← Magyarország

Kfv.38071/2019/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Tankönyv-engedély hosszabbítási kérelem elbírálásakor az akkor hatályos jogszabályi rendelkezések szerint kell eljárni. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.II.38.071/2019/

  1. A tanács tagjai: Dr. Tóth Kincső a tanács elnöke Dr. Márton Gizella előadó bíró Dr. Kalas Tibor bíró A felperes: Felperes (cím) A felperes képviselője: Dr. Boglutz István ügyvéd (cím) Az alperes: Oktatási Hivatal (1055 Budapest, Szalay utca 10-14.) Az alperes képviselője: Dr. ... kamarai jogtanácsos A per tárgya: oktatási ügyben hozott közigazgatási végzés bírósági felülvizsgálata a felperes Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.31.957/2018/
  2. számú ítélete A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: A felülvizsgálni kért határozat: Rendelkező rész A Kúria - a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.31.957/2018/
  3. számú ítéletét hatályában fenntartja; - kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget; - kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az alperes a
  4. április 23-án kelt TKV/4039-22/
  5. és a
  6. március 28-án kelt TKV/404015/
  7. számú határozataival a felperes ... című, ... kiadói kódú és az ... című, ... kiadó kódú kiadványait
  8. augusztus 31-ig tankönyvvé nyilvánította. [2] A felperes
  9. április 25-én a fenti kiadványok tankönyvvé nyilvánításának meghosszabbítása iránt nyújtott be kérelmeket az alperesnél, amely a kérelmeket a
  10. május 4-én kelt TKV/32955/
  11. és a TKV/3296-2/
  12. számú végzéséivel - az általános közigazgatási rendtartásról szóló
  13. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.)
  14. §

(1)bekezdés a) pontja alapján - visszautasította. A végzések indokolása szerint a
  1. január 1-jén hatályba lépett, a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló
  2. évi CCXXXII. törvény (a továbbiakban: Ntt.)
  3. §
(4)bekezdésében meghatározza a tankönyvellátás szereplőit. Csak az Ntt. 1. §
(4)bekezdésében szereplők, és csak az ott szabályozott módon vehetnek részt a tankönyvellátásban. Mivel a felperes nem tartozik az Ntt.ben meghatározott szervezetek közé és az Ntt. 7. §
(2)bekezdésében foglalt nyilvános felhívás sem került közzétételre, a felperes nem felel meg az Ntt.-ben rögzített törvényi feltételnek, ezért a tankönyvengedélye meghosszabbítására nincs lehetőség. A kérelem tárgyává tett kiadványok forgalmazására az Ntt. 7. §
(4)bekezdése alapján a tankönyvpiac rendjéről szóló
  1. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Tpr.) szerinti engedélyben foglalt határidőig van lehetőség. Ezt követően az Ntt. hatálya alatt kizárólag az ott meghatározott szervezetek, az abban írt rendnek megfelelően jogosultak a kérelem benyújtására. A kereseti kérelem és az alperes védirata [3] A felperes keresetet nyújtott be mindkét alperesi határozat felülvizsgálata iránt, amelyben kérte azoknak a hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését. Álláspontja szerint a tankönyvvé, pedagógus-kézikönyvvé nyilvánítás, a tankönyvtámogatás, valamint az iskolai tankönyvellátás rendjéről szóló 17/
  2. (III. 12.) EMMI rendelet (a továbbiakban: EMMI rendelet)
  3. §
(1)bekezdése és abban felhívott Ntt. 1. §
(1)bekezdése alapján az EMMI rendelet hatálya alá tartozik. A tankönyvvé nyilvánítás meghosszabbításának feltételein túlmenően az EMMI rendelet semmiféle korlátozást, vagy tiltó rendelkezést nem tartalmaz, hasonlóképpen nem található ilyenfajta tilalom más jogszabályokban sem, ezért a kérelme nem lett volna elutasítható. Álláspontja szerint mindkét kérelme az EMMI rendelet 16. §
(1)bekezdésébe ütközően került elutasításra. Az Ntt. 7. §
(4)bekezdése sem zárja ki a tankönyv engedély meghosszabbítását. Egyik vonatkozó jogszabály sem tiltja a korábbi törvény hatálya alatt kiadott tankönyv engedélyének meghosszabbítását, és az egyéb körülményeiben sem állt be olyan változás, amely a korábbi tankönyvé nyilvánítási eljárást meghaladottá tenné, ezért, a lényegében indokolás nélküli visszautasítás jogszabálysértő. [4] Az alperes védiratában a keresetek elutasítását kérte. Az elsőfokú ítélet [5] [6] Az elsőfokú bíróság a pereket egyesítette. A bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Kifejtette, hogy a felperesre a 2014. január 1-jétől hatályba lépett Ntt. rendelkezéseit kellett alkalmazni és azt kellett vizsgálni a per tárgyává tett végzések alapján, hogy a felperes jogosult volt-e tankönyv engedélyei meghosszabbításának kérelmezésére. Az Ntt. 1. § és 7. §
