← Magyarország

Gf.30302/2019/4 – Debreceni Ítélőtábla

Debreceni Ítélőtábla Gf.III.30.302/2019/

  1. A Debreceni Ítélőtábla a Gács Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző: dr. Gács Attila ügyvéd) által képviselt felperes neve (Cg…, címe) felperesnek - a MARUZS Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző: dr. Maruzs László ügyvéd) által képviselt alperes neve (Cg…, címe) alperes ellen 17 102 000 Ft közvetett vámkezelési megbízási költségek megtérítése iránt indított perben a Nyíregyházi Törvényszék
  2. január
  3. napján kelt 3.G.15-17-040175/31/I. számú ítélete ellen a felperes
  4. sorszámú fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban - tanácsülésen - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, kötelezi az alperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg a felperesnek 17 102 000 (Tizenhétmillió-százkétezer) Ft-ot, és annak
  5. július
  6. napjától számított, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8 (nyolc) százalékponttal növelt mértékű késedelmi kamatát. Mellőzi a felperes perköltség viselésére kötelezését. Kötelezi az alperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg a felperesnek 1 931 706 (Egymillió-kilencszázharmincegyezer-hétszázhat) Ft elsőfokú, valamint 1 685 660 (Egymillióhatszáznyolcvanötezer-hatszázhatvan) Ft másodfokú perköltséget. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróságnak a felperes keresetét elutasító és a felperest az alperesnek 500 000 Ft perköltség megfizetésére kötelező, fellebbezett ítéletében megállapított tényállás szerint a peres felek
  7. év óta álltak üzleti kapcsolatban. A felperes
  8. és
  9. években négy alkalommal nyújtott az alperesnek szállítmányozási szolgáltatást. Az alperes - a közöttük kialakult gyakorlat szerint - elektronikusan, e-mail váltások útján adott megbízást a felperesnek a K.-ban vásárolt vasáru termékeinek a behozatalára. A szállítmányok vámkezelésével járó feladatokat K. kikötőjében a felperessel egyező tulajdonosi körhöz tartozó, a felperes által ezzel megbízott … székhelyű … d.o.o. végezte. A …-i vámkezelések ún. „közvetett" vámeljárások voltak. Ilyenkor, ha a magyar importőr a harmadik országból (a perbeli esetben K.-ból) érkező import áru vámkezelését már az első közösségi tagállam vámhatósága által (Sz.) kéri, akkor az importőr ebben a tagállamban csak a vám összegét köteles megfizetni. Az áfa összegét utóbb, a saját országa szerinti áfa bevallásban kell bevallania és megfizetnie, vagy ha annak a feltételei fennállnak, akkor levonásba helyezni. A közvetett vámkezelés során az eljárást kérő, az első tagállamban eljáró vámképviselő lesz a közvetlenül kötelezett személy, az, aki a vámhatósággal szemben közvetlenül felel a megbízottja vámbevallása valóságtartalmáért és a vámteher megfizetéséért. Az importőr a vámképviselő részére köteles megtéríteni a vámképviselő által közvetlenül teljesített, az importjával összefüggő vámterhet. A … d.o.o. a
  10. május 18-án kelt vámáru nyilatkozattal érintett áruk (továbbiakban: „A" jelű áruk) vonatkozásában 2015 május 14-én, a
  11. november 25-én kelt vámáru-nyilatkozat vonatkozásában (továbbiakban: „B" jelű áruk)
  12. november 20-án, a
  13. április 5-én kelt vámáru-nyilatkozat vonatkozásában (továbbiakban: „C" megjelölésű)
  14. április 1-jén, míg a
  15. május 25-én kelt vámáru-nyilatkozat alá tartozó árukra (továbbiakban: „D" jelű) nézve
  16. május 27-én kapott behozatali vámkezelési megbízást a felperestől. Azokhoz mellékelték a számlát, az importőr nyilatkozatát, a fuvarlevelet, a minőségi tanúsítványt, értékesítési szerződést és költségkimutatás. A vámhatóság elvégezte az áruk fizikai vizsgálatát és a mintavételt, amelyről a felperes tájékoztatást kapott. Az alperes a … vámeljárásokban korábban nem fizetett vámot, mert az import vasárunak az általa a felperesnek átadott, az importált árukra vonatkozó dokumentáció szerinti fizikai tulajdonságai alapján a … d.o.o. az alperes összes vámáru nyilatkozatában az azonos áruk tekintetében ugyanazt a 0%-os vámterhet jelentő, azaz vámmentességet biztosító vámtarifa (…) számot használta. A szlovén vámhatóság az import áruk szemléjét és a mintavételeket követően 2013-tól évekig elfogadta a fenti vámtarifaszámot, a perrel érintett vasáruk esetében azonban a mintavételt követően fizikai, laboratóriumi vizsgálatot rendelt el. Ez a vizsgálat megállapította, hogy az áru csak felülkezelt, mindkét oldalán tűzhorgonyzott és festékkel van bevonva, ezért a megfelelő vámtarifaszám ... . Mintavétel esetén a vámhatóság a jegyzőkönyv kiadását megelőzően tájékoztatja a nyilatkozat tevőt az ellenőrzések megállapításairól és felkéri észrevétel megtételére, esetleges bizonyítékai előterjesztésére. A … d.o.o. az „A" jelű árukra nézve
