A határozat elvi tartalma: A felülvizsgálat rendkívüli perorvoslati jellege miatt csak olyan igények tehetők a felülvizsgálat tárgyává, melyek mind az első- mind a másodfokú eljárásnak tárgyai voltak. áó A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.I.20.094/2019/
- A tanács tagjai: . Varga Edit a tanács elnöke Dr. Szabolcsi-Varga Krisztina előadó bíró Dr. Harter Mária bíró A felperes: felperes neve (felperes címe) A felperes képviselője: Dr. Ravasz László ügyvéd (ügyvéd címe) Az alperes: alperes (alperes címe) Az alperes képviselője: Dr. Dancs Gergely ügyvéd (ügyvéd címe) A per tárgya: végrehajtás megszüntetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: a felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Székesfehérvári Törvényszék 1.Pf.146/2018/
- Az elsőfokú bíróság és a határozat száma: Székesfehérvári Járásbíróság 5.P.22.995/2017/
- Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. A le nem rótt 635.700 (hatszázharmincötezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. [1] Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás A felülvizsgálat szempontjából irányadó tényállás szerint a perben nem álló bank
- december 19-én a felperessel közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződést kötött, amely alapján 4.500.000 forintnak megfelelő, a folyósítás napján érvényes banki devizavételi árfolyamon számított CHF kölcsönt nyújtott 168 havi futamidőre. A szerződés rögzítette a kölcsön devizában való megállapításának, nyilvántartásának szabályait, továbbá azt is, hogy a folyósítás forintban történik. A felek a kölcsön teljes hiteldíjmutatóját 7,97%-ban, az ügyleti kamat mértékét 4,95%ban határozták meg, és megállapodtak abban is, hogy a törlesztő részlet (tőke+hiteldíj) havonta fizetendő összege - a szerződéskötéskor alkalmazott deviza eladási árfolyam figyelembevételével - 291,59 CHF-nek megfelelő 44.840 forint. A szerződéskötés előzményeként
- november 15-én a felperes külön okiratban nyilatkozott arról, hogy a külföldi devizában való finanszírozás kockázatairól tájékoztatást kapott. A bank - a fizetési kötelezettség elmulasztása miatt - a kölcsönszerződést felmondta, majd a követelés engedményezése után az engedményes alperes kérelmére a közjegyző végrehajtási záradék kibocsátásával
- szeptember
- napján végrehajtást rendelt el a felperessel szemben. [2] [3] [4] [5] A kereseti kérelem és az alperes védekezése A felperes módosított keresetében az ellene folyó végrehajtásnak a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (továbbiakban Pp.)
- § a) pontja szerinti megszüntetését kérte a kölcsönszerződés érvénytelenségére hivatkozva. Az érvénytelenség jogalapjaként a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló
- évi CXII. törvény (továbbiakban rHpt.)
- §
(1)bekezdés b) pontjának megsértését állította, valamint a szerződés kockázatviselésről szóló V.
- pontjának tisztességtelenségét. Érvelése szerint a szerződés felmondása nem volt érvényes, a közjegyzői ténytanúsítvány a 18/
- Kormányrendelet
- §
(1)bekezdésének j) pontja alapján tisztességtelen, a közjegyző végrehajtási záradékhoz kapcsolódó eljárása pedig, az Európai Unió Bírósága C-32/
- számú határozatában foglaltakra figyelemmel nem jogszerű. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állította, hogy a kölcsönszerződés a hivatkozott okokból nem érvénytelen, és a közokiratba foglalt felmondás is teljesíti a végrehajthatóságnak a bírósági végrehajtásról szóló
- évi LIII. törvény (továbbiakban Vht.) 23/C. §
(2)bekezdésében előírt feltételét. Az első- és másodfokú ítélet Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító döntését azzal indokolta, hogy a kölcsönszerződés megkötését megelőzően tett írásbeli nyilatkozat tartalmát is tekintve a felperes az árfolyamkockázat viseléséről a 2/
- PJE határozatnak is megfelelő, kellően részletes tájékoztatást kapott, ezért a szerződés V.
