A Fővárosi Ítélőtábla a felperesi jogi képviselő neve, címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, alperes jogi képvisleőjének neve, címeltal képviselt dr. alperes neve (alperes címe.) alperes ellen jogalap nélküli gazdagodás iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék
- augusztus
- napján 33.P.21.852/2018/
- szám alatt meghozott -
- sorszám alatt kijavított ítélete ellen, a felperes által
- és
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság kijavított ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 500.000 (ötszázezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes a keresetében jogalap nélküli gazdagodás címén 231.184.033 forint tőke és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a felperes rovására nem gazdagodott, vagyoni előnyhöz nem jutott. A felperesi cég és az cég 1 között kölcsönszerződés jött létre, amely teljesedésbe ment végrehajtás útján. Az elsőfokú bíróság a kijavított ítéletében a keresetet elutasította. Az alperes perköltségét 2.500.000 forintban állapította meg, és felhívta a Gazdasági Hivatalt, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követően, a letétben lévő összegből 2.500.000 forintot fizessen ki az alperesnek, míg a fennmaradó 2.000.000 forintot fizesse vissza a letevőnek. Az ítélet indokolása értelmében az alpereshez köthető cég 1, valamint személy 1 által vezetett cég 2 között
- január
- napján megállapodás jött létre, női és férfi konfekciós termékek gyártására Ukrajnában. A felperesi cég, valamint az cég 1 között
- január
- napján kölcsönszerződés jött létre akként, hogy 250.000.000 forint keretösszeget biztosít a felperesi cég részére, melyet részletekben bocsát rendelkezésre, a szerződés
- pontjában meghatározottak teljesítésére. A szerződés megkötését követően az cég 1 utalásokat teljesített a felperesi cég bankszámlájára, kilenc alkalommal a közlemény rovatban a "Nena hitel" szerepelt. A kölcsönadó a kölcsönszerződésből eredő követelését az alperesre engedményezte
- március
- napján. személy 1 mint a felperes neve meghatalmazottja közjegyzői okiratba foglalt tartozás elismerő, egyoldalú kötelezettség vállaló nyilatkozatot tett, miszerint a kölcsönszerződés alapján 449.293 GBP, valamint 213.949 € került átutalására a felperes Erste Banknál vezetett számlájára. A közjegyzői okirat alapján az alperes végrehajtást indított a felperessel szemben, amelynek eredményeként a közokiratba foglalt összeget a felperes bankszámlájáról levonták és az alperes részére átutalták. A felperesi céget
- év végétől személy 2 és személy 1 képviselték, majd személy 1 általános meghatalmazási jogát a felperesi cégnél Tóth Mihály Zsolt visszavonta, és feljelentést tett csalás bűntettének gyanúja miatt. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a büntetőeljárás a Szerencsi Járásbíróságon jogerősen befejezésre került anélkül, hogy akár az alperes, akár személy 1 bűnösségét megállapították volna. Az elsőfokú bíróság felhívta a
- évi V. törvény (Ptk.) 6:
- §-át, 6:383.§-át. A rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp.
