfolyam kockázati tájékoztatást, amely megfelelt a fenti követelmények, ebben ugyanis az tájékoztatást nyújtott arról, hogy az árfolyamkockázat hatására a törlesztőrészlet összege megemelkedhet és ennek korlátját nem jelölte meg. Ez a nyilatkozat, illetőleg a kockázati tájékoztatás olyan volt, amely alapján az átlagos fogyasztó fel tudta mérni azt, hogy a perbeli kölcsönszerződésnek milyen hatása lehet a gazdasági helyzetére, és abból megállapíthatta, hogy az árfolyamváltozással számolnia kell, amely nem elhanyagolható kockázatot jelent az I. rendű felperes részére. Mivel a felperesek keresetében hivatkozott érvénytelenségi ok a II. rendű felperes vonatkozásában fennáll, az I. rendű felperes vonatkozásában viszont nem, ugyanakkor az I. és II. rendű felperesek a szerződés szerint egyetemleges adóstársak, ezért úgy foglalt állást, hogy a nem megfelelő árfolyam kockázati tájékoztatás a szerződés egészének érvénytelenségét eredményezi. Nem látott lehetőséget arra, hogy kizárólag a II. rendű felperes és az alperes viszonylatában állapítsa meg a szerződés érvénytelenségét. Amennyiben ugyanis a szerződés teljes egészében érvénytelen, úgy az érvénytelenség valamennyi szerződő félre kiterjed, ezért is kell az érvénytelenségi perekben valamennyi szerződő félnek perben állnia. Erre tekintettel a szerződés érvénytelenségét valamennyi szerződő fél tekintetében megállapította, ugyanakkor alaptalannak tartotta a felperesek azon keresetét, amely a jelzálogszerződés és a közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozat érvénytelenségére irányult. A felperesek ezen nyilatkozatok érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetüket a kölcsönszerződés érvénytelenségére alapították, a kölcsönszerződés érvénytelensége azonban önmagában még a kölcsönszerződés biztosítására kötött szerződés, azaz a jelzálogszerződés érvénytelenségét nem eredményezi. A közjegyzői okiratban foglalt egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatban a felperesek megerősítették, hogy az alperessel milyen tartalommal kötöttek kölcsönszerződést, illetve a zálogkötelezetti vállalásokat erősítették meg, a kölcsönszerződésből eredő felperesi kötelezettségek azonban nem ezen okiratból erednek, ez csak a felperesek egyoldalú nyilatkozatát tartalmazza. Az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési rendelkezés érvénytelensége okán a felpereseknek elszámolási igénye keletkezett az alperessel, amely tekintetében a per folytatása indokolt és ezért a kereset jogalapja körében közbenső ítélettel rendelkezett. Az ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben a határozat megváltoztatását és a kereset az I. rendű felperes vonatkozásában történő teljes elutasítását, míg a II. rendű felperes vonatkozásában a kölcsönszerződés érvénytelenség azzal állapítsa meg, hogy a II. rendű felperesnek az érvénytelenség megállapítására vonatkozó keresetét ezt meghaladóan utasítsa el. Nem vitatta, hogy a II. rendű felperes tekintetében a tájékoztatás nem volt megfelelő, ugyanakkor úgy foglalt állást, hogy esetében forint alapon szükséges az elszámolás, mivel az árfolyamváltozásból eredő többlet felszámított összegek nem vehetők figyelembe. Utal a r. Ptk.
- §
(1)bekezdés és a 338. §
(1)bekezdésben foglaltakra, továbbá arra, hogy a pénztartozás minden esetben osztható. Álláspontja szerint, mivel a csak a II. rendű felperes tekintetében állapítható meg a szerződés érvénytelensége, ez a körülmény nem eredményezi a teljes érvénytelenséget. A fellebbezési kérelmét kiegészítve kiemelten hivatkozott a Kúria Pfv.I.21.868/2018/10. sorszámú ítéletében foglaltakra. A felperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozták. Utaltak a r.Pp. 51. §
(1)bekezdés a) pontja és 52. §
(1)bekezdésében foglaltakra, amely szerint a felperesek egyetemleges adósok, az egyikőjükkel kapcsolatos érvénytelenségi ok kihat a jogviszony másik szereplőire is, továbbá felhívták a r.Ptk. 337. §
(1)és
(2)bekezdésében írtakat. Kiemelték, hogy az nyilvánvaló, hogy a kockázatfeltárás hiánya a Hpt. 203. §
(6)és
(7)bekezdésébe ütközik és ez semmisséget eredményez. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének a r.Pp. 213. §
(2)és
(3)bekezdése alapján rész- és közbenső ítéletnek tekintette, figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság a felpereseknek a jelzálogszerződés és a közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozat érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetét elutasította. E kereseti kérelemről szóló elutasító ítéleti rendelkezés fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett a r.Pp. 228. §