- pontja nem tisztességtelen. Az 1/
- számú gazdasági elvi döntés megállapításaira utalva kifejtette, hogy a ténytanúsítvány a bizonyítási terhet nem fordította meg, ezen túlmenően a felperes által felhozottak a szerződés rHpt.
- §
(1)bekezdés b) pontja szerinti semmisségét sem alapozták meg. Az elsőfokú bíróság részletesen indokolta azt is, hogy a közjegyző eljárása miért felelt meg a C-32/
- számú határozatban foglaltaknak. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság helybenhagyó ítélete indokai között kiemelte, hogy az elsőfokú eljárásban előadott tények alapján a felperes anyagi jogi kifogása a szerződés és a felmondás érvénytelensége volt, azokon a tényalapokon, amelyek a szerződés érvényes létrejöttével kapcsolatosak, továbbá amelyek a közokiratba foglalt rendelkezéssel, a ténytanúsítvány kiállításával összefüggőek, tehát a végrehajtás megszüntetése alapjaként érvényesített jog az érvénytelenség volt. Rámutatott, hogy a fellebbezésben felhozott tényállítások alapján az érvényesített jog eltért a kereset tárgyát képező jogtól, mert a felhívott anyagi jogszabály - a polgári törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (rPtk.) - a szerződések érvénytelenségétől eltérő szabályokkal rendezi a szerződésszegést, és a szerződésszegésből eredő kártérítési igényeket. A Pp.
- §
(1)bekezdésén keresztül érvényesülő Pp.
- §-a értelmében keresetváltoztatásnak minősül, ha a fél olyan új tényt állít, ami alkalmassá teszi az igény új törvényi tényállás - adott esetben szerződésszegési igény - alá sorolását, függetlenül attól, hogy az új igénynek is a végrehajtás megszüntetése a jogkövetkezménye. A keresetváltoztatásra azonban a fellebbezési eljárásban nincs lehetőség, a másodfokú bíróság csak az elsőfokú eljárásban előterjesztett keresetről dönthetett. A jogerős ítélet szerint a határidőben benyújtott fellebbezés nem érintette az elsőfokú bíróság ítéletének keresettel kapcsolatos ténymegállapításait és jogi álláspontját, a fellebbezési határidő lejárta után felhozott érveket pedig a másodfokú bíróság nem vehette figyelembe, ezért csak abban a körben bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét, amely az elsőfokú eljárásban is a per tárgya volt, és amire fellebbezését a szóbeli pontosítást követően a felperes fenntartotta. E körben a másodfokú bíróság arra az álláspontra jutott, hogy az elsőfokú bíróság a jogszabályoknak, az Európai Unió Bírósága által hozott ítéleteknek is megfelelően döntött, ténymegállapításaival és indokaival is egyetértett. [6] A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és - az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával - a kereset elutasítását, másodlagosan az eljárt bíróságoknak, harmadlagosan a másodfokú bíróságnak új eljárásra, új határozat hozatalára való utasítását kérve. Érvelése szerint már a keresetében hivatkozott arra, hogy az alperessel szemben túlfizetése áll fenn, erre tekintettel későbbi tényállításai nem tekinthetők a Pp.