- §
(1)bekezdés alapján mérlegelve, arra a megállapításra jutott, hogy a felperes kétséget kizáróan és hitelt érdemlően nem igazolta, hogy az cég 1 a felperes között nem jött létre kölcsönszerződés. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint sem a csatolt okiratok, sem az alperes által tett nyilatkozat nem szolgált ilyen megállapításra elegendő bizonyítékul. A kölcsönszerződés eredeti okirata a büntetőeljárásban került becsatolásra, ott nem lett volna annak akadálya, hogy igazságügyi szakértő vizsgálja meg az okiratot arra, hogy mikor íródott. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a szerződés létrejöttét alátámasztja, hogy a szerződés megkötését követően utalások történtek az cég 1 részéről a felperesi cég Erste Banknál vezetett bankszámlájára, több alkalommal "Nena hitel" közleménnyel. Tényként tartotta rögzíthetőnek, hogy a szerződés aláírásakor mindkét cég képviseletében általános meghatalmazással rendelkező képviselő járt el. személy 2 és személy 1 közötti kapcsolat, annak megromlása körében tett felperesi hivatkozások kapcsán kiemelte, hogy már 2015. március 31-ét megelőzően is történtek utalások, amely kétségessé teszik a felperesi hivatkozást, mely szerint kizárólag a megromlott kapcsolat miatt került sor egy fiktív kölcsönszerződés utóbb történő létrehozására. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a bizonyítékok mérlegelése alapján a felperes nem igazolta, nem bizonyította, hogy az cég 1 és a felperesi cég között kötött kölcsönszerződés nem jött létre, az fiktív volt, ezért a jogalap nélküli gazdagodás címén előterjesztett keresetet elutasította. A perköltség viselésről a Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján rendelkezett, figyelemmel a perköltség biztosíték letételére. Az elsőfokú kijavított ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, elsődlegesen az ítélet megváltoztatását, az alperest jogalap nélküli gazdagodás jogcímén 231.184.033 Ft tőke és a Ptk. 6:48. §
(1)bekezdés szerinti,
- július
- napjától számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni. Másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására, újabb határozat hozatalára utasítását kérte. A fellebbezése szerint az ítélet iratellenesen megállapított tényálláson alapul, és az abból levont jogi következtetés sem helytálló. Nem vette figyelembe az elsőfokú bíróság a történeti előzményeket, amely körülmény miatt is helytelen következtetésre jutott. Az ítélet
- oldal második felében a folyósított hitel ügyében téves megállapítás szerepel az ítéleti tényállásban, mert az nem igaz, hogy a teljes összeget az cég 1 utalta át. Az ítélet
- oldal első bekezdésében a büntetőeljárással kapcsolatos megállapítást sem tartotta megalapozottnak, mert bár formailag igaz, hogy bűnösség megállapítása nélkül fejezte be a bíróság a büntetőeljárást, de tartalmilag nem, mert arról nem döntött, hogy a vádlottak bűnössége nem lenne megállapítható. Az ítélet
- oldal közepén pedig azt állapítja meg, hogy bűncselekmény hiánya miatt, jogerősen megszüntetésre került a büntetőeljárás, amely ugyancsak valótlan; ténylegesen bizonyíték hiányában szűnt meg a nyomozás. Az elsőfokú eljárásban is már részletesen előterjesztett, lényeges történeti tényállás figyelmen kívül hagyását sérelmezte, így a személy 2 és személy 1 közötti üzleti, majd magán jellegű, élettársi kapcsolat és annak megromlását, valamint következményeit, a képviseleti jog és az üzleti tervek körében tett állításokat. Hangsúlyozta, hogy személy 1 minden bizonnyal tudta, hogy a kölcsönszerződés fiktív, az általa képviselt felperes nem vett fel hitelt, és nem létező kölcsön tartozást ismert el, továbbá közreműködött abban, hogy a közjegyző a nyilatkozatot végrehajtási záradékkal ellátott közokiratba foglalja, majd a kérdéses összeget a végrehajtó alperes engedményesnek utalja. Hivatkozott a büntetőeljárás során tett vallomásokra, a kölcsönszerződésben foglaltakra, az utalásokkal kapcsolatban rendelkezésre álló bizonyítékokra. Megítélése szerint a kölcsönszerződés eredeti okiratának beszerzése nem lett volna nélkülözhető, mert ennek hiányában a jelen per nem dönthető el. Igazságügyi szakértői bizonyítással el lehetett volna dönteni, hogy az okirat utólagosan kreált irat-e. Továbbra is fenntartotta, hogy a kölcsönszerződés soha nem jött létre, az alperesnek tehát nem volt érvényes jogcíme a per tárgyát képező összegre. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte, mert az ítélet helyesen állapította meg a tényállást és az abból levont jogi következtetés is megalapozott. Utalt a kölcsönszerződés
- pontjára, arra, hogy 13 átutalási megbízáson került egyértelműen feltüntetésre az utalás jogcímeként, hogy "Nena hitel", továbbá más kapcsolat a felperes és a hitelező között nem volt. Rögzítette azt is, hogy a felperest képviselő személy 2 a felperesi egyszámla felett az érintett időszakban kizárólagosan rendelkezett, a kimutatásokat megkapta, így pontosan tudta, hogy mennyi összeget, milyen jogcímen utaltak a számlára, amely tényt utólag el is ismert. Hivatkozása szerint a felperesi előadások érdek szerint változtak, és az egyes társaságokat, illetőleg azok működését tudatosan összekeveri. Nem tartotta értelmezhetőnek, hogy egy Panamában kiállított általános meghatalmazás hatályára a Ptk. miként vonatkozna. Fenntartotta a kölcsön hátteréről tett részletes előadását. Hangsúlyozta, hogy a kölcsönszerződés a hitelező részéről jogcím megjelöléssel teljesítésre, a felperes által elfogadásra került, ami önmagában bizonyítja a kölcsönszerződés létrejöttét, ezért a kiállított okirat keltének a kötelezettség fennállása szempontjából nincs jelentősége. A jogvita a kölcsönszerződés eredeti példányának rendelkezésre állásától függetlenül is aggálymentesen eldönthető volt. Változatlanul állította, hogy jogalap nélküli gazdagodás címén vele szemben a felperes megalapozott igényt nem támaszthat. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásában releváns tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg, és az abból levont jogi következtetései is helytállóak. A fellebbezésben az ítélet indokolásában rögzítettekkel kapcsolatban tett kifogások nem fogtak helyt, miután az ítélet
- oldalán a megállapított tényállásban nem az szerepel, hogy a teljes kölcsön összeget az cég 1 utalta át. Az ítélet
- oldal legtetején a büntetőeljárással kapcsolatban tett megállapítás is helytálló, mivel nem vitásan tény, hogy a büntető eljárásban az alperes, illetve személy 1 bűnösségének megállapítására nem került sor, tehát terhükre bűncselekmény elkövetését nem állapították meg. Az ítélőtábla csak utal arra, hogy az a tény, hogy bűnösség megállapítása nélkül szűnik meg a büntető eljárás nem kizárólag azt jelenti, hogy bűncselekmény hiányában szűnt meg, miután egyéb okból is megszüntethető a büntető eljárás. Az elsőfokú ítélet
- oldalának közepén az alperesi ellenkérelmet ismertette az ítélet. A felperes a keresetét arra alapította, hogy a felperes és az cég 1 között
- január
- napján kelt kölcsönszerződés ténylegesen nem jött létre, a kölcsönszerződés fiktív, a felperes hitelt, kölcsönt nem vett fel, nem létező kölcsön tartozás elismerése történt meg a közjegyzői okiratban és ennek következtében közjegyzői okiratra tekintettel lefolytatott végrehajtás eredményeként az alperes mint engedményes jogalap nélkül gazdagodott. Ezért jogalap nélküli gazdagodás címén kérte marasztalni az alperest a keresetben megjelölt összegre. A kereset tárgya tehát egy
- január
- napján létrejött, illetve létre nem jött kölcsönszerződésen alapult. Ezen időpontban az
- évi IV. törvény (Ptk.) volt hatályban. A kölcsönszerződésről szóló
- január
- napján kelt okirat
- pontja szerint a szerződő felek a Magyarországon hatályos
- évi IV. törvény kölcsön szerződésekre vonatkozó rendelkezéseit tartották alkalmazandónak. A
- évi V. törvény (új Ptk.) a
- március
- napján lépett hatályba. A
- évi CLXXVII. törvény (Ptké.)