  17. május 18-án, a „B" jelű vonatkozásában
  18. november 25-én, a „C" jelű árukra
  19. április 5-én, míg „D" jelűre
  20. május 25-én nyújtotta be a vámárunyilatkozatot. A vámhatóság a vámáru-nyilatkozat ellenőrzéséről készült jegyzőkönyvben az „A" jelű árukkal kapcsolatban 37 419,58 euró, a „B" jelű árukkal összefüggésben 9 589,7 euró, a „C" jelű áruk vonatkozásában 54 031,24 euró, míg a „D" jelű áruk esetén 8 748,69 euró összegű vámösszeget állapított meg. A vámhatóság megállapításairól a vámképviselő értesítette a felperest az „A" esetben
  21. március 17-én, a „B" esetben
  22. március 9-én, a „C" és „D" esetben
  23. október 10-én, és jelezte, hogy néhány napos határidőn belül megjegyzéseket, észrevételeket lehet tenni és bizonyítékokat lehet benyújtani az áru tulajdonságairól. Felhívta arra is az importőr figyelmét, hogy a dömpingellenes követeléseket akkor nem kell megfizetnie, ha tud elegendő cinktartalmat igazolni a festékben, illetve, ha krómot vagy ónt tartalmazó színről van szó. A vámképviselője az „A" és „B" esetben kifogást nyújtott be a vámhatóság megállapításai ellen, az „A" esetben
  24. március 22-én, a „B" esetben
  25. március 18-án, a megjegyzéséhez mellékelte a gyártó által elkészített színelemzést is. A … vámhatóság 2017 februárjában - márciusában hozta meg a korábbi jegyzőkönyvekben meghatározott összegű vámkötelezettséget elrendelő határozatát. A vámképviselő nem fellebbezte meg a vámhatóság határozatait, mert álláspontja szerint neki nem adtak át olyan bizonyítékokat, amelyekkel vitathatta volna a vámhatóság döntését. Állította, hogy rendszeresen tájékoztatta a megrendelőjét a vámeljárások lényeges mozzanatairól, ezért a megrendelőnek lehetősége volt arra, hogy a vámeljárásban észrevételt tegyen, bizonyítékokat szolgáltasson, a vámhatóság döntése ellen jogorvoslattal éljen. A … vámhatóság 2017 márciusában összesen 109 789,1 euró összegű vámkülönbözet megfizetésére kötelezte a képviselőt, aki azt számla ellenében megfizette. A perrel érintett négy megbízás kapcsán a felperes a megbízásért járó szállítmányozási díj részeként kiszámlázta az alperesnek a szlovén vámkezelések díjait is. Az alperes
  26. április 12-én vámletét címén megfizetett a felperesnek 16 863 690 Ft-ot. A 109 789,1 euró összegéből fennmaradó 17 102 000 Ft különbözetet azonban nem térítette meg. A felperes a keresetében a megbízás teljesítésével összefüggő költség jogcímén, a Ptk. 6:302., 6:
  27. §-a és 6:
  28. §

(4)bekezdése alapján kérte kötelezni az alperest 17 102 000 Ft, valamint annak
  1. július
  2. napjától (az első jogi felszólítás napjától) számított, a Ptk. 6:
  3. §
(1)bekezdése szerinti törvényes kamatai, és a perköltsége megfizetésére. A keresetében előadta, hogy mint szállítmányozó az alperestől a perbeli küldemények vonatkozásában az import behozatal megszervezésére házhozszállításig terjedően kapott megbízást, amelynek részét képezte a vámkezelés is. A közvetett vámkezelés lebonyolítására az alvállalkozóját, a szlovén … d.o.o. társaságot, mint vámképviselőt bízta meg. Az alperes és a vámképviselő között nem jött létre szerződéses kapcsolat, egymással nem is kommunikáltak az utólagos vámvizsgálat elrendeléséig. A felperes megfizette a vámképviselő részére az általa kifizetett vámkezelési díjat, azt tovább számlázta az alperes felé, amit azonban az alperes nem teljesített. Az alperes a felperes keresetének az elutasítását és a felperesnek a perköltsége megfizetésére kötelezését kérte. Nem vitatta, hogy közte és a felperes között import tengeri fuvarmegbízás jött létre, amely szerződésre a Ptk. 6:
  1. §-a vonatkozik. Állította, hogy a megbízás nem terjedt ki a vámeljárás lefolytatására, a szlovén vámképviselő kizárólag a felperestől kapott megbízással rendelkezett. Hivatkozott a perbeli vámeljárások lefolytatása idején hatályos, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 EGK. Tanács rendelet (Vámkódex) 5.,
  2. és
  3. cikkeire. Előadta, hogy a felperes őt nem tájékoztatta a … vámhatóság által megindított utólagos vámeljárásról, a vámképviselő is csak jelentős késedelemmel, hiányosan tette ezt meg. Számára nem volt ismert az, hogy hogyan történt a mintavétel, az megfelelt-e a vonatkozó szabályoknak, arra a vámhatóság jelenléte nélkül került-e sor. Nem bizonyított, hogy egy adott szállítmányból 3 db mintát vettek, vagy mind a négy szállítmányból történt mintavétel, illetve, hogy esetleg az egy szállítmány minta adatait vetítették rá a többi szállítmányra. Állította, hogy a vámhatóság eljárása jogszabálysértő volt, amely megalapozta volna a … vámképviselő fellebbezését. Mivel ezt elmulasztotta, ezáltal saját maga okozta a fizetési kötelezettség keletkezését. Álláspontja szerint a Vámkódex
  4. cikk
(3)bekezdése alapján sincs vámfizetési kötelezettsége, mivel utólagos vámkiszabása esetén a közvetett vámjogi képviselő megbízója csak akkor köteles vámfizetésre, ha ő szolgáltatta a vámáru-nyilatkozat elkészítéséhez szükséges adatokat, és tudta vagy tudnia kellett volna, hogy azok valótlanok. Állította, hogy a közvetett vámjogi képviselőnek megadta a vámeljárás lefolytatásához szükséges adatokat, okmányokat, amelyek alapján a szlovén vámhatóság lefolytatta a vámeljárást 0%-os vámtétel alkalmazásával. Jóhiszeműen járt el, mert nem tudott arról, hogy bármelyik, általa szolgáltatott adat, irat, nyilatkozat valótlan tartalmú lett volna. Érvelése szerint amennyiben a … vámhatóságnak más lett volna az álláspontja, akkor közvetlenül az alperessel szemben is kiszabta volna a vámot a vámképviselővel szembeni vámkiszabással egyidejűleg. Mivel az alperes vámfizetési kötelezettségét megalapozó körülmény nem állapítható meg, ezért sem a közvetett vámjogi képviselő, sem - erre irányuló megállapodás hiányában - a felperes nem terhelheti tovább a kérdéses vámterhet az importőrre. A közvetett vámjogi képviselő a vámhatóság felé a vámáru-nyilatkozatot a saját nevében, az alperes érdekében tette. Előadta, hogy a 16 863 690 Ft megfizetése nem jelenti azt, hogy elismerte a felperes követelését. Ezt az összeget azért fizette ki, mert a felperes nem szolgáltatta ki a küldeményt mindaddig, amíg az átutalás meg nem történik. Miután a felperes nem gyakorolhatta törvényesen a zálogjogát, ezért a felperesnek ilyen összegű tartozása keletkezett az alperes felé. Alaptalannak tartotta a felperesnek a Ptk. 6:273. §
(4)bekezdésére történt hivatkozását is, mivel a felperes az alperessel erre vonatkozóan kötött megállapodás nélkül alkalmazta teljesítési segédként a … gazdasági társaságot, és az alperes nem utasította semmire a felperest a Sz.-ban lefolytatott vámeljárás tekintetében. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak találta. Rögzítette, hogy a jelen perrel érintett áruk tekintetében a
  1. május 1-jén hatályba lépett, az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU. Európai Parlament és Tanács rendelet (UVK.) az irányadó. Mivel azonban a kérdéses vámeljárások lefolytatásának pontos időpontja a perben nem került tisztázásra, a kiállított vámáru-nyilatkozatok alapján azonban megállapítható, hogy három a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK Tanácsi rendelet (Vámkódex) hatálya alatt történt, ezért az elsőfokú bíróság valamennyi perbeli szállítmányozás tekintetében ezt, a Ptk.-hoz képest speciális jogszabályt vette figyelembe. A Vámkódex
  2. és
  3. cikkét, valamint az uniós vámjog végrehajtásáról szóló
  4. évi XIII. törvény
  5. §
(1)bekezdését és az ezt a jogszabályt
  1. november 23-tól felváltó
  2. évi CLII. törvény
  3. §
(1)bekezdéseit ismertetve megállapította, hogy a felperes a bizonyítási teherről történt tájékoztatását követően sem tett eleget a bizonyítási kötelezettségének, nem bizonyította, hogy létre jött-e a felek között megbízási szerződés a vámeljárás lefolytatása tárgyában, és ha igen, annak mi a tartalma. A perbeli tanúvallomások alátámasztották azt, hogy a felek között évek óta fennálló üzleti kapcsolat alapján a feleket megillető jogokat és terhelő kötelezettségeket írásban nem rögzítették. A szállítmányozásra létrejött megállapodások e-mail formájában, egy formanyomtatvány kitöltése útján jöttek létre. M.A. (a felperesi cég ügyintézője) tanúvallomása szerint a vámkezelésről minden alkalommal utólag egyeztettek, hogy az K.-ban vagy Magyarországon történjen. Az alperes kapcsolattartója, H.Sz. viszont a tanúvallomásában azt adta elő, hogy az alperes adott meghatalmazást a vámkezelésre a vámképviselő részére. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az „import tengeri fuvarmegbízás"-ból, amelyen megbízóként az azt cégszerűen aláíró alperes, feladóként a kínai partner szerepel, nem vonható le az a következtetés, hogy az kiterjed a szabad forgalomba helyezésre is. Az elsőfokú bíróság a perben becsatolt elektronikus levelezés tartalmából is arra a következtetésre jutott, hogy a vámkezelés módjával, helyével kapcsolatban a perbeli áruk esetén nem jött létre külön megállapodás. Önmagában az, hogy a felperes a szabad forgalomba helyezésre vonatkozóan is kiállította a számlát az alperessel szemben, nem bizonyítja azt, hogy erre jogosult is lett volna. A perben becsatolt, az alperesi cég által cégszerűen aláírt, a … d.o.o., mint közvetett képviselő részére adott meghatalmazások és a felperes törvényes képviselőjének a
  1. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvben rögzített nyilatkozata alapján azt állapította meg, hogy az alperes adott meghatalmazást a … gazdálkodó szervezetnek arra, hogy közvetett képviselőként járjon el a vámeljárásokban. A vámképviselő tanúként meghallgatott ügyintézője - M.B. - előadta, hogy rendszeresen tájékoztatta a megrendelőjét, a felperest a vámeljárások lényeges mozzanatairól, ezért a megrendelőnek is lehetősége lett volna észrevételezni, bizonyítékokat szolgáltatni, a vámhatóság döntése ellen jogorvoslattal élni. Az importőr az első elemzés megérkezését követően,
  2. március 9-én kapott először tájékoztatást a közvetett vámképviselőtől az elemzések eredményéről, a dömpingellenes vámok megfizetésére vonatkozó kötelezettségről. Az elsőfokú bíróság nem fogadta el az alperesnek a szlovén vámhatóság eljárásának szabályszerűtlenségével kapcsolatos hivatkozásait. A Vámkódex
  3. és
  4. cikkei alapján ugyanis a vámáru-nyilatkozatot a közvetlen vámjogi képviselő a saját nevében, az alperes érdekében tette. Ebben a relációban „nincs helye a felperesnek", hiszen az alperes és a felperes között nem jött létre olyan megállapodás, miszerint a vámképviselő a felperesnek leszámlázza a szlovén vámhatóság által kiszabott vámot, amit a felperes tovább számláz az alperes felé. Az elsőfokú bíróság a perbeli okiratok alapján azt a következtetést vonta le, hogy az alperes volt az, aki megbízta a … társaságot arra, hogy közvetett vámjogi képviselőként járjon el, a felperessel kizárólag a tengeri szállítmányozás tekintetében állt kapcsolatban. Az alperes sem a felperest, sem a megbízás alapján eljáró szlovén vámképviselőt nem utasította a Sz.-ban lefolytatandó vámeljárások tekintetében. Amennyiben a … gazdálkodó szervezetnek olyan fizetési kötelezettsége keletkezett, amely álláspontja szerint az alperest terheli, akkor neki kellett volna fellépni az alperessel szemben. Mivel a … vámhatóság nem szabott ki vámterhet az alperessel szemben, így az alperesnek nem volt jogorvoslati lehetősége sem a már meghozott határozatokkal szemben. Helyette a közvetett vámképviselőnek kellett volna a saját nevében, az alperes érdekében eljárnia. A pervesztes felperest kötelezte az alperes részére az alperes jogi képviselője ügyvédi munkadíjából álló perköltsége megfizetésére. A felperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását, az alperesnek a kereseti kérelme szerinti marasztalását, valamint az első- és másodfokú perköltsége megfizetésére kötelezését kérte. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az egyébként helyesen megállapított tényállásból okszerűtlen, az okirati bizonyítékokkal, a tanúvallomásokkal és a jogszabályokkal is ellentétes következtetést vont le. A fellebbezési érvelésként fenntartotta a
  5. december 18-i beadványában kifejtetteket. Hangsúlyozta, hogy a peres felek között a kialakult gyakorlat a közvetett vámkezelésre és annak elszámolására is kiterjedő szolgáltatás volt, amely a Ptk. 6:
  6. §
(5)bekezdése szerint a felek közötti szerződés tartalmát is képezte. Az elsőfokú bíróság ezért tévesen vonta le azt a következtetést, hogy nincs helye a felperesnek az alperes és a szlovén a képviselő közötti relációban. Az elsőfokú bíróság - noha az ítélet indokolásában maga is azt állapította meg, hogy az alperes és a … cég közötti jogviszony a perben nem volt vizsgálható -, helytelenül, a … vámképviselő és az alperes közötti igazgatási jogviszony alapján hozta meg a döntését. Nem értékelte a felperes és az alperes közötti jogviszony tartalmát, hiszen nemzetközi szállítmányozás esetén a fuvarszervezés nem is teljesíthető a vámkezelés, illetve a szabad forgalomba helyezés nélkül. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem értékelte megfelelően sem önmagában, sem együttesen az alperesi nyilatkozatokat, tanúvallomásokat, amelyek a felperessel, illetve a szlovén társasággal fennálló jogviszonyt és a történeti tényállást illetően mind egymásnak, mind az iratoknak és a józan észnek is ellentmondóak voltak. Utalt arra, hogy a perben megdőlt az alperesnek az az állítása, miszerint nem tudott az utólagos vámvizsgálatról, erről őt a felepres nem értesítette. Ez a tény már önmagában felveti az alperesi tanú szavahihetőségét. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság kizárólag az alperesi meghatalmazásoknak (amelyek kizárólag az alperes és a … vámképviselő közti igazgatási jogviszony keretében bírtak jelentőséggel) tulajdonított döntő jelentőséget, holott azok a felperes és az alperes közötti - különösen a kettőjük közötti elszámolásra is kiterjedő - polgári jogi jogviszonyban nem bírtak relevanciával. Hiányolta, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte a szlovén gazdálkodó szervezet az ő és a felperes, illetve az alperes közötti jogviszonyt illetően írásban kifejtett, a felperessel egyező álláspontját. Fenntartotta azt, hogy a felperes és alperes között a szállítmányozási jogviszony a vámkezelésre és az azzal kapcsolatos költségek elszámolására is kiterjedően jött létre. A felperes a vámkezeléseket a szlovén vámképviselővel végeztette el, a vámkezelés szolgáltatási díját, mint közvetett szolgáltatást pedig kiszámlázta az alperes részére. Az alperes kizárólag a felperessel állt kommunikációs és szerződéses - különösen elszámolási - kapcsolatban, amit a peres iratok és a tanúvallomások is bizonyítanak. Az, hogy a felperes a …-i vámkezeléshez a … gazdálkodó szervezetet vette igénybe, nem ellentétes a felek közötti szerződéses jogviszonnyal, sőt, szükséges a felperes által vállalt szolgáltatások teljesítéséhez, és erről az alperes a kezdetektől fogva tudott. A … gazdálkodó szervezet a felperes és a szlovén cég közötti megállapodás alapján járt el a közvetett vámkezelés során vámképviselőként, és mint ilyen, az alperessel fennálló igazgatási jogviszonyában a Közösségi Vámkódex szerint készfizető kezességet vállalt az alperes részére azzal, hogy a közvetett vámkezelésből eredő valamennyi költségét és díját a megbízójának, a felperesnek leszámlázza. A vámképviselő a vállalása szerinti kötelezettségeit teljesítette, a felperes megfizette a részére a különbözeti és dömping vámok összegét, amely minden esetben végső soron az importőr, azaz az alperes költsége. Hivatkozott arra, hogy az ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes bízta meg a szlovén céget az alperes javára végzendő vámkezelések lebonyolításával, ennek ellenére irat- és tényállás ellenes az ítélet
  1. oldal utolsó három bekezdésében kifejtett az az álláspont, miszerint egyrészt nem bizonyított az, hogy a peres felek közötti szállítmányozási jogviszony kiterjedt a vámkezelésre is, másrészt az: önmagában az, hogy a felperes leszámlázta az alperes felé a szabad forgalomba helyezés költségét még nem jelenti azt, hogy erre jogosult is. K.F. alperesi törvényes képviselő tanúvallomását azért nem tartotta alkalmasnak arra, hogy azt az elsőfokú bíróság bizonyítékként elfogadja, mert a tanú csupán „hallomástanú" volt, és az állításait semmivel sem tudta igazolni. Állította, hogy az alperes soha nem vitatta a felperes számláit, így a keresetlevélhez mellékelt „5 db cp. számla vámkezelésről M.O. levelével" file-ban található számlákat sem. Álláspontja szerint az állításait támasztotta alá H.Sz. és M.A. szembesítése is, amelyet az elsőfokú bíróság eredménytelennek minősített. Ennek ellenére H.Sz. elismerte, hogy a legelső vámkezelést megelőzően megbeszélték a felperessel azt, hogy arra K.