(4)bekezdését idézve arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nem tartozik az Ntt. személyi hatálya alá, mert az
  1. §-ban nevesített személyi körbe nem tartozik bele, továbbá pályáztatási eljárás sem került kiírásra, ezért a tankönyvellátás Ntt.-ben felsorolt szereplői közé nem tartozó felperes nem kérhette a tankönyv engedélyei meghosszabbítását az Ntt. alapján. A bíróság megvizsgálta továbbá, hogy a felperes az általa hivatkozott EMMI rendelet alapján kérhette-e a tankönyv engedélyei meghosszabbítását. Rámutatott, hogy az EMMI rendelet
  2. §
(1)bekezdése értelmében a rendelet hatálya az Ntt. 1. §
(1)bekezdésében meghatározott körre terjed ki, ezért az EMMI rendelet hivatkozott 16. §
(1)bekezdése is csak azon személyekre vonatkozik, amelyeknek körét az Ntt. határozza meg. Mindebből következően az EMMI rendelet 16. §
(1)bekezdése sem teremt alapot a Tpr. hatálya alatt kiadott engedélyek meghosszabbítására. A bíróság hangsúlyozta, hogy a Tpr.
  1. december 31-ével történő hatályon kívül helyezésével a
  2. január 1-jétől hatályba lépett Ntt. a
  3. §
(4)bekezdésében azt biztosította, hogy a Tpr. hatálya alatt tankönyvvé nyilvánított kiadványok az engedélyben foglalt időpontig forgalmazhatóak, de ez nem értelmezhető úgy, hogy az engedély meghosszabbításával ugyanaz a korábbi engedély marad fenn. A korábbi engedély a határidő lejártával megszűnik, annak meghosszabbítására az Ntt. 7. §
(4)bekezdése nem ad lehetőséget. [7] Mindebből következően megállapította, hogy az Ntt. hatálya alá nem tartozó kiadók tankönyvvé nyilvánítás iránti új engedélyt nem nyújthatnak be, és a Tpr. hatálya alatt engedélyezett tankönyveiket legkésőbb a korábbi engedélyben szereplő objektív határidő lejártáig forgalmazhatják. Nincs jogszabályi lehetőség arra, hogy a magánkiadók az engedély meghosszabbítása iránti kérelmet terjesszenek elő, ezért az alperes jogszerűen rendelkezett a kérelmek visszautasításáról, a végzéseit megfelelően indokolva hozta meg a döntéseit. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [8] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak az alperesi végzésekre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Előadta, hogy az Ntt. 1. §
(1)-
(4)bekezdései, 7. §
(4)bekezdése, valamint az EMMI rendelet 1. §
(1)bekezdése alapján a felperesre az EMMI rendelet hatálya kiterjed, az iskolai tankönyvellátásban közreműködő személy és az EMMI rendelet 16. §
(1)bekezdése alapján jogszerűen kérhette a tankönyv engedélyei meghosszabbítását. [9] A felperes hangsúlyozta, az Ntt. 7. §
(4)bekezdésének helyes értelmezése szerint a meghosszabbított engedély a változatlanul a Tpr. alapján kiadott engedély, ugyanaz az engedély marad. Az alapengedélybe beépül a meghosszabbítás tárgyában hozott hatósági aktusban rögzített időtartam, az érvényességi időtartam ugyanis csak „eszközadat". [10] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta. Kiemelte, az EMMI rendelet nem bővítheti ki az Ntt. személyi hatályát, az Ntt. 1. §
(1)bekezdése nem személyi hatályt, hanem feladatot jelöl ki. Az Ntt. 7. §
(4)bekezdése átmeneti rendelkezéseket tartalmaz a Tpr. hatályon kívül helyezésével lezárt jogviszonyok körében oly módon, hogy az abban írt objektív határidővel véglegesen lezárja ezeket a jogviszonyokat. [11] Eljárási kifogásként előadta, hogy nem lett volna helye a felülvizsgálati kérelem befogadásának, mert az nem tartalmaz jogszabálysértés megjelölést. A Kúria döntése és jogi indokai [12] A felülvizsgálati kérelem alaptalan. [13] A Kúria a Kfv.II.38.3334/2018/
  1. számú végzésével a felülvizsgálati kérelmet befogadta. Az alperes eljárási kifogására utalva hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértésekre való hivatkozást tartalmaz, annak érdemi elbírálásának nem volt akadálya. [14] A Kúria azonos tényállás mellett a közigazgatási perrendtartásról szóló
  2. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
  3. §
(1)bekezdésére figyelemmel a Kfv.VI.38.315/
  1. számú mintaperben
  2. sorszám alatt ítéletet hozott, azt a Kúria a feleknek megküldte. A mintaperben hozott ítéletben hozott döntést a Kúria jelen tanácsa is osztja, attól eltérni nem kíván. [15] Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetést vont le. A jogerős ítéletben foglaltakkal a felülvizsgálati bíróság egyetért, a felülvizsgálati kérelem kapcsán a következőkre kíván rámutatni. [16] A
  3. január 1-jével hatályba lépett Ntt. új szabályokat alkotott, a Tpr.-től eltérő rendszert vezetett be. Az Ntt.
  4. §-a az általános rendelkezéseket, a
  5. §-a az állami tankönyvellátásban közreműködő szervezeteket, a
  6. §-a a tankönyvvé nyilvánítási eljárást, a tankönyvjegyzéket, a tankönyvrendelést és a tankönyvellátás alapvető szabályait, a
  7. §-a az állami pénzügyi felelősségvállalás szabályait, míg az 5-
  8. §-ai a záró rendelkezéseket tartalmazzák. Az EMMI rendelet megalkotására az Ntt.
  9. §
(3)és
(4)bekezdésében kapott felhatalmazás alapján került sor. Annak 13-
  1. §-ai a tankönyvvé, pedagógus-kézikönyvvé nyilvánítás megszűnését, megszüntetését, míg
  2. §-a a tankönyvvé, pedagógus-kézikönyvvé nyilvánítás meghosszabbítását szabályozza. [17] Az Ntt.
  3. §
(1)bekezdése határozza meg, hogy rendelkezéseit Magyarország területén mely iskolákban kell alkalmazni, ezek közé tartoznak az általános iskolák. Az 1. §
(2)bekezdése szerint a köznevelés tankönyvellátásának és a pedagóguskézikönyv-ellátásának a megszervezése állami feladat. Az 1. §
(3)bekezdése értelmében a tankönyvellátás és a pedagóguskézikönyv-ellátás rendszerének működtetéséért az oktatásért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) felelős. Az 1. §
(4)bekezdése alapján az állam az
(1)bekezdésben meghatározott feladatot - a Kormány rendeletében meghatározott testület közreműködésével
  1. a)az állami tankönyvfejlesztésért és kiadásért felelős szerv működtetésével, továbbá
  2. b)a miniszter által kiírt tankönyvfejlesztési pályázat eredményeinek hasznosításával,
  3. c)a miniszter által kezdeményezett kísérleti tankönyvfejlesztés eredményeinek a köznevelésben történő hasznosításával látja el. [18] A Kúria hangsúlyozza, az Ntt. 1. §
(1)bekezdése egyfelől a jogszabály területi hatályát rögzíti, másfelől egy feladat kiosztást tartalmaz. Az alperes és az elsőfokú bíróság jogszabályszerűen állapították meg, hogy az Ntt. 1. §
(2),
(3),
(4)bekezdései az 1. §
(1)bekezdésében rögzített feladat elvégzésére jogosult, egyben köteles szerveket sorolják fel, vagyis megjelölik az Ntt. személyi hatályát. A felperes nem tartozik az Ntt. 1. §
(2)-
(4)bekezdéseiben meghatározott tankönyvpiaci szereplők közé. [19] Az Ntt. 7. §
(2)bekezdése kimondja, ha az 1. §
(4)bekezdésében meghatározottak alapján a tankönyvellátás előre láthatóan nem biztosítható megfelelő színvonalon, valamely iskolai évfolyam, műveltségi terület, tantárgy vonatkozásában a miniszter a tankönyvvé nyilvánítási eljárásban a Kormány által rendeletben kijelölt testület véleményének kikérésével köznevelési célú a tankönyvfejlesztésre nyilvános felhívást tesz közzé. A nyilvános felhívás eredményeképpen elkészített könyveket - kérelemre, az e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott, a tankönyvvé nyilvánításra vonatkozó tartalmi és formai követelmények teljesülése esetén - az oktatási hivatal tankönyvvé nyilvánítja. [20] A felülvizsgálati bíróság rámutat, az Ntt. 1. §
(2)-
(4)bekezdéseiben nem szereplő szervezet - így a felperes is - kizárólag az Ntt. 7. §
(2)bekezdésében foglaltak szerint vehet részt a tankönyvellátásban, vagyis amennyiben a miniszter az adott iskolai évfolyam, műveltségi terület és tantárgy vonatkozásában a tankönyvfejlesztésre nyilvános felhívást tesz közzé és az arra benyújtott könyvet az oktatási hivatal tankönyvvé nyilvánítja. Jelen esetben - a felperes által sem vitatottan - a miniszter nyilvános felhívást nem tett közzé, ezért a fentiekre figyelemmel a felperes sem az Ntt. 1. §-a, sem 7. §