- §, valamint
- §
(1)és
(2)bekezdése értelmében ezért a kölcsönszerződés létrejöttének megítélésére is a Ptk. rendelkezései alkalmazandók. A Ptk. 242. §
(1)bekezdése szerint a tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg, de az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés érvénytelen. Ennek értelmében a 2017. március 27. napján keletkezett közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerés nem önálló szerződés. Ebből következően a Ptké. 50. §
(1)bekezdése alapján a tartozáselismerésre is a Ptk. és nem az új Ptk. rendelkezései az alkalmazandók. Az ítélőtábla ezért az elsőfokú ítéletnek az anyagi jogszabályi felhívását a fentiek szerint pontosítja. Ez azonban a jogvita megítélésére érdemben nem hatott ki, miután a kölcsön és a tartozáselismerés jogi szabályozása a Ptk. és az új Ptk. esetében változatlan. Az elsőfokú bíróság helytállóan hívta fel a Pp. 164. §
(1)bekezdését is, amelyre is figyelemmel a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a kölcsönszerződés nem jött létre és ezáltal az alperes jogalap nélkül gazdagodott a keresetben meghatározott összeggel. A fentiek szerinti pontosításra tekintettel is az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével vonta le helytálló jogi következtetéseit. A közjegyzői közokiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat rögzíti, hogy a nyilatkozatot tevő a nyilatkozatát a felperes ügyleti képviselőjeként tette meg. A közjegyzői okirat keltére tekintettel a felperes által hivatkozott meghatalmazás visszavonása jóval későbbi keltű, a meghatalmazás visszavonásának visszaható hatálya nem volt, ebből következően képviseleti minőségében és nem álképviselőként eljárva tette meg a tartozáselismerő nyilatkozatot. A tartozáselismerés közjegyzői okiratba foglalásra került, amely a Pp. 195. §
(1)bekezdés alapján mint közokirat teljesen bizonyítja az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, annak idejét és módját. A Pp. 195. §
(6)bekezdés szerint a közokirattal szemben helye van ellenbizonyításnak, amelyre tekintettel e bizonyítás sikertelensége a felperes terhére esett. A tartozáselismerés a követelés jogcímét, azaz jelen esetben azt, hogy kölcsöntartozás áll fenn, nem változtatta meg. A tartozáselismerésre is tekintettel a kölcsöntartozás fennállásának megkérdőjelezése nem elégséges annak bizonyítására, hogy kölcsönszerződés ténylegesen nem jött létre. A felperesnek kétséget kizáróan kellett volna bizonyítania, hogy a kölcsönszerződés nem jött létre, a kölcsöntartozás ténylegesen nem állt fenn. A felperes által előadott történeti tényállás legfeljebb csak kétségek, kételyek ébresztésére adhatott alkalmat, azonban a felperest terhelő bizonyítási kötelezettség eleget tételeként nem szolgálhatott. Tényként volt megállapítható, hogy az eredeti kölcsönszerződés már nem lelhető fel. Ebből következően a felperes által indítványozott szakértői bizonyítás nem volt lefolytatható. A közokiratba foglalt tartozáselismerésre figyelemmel, egyéb bizonyítékok mellett nem feltétlenül lett volna elégséges bizonyíték a szakértői bizonyítás, figyelemmel arra is, hogy a kölcsönszerződés szóban, ráutaló magatartással is létre jöhetett, az írásbeliség nem kötelező alaki kelléke a kölcsönszerződés létrejöttének. A kölcsönszerződés keltének megkérdőjelezése sem szolgál elégséges bizonyítékul a kölcsönszerződés létre nem jöttére, miután a kölcsönszerződés alapján teljesítések történtek, a kölcsönadó a kölcsönvevő számlájára utalt összegeket a kölcsönszerződésben rögzített időtartamban és célra. Az átutalások más okból történt teljesítése nem volt tényként megállapítható. A számlanyitás időpontja a szerződés 3. pontjában írtakra tekintettel, miszerint „megnyitandó" számlára történik az utalás, ugyancsak nem adott alapot a felperesi állítás bizonyítottságának megállapítására. Mindezek kiemelésével a felperes a jogviszony hiányát kétséget kizáróan nem bizonyította, ezért a jogalap nélküli gazdagodásra alapított keresete nem volt alapos. Az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség összege, figyelemmel a pertárgy értékére is, nem volt eltúlzott. A fenti indokbeli jogszabályi felhívás pontosításával az elsőfokú bíróság lényegében indokai alapján helytálló döntést hozott, ezért azt az ítélőtábla a Pp. 253. §
(2)alapján, a Pp. 254. §
(3)bekezdésére is figyelemmel helybenhagyta. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a másodfokú perköltség viseléséről a Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján kellett határoznia az ítélőtáblának. Az alperest ügyvéd képviselte, mely képviselettel a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés,
(5),
(6)bekezdés szerinti ügyvédi munkadíjat mérlegeléssel állapította meg. Az ítélőtábla figyelemmel volt az elsőfokú bíróság által megítélt ügyvédi munkadíjra, valamint arra, hogy a jelen fellebbezési eljárásban kifejtett ügyvédi tevékenység már olyan nagyságrendű többlet munkát nem igényelt, tekintettel arra, hogy lényegében mindkét fél fenntartotta az elsőfokú eljárásban már kifejtett tényelőadását, jogi álláspontját. , 2019. december 3. Dr. Németh László sk. a tanács elnöke Dr. Merőtey Anikó sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Dr. Molnár Ágnes sk. bíró