-ban fog sor kerülni. A M.A. által előadottakra H.Sz. csupán arra - a felperes szerint elégtelen érvre - hivatkozott, hogy szerinte azért állt a vámkezelés tekintetében az alperes a … céggel kapcsolatban, mert „az utóbbi neve állt az okiratokon". Az alperes az ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását, és a felperesnek a perköltsége megfizetésére kötelezését kérte. Megismételte azt a hivatkozását, hogy a kérdéses vámeljárások lefolytatása tekintetében nem a felperessel, hanem a … gazdasági társasággal állt szerződéses kapcsolatban, a felperes ez utóbbinak volt a teljesítési segédje. Ezért nem tartozik a felperesnek. Az elsőfokú bíróság a hiánytalanul megállapított tényállásból helyes jogkövetkeztetést vont le, amikor azt állapította meg, hogy a felperes a bizonyítási teherről történt tájékoztatása ellenére nem bizonyította - nem létezése miatt nem is bizonyíthatta - azt, hogy a peres felek között megállapodás jött létre a vámeljárás lefolytatására, illetve, hogy annak mi volt a tartalma. A felek között a fuvarmegbízási nyomtatvány aláírásával és visszaküldésével létrejött megbízási jogviszony pontos tartalma sem állapítható meg, az pedig végképp nem, hogy az kierjedt volna a vámeljárások lefolytatására is. Az elsőfokú bíróság a perrel érintett áruk vonatkozásában becsatolt e- mailekből helyesen következtetett arra, hogy a peres felek között azok vámkezelésével, annak módjával kapcsolatban nem jöttek létre külön megállapodások. Hangsúlyozta, hogy a peres felek kapcsolata kizárólag a tengeri szállítmányozásra terjedt ki. Nemzetközi szállítmányozás esetén pedig a szabad forgalomba helyezés vámeljárás lefolytatása csak külön ilyen tartalmú megállapodás esetén képezi a jogviszony tartalmát. Az elsőfokú bíróság az ítéletének az indokolása szerint - a felperes fellebbezési hivatkozásaival ellentétben - nem a perbeli tanúvallomásoknak tulajdonított döntő jelentőséget, hanem arra alapította az ítéletét, hogy a felperes nem tett eleget az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek. Az elsőfokú bíróság helyesen tulajdonított kiemelt jelentőséget az alperes által a szlovén cégnek adott, a köztük fennálló közvetlen szerződéses kapcsolatot bizonyító meghatalmazásnak, hiszen a vámeljárás speciális szabályai elsőbbséget élveznek a Ptk. rendelkezéseihez képest. Az ítélőtábla a Polgári perrendtartásról szóló
  2. évi CXXX. törvény (Pp.)
  3. §-a és
  4. §
(1)bekezdései szerint - a keresetindítás
  1. december 19-i időpontjára tekintettel - a jelen másodfokú eljárásban is a polgári perrendtartásról szóló
  2. évi III. törvény (
  3. évi Pp.) rendelkezéseit alkalmazta. Az ítélőtábla - mivel a felek egyike sem kérte az ügyben tárgyalás tartását - a fellebbezést az
  4. évi Pp. 256/A. §
(1)bekezdés f) pontja és
(4)bekezdése alapján tárgyalás tartása nélkül bírálta el. A fellebbezés alapos. Az ítélőtábla az 1952. évi Pp. 253. §
(3)bekezdése szerint az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem és az ellenkérelem korlátai között bírálta felül. A felperes a fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság az általa helyesen megállapított tényállásból okszerűtlen és helytelen jogkövetkeztetéseket vont le. Az alperes nem fellebbezett, a felperes fellebbezésének az ismeretében csatlakozó fellebbezéssel sem élt, így nem vitatta az elsőfokú ítélet indokolásában megállapított azt a tényállást, miszerint „a felperes az alperes javára végzendő vámkezelések lebonyolításával a … … d.o.o.-t bízta meg". Az ítélőtábla álláspontja szerint - az elsőfokú bíróság azon jogkövetkeztetésével szemben, miszerint az alperes állt közvetlen szerződéses kapcsolatban a … vámképviselővel - az elsőfokú eljárásban beszerzett tanúvallomások és a felek közötti e-mail levelezés becsatolt részletei is ezt az ítéleti ténymegállapítást támasztják alá. Ezt a következtetést bizonyítják a felperesnek az alperes részére küldött „elhajózási értesítői", amelyek mindegyik esetben tartalmazták azt, hogy „kérjük, hogy a vámkezelési és házhozszállítási rendelkezéseket részünkre mihamarabb megküldeni szíveskedjenek". Ezt támasztja alá a felperes és a … vámképviselő részéről meghallgatott tanúk, M.A., F.I. és M.B. vallomásai is (
  1. és
  2. számú tárgyalási jegyzőkönyvek). H.Sz. alperesi ügyintéző tanúvallomása szerint ugyan a vámkezelés tekintetében az alperesnek a … céggel volt megbízása, amelyben közreműködött a felperesi kft., ám önmagában ez a nyilatkozat nem volt elegendő az egyéb bizonyítékok meggyengítésére. A tanú - a megbízás tekintetében tett vallomásával szemben - maga is azt adta elő, hogy neki, mint ügyintézőnek nem volt kapcsolata a … céggel, a megbízást mindig a felperes ügyintézőjének küldte meg, aki azt (az egyéb okiratokkal együtt) továbbította a vámképviselőnek. Emlékezete szerint a vámképviselő soha nem kereste meg őket közvetlenül. Ha bármilyen kérdésük volt az áruval kapcsolatban, azt a felperes ügyintézőjéhez intézték. A
