Fővárosi Ítélőtábla 20.Gf.40.517/2019/
- A Fővárosi Ítélőtábla a .... ügyvéd (cím.) által képviselt I.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe.) I. rendű és a .... ügyvéd (cím.) által képviselt II.rendű felperes neve (II. rendű felperes címe.) II. rendű felpereseknek - a Dr. I..... A..... Ügyvédi Iroda (cím.; ügyintéző: ... ügyvéd) által képviselt I. rendű alperes neve (cím.) I. rendű és a Dr. I..... A..... Ügyvédi Iroda (cím.; ügyintéző: ... ügyvéd) által képviselt II. rendű alperes neve (cím.) II. rendű alperesek ellen szerződés érvénytelenségénekmegállapítása iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék
- december
- napján kelt 3.G.40.313/2017/
- számú ítélete ellen a felperesek
- sorszámon benyújtott fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felpereseket, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessenek meg az I. és II. rendű alpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 12.700 (tizenkettőezer-hétszáz) forint másodfokú eljárási költséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás
- április 22-én a felperesek és az alperesek közjegyzői okiratba foglalt, ingatlan jelzálogjoggal biztosított deviza alapú kölcsönszerződés kötöttek. A szerződés III. pontjának második és harmadik bekezdése szerint: "A szerződő felek megállapodnak abban, hogy a közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés alapján az adósok terhére mindenkor fennálló kölcsön- és járuléktartozás tekintetében, annak közokirati tanúsításaként az adósoknak a hitelezőnél vezetett számlái és a hitelező vonatkozó bizonylatai alapján készített közjegyzői ténytanúsítványt fogadják el. Az adósok és a zálogkötelezettek alávetik magukat annak, hogy a jelen közjegyzői okirat alapján az adósok terhére fennálló kölcsön és egyéb járuléktartozás összegét, esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezése esetén is, a hitelező felkérésére a fenti módon közjegyző tanúsítsa." A felperesek keresetükben a kölcsönszerződés III. pontjának idézett szövegrésze tisztességtelenségének megállapítását kérték a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: r.Ptk.) 209/A. §
(2)bekezdése, valamint a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II. 5.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. §
(1)bekezdés a),
- b)és
- j)pontjai alapján. Az I-II. rendű alperesek a kereset elutasítását kérték. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatát azzal indokolta, hogy a sérelmezett szövegben nincs utalás arra vonatkozóan, hogy a szerződés bármely más rendelkezésének értelmezésére kizárólag az alperesek, mint fogyasztóval szerződő felek lennének jogosultak, ezért a felperesek által támadott szerződési kikötés tisztességtelensége a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés a) pontja alapján nem volt megállapítható. A Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés b) pontjával kapcsolatban kifejtette, hogy a vitatott szerződési rendelkezés a felperesek, mint kötelezettek, tehát adósok teljesítésével hozható összefüggésben, ezen oknál fogva a szerződési rendelkezés tisztességtelensége nem állapítható meg. Azt is megállapította, hogy a bizonyítási teher fogyasztóra nézve történő hátrányos megváltoztatása, mint tisztességtelenséget megalapozó körülmény fennállta sem volt megállapítható. A felperesek fellebbezésükben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával keresetük teljesítését kérték. Állították, hogy amennyiben az alperesek egyoldalú közlése alapján a közjegyző közjegyzői okiratba foglalja a ténytanúsítványt, a végrehajtás megszüntetési (korlátozási) perben az általános bizonyítási szabályoktól eltérően - ahol a végrehajtást kérőnek már bizonyítania kell követelése összegének helyességét - közokirati ténytanúsítvány esetén ez a bizonyítási kötelezettség megfordult, és a ténytanúsítvánnyal szemben az adós kénytelen bizonyítani a tartozása kiegyenlítését vagy kisebb mértékét. Hivatkoztak a Fővárosi Ítélőtábla és a Debreceni Ítélőtábla gyakorlatára, mely szerint ezen kikötések lehetőséget biztosítanak a hitelezőnek arra, hogy a saját nyilvántartásai alapján határozza meg a követelések tárgyát, mennyiségét, összegét, majd azt közjegyző előtt közokiratba foglaltassa, a közokiratot pedig a korábban hatályos Vht. 21. §