(3)bekezdése alapján. Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a fellebbezésben foglaltak alapján, annak keretei között bírálta felül. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást a fellebbezéssel érintett körben megfelelően feltárta, az abból levont jogkövetkeztetései, a releváns jogszabályok értelmezése és alkalmazása alapján érdemben helytállóak, döntésének érdemével és annak jogi indokolásával az ítélőtábla maradéktalanul egyetértett, azt megismételni nem kívánja, a fellebbezésben foglaltak alapján azonban az alábbiakat emeli ki: Nem vitásan a felperesek keresete az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás nem megfelelő volta és tisztességtelensége okán a perbeli szerződés érvénytelenségének megállapítására irányult. Az elsőfokú bíróság az alperes tájékoztatási kötelezettségének megfelelőségét a felperesek tekintetében helytállóan egyenként vizsgálta. A szerződés releváns rendelkezése /a 8.6 pont/, valamint a kockázatfeltáró nyilatkozat tartalma, továbbá a lefolytatott bizonyítási eljárás - felek nyilatkozatai és az igazságügyi szakértői vélemény alapján jutott arra a következtetésre, amelyet a peres felek nem vitattak, hogy az alperesi tájékoztatás az I. rendű felperes vonatkozásában megfelelő volt, míg a II. rendű felperes vonatkozásában nem volt kielégítő, hiszen meg sem történt. Az sem volt vitás, hogy a szerződés alapján az I. és II. rendű felperesek egyetemleges adósok, hitelfelvevők voltak, továbbá, hogy a tisztességtelen árfolyam kockázati tájékoztatás a szerződés főszolgáltatási körébe tartozó rendelkezés, amelynek érvénytelensége az egész szerződés érvénytelenségét eredményezi. A szerződés érvénytelenségének megállapítása valamennyi szerződést kötő fél tekintetében az érvénytelenséget eredményez, azaz az egyetemleges adósok esetében az egyik féllel szembeni érvénytelenségi ok kihat a jogviszony többi szereplőjére (másik adóstársra és az alperesre). A devizahiteles perek esetében az érvénytelenségi ok kiküszöbölése a cél. Az érvénytelenségi ok kiküszöbölése során a DH2 tv.
- §-a szerint előterjesztett jogkövetkezményi keresetben foglalt - a szerződés érvényessé vagy hatályossá nyilvánítása iránti - kérelem vizsgálata szükséges. Adott esetben a felperesek jogkövetkezményi keresetet előterjesztettek, az elsőfokú bíróság pedig helytállóan utalt arra, hogy a folytatódó eljárásban - figyelemmel arra, hogy az adott szerződési feltétel a felek közötti elszámolásra kihat, - szükséges vizsgálni azt, hogy a felpereseket megilleti-e és amennyiben igen, milyen összegű követelés az alperessel szemben. Az ítélőtábla álláspontja szerint az érvénytelenségi ok kiküszöbölése, illetőleg a jogkövetkezmény alkalmazása, a felek közötti elszámolás során lehet és szükséges figyelembe venni azt a körülményt, hogy a II. rendű felperes tekintetében a tájékoztatás igazolható módon nem történt meg. Ennek figyelembevételével határozható meg a felperesi adósok közötti és a felpereseknek az alperes viszonyában történő elszámolása. Ez az elszámolás azonban a szerződés érvénytelenségének tényét nem érinti. Az ítélőtábla megjegyzi, hogy az alperes által hivatkozott Kúriai ítéletben [Pfv.I.21.868/2018/
- számú ítélet] foglaltak csak annyiban relevánsak, hogy nem kizárt - ahogy arra az alperes a kiegészítő beadványa
- pontjában maga is hivatkozott - sőt adott esetben szükséges is adósonként vizsgálni azt, hogy a tájékoztatás hogyan történt meg. A felhívott esetben azonban a Kúria a másodfokú bírósággal egyetértve jutott arra a megállapításra, hogy az ott vizsgált esetben a nyilatkozat aláírásának a hiánya nem jelentette a tájékoztatás teljes körű hiányát, mivel abban a perben az adósok igazolhatóan a szerződésbe foglalt és felhívott IX.4 pont alapján megfelelő tájékoztatást kaptak a kockázatról, azaz a nyilatkozat aláírásának hiánya nem volt releváns a tájékoztatás körében. A jelen perben pedig éppen azt fejtette ki helytállóan és a felek által sem vitatottan az elsőfokú bíróság, hogy önmagában a szerződési rendelkezés, amelyet a II. rendű felperes aláírt, nem teljesítette a tájékoztatáshoz fűződő követelményeket, azaz önmagában a szerződési rendelkezéssel az alperes a felpereseket nem tájékoztatta megfelelően. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság rész- és közbensőnek minősülő ítéletét a r.Pp.
- §
(2)bekezdésében foglaltak alapján helybenhagyta. Az alperes fellebbezése eredményre nem vezetett, ezért az ítélőtábla a r. Pp. 78. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján kötelezte a felperesek részére a jogi képviselettel felmerült másodfokú perköltség megfizetésére, amelynek mértékét a 32/ 2003. (VIII. 22.) IM. Rendelet 3. §
(5)-
(6)bekezdésében foglaltak alapján figyelemmel a 4/
- (XII. 14.) PK. Véleményben írtakra is mérlegeléssel állapította meg. Budapest,
- november
- . Senyei György s.k. a tanács elnöke . Ócsai Beatrix s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: . Bicskei Ildikó s.k. bíró