  3. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
  4. oldal első bekezdésében rögzített tanúvallomása szerint az, hogy hogyan történjen a vámkezelés „a legelején, amikor először kerültek kapcsolatba a felperesi céggel, akkor ez már tisztázásra került". Azt is előadta, hogy „mi a d.o.o.-tól számlát nem kaptunk, a felperesi Kft.-től kaptuk meg a számlát, amelyben volt szállítás és biztosítás, de a d.o.o.tól nem kaptunk számlát". Az ítélőtábla egyetértett azzal a felperesi állásponttal, miszerint nem lehet meggyőző érvnek tekinteni a H.Sz.-nak a M.A.-val történt - eredménytelennek nyilvánított - szembesítését követően adott azt a magyarázatát, miszerint álláspontja szerint azért állt az alperes a vámkezelés tekintetében a … céggel kapcsolatban, mert „ő szerepel az okiraton". Ifj. K.F. - az alperes társtulajdonosa és ügyintézője - a tanúvallomásában előadta, hogy a munkatársa „felvette a kapcsolatot a magyar kft.-vel, hogy érkezik a konténer és rendezzék a szállítását. Nekik küldtük meg az okmányokat, amik a vámkezeléshez szükségesek, és ők továbbították, hogy eljusson a d.o.o.-hoz". A tanúvallomás szerint a felperes ügyintézője kért tőlük az árukra vonatkozó minőségi leírást, dokumentumokat, a rétegekről tájékoztatást (
  5. sorszámú jegyzőkönyv
  6. oldal első - második bekezdések). Bár a tanú véleménye az volt, hogy az alperes a vámkezelés tekintetében a … céggel állt jogviszonyban, de azt nem tudta, hogy milyen okiratok szükségesek ahhoz, hogy valaki vámügyintézőként eljárhasson Szlovéniában. A tanú elismerte M.B.-nak azt a ténymegállapítását, miszerint a … cég először a felperesnek küldött értesítést a szemlézésről, és az alperes ügyintézője, K.F. csak ezt követően érdeklődött arról, hogy miért van szükség a szemlére és további adatokra. Az ítélőtábla a fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást tekintette irányadónak azzal, hogy a bizonyítékok mérlegelésénél irányadó körülmények tekintetében azt indokolást a fentiekkel kiegészítette. Az elsőfokú bíróság által levont jogkövetkeztetéssel azonban nem értett egyet. A Ptk. 6:
  7. §
(1)bekezdése szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. Az
(5)bekezdés alapján a szerződés tartalmává válik minden szokás, amelynek alkalmazásában a felek korábbi üzleti kapcsolatukban megegyeztek, és minden gyakorlat, amelyet egymás között kialakítottak. A peres felek 2013 óta fennálló üzleti kapcsolatában kialakult szokásokat (ilyen pl. az, hogy a vámkezelés K.-ben történjen) ezért a perbeli szerződések részének is kell tekinteni. Így az ítélőtábla álláspontja szerint abból a tényből, hogy az alperes a … cégtől soha nem kapott számlát, illetve, hogy bármely, az áruval kapcsolatos kérdésben a felpereshez fordult, valamennyi dokumentumot a felperesnek küldött meg, aki azokat szükség esetén továbbította a vámképviselőnek, arra lehet megalapozottan következtetni, hogy a peres felek közötti, tengeri szállítmányozási szerződés kiterjedt az áruk Sz.-ban történő vámkezeltetésére is. A szerződésnek ez utóbbi részét a felperesi cég a saját tulajdonosi köre által létrehozott … társaságon, mint teljesítési segéden (Ptk. 6:129. §
(1)bekezdése) keresztül teljesítette. A felperes tehát megfelelően bizonyította a perben az alperessel létrejött szerződés tartalmát, ezért az elsőfokú bíróság tévedett, amikor azt állapította meg, hogy a felperes nem tett eleget a perben az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek. Az elsőfokú bíróság azt helytállóan rögzítette az ítélete indokolásában, hogy a jelen perben nem volt vizsgálható a … vámhatóság eljárásának, a mintavételnek a szabályszerűsége. A jelen jogvitában a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes, mint szállítmányozó a … vámhatóság által a vámképviselővel szemben kiszabott, a vámképviselő által megfizetett, és a felperes által a vámképviselő részére megtérített vámkülönbözet megfizetését jogszerűen követeli-e az alperestől, a megbízójától. A peres felek közötti tengeri szállítmányozási szerződésre a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) XLII. Fejezetének a rendelkezései az alkalmazandóak. A Ptk. 6:309. §-a szerint e fejezet eltérő rendelkezésének hiányában a szállítmányozó és a megbízó jogviszonyára a bizományi szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni. A Ptk. 6:308. §
