← Magyarország

Bfv.476/2015/8 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Törvényes a bűnsegéddel szemben emelt vád, ha a kellően részletezett tettesi alapcselekmények mellett leírja azt a magatartást, amivel a bűnsegéd segítette azokat, a bűnsegéd tudattartalmára vonatkozó tények leírása nem része a vád minimum-követelményeinek. A bűnsegéd csalási cselekménye akkor minősül üzletszerűen elkövetettnek, ha a tettes alapcselekménye is; továbbá a bűnsegéd ennek ismeretében van. KÚRIA Bfv.III.476/2015/8.szám A Kúria Budapesten, a

  1. év november hó
  2. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő v é g z é s t: A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt L. I. G. és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben P. Zs. IV. rendű terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát elbírálva a Pesti Központi Kerületi Bíróság 133.B.12.179/2013/
  3. számú, illetőleg a Fővárosi Törvényszék 27.Bf.10.155/2013/
  4. számú határozatait P. Zs. IV. rendű terhelt vonatkozásában hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
  5. március 19-én kelt 133.B.12.179/2013/
  6. számú ítéletével a IV. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 4 rendbeli, bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében [
  7. évi IV. törvény - a továbbiakban: korábbi Btk. -
  8. §

(1)bekezdés,
(2)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pont,
(6)bekezdés b) pont], mint bűnsegédet, 4 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében [korábbi Btk. 274. §
(1)bekezdés c) pont], mint társtettest, és 4 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében (korábbi Btk.
  1. §). Ezért halmazati büntetésül 2 évi börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. Ugyanakkor a IV. rendű terheltet az ellene (valamennyi esetben a minősítés jogszabályi alapjának megjelölése nélkül) 1-1 rendbeli csalás bűntette, közokirat-hamisítás bűntette és magánokirathamisítás vétsége miatt emelt vád alól - első fokon jogerőre emelkedett rendelkezésével - felmentette. A IV. rendű terhelt vonatkozásában egyebekben a terhelt és védőjének fellebbezése alapján eljárva a Fővárosi Törvényszék a
  2. november 14-én kelt 27.Bf.10.155/2013/
  3. számú ítéletével a IV. rendű terhelt cselekményeit bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének [
  4. évi C. törvény a továbbiakban: Btk. -
  5. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés bc) alpont,
(5)bekezdés b) pont], bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének [Btk. 373. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés bc) alpont,
(4)bekezdés b) pont], bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének [Btk. 373. §
(1)bekezdés és
(3)bekezdés a) pont], 4 rendbeli, társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének [Btk. 342. §
(1)bekezdés c) pont] és 4 rendbeli hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk.
  1. §) minősítette. A IV. rendű terhelt büntetését 1 év 6 hónapi szabadságvesztésre enyhítette, annak végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg, és rögzítette, hogy a terhelt abból - végrehajtásának elrendelése esetén - legkorábban a kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. A próbaidő tartamát 2 évre mérsékelte, egyebekben azonban - a IV. rendű terhelt tekintetében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős ítéletben megállapított tényállás terheltet érintő részének lényege a következő: P. Zs. IV. rendű
  2. évben L. I. I. rendű és F. G. II. rendű terheltek megállapodtak abban, miszerint oly módon kívánnak rendszeres jövedelemhez jutni, hogy némi anyagi juttatás ígéretével gépjárműveket hitelre vásároltatnak, majd a csalárd módon megszerzett gépjárműveket utóbb, részben külföldre történő szállítás révén értékesítik. Az egyes gépjármű-vásárlási ügyletekhez - előzetes megállapodásuknak megfelelően - nevük és személyes adataik megadására olyan személyeket kértek fel, akiknek vagyoni helyzetükből eredően egyébként ilyen ügyletek megkötésére nem lenne valós lehetőségük, ezért az szándékukban sem állt. A benyújtott kölcsönkérelmek kedvező elbírálása érdekében szükséges mellékleteket - így munkáltatói igazolásokat, közüzemi számlákat már előzetesen hamisították, az ehhez szükséges eszközöket is előzetesen beszerezték. Az L. A. Kft. vonatkozásában létrejött ügyleteknél (1., 2.,
  3. és
  4. tényállási pont) az I. és a II. rendű terheltek az egyes hitelügyletek kedvező elbírálásának biztosítására a társaságnál alkalmazásban álló P. Zs. IV. rendű terhelt hitelügyintézőt kérték fel. A fiktív adásvételi ügyletek eredményeként az okmányirodához benyújtott forgalmi engedély kiállítása iránti kérelmek folytán a gépjármű-nyilvántartásba a vásárlóként (hiteligénylőként) fellépett személyek kerültek bejegyzésre tulajdonosként, illetve üzembentartóként annak ellenére, hogy valójában csak a nevüket adták az ügyletekhez, valós ügyletkötési, tulajdonszerzési szándék nélkül. E keretek között a IV. rendű terhelt az alábbi bűncselekmények elkövetésében vett részt.
  5. tényállás:
  6. október
  7. napján Z. A. VI. rendű terhelt anyagi ellenszolgáltatásért hozzájárult ahhoz, hogy F. G. II. rendű terhelt a személyes adatait felhasználhassa az L. A. Kft. C., N. út
  8. szám alatti telephelyén a bruttó 4.700.000 forint értékű S. O. típusú gépkocsinak a C. C. Zrt. által nyújtandó bankhitel igénybe vételével történő megvásárlásánál. A II. rendű terhelt a VI. rendű terhelt tudtával, az ő nevére és adataira valótlan tartalmú kérelmet állított ki, és annak mellékleteit - köztük egy
  9. október 3-i keltezéssel hamis munkáltatói igazolást - is elkészítette, majd azokat átadta a IV. rendű terheltnek, aki azokat a C. C. Zrt.-hez továbbította. A benyújtott iratok alapján a pénzintézet 500.000 forint önerő befizetése mellett 4.200.000 forint kölcsönt folyósított, melynek kamatokkal növelt összegét 120 havi futamidő alatt, havi 51.948 forintos törlesztő-részletekben kellett megfizetni. A kölcsönösszeg törlesztésére azonban egyáltalán nem került sor, így a bank a szerződést felmondta, azonban ezzel a C. C. Zrt.-t 4.200.000 forint kár érte. A gépkocsit
  10. október 15-én M.-ben lefoglalták, majd a svéd hatóságok a sértettnek kiadták, s ezzel a kár részben megtérült. Az ügyletkötés nyomán
  11. október 13-án Z. A. tényleges tulajdonszerzési szándék nélkül tulajdonosként bejegyzésre került. a gépjármű-nyilvántartásba
  12. tényállás:
  13. október
  14. napján T. I. V. rendű terhelt anyagi ellenszolgáltatásért hozzájárult ahhoz, hogy a II. rendű terhelt a személyes adatait felhasználhassa az L. A. Kft. C., N. út
  15. szám alatti telephelyén a bruttó 4.700.000 forint értékű S. O. típusú gépkocsinak a C. C. Zrt. által nyújtandó bankhitel igénybe vételével történő megvásárlásánál. A II. rendű terhelt T. I. V. rendű terhelt tudtával, az ő nevére és adataira valótlan tartalmú kérelmet állított ki, és annak mellékleteit - köztük egy
  16. szeptember 29-i keltezéssel hamis munkáltatói igazolást - is elkészítette, majd azokat átadta a IV. rendű terheltnek, aki azokat a C. C. Zrt.-hez továbbította. A benyújtott iratok alapján a pénzintézet 500.000 forint önerő befizetése mellett 4.200.000 forint kölcsönt folyósított, melynek kamatokkal növelt összegét 120 havi futamidő alatt, havi 51.948 forintos törlesztő-részletekben kellett megfizetni. A kölcsönösszeg törlesztésére azonban egyáltalán nem került sor, így a bank a szerződést felmondta, azonban ezzel a C. C. Zrt.-t 4.200.000 forint kár érte. A gépkocsit
  17. október 15-én M.-ben lefoglalták, majd a svéd hatóságok a sértettnek kiadták, ezzel a kár részben megtérült. Az ügyletkötés nyomán