(4)bekezdése alapján nem működhet közre a tankönyvellátásban. [21] Az Ntt. 7. §
(4)bekezdése értelmében e törvény hatályába lépése nem érinti a Tpr., valamint annak végrehajtási rendelete alapján lefolytatott tankönyvvé nyilvánítás érvényességét. A Tpr. alapján tankönyvvé nyilvánított és a tankönyvjegyzékre felvett tankönyvek a 3. §
(11)bekezdésében meghatározott feltétel teljesüléséig, de legfeljebb az engedélyben meghatározott időtartamig tankönyvként forgalmazhatók. E tankönyvek tekintetében a 3. §
(4)bekezdésében foglalt korlátozás nem alkalmazható. [22] Az Ntt. 3. §
(11)bekezdése rögzíti, az iskolai tankönyvjegyzékről a NAT szerinti kerettantervi tantárgyhoz, a szakképzési kerettantervi tantárgyhoz, a tanított modulhoz, témakörhöz, az
(1)bekezdés szerint fejlesztett tankönyvvé nyilvánított könyvek közül választ. [23] Az Ntt. 7. §
(4)bekezdése egyértelműen meghatározza a Tpr. alapján tankönyvvé nyilvánított tankönyvek tankönyvkénti felhasználásának határidejét, amely legfeljebb az engedélyben meghatározott időtartamig terjedhet. A korábban írtaknak megfelelően a felperes eljárással érintett tankönyveit az alperes
  1. augusztus 31-ig nyilvánította tankönyvvé, ezért azok csak addig voltak forgalmazhatók tankönyvként. [24] A felülvizsgálati bíróság nem ért egyet a felperes azon érvelésével, hogy az Ntt.
  2. §
(4)bekezdése értelmében a Tpr. alapján tankönyvvé nyilvánított kiadványok tankönyvvé nyilvánítása meghosszabbítására lehetőség van. Ez a jogszabályhely a kifejtetteknek megfelelően egyértelmű és kógens rendelkezést tartalmaz, amikor a Tpr. alapján tankönyvvé nyilvánított kiadványok tankönyvként való forgalmazhatóságát legfeljebb az engedélyben meghatározott időtartamig engedélyezi. Ez azt jelenti, hogy nincs jogszabályi lehetőség a Tpr. alapulvételével kiadott engedélyek meghosszabbítására, sem a jogszabály akkénti értelmezésére, hogy az eredeti engedély marad fenn az érvényessége meghosszabbításával. Ez az értelmezés az Ntt. 7. §
(4)bekezdésével ellentétes lenne. Az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a Tpr. szerinti engedély meghosszabbítása iránti kérelem benyújtását a jogalkotói szándék és az Ntt. normaszövege határozottan kizárja. [25] Az elsőfokú bíróság vizsgálta az EMMI rendelet szerinti jogköröket is. Az EMMI rendelet 1. §
(1)bekezdése alapján a rendelet hatálya kiterjed az Ntt. 1. §
(1)bekezdésében meghatározott természetes és jogi személyekre. Az 1. §
(2)bekezdése kimondja, könyvet az Ntt.-ben és az e rendeletben meghatározott részletes szabályok szerint lehet tankönyvvé, pedagógus-kézikönyvvé nyilvánítani. [26] Az EMMI rendelet 16. §
(1)bekezdése értelmében a tankönyvvé, pedagógus-kézikönyvvé nyilvánítás legfeljebb három alkalommal meghosszabbítható. Az e rendeletben foglaltakat a tankönyvvé, pedagógus-kézikönyvvé nyilvánítás meghosszabbítása során azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az eljárást a tankönyvvé, pedagógus-kézikönyvvé nyilvánítás határidejének lejártát megelőző legalább százhúsz nappal korábban kell kezdeményezni. A kérelemhez a tankönyvet, pedagógus-kézikönyvet egy példányban kell megküldeni a hivatalnak. [27] A Kúria hangsúlyozza, az EMMI rendelet hatálya - fő szabály szerint - nem terjed ki a felperesre, figyelemmel annak 1. §
(1)bekezdésére, amely visszautal az Ntt.