- §
(5)bekezdése szerinti tiltott keresetváltoztatásnak, mert az azonos tényekre alapított keresetmódosítás, keresetpontosítás nem keresetváltoztatás, a felvetett kérdéseket a fellebbezési eljárásban vizsgálni kellett volna. Az első- és másodfokú bíróság jogellenesen nem vette figyelembe az előadott tényeket, az esetlegesen téves felperesi jogi álláspont ugyanakkor a bíróságot nem kötötte. Ebből következően az elsőfokú bíróságnak a felperes téves jogi hivatkozása (érvénytelenség) ellenére a helyes jogi minősítés (szerződésszegés) alapján kellett volna a végrehajtás megszüntetése iránti keresetet elbírálnia. Mivel az elsőfokú bíróság e kötelezettségének nem tett eleget, a másodfokú bíróságra hárult a helyes jogi minősítés alkalmazása, és a fellebbezés ennek figyelembevételével történő elbírálása. A másodfokú bíróság azonban mindezt elmulasztotta, eljárása ezért sérti a Pp. 2. §-ában és a Pp. 146. §
(1)bekezdésében foglaltakat. Az ügy érdemét illetően a felperes arra hivatkozott, hogy a bank ügyintézőjének - táblázattal is alátámasztott - tájékoztatása, a reklámok és a kormányzati kommunikáció alapján a szerződéskötéskor joggal lehetett abban a feltevésben, hogy a futamidő alatt az alacsonyabb kamat miatt - az árfolyamkockázat ellenére is - lényegesen alacsonyabb lesz a deviza alapú szerződés összköltsége és a törlesztőrészlet összege mint a forint szerződéseké. Erre a tájékoztatásra alapozva kötötte meg a felperes a szerződést, és mindkét fél szerződési akarata ilyen tartalmú ügylet létrehozására irányult. Ezzel szemben 2010-ben a forint hitelek összköltsége mérséklődött, a banknak ezért a deviza alapú hitel kamatát - a 30%-os összköltség-előny fenntartása érdekében csökkentenie kellett volna. A felperes állította, hogy a szerződés 2010. márciusi lehetetlenüléséig ügyleti kamattal növelten, 5.019.736 (4.500.000+519.736) forint tartozása állt fenn, ezt követően a bank hibájából a rPtk. 312. §
(3)bekezdése szerint bekövetkező relatív lehetetlenülés miatt már nem kellett teljesítenie, a megfizetett 5.300.000 forintra tekintettel pedig tartozása nincs. Nézete szerint a bank szerződést szegett azzal, hogy a forinthitelekhez képest lényegesen magasabb összköltségű, megfizethetetlen kölcsönt nyújtott, és az ebből eredő kárért az alperes mint engedményes a rPtk. 205. §
(3)bekezdése,
- §-a,
- §-a és
- §-a értelmében felel. Hivatkozott arra is, hogy a bank már
- november 6-án tudott a deviza alapú hitelek összköltségének és törlesztő részletének emelkedéséről, erről azonban a rPtk.
- §
(5)bekezdésében előírtak és az üzletszabályzatában foglaltak ellenére nem adott tájékoztatást, ami ugyancsak megalapozza a kártérítési felelősséget. A kifejtettek szerint az alperessel szemben tartozása nem áll fenn, ezért a végrehajtást a Pp. 369. §
- b)és
- d)pontja alapján is meg kell szüntetni. [7] Az Európai Unió Bírósága C-118/2017. és C-260/2018. számú határozataira, valamint a Kúria mellett működő Konzultációs Testület 2019. április 10-én, 2019. június 19-én és 2019. október 30-án kiadott állásfoglalásaira tekintettel a felülvizsgálati érvelését utóbb kiegészítette azzal, hogy a bank a deviza alapú szolgáltatásból eredő kockázatra vonatkozó tájékoztatás kötelezettségének nem tett eleget. [8] A 2020. január 20-án érkezett, Pfv. I. 20.094/2019/9. számú „felülvizsgálati kérelem pontosítás"ban a felülvizsgálati kérelem beadása után keletkezett uniós bírósági ítéletekre, valamint a Kúria Konzultációs Testületének állásfoglalásaira tekintettel előadta, hogy az alperesnek az árfolyamkockázat körében arról kellett tájékoztatást adnia, hogy az árfolyam - és a kamatkockázat miatt a törlesztőrészlet akár korlátlanul is megemelkedhet, melynek következtében a felperesnek megélhetési problémái keletkezhetnek. Az alperes tájékoztatása - jobb tudomása ellenére - e követelménynek nem felelt meg. Hangsúlyozta: a megfelelő tájékoztatás bizonyítása az alperest terhelte, ám ennek sem tett eleget, a kockázatfeltáró nyilatkozat csatolása ehhez nem elég, mivel az nem felel meg a 93/13.EGK irányelvnek, a PSZÁF 9/2006.