  18. október tulajdonszerzési szándék nélkül a tulajdonosként bejegyzésre került. 13-án T. I. tényleges gépjármű-nyilvántartásba
  19. tényállás:
  20. október
  21. napján az L. A. Kft. p-i telephelyén A. J. VII. rendű terhelt kölcsönszerződést kötött a bruttó 4.700.000 forint értékű S. O. típusú gépkocsi megvásárlására a C. C. Zrt.-vel, opciós jog egyidejű alapítása mellett. A kölcsönszerződés megkötése érdekében A. J. VII. rendű terhelt tudtával, az ő nevére és adataira kiállított, valótlan tartalmú kérelmet és annak mellékleteit - köztük egy
  22. október 5-i keltezéssel hamis munkáltatói igazolást - a II. rendű terhelt átadta a IV. rendű terheltnek, aki azokat a C. C. Zrt.-hez továbbította. A benyújtott iratok alapján a pénzintézet 500.000 forint önerő befizetése mellett 4.200.000 forint kölcsönt folyósított, melynek kamatokkal növelt összegét 120 havi futamidő alatt, havi 51.948 forintos törlesztő-részletekben kellett megfizetni. A kölcsönösszeg törlesztésére azonban egyáltalán nem került sor, így a bank a szerződést felmondta, azonban ezzel a C. C. Zrt.-t 4.200.000 forint kár érte. A gépkocsit
  23. október 16-án a VII. rendű és T. T.-né IX. rendű terhelt U.-ba vitte, és egy „Sz." nevű személynek átadta. Az ügyletkötés nyomán
  24. október tulajdonszerzési szándék nélkül a tulajdonosként bejegyzésre került. 13-án A. J. tényleges gépjármű-nyilvántartásba
  25. tényállás:
  26. szeptember
  27. napján az L. A. Kft. p-i telephelyén M. T. VIII. rendű terhelt kölcsönszerződést kötött a bruttó 4.800.000 forint értékű S. O. típusú gépkocsi megvásárlására a C. C. Zrt.vel, opciós jog egyidejű alapítása mellett. A kölcsönszerződés megkötése érdekében M. T. VIII. rendű terhelt tudtával, az ő nevére és adataira kiállított, valótlan tartalmú kérelmet és annak mellékleteit - köztük egy
  28. szeptember 14-i keltezéssel hamis munkáltatói igazolást - a II. rendű terhelt átadta a IV. rendű terheltnek, aki azokat a C. C. Zrt.-hez továbbította. A benyújtott iratok alapján a pénzintézet 800.000 forint önerő befizetése mellett 4.000.000 forint kölcsönt folyósított, melynek kamatokkal növelt összegét 120 havi futamidő alatt, havi 54.118 forintos törlesztő-részletekben kellett megfizetni. A kölcsönösszeg törlesztésére azonban egyáltalán nem került sor, így a bank a szerződést felmondta, azonban ezzel a C. C. Zrt.-t 4.000.000 forint kár érte. Az ügyletkötés nyomán
  29. szeptember 29-én M. T. tényleges tulajdonszerzési szándék nélkül a gépjármű-nyilvántartásba tulajdonosként bejegyzésre került. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a IV. rendű terhelt védője a Be.
  30. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pontjára hivatkozással terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Abban elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a IV. rendű terhelttel szemben az eljárás megszüntetését, másodlagosan - a csalási cselekmények üzletszerűként való minősítésének mellőzése mellett a büntetés jelentős enyhítését indítványozta. Az elsődleges indítvány indokai szerint a bíróság törvényes vád hiányában járt el a IV. rendű terhelttel szemben. A védő szó szerint idézte, miszerint az eljárás alapját képező vádirat tényállásának bevezető része a IV. rendű terhelt tekintetében pusztán annyit tartalmaz, hogy „az L. A. Kft. vonatkozásában létrejött ügyleteknél L. I. és F. G. az egyes hitelügyletek kedvező elbírálásának biztosítására a társaságnál alkalmazásban állt IV. rendű P. Zs. hitelügyintézőt kérték fel". A négy - a IV. rendű terheltet érintő - csalási cselekmény leírása során pedig valamennyi esetben, szó szerint egyezően mindössze annyi szerepel a vádirat leíró részében, hogy „a valótlan tartalmú kérelmet és mellékleteit ... F. G. II. rendű terhelt átadta P. Zs. IV. rendű terheltnek, aki azokat a C. C. Zrt.-hez továbbította". Ezen túlmenően a vádirat a IV. rendű terhelt cselekvőségére nézve semmiféle további tényt, adatot nem tartalmaz. Így - a védői álláspont szerint - a vádirat nem tartalmazza a csalási cselekmények tekintetében a pontos bűnsegédi magatartást, a cselekmény elkövetésének helyét, idejét és módját, - a közokirat-hamisítás elkövetésének helyét és idejét, valamint, hogy a IV. rendű terhelt társtettesként milyen módon működött közre abban, hogy a közokiratba valótlan adat kerüljön bejegyzésre, továbbá - a magánokirat-hamisítás elkövetésének helyét és idejét sem. Az indítvány másik törvényi okaként a védő arra hivatkozott, hogy a IV. rendű terhelt bűnösségének megállapítására a jogerős ítéletben a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. Tévesen minősítette ugyanis a bíróság a IV. rendű terhelt cselekményeit üzletszerűen elkövetettnek. Álláspontja szerint ugyanis az csak akkor lett volna megállapítható, ha az elkövetőnek a bűncselekménnyel biztosított haszna jelentőséggel bírt volna bűnöző életmódjának kialakításában, illetőleg a bűncselekményekből rendszeresen származó haszon bűnöző életvitelt biztosító jellege lett volna megállapítható (BH 2005.165.). A tárgyi oldalon jelentkező körülmények közül azonban nem csupán a bűncselekmények számának van jelentősége, hanem az elkövető személyiségének is, ezért a rendszeres haszonszerzésre irányuló szándék megállapításánál számos körülmény együtthatásának az elemzése szükséges; így az elkövetés időtartamának, gyakoriságának, az elkövető vagyoni helyzetének, életvitelének, valamint családi és személyi körülményeinek vizsgálata is. Jelen esetben pedig a IV. rendű terhelt a terhére rótt bűncselekmények elkövetésekor munkaviszonyban állt, rendszeres jövedelemmel rendelkezett, és rendezett anyagi körülmények között élt. Így - a védelem álláspontja szerint - nem állapítható meg, hogy a bűncselekmények haszna érdekében bűnelkövetői életvitelre rendezkedett volna be. A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt BF.557/2015/1. számú alaptalanak tartotta, átiratában a és a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta. Álláspontja szerint az eljárás alapját képező vádirat bevezető, az összes terheltre vonatkozó része tartalmazza az I. és a II. rendű terhelt bűnös elhatározásának tartalmát, a kérelmek mellékleteinek előzetes hamisítását, és - mások mellett - a IV. rendű terhelt igénybe vételét az egyes hitelügyletek kedvező elbírálása érdekében. Az ügyész által a végindítványban fenntartott vád azt is tartalmazza, hogy a IV. rendű terhelt valamennyi esetben tudta: a II. rendű terhelttől megkapott és általa a sértett pénzintézethez eljuttatott okiratok a gépkocsik csalárd módon való megszerzését szolgálják. Ezen túlmenően az egyes vádpontok valamennyi esetben tartalmazták a IV. rendű terhelt elkövetési magatartását (az okiratok felhasználását - azoknak a pénzintézethez való benyújtása és a tulajdonjog átíratása során), az elkövetés helyét (a sértett pénzintézet megnevezése útján), de az elkövetés ideje is kitűnik a vádban foglaltakból. A vád nem törvényes voltára való hivatkozás ezért - az ügyészi álláspont szerint - megalapozatlan. Az üzletszerű elkövetés megállapítása kapcsán a Legfőbb Ügyészség utalt a másodfokú ítélet 10. oldalában foglalt, álláspontja szerint mindenben helytálló indokolásra; nem akadálya a rendszeres haszonszerzésre törekvés megállapításának, ha arra más személy jelen esetben a II., VII. és VIII. rendű terheltek - érdekében kerül sor. Az elkövetések rendszeressége, jellege, a nagy értékű gépkocsik csalárd megszerzéséhez a munkakör felhasználásával nyújtott segítség a IV. rendű terhelt esetében sem teszi kétségessé az üzletszerű elkövetést. Ugyanakkor a jogerős ítélet jogi álláspontja megfelel a 3/2011. BJE iránymutatásának is, mert a IV. rendű terhelt terhére rótt cselekmények az azokat tettesként elkövető személyek (az 1.-2. tényállási pontban a II. rendű, az 5. tényállási pontban az eljárás során elhalálozott VII. rendű, és a 7. tényállási pontban a VIII. rendű terhelt) vonatkozásában is üzletszerűen elkövetettnek minősültek. Kitért végül a Legfőbb Ügyészség arra is, hogy két évtől tizenkét évig terjedő halmazati büntetési tétel mellett a kiszabott 1 év 6 hónapi, végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés még az üzletszerűség megállapításának hiányában sem lenne törvénysértő. A Legfőbb Ügyészség átirata kapcsán a IV. rendű terhelt védője írásban jelezte, hogy indítványát az abban foglaltak ismeretében is változatlanul tartja fenn. A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. §
(1)bekezdés I. fordulata szerint tanácsülésen bírálta el. A felülvizsgálati indítvány nem alapos. Az indítvány elsődlegesen a törvényes vád hiányára hivatkozott. Ez a Be. 373. §
(1)bekezdés I. pont c) alpontja szerinti eljárási szabálysértés; és ezen keresztül, a Be. 416. §
(1)bekezdés c) pontja értelmében: felülvizsgálati ok. Ennek kapcsán érdemben a Kúria a következőket állapította meg. A Be. 2. §-ának
(2)bekezdése szerint törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. E meghatározás felöleli a törvényes vád fogalmának alapvető ismérveit, ami a vád alaki és anyagi legitimációjából áll össze. Ezek közül az előbbit - azaz, hogy a vádat arra jogosult emelte az indítvány maga sem vitatta. A vád tartalmi követelményei közül ugyancsak nem vitatta az indítvány, hogy az pontosan tartalmazza a megvádolt személyek körét, köztük azonosíthatóan a IV. rendű terheltet, továbbá az sem volt vitás, hogy a vádhatóság indítványát a bírósághoz intézte. Az indítvány kizárólag azt állítja, hogy a konkrét esetben a vádban leírt történeti eseménysornak a IV. rendű terheltet érintő része nem felel meg a „pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekmény" fogalmának. Így a vád törvényességének megítélése kapcsán a Kúriának kizárólag ebben a kérdésben kellett állást foglalnia. Az 1/2007. BK vélemény I/2./
  1. a)pontja szerint a vád tárgyává tett cselekmény körülírása akkor pontos, ha a vádló indítványában ismertetett történeti tényállás hiánytalanul tartalmazza - a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket: az elkövetési magatartást, eredmény-bűncselekmény esetén az azzal okozati összefüggésben létrejött eredményt, továbbá - a cselekmény megvalósításának helyét és idejét. A törvényes vád fogalmában ekként a váddal minimális követelmények testesülnek meg. szemben támasztott Ennek alapján megvizsgálva a konkrét ügyben emelt (és az eljárás során módosított, kiegészített) vád tartalmát, a Kúria megállapította, hogy a vád a IV. rendű terhelt cselekményének pontos körülírtsága szempontjából is a törvényes vád minimum- követelményeinek megfelel. A csalási cselekmények vonatkozásában komoly jelentősége van annak, hogy az ügyészség kezdettől fogva bűnsegédi elkövetéssel vádolta a IV. rendű terheltet e cselekmények kapcsán. Így - mivel a tettes és a részes magatartását kifejezetten az határolja el, hogy előbbi tényállási elemet valósít meg, utóbbi pedig nem - a csalás törvényi tényállási elemeinek megfelelő magatartás leírását a tettesi magatartások leírásának kell tartalmaznia. Ezért - szemben az indítványban foglaltaktól - a IV. rendű terhelttel szemben emelt vád nem szűkíthető le a vádirat azon mondataira, melyekben konkrétan a IV. rendű terhelt személyes cselekvősége kerül leírásra. A IV. rendű terhelttel mint bűnsegéddel szemben emelt vád része tehát a tettesi alapcselekmények leírása is; az pedig aligha vitatható, hogy a vádirat bevezető része rögzíti az I. és II. rendű terheltek kifejezetten csalások elkövetésére irányuló megállapodását, a kimunkált módszert és az abba - különböző szerepekben - bevont személyek körét. Itt került rögzítésre az is, hogy az L. A. Kft.-n keresztül lebonyolított cselekményekhez kifejezetten a bűnös cél elérésének biztosítása végett - az ott alkalmazásban álló IV. rendű terheltet kérték fel. Ezt követően az egyes cselekmények leírásánál szerepel, hogy a IV. rendű terhelt - a bevezető részben írt megállapodásnak megfelelően - továbbította az iratokat a pénzintézethez a hitel intézése végett. Kétségtelen, hogy az itt írt IV. rendű terhelti cselekvőség csak a bevezető részben írtakkal együtt, azzal válik a büntetőtörvénybe ütköztethető magatartássá, miszerint a IV. rendű terhelt tudott arról, hogy az általa továbbított okiratok hamisak, és a felvett hiteleket nem fogja visszafizetni senki. Ez a büntetőtörvénybe ütköző magatartás azonban nem más, mint az egyes csalások tettesi elkövetéséhez nyújtott - és az iratoknak a fenti tudattartalommal való továbbításában megnyilvánuló - szándékos bűnsegély. A másodfokú bíróság helyesen mutatott rá ítélete 6. oldalán: a terhelt tudat-tartalma nem a történeti tények, hanem a jogi következtetések körébe tartozik (BH 2013.327.). Így az, hogy a IV. rendű terhelt a vádiratban tényszerűen leírt magatartásával szándékosan nyújtott segítséget a tettesi alapcselekményekhez, ún. „tudati tény"; éppen a bíróság feladata - a vád alapján - annak megállapítása. A vádbeli történeti tényleírás tehát - a bevezető rész és a IV. rendű terheltet érintő egyes részcselekmények egybevetése mellett - pontos és teljes; a vád törvényességi feltételeként pedig a „pontos körülírtság" fogalma ezt követeli meg. Megjegyzi ugyanakkor a Kúria, hogy az ügyészség álláspontja a IV. rendű terhelt tudattartalmának kérdésében kitűnik a IV. rendű terhelttel szembeni vádemelés tényéből, továbbá abból is, hogy amely esetben az ismert kilétű hitelügyintéző az okiratok hamis voltáról és a tettesek csalási szándékáról a vádhatóság álláspontja szerint nem tudott, ott ezt külön jelezte a vádirat (13. tényállási pont). Végül pedig az ügyész azzal, hogy a vádat még az elsőfokú tárgyalás folyamatában a IV. rendű terhelt tudattartalmára vonatkozó állítással is kiegészítette, már messze a vád minimumkövetelményein túl részletezte a vád tárgyává tett tényállást. Mindezzel párhuzamosan törvényes a vád a IV. rendű terhelt terhére rótt okirattal kapcsolatos cselekmények kapcsán is. A vád tartalmazza, hogy a IV. rendű terhelt valótlan tartalmú, azaz hamis magánokiratokat vett át és továbbított hitelügyintézésre; ez megfelel a magánokirat-hamisítás elkövetési magatartásának. Az okiratok valótlan tartalma alapján és a vádirat bevezető részében leírt tettesi szándékok ismeretében a terheltnek tudnia kellett azt is, hogy e cselekvőségének eredményeképp a közhiteles gépjárműnyilvántartásba valótlan tulajdonosi adatok fognak kerülni; így a történeti eseményleírás a közokirat-hamisítás társtettesi elkövetési magatartása leírásának is megfelel. A vád már említett módosításával pedig az ezekre vonatkozó tudati tényeknek - a vád minimum-követelményein túlmutató - feltüntetése is megtörtént, a teljes történeti tényleírás - a korábban írtak szerint - azt megelőzően is teljes volt az okirattal kapcsolatos bűncselekmények tekintetében is. Ennek kapcsán a Kúria utal még arra is, hogy a terhelt, az adott bűnös tudattartalma mellett, a hamis okiratok továbbításával egyszerre követett el - bűnsegédként - csalást, valamint közokirathamisítást és magánokirat-hamisítást is. Ebből következően a vádiratban az elkövetések helye az érintett autókereskedések telephelyének pontos megjelölésével és a sértett pénzintézetek megnevezésével, az elkövetések ideje pedig a cselekmények megkezdésének és a hamis tulajdonjog bejegyzésének dátumszerű feltüntetésével (melyek között 3-10 nap telt
  2. el)ugyancsak kellően pontos behatárolásra került. A törvényes vád hiányára alapított felülvizsgálati indítvány tehát nem alapos. Az indítványban foglalt második ok kapcsán azt kell előre bocsátani: a védő által hivatkozott Be. 416. §
(1)bekezdés a) pontja - egyebek mellett - akkor teszi lehetővé a felülvizsgálatot, ha a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására került sor a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt; ilyen esetben tehát az indítványozó a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítását sérelmezi, és indítványa - érdemben - felmentést vagy az eljárás megszüntetését célozza. Ehhez képest jelen esetben az indítvány másodlagosan csupán a csalási cselekmények üzletszerű minősítésének téves voltát, és ezzel összefüggésben a kiszabott büntetés mértékét sérelmezte. Erre tekintettel helyesen a Be. 416. §
(1)bekezdés b) pontja alapján folytatható le felülvizsgálati eljárás, mert az - ugyancsak egyebek mellett - lehetővé teszi a jogerős ítélet felülvizsgálatát akkor, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. Az e törvényhelyen alapuló felülvizsgálat lehetőséget biztosít a jogerős ítélet (az adott esetben: téves minősítésben) megnyilvánuló jogi hibájának, és a büntetés esetlegesen törvénysértő voltának az orvosolására is; azonban csak mindkét hiba együttes fennállása esetén, és egymásra tekintettel. Így tehát a téves minősítés önmagában nem vezethet a jogerős ítélet megváltoztatásához, ha az nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását; de a jogerős ítéletben kiszabott büntetés is csak akkor vizsgálható felül, ha annak neme vagy mértéke is a téves minősítés folytán törvénysértő. Jelen esetben azonban e két konjunktív feltétel egyike sem állapítható meg. A védelmi okfejtésnek a kiindulópontja - és ebből következően a teljes, arra épülő érvelése is - téves. A vagyon elleni bűncselekményeket kizárólag bűnsegédként elkövető IV. rendű terhelt vonatkozásában ugyanis közömbös, hogy saját bűnös tevékenysége az üzletszerűség törvényben foglalt [Btk. 459. §
(1)bekezdés
  1. pont] és a bírói gyakorlat által kimunkált kritériumainak megfelel-e. A 3/
  2. BJE egyértelműen rögzíti, hogy a részes cselekményének minősítése a tettesi alapcselekmény minősítéséhez igazodik. Amennyiben a bűnsegéd több tettes ugyanolyan vagy hasonló bűncselekményéhez nyújt segítséget, melyeknek az üzletszerű elkövetés a minősítő körülménye, e minősített esetért felelősséggel csak akkor tartozik, ha az üzletszerűség a tettesi bűncselekmény tekintetében is megállapítható (és értelemszerűen: arról a bűnsegéd tudomással bír). Egyébként a bűnsegéd ilyen magatartása kizárólag a büntetés kiszabása körében értékelendő. Ez az elv értelemszerűen vonatkozik arra az esetre is, ha a többszöri bűnsegély olyan alapcselekményekhez kapcsolódik, amelyeket a tettesek nem üzletszerűen követnek el. Ekként nem akkor üzletszerű a bűnsegéd cselekménye, ha üzletszerűen (azaz rendszeres haszonszerzés végett) nyújt segítséget ugyanolyan vagy hasonló jellegű, de nem üzletszerűen elkövetett bűncselekmények elkövetőinek, hanem ha üzletszerűen elkövetett bűncselekmény tettesének - ennek ismeretében - szándékosan (akár attól függetlenül, hogy ebből haszna származna) nyújt segítséget. Jelen esetben a IV. rendű terhelt terhére rótt csalási cselekmények közül az
