A határozat elvi tartalma: A büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezés az elkövetéskor és a (jogerős) elbíráláskor hatályos jogszabály alkalmazása közötti választást teszi - meghatározott szabályok szerint - lehetővé; a jogerős elbírálást követően bekövetkezett jogszabályváltozás akkor is közömbös, ha az büntethetőséget megszüntető okot eredményezne és a büntetést még nem hajtották végre. KÚRIA Bfv.III.1.589/2015/4.szám A Kúria Budapesten, a
- évi december hó
- napján tartott tanácsülésen meghozta a következő v é g z é s t: A lopás bűntette miatt V. Zs. és társa ellen folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Komáromi Városi Bíróság 5.B.222/2007/
- számú, illetőleg a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 1.Bf.288/2008/
- számú határozatait e terhelt tekintetében hatályában fenntartja. E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az előterjesztő, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Komáromi Városi Bíróság a
- április 9-én kihirdetett 5.B.222/2007/
- számú ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett lopás bűntettében [
- évi IV. törvény - a továbbiakban: korábbi Btk. -
- §
(1)bekezdés és
(5)bekezdés b) pont]. Ezért - mint különös visszaesőt - 1 év 3 hónapi börtönbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte, valamint megszüntette a Székesfehérvári Városi Bíróság 6.Bk.362/2004/
- számú és a Komáromi Városi Bíróság 1.Bk.6/2006/
- számú határozata kapcsán engedélyezett feltételes szabadságot, továbbá megállapította, hogy a terhelt jelen ügyben feltételes szabadságra nem bocsátható. Az I. rendű terhelt és védőjének fellebbezése alapján eljárva a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság a
- július 7-én kelt 1.Bf.288/2008/
- számú végzésével az elsőfokú ítéletet e terhelt tekintetében helybenhagyta azzal, hogy a terhelt cselekményének jogszabályi alapját a korábbi Btk.
- §
(1)bekezdésére,
(2)bekezdés II. fordulat d) pontjára és
(5)bekezdés b) pontjára helyesbítette. A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a terhelt és társa
- április
- napján éjjel 3 óra körül K.-ban, a Z. Zs. által üzemeltetett P. üzlethez ment. A II. rendű terhelt miközben az I. rendű terhelt a helyszínt figyeléssel biztosította egy feszítővassal kifeszítette az üzlet bejárati ajtaját, majd az I. rendű terhelt bement az üzletbe, és onnan - a II. rendű terhelt figyelése mellett - a pult alatti fiók kifeszítésével összesen 430.700 forint értékben hozott el mobiltelefon feltöltőkártyákat. Az okozott kár nem térült meg. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben „ügyének felülvizsgálatát és azonnali szabadlábra helyezését" kérte. Indokai szerint a terhére rótt cselekmény a jelenleg hatályos jogszabály szerint már enyhébben minősül, mert a lopási kár nem haladta meg az 500.000 forintot. Így annak helyes minősítése kisebb értékre, üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette [Btk.
- §
(3)bekezdés
- b)pont
- bc)alpont], mely cselekmény büntetési tételének felső határa 3 év. Ekként viszont a Btk. 25. §
- b)pontja számára büntethetőséget megszüntető okot eredményez. A terhelt idézte a jelenleg hatályos Btk. 26. §
(1)bekezdését, mely szerint a büntethetőség elévül a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább öt év elteltével. Észrevételezte, hogy ellene
- május 21-én került az európai elfogatóparancs kiadásra, míg a nemzetközi elfogatóparancsot
- február 17-én adták ki vele szemben. E két időpont között elévülést megszakító érdemi eljárási cselekmény nem történt, ugyanakkor a büntetési tétel felső határát - 3 évet - meghaladó idő telt el, ezért büntethetősége - álláspontja szerint -
- május 21-én elévült. A terhelt néhány nappal később - ugyanezen indokok alapján, de a Be.
- §
(1)bekezdésének felhívása mellett - egy „perújítási indítvány" elnevezésű beadványt is előterjesztett. A Legfőbb Ügyészség a BF.1590/2015/
- számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, és a jogerős ítélet hatályában való fenntartására tett indítványt. Elsődlegesen utalt arra: a Be.
- §
(2)bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványt a megtámadott határozat meghozatalakor hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Így kizárólag az vizsgálható, hogy a jogerős ítélet a jogerőre emelkedésekor - jelen esetben
- július 7-én - hatályos jogszabályoknak megfelel-e. Az utóbb történt jogszabályváltozás nem vehető figyelembe. Ennek alapul vételével - az ügyészi álláspont szerint - a jogerős ítéletben az I. rendű terhelt terhére rótt cselekmény minősítése és a kiszabott büntetés is törvényes. A terhelt büntethetősége a jogerős elbírálásig nem évült el, a büntetés végrehajthatóságának esetleges elévülése pedig a felülvizsgálati okok körén kívül esik. A Kúria a terhelt felülvizsgálati indítványát a Be.
- §
(1)bekezdés első fordulata értelmében tanácsülésen bírálta el. A felülvizsgálati indítvány nem alapos. A Kúria előrebocsátja: helyesen tette az első fokon eljárt bíróság, amikor a terhelti beadványokat felülvizsgálati, és nem perújítási indítványnak tekintette. A perújítás a jogerős ítélet ténybeli, a felülvizsgálat a jogi reparációjának az eszköze; a jogerős ítélet meghozatala után bekövetkezett jogszabályváltozás pedig fogalmilag nem lehet új bizonyíték, amit a terhelt által hivatkozott törvényi rendelkezés a perújítás feltételeként állít. Jelen esetben tehát a terhelt nem ténybeli, hanem jogi alapon támadja a jogerős ítéletet, így beadványa perújításnak nem tekinthető. Ugyanakkor a felülvizsgálat is rendkívüli perorvoslat; igénybevételére csak a Be. 416. §
(1)bekezdés a)-g) pontjában taxatíve felsorolt okok alapján van mód, melyek törvényi köre nem bővíthető. Ezért a Kúria megállapította: a terhelt indítványa arra vonatkozik, hogy a bíróság jogerős ítéletében tévesen alkalmazta a büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezést, ezért a terhelt cselekményét tévesen minősítette, és ennélfogva nem észlelte a büntethetőséget megszüntető okot. Ez - valósága esetén - megfelel a Be. 416. §
(1)bekezdés a) pontjában foglalt azon felülvizsgálati oknak, miszerint a terhelt bűnössége a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került megállapításra, így a terhelt olyan okra hivatkozva támadta a jogerős ítéletet, ami alapján az érdemi felülvizsgálat lehetősége megnyílt. Érdemben azonban a terhelt indítványa valamennyi részletében téves. Ahogyan arra a Legfőbb Ügyészség is helyesen hivatkozott, a felülvizsgálati indítványt - főszabályként - a Be. 423. §
(2)bekezdés első mondata értelmében a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Az ekkor - azaz
- július 7-én - hatályos korábbi Btk.
- §-a szerint a bűncselekményt az elkövetése idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni. Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban levő új büntetőtörvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni; egyébként az új büntetőtörvénynek nincs visszaható ereje. Tehát már az alkalmazandó jogszabályt illetően sem a terhelt által hivatkozott
- évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
- §-a az irányadó, hanem az
- évi IV. törvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezés. Ugyanakkor ez az ügy érdemi megítélésén nem változtat. Mindkét törvény csak az elkövetéskor vagy az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény alkalmazását teszi lehetővé, és az e két törvény közötti választás szempontjait határozza meg. Jelen esetben az elkövetés ideje:
- április 6., a jogerős elbírálásé:
- július
- napja. A jogerős ítéletben tehát csak az
- évi IV. törvény e két időpontban hatályos szövege közül kellett és lehetett az eljáró bíróságnak - a korábbi Btk.
- §-ában írtaknak megfelelően - megválasztania az alkalmazandó jogszabályt. A
- július
- napjával hatályba lépett
- évi C tv. - a ma hatályos Btk. - alkalmazása szóba sem jöhet. Mivel azonban e két időpont között a korábbi Btk. - a terhelttel szemben alkalmazott rendelkezéseiben - nem változott, így objektíve nem is tévedhetett a bíróság az alkalmazandó jogszabály kérdésében sem; csak az
- évi IV. törvényt alkalmazhatta, melynek jelen ügyben releváns rendelkezései mind az elkövetés, mind az elbírálás idején azonos tartalommal voltak hatályban. A jogerős ítéletet hozó bíróság tehát helyesen döntött mind az alkalmazandó jogszabály kérdésében, mind a terhelt cselekményének jogi minősítése során. Az indítványban foglalt azon álláspont, mely szerint a cselekményt a felülvizsgálati indítvány elbírálása idején hatályos jogszabály szerint kell elbírálni, azért jogi képtelenség, mert figyelmen kívül hagyja: a jogerős ítélet meghozatalával a cselekmény elbírálása befejeződött. Ezzel a bűncselekmény minősítése rögzült, a jogerős elbírálást követően történt jogszabályváltozás pedig közömbös; olyan rendkívüli perorvoslati eszköz vagy lehetőség nincs, ami a jogerőt feltörve, pusztán erre tekintettel megnyitná az újabb elbírálás útját. Így jelen esetben is közömbös az, hogy a terhelt cselekményének jogerős elbírálása után mintegy 5 évvel új Btk., a
- évi C. törvény lépett hatályba, melynek
- §
(6)bekezdés a) pontja a kisebb érték felső határát 200.000 helyett 500.000 forintban határozta meg, és ez - amennyiben a jogerős elbírálásra még nem került volna sor - valóban a terhelt cselekményének enyhébb minősítését eredményezte volna. A teljesség érdekében megjegyzi ugyanakkor a Kúria, hogy - amint azt a terhelt is idézte indítványában - a 2012. évi C. törvény 26. §
(1)bekezdése egyúttal az elévülési idő minimumát is a büntetési tételtől függetlenül legalább öt évre emelte fel. Tehát az indítványban hivatkozott kb. 3 év 9 hónapos inaktív időszak egyébként sem eredményezett volna elévülést. A terhelti okfejtés emellett azért is téves, mert a jogerős elbírálással az állam büntetőigénye megszűnik, és ezzel párhuzamosan a büntethetőség elévülése már fel sem merülhet, a büntethetőség helyébe pedig a büntetés végrehajtása iránti igény lép, és annak az elévülése kezdődik meg. A büntethetőség elévülése tehát kizárólag az elkövetés és a (jogerős) elbírálás között vizsgálható: az e két időpont között eltelt mintegy 15 hónapi idő alatt azonban fogalmilag kizárt még a három éves elévülési idő letelte is, azt az indítvány sem állította. A már jogerősen kiszabott büntetés elévülése pedig nem a Be. 416. §
(1)bekezdés a)-g) pontja szerinti felülvizsgálati ok, sőt a támadott határozatoknak sem tárgya az arról való döntés. Ugyanakkor a teljesség érdekében a Kúria utal rá, hogy az 5 évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztés végrehajthatóságának elévülési ideje mind a korábbi Btk. 67. §
(1)bekezdés d) pontja, mind a jelenleg hatályos
- évi CCXL. törvény (Bv. tv.)
- §
(1)bekezdés d) pontja értelmében 5 év. Ezért a terhelt által hivatkozott
- május
- és
- február
- napja közötti időszakban a büntetés végrehajthatóságának 5 éves elévülési ideje sem telhetett el. Mindezekre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és miután egyéb, a Be.
- §
(5)bekezdése alapján hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértést nem észlelt, a megtámadott határozatokat fenntartotta. a Be. 426. §-a alapján hatályában A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 3. §-ának
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §
(4)bekezdésének b) pontja zárja ki. A Be. 418. §-ának
(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §
(1)bekezdésének
- e)vagy
- g)pontján alapul. A Be. 421. §-ának
(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti. Budapest,
- december
- Dr. Belegi József s.k. a tanács elnöke, Dr. Somogyi Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Székely Ákos s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő BÉ