(XI.7) számú ajánlásának és a rHpt.203. §
(6)bekezdésében foglaltaknak. A perbeli szerződés a felperes érdekeivel sem egyezett, mert ő a forintkölcsönnél olcsóbb hitelt akart felvenni, ez azonban nem teljesült. Mivel az alperes e körben sem adott tájékoztatást, a kölcsönszerződés a rPtk. 209/A. §
(1)bekezdése értelmében semmis. Amennyiben az alperes tévedett az alkalmatlanság kérdésében, tévedése a terhére esik, laikus fogyasztóként a felperes nem feltételezhette, hogy a bank szolgáltatása nem felel meg a rPtk. 277. §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontjának. Rámutatott, hogy a devizakölcsön alperes által is ismert célja a forinthiteleknél olcsóbb pénzforrás biztosítása volt, amit a banknak a futamidő végéig kellett volna biztosítania, ezt támasztja alá a Bankszövetség 2006. januárjában kiadott állásfoglalása. Tekintettel arra, hogy mind az alperesi reklámokban, mind a Bankszövetség tájékoztatójában, mind a hitelbírálat során figyelembe vett kockázatok alapján az volt megállapítható, hogy a devizakölcsön objektív kockázatainak bekövetkezése a futamidő alatt csekély, a felperes joggal feltételezte, hogy az alperes olyan szolgáltatást ajánl, amely a teljes futamidő alatt olcsóbb lesz a forinthitelnél. Az utóbb bekövetkezett események ismeretében az alperes tájékoztatása nyilvánvalóan téves volt, ezért a kölcsönszerződés a rPtk. 209/A. § - a és a 93/13.EGK irányelv értelmében semmis. Sérelmezte, hogy mindezeket az eljárt bíróságok annak ellenére nem vizsgálták, hogy az az 1/2010.(VI.28) PK vélemény és az EUB C118/17, valamint a C-51/17. számú ítéletei értelmében is kötelezettségük lett volna. E mulasztás miatt álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp. 206. §
(1)bekezdését sérti, az előadottak vizsgálata a Kúriának is hivatalból kötelessége. Érvei szerint mind az árfolyamkockázat áthárítása, mind az egyoldalú szerződésmódosítás, mind pedig a közvetlen végrehajthatóság lehetővé tétele az alperesi felelősség kizárására irányuló szerződéses rendelkezés, ami a 18/1999. (II.5) Kormányrendelet 2. §
- h)pontja szerint tisztességtelen ezért a rPtk. 209/A. § értelmében semmis, ezt az eljárt bíróságoknak és a Kúriának is hivatalból kell vizsgálniuk. [9] Utóbb, 2020. január 27-én érkezett, Pfv.I.20.094/2019/10. és 11. számú beadványaiban a 9. számú beadványban előadottakat felülvizsgálati kérelmével egységes szerkezetben csatolta, a devizahitelezés problémáiról, valamint a bírói függetlenségről és pártatlanságról készített tanulmányokkal együtt. A weboldalról letöltött cikkeket is csatolt az általa utóbb kifejtettek alátámasztására. [10] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [11] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [12] A Kúria előrebocsátja: a felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet eljárási és anyagi jogi jogszabálysértésre hivatkozva támadta. Az eljárási szabályok megszegéseként lényegét tekintve arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezésben kifejtett, a bank szerződésszegésére vonatkozó okfejtését érdemben nem bírálta el, az anyagi jogi szabálysértés körében pedig - a fellebbezésben előadottakkal egyezően - részletezte a bank szerződésszegését alátámasztó körülményeket, amelyek - megítélése szerint - igazolják, hogy tartozása nem áll fenn, ezért a végrehajtás Pp. 369. §
- b)és
- d)pontja alapuló megszüntetésének van helye. [13] A felülvizsgálati érvelésre figyelemmel a Kúria rámutat, hogy a másodfokú bíróság eljárási szabálysértés nélkül hozta meg jogerős döntését. A felperes a keresetében többféle hivatkozással kérte a végrehajtás Pp. 369. §
- a)pontja szerinti megszüntetését: állította, hogy a kölcsönszerződés több okból érvénytelen, vitatta továbbá a közjegyző eljárásának jogszerűségét, a ténytanúsítvány és a felmondás érvényességét. A fellebbezésében azonban már a Pp. 369. § a),
- b)és
- d)pontjának alkalmazását kérte, azt állítva, hogy a bank, a forinthiteleknél lényegesen magasabb összköltségű, teljesíthetetlen hitel nyújtásával szerződést szegett, a teljesítés erre visszavezethetően lehetetlenült, továbbá a szerződésszegéssel összefüggésben kára is keletkezett. A másodfokú bíróság ezt a fellebbezési érvelést helyesen értékelte úgy, hogy az azzal érvényesíteni kívánt jog eltért a keresetben előadott jogtól: a felperes az elsőfokú tárgyalás berekesztéséig kizárólag érvénytelenségre és a végrehajthatóság hiányára, a másodfokú eljárásban viszont szerződésszegre hivatkozott. Azon túl, hogy a kereset jogcímét megváltoztatta, a tényalapot is módosította, amelyből az új igényét származtatta: a bank szerződésszegésére, az ezzel okozott kárra, és a lehetetlenülésre vonatkozó tényeket az elsőfokú eljárásban nem adott elő. Nyilatkozott ugyan arról, hogy túlfizetés miatt az alperesnek 1.800.000 forint tartozása áll fenn vele szemben, ezt azonban a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezménye körében kérte értékelni (5.P.22.995/2017/5.). Mindezekre tekintettel alaptalan az a felülvizsgálati érvelés, hogy a fellebbezésben azonos tényekre alapított keresetmódosítás, keresetpontosítás történt. [14] A felperes helyesen utalt arra, hogy a követelés jogcímének hiányos vagy helytelen megjelölése a bíróságot nem köti, ezzel kapcsolatos eljárási kötelezettsége azonban csak akkor áll fenn, ha az előadott tényalap és a megjelölt jogcím nincs összhangban egymással. Az adott ügyben ugyanakkor a felperes az elsőfokú eljárásban - amint a jogerős ítélet is rámutatott - az érvénytelenség és a végrehajthatóság vizsgálata körében értékelhető tényállításokat tett, a jogcím és a tényalap között ellentmondás nem volt, így a kereset téves jogi minősítése nem merült fel. [15] A felperes fellebbezésében az elsőfokú eljárásban előadottakhoz képest - a kereseti kérelmen kívül - mind a kereset tárgyát (jogcímét), mind ténybeli alapját megváltoztatta, ami a másodfokú bíróság helytálló következtetése szerint a Pp. 146. §
(1)és
(5)bekezdése alapján keresetváltoztatásnak minősül. A Pp.
- §-a - az ott megjelölt, jelen esetben viszont fel nem merült kivételektől eltekintve - tiltja a kereset másodfokú eljárásban való megváltoztatását, ezért nem tévedett a másodfokú bíróság, amikor a végrehajtás megszüntetése iránti keresetről hozott ítéleti döntést a fellebbezésben kifejtett szerződésszegés, károkozás és lehetetlenülés szempontjából nem bírálta felül. [16] A Kúria hangsúlyozza: a felülvizsgálat szigorú eljárásjogi rendelkezések által szabályozott rendkívüli perorvoslat, nem a per folytatása, erre tekintettel fogalmazza meg a Pp.
- §
(2)bekezdése, hogy a jogerős ítélet csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálattal, amely a másodfokú eljárásnak is tárgya volt. Mivel a jogerős ítélet meghozatalakor a másodfokú bíróság a szerződésszegést, az ezzel összefüggő károkozást és a lehetetlenülést nem vizsgálhatta, ezért az ezekre vonatkozó felülvizsgálati érvekkel érdemben a Kúria sem foglalkozhatott. [17] A Kúria a Pp. 272. §
(1)bekezdésében nyitva alá 60 napos határidő alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja a hivatkozott jogszabálysértéseket. Nincs akadálya annak, hogy a határidő lejártát követően a fél kiegészítse a határidő alatt megjelölt jogszabálysértésre vonatkozó érveit, az azonban nem megengedett, hogy újabb jogsértésre hivatkozzék. A felperes a 60 napos határidő letelte után,
- november 8-án benyújtott beadványában hivatkozott az árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás tisztességtelenségéhez kapcsolódó jogsértésre, amit a Kúria a kifejtettek miatt nem vizsgálhatott, és ugyanígy nem lehetett helye a
- január 20-án érkezett
- számú, és az ezt követő,
- és
- számú egységes szerkezetbe foglalt felperesi beadványban megjelölt újabb jogcímek [rPtk.
- §
(1)bekezdés a), b) pont, rHpt. 203. §
(6)bekezdés, Pp. 206.
(1)bekezdés, 18/
- (II.5) Kormányrendelet
- § h) pont] érdemi vizsgálatának sem. Az ismertetett eljárási korlátok miatt nincs lehetőség arra, hogy a felperes a határidőben benyújtott felülvizsgálati kérelmében - és a fellebbezésében - nem hivatkozott, kizárólag az elsőfokú eljárás tárgyát képező érvénytelenségi okok vizsgálatát kérje, a kereset illetve a felülvizsgálati kérelem változtatásának tilalma, a felülvizsgálat rendkívüli perorvoslati jellege miatt pedig újabb érvénytelenségi jogcímek nem tehetők az eljárás tárgyává. Arra helyesen utalt a felperes, hogy a semmisséget a Kúriának is hivatalból kell észlelnie, ez a kötelezettsége azonban - ahogyan arra a Kúria már több egyedi ügyben (pl. a Pfv.I.20.309/2019/
- számon) hozott határozatában rámutatott - csak a nyilvánvaló, az eljárás adatai alapján egyértelműen megállapítható semmisség tekintetében áll fenn. A Kúria ilyen, nyilvánvaló semmisségi okot eljárása során nem észlelt, az ezzel kapcsolatos indokokra azonban a jelen határozatában nem térhet ki, ez esetben ugyanis olyan igények vonatkozásában fejtené ki az indokait, melyek nem voltak tárgyai az eljárásnak. Az e tekintetben hiányzó anyagi jogerő-hatásra tekintettel ugyanakkor a felperes nincs elzárva attól, hogy a felülvizsgálati eljárásban megjelölt, újabb érvénytelenségi okokra külön perben hivatkozzon. [18] Az ismertetett indokok alapján a jogerős ítélet sem az eljárási, sem az anyagi jogi szabályokat nem sértette, ezért azt a Kúria a Pp.
- §
(3)bekezdése értelmében hatályában fenntartotta. Záró rész [19] A felperes felülvizsgálati kérelme nem volt eredményes, ezért a Pp. 270. §
(1)bekezdésén keresztül érvényesülő Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján viselnie kell a felülvizsgálattal felmerült költségeit, míg a felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM. rendelet (Kmr.) 13. §
(2)bekezdésére tekintettel a
- §-ában foglaltak alapján az állam viseli. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő, a felülvizsgálati eljárásban megtérítést igénylő költsége nem merült fel, ezért a Kúriának erről rendelkeznie nem kellett. [20] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §
(1)bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
- január
- Dr. Varga Edit s.k. a tanács elnöke, dr. Szabolcsi-Varga Krisztina s.k. előadó bíró, dr. Harter Mária s.k. bíró