(1)bekezdése - a jelenleg hatályos Vht. 23/C. §
(1)bekezdése - alapján végrehajtási záradékkal lehet ellátni a hitelező kérelmére, ami azt eredményezi, hogy a hitelező egyoldalú nyilatkozata alapján indul végrehajtás a fogyasztóval szemben. Az alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperesek költségeikben történő marasztalását kérték. A Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú eljárás során a per tárgyalását 20.Gf.40.094/2018/
- számú végzésével az Európai Unió Bírósága előtt C-34/
- számon folyamatba tett előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig felfüggesztette. Időközben az Európai Unió Bírósága a hivatkozott eljárásban az értelmező ítéletét meghozta, amely a másodfokú eljárás folytatását indokolttá tette. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a régi Pp. 256/A. §-ában foglaltak alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel érintett körben a tényállást helyesen tárta fel, az abból levont jogkövetkeztetései helyes és az adott esetben releváns jogszabályok megfelelő alkalmazásával és értelmezésével helytállóan utasította el a felperesek keresetét. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság döntésével és annak indokolásával maradéktalanul egyetért, azt megismételni nem kívánja, csupán utal az elsőfokú ítélet helyes indokaira, a fellebbezésben foglaltak alapján pedig az alábbiakra mutat rá: Az EUB előtt folyamatban volt C-34/
- számú ún.: ... ügyben hozott értelmező ítélet során az előterjesztő bíróság lényegében az EBH
- G.
- számú elvi határozaton alapuló bírói gyakorlat egyes elemeinek helyességére kérdezett rá. Az értelmező ítélet tárgyában hozott válaszok tükrében megállapítható, hogy a támadott rendelkezés nem tartozik a Korm. rendelet
- §
(1)bekezdés j) pontjának hatálya alá. Ezen túl pedig a Kúria által folytatott - az adott szerződési rendelkezéssel kapcsolatos - ítélkezési gyakorlat megváltoztatására nincs szükség. A Kúria pedig számos ítéletében az azonos alperes által alkalmazott azonos szerződési feltétel tekintetében úgy foglalt állást, hogy az nem tisztességtelen. (Kúria Gfv.VII.30.213/2018/
- számú, a Gfv.VII.30.745/2017/
- számú, továbbá a Gfv.VII.30.094/2018/
- számú határozatai). A hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára az adott szerződési rendelkezés nem fordítja meg. Az a szerződéses rendelkezés, amely szerint a pénzügyi intézmény a saját nyilvántartásai alapulvételével jogosult a fogyasztói tartozások kimutatására és a szerződő felek az e kimutatás alapján készült közokiratba foglalt ténytanusítványt tekintik irányadónak, nem minősül joghatályos tartozáselismerő nyilatkozatnak, ezért a bizonyítási terhet a fogyasztó számára hátrányosan nem változtatja meg és nem korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló igényérvényesítési lehetőségét sem. (A pénzügyi vállalkozásokról szóló
- évi CXIII. törvény
- §-a, a Vht.
- §-a, valamint a közjegyzőkről szóló
- évi XLI. tv.
- §
(1)bekezdése). Ahogy arra az elsőfokú bíróság szintén helyesen mutatott rá ugyancsak nem ütközik a szerződési kikötés a Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés b) pontjába sem, hiszen a keresettel támadott szerződéses rendelkezés nem tartalmaz az I. rendű alperest a megjelölt körben megillető egyoldalú jogosítványt, nem érinti, nem vonja el az alperessel szerződő feleknek azt a kötelmi jogát, hogy az I. rendű alperes szolgáltatásának megfelelőségét megítéljék vagy minősítsék. A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a régi Pp. 253. §
(2)bekezdésében foglaltak alapján helybenhagyta. A felperes fellebbezése eredményre nem vezetett, ezért a másodfokú eljárás során az alperes jogi képviseletével felmerült perköltsége megfizetésére a régi Pp. 78. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján kötelezte őt az ítélőtábla, a perköltség mértékét pedig a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(1)és
(5)-
(6)bekezdéseiben foglaltak alapján állapította meg. Budapest,
- november
- . Senyei György s.k. a tanács elnöke . Bicskei Ildikó s.k. előadó bíró . Ócsai Beatrix s.k. bíró A kiadmány hiteléül: