A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.II.42/2019/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi november hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Kaposvári Törvényszék 13.B.436/2018/20/I. számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg: - a vádlott 1 rb. a Btk. 222.§
(2)bekezdésének a) pontjában meghatározott és a
(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő zaklatás bűntetteként értékelt cselekményét folytatólagosan elkövetettnek minősíti, - a vádlottal szemben kiszabott halmazati büntetést 1 (egy) év 6 (hat) hó szabadságvesztésre, a próbaidő tartamát 3 (három) évre enyhíti, - megállapítja, hogy a szabadságvesztést végrehajtásának elrendelése esetén börtönben kell végrehajtani; - az elkobozni rendelt bűnjelek lefoglalásának megszüntetésére vonatkozó rendelkezést mellőzi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás A Kaposvári Törvényszék a 2019. március 27-én kihirdetett 13.B.436/2018/20/I. számú ítéletével vádlott büntetőjogi felelősségét a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 222.§
(2)bekezdés a) pontjában meghatározott és a
(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő zaklatás bűntettében, a Btk. 164.§
(1)bekezdésében meghatározott és a
(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettének kísérletében, valamint a Btk. 222.§
(2)bekezdésének a) pontjában meghatározott zaklatás vétségében állapította meg. Ezért halmazati büntetésül 2 év börtönre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. A büntetés végrehajtása esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban állapította meg. Az előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztésbe - annak végrehajtása esetén - beszámította. A bűnjelként lefoglalt kés lefoglalását megszüntette és azt elkobozta. Kötelezte továbbá a vádlottat az eljárás során felmerült 178.815 forint bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabása végett. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az ügyészség fellebbezésében foglaltakon túlmenően a vádlott terhére rótt zaklatás bűntettének folytatólagosan elkövetettként történő minősítésére, valamint az elkobzott bűnjel lefoglalásának megszüntetésével kapcsolatos rendelkezés mellőzésére tett indítványt. A vádlott és védője a nyilvános ülésen az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A másodfokú bíróság észlelte, hogy az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetését követően, a jogorvoslati nyilatkozatok megtétele előtt nem adott felvilágosítást a fellebbezésre jogosultaknak a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 551.§
(3)bekezdésében meghatározottak szerint a Be. 583.§
(3)bekezdésében, a Be. 584.§
(3)bekezdésében, valamint a Be. 590.§
(3)bekezdésében foglalt rendelkezések tartalmáról. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a fenti, garanciális jellegű figyelmeztetés elmaradása nem teszi lehetővé az ítélet Be. 590.§
(3)bekezdése szerinti ún. korlátozott felülbírálatát. Ezért az elsőfokú bíróság jogorvoslattal megtámadott ítéletét a Be. 590.§
(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül, mely ekként a Be. 590.§
(2)bekezdése alapján kiterjedt az ítélet megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására és az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezésekre, valamint az indokolás helyességére és az eljárási szabályok megtartására, illetőleg - a Be. 590.§
(7)bekezdése szerint hivatalból - az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekre is. Ennek során a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 593.§
(1)bekezdésének a) pontja alapján - az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján - az alábbiak szerint egészítette ki, illetve helyesbítette: A vádlott alkohol káros használata zavarában szenved, illetve szenvedett a cselekmény elkövetésekor. Ez azonban nem korlátozta és nem is tette képtelenné cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésére, az e felismerésnek megfelelő cselekvésre, illetve nem is korlátozta ezekben. A cselekmények elkövetésekor ittas állapotban volt, mely szokványos részegségnek felel meg. (Dr. szakértő 1és dr. szakért2 igazságügyi pszichiáter szakértők együttes véleménye 8. oldal.) Az elsőfokú bíróság ítéletének 3. oldal 6. bekezdésének első sorában a szobájából kilépő sértett neve helyesen sértett 2. -----------------------Az ekként kiegészített, illetve helyesbített tényállás immár mentes a Be. 592.§
(2)bekezdésében felsorolt részbeni megalapozatlanságot eredményező hibáktól és hiányosságoktól; az hiánytalan, teljeskörűen felderített, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. Az elsőfokú bíróság a büntető- és a büntetőeljárási jogszabályok alkalmazása szempontjából jelentős tényeket a szükséges és lehetséges mértékben, az eljárási törvény rendelkezéseit betartva felderítette. E bizonyítékokat a logika szabályainak megfelelően értékelte, indokolási kötelezettségének eleget téve adott számot ténymegállapításairól, illetve az azok alapjául elfogadott bizonyítékok mikénti értékeléséről. A tényállás kismértékű helyesbítésére, kiegészítésére mégis azért volt szükség, mert az elsőfokú bíróság határozatszerkesztési hibájára visszavezethetően a vádlott beszámítási képességére vonatkozó ténymegállapítások nem az ítéleti tényállásban, hanem az indokolás bizonyítékokat értékelő részében kaptak helyet. Ezen túlmenően az ítélet 3. oldal 6. bekezdésében az egyik sértett, sértett 2neve nyilvánvaló elírás következtében tévesen, F.L.-ként került feltüntetésre. A fentiek alapján kiegészített, illetve helyesbített tényállás a Be. 593.§
(3)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. ------------------------E tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott büntetőjogi felelősségére. A cselekmények minősítése is nagyobbrészt megfelel a büntető anyagi jogszabályoknak. Ítéletének ezzel kapcsolatos része mindössze annyiban szorult változtatásra, hogy a zaklatás bűntettét a vádlott egységes elhatározással, azonos sértett - sértett1 - sérelmére, rövid időközönként, többször követte el, ekként a folytatólagosság törvényi egységének a Btk. 6.§
(2)bekezdésében meghatározott feltételei hiánytalanul megvalósultak. A bűncselekmények és a sértett azonossága nyilvánvaló, az elkövetések között egy hónapnál rövidebb idő telt el, illetve az állandó bírói gyakorlat szerint az egységes elhatározás nem azonos a minden részcselekményre kiterjedő előre elhatározással. A törvényi egység olyan esetekben is megállapítható, amikor az egyes részcselekmények ugyanazon az elhatározáson, jelen esetben a vádlott féltékenységre visszavezethető indulatán alapulnak (BJD 9162., BH 1995.257.). ------------------------Az elsőfokú bíróság a vádlott bűncselekményeire irányadó halmazati büntetési tételkeretet és annak középmértékét helyesen állapította meg. Ugyanakkor a büntetés kiszabása során irányadó tényezőket nem tárta fel teljeskörűen, ami - figyelemmel a bűncselekmények minősítését érintő változtatásra is - szükségessé tette azok ismételt számbavételét. A vádlott terhére helyesen az súlyosító körülmény, hogy a bűnhalmazatban álló bűncselekmények száma a kettőt meghaladja. Emellett a testi épség elleni bűncselekmény, valamint a sértett 2sérelmére elkövetett zaklatás vétsége tekintetében az is, hogy azok sértettjei a vádlott hozzátartozói; ugyanezt a körülményt azonban a sértett1 vonatkozásában megvalósított zaklatás bűntettével összefüggésben már nem lehetett figyelembe venni, hiszen éppen ennek folytán esik súlyosabb megítélés alá. A megváltozott minősítés folytán pedig súlyosító körülmény az érintett bűncselekmény folytatólagos elkövetésében megnyilvánuló fokozott társadalomra veszélyesség is. Ezzel szemben enyhítő körülmény a vádlott beismerő vallomása, melynek a feltáró jellegére történő utalást ugyanakkor mellőzni kellett. Részben a tettenérésre, részben pedig arra tekintettel, hogy a vádlott olyan tényről nem tett említést, mely más forrásból ne vált volna ismertté. Mellőzte továbbá a másodfokú bíróság a vádlott és sértett1 sértett házassága felbontásának enyhítő körülményként történő értékelését. Ugyanakkor a testi épséget sértő bűncselekmény kísérleti szakban maradása, a kísérlet távoli jellege és a vádlott büntetlen előélete is felelősségét enyhítő hatással bír. A vádlott javára kellett értékelni megbánó magatartását, illetve az egyik sértett megbocsátását, valamint azt is, hogy a sértett a házastársi hűséget sértő magatartása folytán hozzájárult a bűncselekmények bekövetkezéséhez. A másodfokú bíróság az enyhítő körülmények lényegesen nagyobb számára és nyomatékára figyelemmel úgy látta, hogy a büntetlen előéletű, rendezett életvitelű, bűnösségét elismerő és megbánást tanúsító vádlottal szemben az elsőfokú bíróság által alkalmazott joghátrány eltúlzottan szigorú, mind a szabadságvesztés tartama, mind pedig a felfüggesztés próbaideje vonatkozásában. Ezért a Btk. 82.§
(1)bekezdésében és a
(2)bekezdés c) pontjában írt enyhítő rendelkezés alkalmazásával a vádlottal szemben kiszabott büntetést 1 év 6 hónap szabadságvesztésre, míg felfüggesztésének próbaidejét 3 évre enyhítette. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy a súlyosbítást célzó fellebbezést nem találta megalapozottnak. Észlelte a másodfokú bíróság azt is, hogy az elsőfokú bíróság a joghátrány kiszabására vonatkozó rendelkezéseit nem a Btk. Általános Részében foglaltaknak megfelelően fogalmazta meg. A Btk. 35.§
(1)bekezdése szerint ugyanis a bíróság szabadságvesztést szab ki, melyet fogházban, börtönben vagy fegyházban rendel végrehajtani. A Btk. 72.§
(6)bekezdése értelmében az elkobzott dolog tulajdonjoga törvény eltérő rendelkezése hiányában az államra száll. Miután az elkobozott bűnjel a lefoglalás folytán a bíróság bűnjelkezelőjének birtokában van, a kényszerintézkedés megszüntetése szükségtelen. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezéssel megtámadott ítéletét a Be. 606.§
(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta. Egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 605.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. P é c s,
- november
- Dr. Krémer László s.k. a tanács elnöke, Dr. Hudvágner András s.k. előadó bíró, Dr. Túri Tamás s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék 13.B.436/2018/20/I. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.II.42/2019/
- számú ítélete folytán - az abban írt változtatásokkal - a
- évi november hó
- napján jogerőre emelkedett és - fel nem függesztett részében - végrehajthatóvá vált. . Krémer László s.k. a tanács elnöke