  3. és a
  4. tényállási pontban tettesként érintett, a bűncselekmény-sorozatban meghatározó szerepet vivő II. rendű terhelt, valamint a
  5. tényállási pontban írt cselekményt tettesként elkövető, összesen négy rendbeli vagyon elleni bűncselekmény tettesi elkövetésben bűnösnek kimondott VIII. rendű terhelt említett cselekményeit minősítette üzletszerűen elkövetettnek jogerős ítéletében a bíróság. Az aligha vitatható, hogy a IV. rendű terheltnek az azonos személyi körből, mintegy három hét alatt érkező legalább négy megkeresés alapján tudnia kellett, hogy nem elszigetelt bűncselekményekhez, hanem rendszeres haszonszerzés érdekében elkövetett bűncselekménysorozathoz nyújt segítséget. Ezért helyesen minősítette a jogerős ítélet a IV. rendű terheltnek az 1., a
  6. és a
  7. tényállási pont alatti cselekményekhez kapcsolódó részesi cselekményeit is bűnsegédként, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettének. Az üzletszerű elkövetés vitatása csupán az
  8. tényállási pont tekintetében lenne alapos; ennek tettesét, az eljárás során elhalálozott VII. rendű terheltet ugyanis valóban csupán két csalási cselekmény elkövetésével vádolta az ügyészség. Azonban ezt már a másodfokú bíróság is észlelte, és a jogerős ítéletben helyesen mellőzte a IV. rendű terhelt ehhez kapcsolódó bűnsegédi magatartásának üzletszerűen elkövetettként való minősítését, mert e cselekmény a tettes tekintetében sem minősülne - büntethetősége esetén - akként. Ezért a IV. rendű terhelt cselekményeinek a jogerős ítéletben foglalt minősítése az indítványban sérelmezett részeiben sem törvénysértő; kifejezetten helyes az egyaránt bűnsegédként elkövetett 1.,
  9. és
  10. tényállási pont alatti csalási cselekmények üzletszerűen elkövetettként, az ugyancsak bűnsegédként elkövetett
  11. tényállási pont alatti csalási cselekménynek pedig a nem üzletszerűen elkövetettként való minősítése. Helyes minősítés mellett pedig a kiszabott büntetés csak akkor lenne törvénysértő, ha annak neme vagy mértéke a Btk. alapján nem lenne alkalmazható. Nem lehet kétséges azonban, hogy a két évtől tizenkét évig terjedő büntetési tétel mellett a Btk.
  12. §
(1)bekezdésének és
(2)bekezdés c) pontjának alkalmazásával kiszabott 1 év 6 hónapi, végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés nem törvénysértően súlyos. Ekként a Be. 416. §
(1)bekezdés b) pontjában foglalt felülvizsgálati ok sem valósult meg. Mindezekre figyelemmel a Kúria - s miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §ának
(5)bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be.
  1. §-a alapján a IV. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta. A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be.
  2. §-ának
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §
(4)bekezdésének b) pontja zárja ki. A Be. 418. §-ának
(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 416. §
(1)bekezdésének
  1. e)vagy
  2. g)pontján alapul. A Be. 421. §-ának
(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti. Budapest,
  1. november
  2. Dr. Belegi József s.k. a tanács elnöke, Dr. Somogyi Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Kardos Dóra s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő BÉ

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.