  1. §-ára. Az elsőfokú bíróság ezért helyesen fejtette ki, hogy egyfelől az EMMI rendelet hatálya nem vonatkozik a felperesre, másfelől az Ntt. és az EMMI rendelet együttes értelmezésével az állapítható meg, hogy a rendelet
  2. §-a kizárólag az Ntt. hatálya alatt kiadott engedélyek meghosszabbítására vonatkozik, arra a felperes, mint a Tpr. hatálya alatt kiadott engedélyek jogosultja jogot nem alapíthat. [28] Az Ntt. és az EMMI rendelet keretei között nem értelmezhető az a felperesi álláspont, hogy az Ntt.
  3. §
(4)bekezdésében felhívott „... engedélyben meghatározott időtartamig" fordulat alatt a tankönyvvé nyilvánítás meghosszabbítása tárgyában kiadott aktusban rögzített meghosszabbított időtartamot kell érteni. Ugyanis a korábban kifejtetteknek megfelelően még a Tpr. alapján tankönyvvé nyilvánított kiadványok tankönyvvé nyilvánításának meghosszabbítása fogalmilag kizárt. [29] Az EMMI rendelet 40. § a-b) pontjai szerint az adott tanévre vonatkozó tankönyvjegyzékre legfeljebb a tankönyvvé nyilvánítási engedélyben meghatározott időtartamra, az Ntt. 3. §
(11)bekezdésében foglalt feltétel teljesüléséig át kell venni a kiadó kérésére azokat a tankönyveket, amelyeket a Tpr. alapján tankönyvvé nyilvánítottak és Ntt. hatályba lépését megelőzően tankönyvjegyzékbe vettek, feltéve, ha a tankönyv megfelel az adott tanévre vonatkozó árkorlátnak, valamint a kiadó az adott tanévi tankönyvjegyzékre vételhez szükséges igazgatási szolgáltatási díjat megfizette. [30] A Kúria rámutat, az EMMI rendelet
  1. §-a is alátámasztja a fent leírtakat, mert a Tpr. szerint tankönyvvé nyilvánított és az Ntt. hatálybalépését megelőzően tankönyvjegyzékbe vett kiadványokat - egyéb feltételek fennállása esetén - legfeljebb a tankönyvvé nyilvánítási engedélyben meghatározott időtartamra engedi átvenni az adott tanévre vonatkozó tankönyvjegyzékre. Kizárólag ez a jogszabályhely vonatkozik a rendeletben a Tpr. alapján tankönyvvé nyilvánított kiadványokra, mégpedig az Ntt.-nek megfelelő szabályozási tartalommal. [31] Mindezekre tekintettel helytállóan állapította meg a bíróság, hogy az alperes végzése törvényes volt, a felperes kérelmét az Ákr.
  2. §
(1)bekezdés a) pontjára alapítottan jogszerűen utasította vissza, mert az a beadványból és az irányadó jogszabályhelyek összevetéséből kitűnően, nyilvánvalóan nem jogosulttól származik. [32] A Kúria a Kp. 121. §
(2)bekezdésére tekintettel a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [33] A Tpr. alapján tankönyvvé nyilvánított és a tankönyvjegyzékre felvett tankönyvek legfeljebb az engedélyben meghatározott időtartam alatt forgalmazhatók tankönyvként. Ezen kiadványok tankönyvvé nyilvánításának meghosszabbítására az Ntt. és az EMMI rendelet szabályaira figyelemmel nincs lehetőség. Záró rész [34] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 115. §
(2)bekezdése szerint alkalmazandó Kp. 107. §
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el. [35] A pervesztes felperes a Kp. 35. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 82. §
(3)bekezdése alapján köteles az alperes részére felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére, amelynek összegét a Kúria a felszámítottal egyezően állapította meg. [36] A felperes pervesztése folytán köteles megfizetni a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket is, amelynek összegét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §
(3)bekezdés d) pontja és 50. §
(1)bekezdése határozza meg. [37] Az ítélet ellen felülvizsgálatnak a Kp.
  1. § d) pontja alapján nincs helye. Budapest,
  2. november
  3. Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, Dr. Márton Gizella s.k. előadó bíró, Dr. Kalas Tibor s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.