(1)bekezdése a megbízó felelősségére vonatkozó szabályok között csupán a megbízónak az utasításából, a küldemény elégtelen csomagolásából, jelöléséből, vagy a megbízó által adott adatok, okmányok, információk hiányosságából, pontatlanságából, hiányából eredő károkért való felelősségét szabályozza. A Ptk. 6:
  1. §-ának, valamint a bizományi szerződések szabályai között található 6:
  2. §-ának az utaló szabálya folytán a szállítmányozási szerződésekre is alkalmazandó megbízási szerződések szabályai között helyezkedik el a Ptk. 6:
  3. §
(4)bekezdése, miszerint a szerződés megszűnésekor a megbízó köteles a megbízottat a megbízás alapján harmadik személyekkel szemben vállalt kötelezettségei alól mentesíteni, valamint a szükséges és indokolt költségeit megtéríteni. Az ítélőtábla álláspontja szerint a szállítmányozási szerződés teljesítéséhez hozzátartozott az áruk szabad forgalomba helyezése is, ezért az ennek során kiszabott vámkülönbözet olyan szükséges és indokolt költség, amelyet a megbízó köteles a szállítmányozó részére megtéríteni. Az alperes alaptalanul hivatkozott a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, a Tanács 2913/92/EGK rendeletének 201. cikk
(3)bekezdésére, miszerint „ha az
(1)bekezdésben említett valamelyik eljárás vonatkozásában olyan adatok alapján készítenek vámáru-nyilatkozatot, amelyek a jogszerűen felszámítható vámok egy része, vagy teljes egésze beszedésének elmulasztásához vezetnek, az a személy, aki a vámáru-nyilatkozat elkészítéséhez szükséges adatokat szolgáltatta és tudta vagy tudnia kellett volna, hogy az adatok valótlanok, szintén adósnak tekinthető a hatályban lévő nemzeti rendelkezéseknek megfelelően." Ez a szabály nem a megbízónak a vámkülönbözet megfizetése alóli mentesülését alapozhatja meg, hiszen ő (az alperes) a rendelet 201. cikk
(1)bekezdésének első mondata szerint a nyilatkozattevő (vámképviselő) mellett szintén adósnak minősül. Az alperes által hivatkozott rendelkezés harmadik, az adatokat szolgáltató személy felelősségére vonatkozik. Az alperes a felperes keresetének a jogalapját vitatta, az érvényesített követelés tőkeösszegét, az igényelt késedelmi kamat mértékét és esedékességének a kezdő időpontját nem, így az további bizonyítást nem igényelt. Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az 1952. évi Pp. 253. §
(2)bekezdése alkalmazásával megváltoztatta, kötelezte az alperest, hogy az általános teljesítési határidőn (1952. évi Pp. 217. §
(1)bekezdése) belül fizessen meg a felperesnek 17 102 000 Ft-ot, valamint annak 2017. július 11. napjától a Ptk. 6:155. §
(1)bekezdése szerint számított, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8%-kal növelt mértékű késedelmi kamatát. A pernyertes felperesnek a jogi képviselője ügyvédi munkadíjából álló elsőfokú perköltségének összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi munkadíjakról szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontjai, valamint 4/A. §
(1)bekezdése alapján 713 060 (500 000 + 213 060) Ft + áfa = 905 586 Ft-ban állapította meg. Ennek az összegnek, valamint a felperes keresetén igazoltan megfizetett 1 026 120 Ft kereseti illetéknek, összesen 1 931 706 Ft elsőfokú perköltségnek a megfizetésére a pervesztes alperest kötelezte az 1952. évi Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint. A pernyertes felperes másodfokú ügyvédi munkadíjból álló perköltsége az IM rendelet 3. §
(5)bekezdése szerint bruttó 452 793 Ft lenne, ám ezt az összeget az ítélőtábla az IM rendelet 3. §
(3)bekezdése alkalmazásával bruttó 317 500 Ft-ra mérsékelte arra tekintettel, hogy a fellebbezést tárgyalás tartása nélkül bírálta el. Ehhez hozzászámítva a felperes fellebbezésén lerótt 1 368 160 Ft fellebbezési eljárási illetéket, az alperest összesen 1 685 660 Ft másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. Debrecen, 2019. november 14. Dr. Görög Attila sk a tanács elnöke, Cogoiné Dr. Boros Ágnes sk előadó bíró, Dr. Riczu András sk bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.