Bhar.540/2019/6 – Debreceni Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdés a), d) pont] és társtetteként elkövetett testi sértés bűntettében [Btk. 164. §

(1)és

(3)bekezdés] mondta ki bűnösnek és ezért halmazati büntetésül, mint erőszakos többszörös visszaesőt 3 év fegyházbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte, kizárva őt a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből. Elrendelte a Debreceni Járásbíróság ügyszám3/

1. számú ítéletével kiszabott 1 év 4 hónap börtönbüntetés utólagos végrehajtását. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költségről. Az elsőfokú bíróság még további két vádlottal szemben hozott marasztaló döntést. Fellebbezés folytán a Debreceni Törvényszék a
2. március
3. napján kelt ügyszám4/
4. számú ítéletével I. r. vádlott vonatkozásában megváltoztatta a járásbíróság ítéletét és a szabadságvesztés büntetés tartamát 10 hónapra, a közügyektől eltiltást pedig 1 évre enyhítette és a szabadságvesztés végrehajtásának fokozatát börtönben állapította meg. Ezzel az elsőfokú bíróság határozata
5. március
6. napján jogerőre emelkedett. I. r. vádlott védője a jogerős ügydöntő határozattal szemben - anyagi jogszabálysértés miatt felülvizsgálati indítványt terjesztett elő a Kúriára. A Kúria a
7. november
8. napján kelt ügyszám5/
9. számú végzésével a I. r. vádlottal szemben kiszabott 10 hónap szabadságvesztés büntetés végrehajtását, továbbá az 1 év 4 hónap szabadságvesztés utólagos végrehajtását felfüggesztette, majd a
10. december
11. napján meghozott ügyszám5/
12. számú végzésével a Debreceni Törvényszék ügyszám4/
13. számú ítéletét I. r. vádlott tekintetében hatályon kívül helyezte és a törvényszéket új másodfokú eljárásra utasította. E megismételt másodfokú eljárás eredményeként a Debreceni Törvényszék a
14. május
15. napján kelt ügyszám/
16. számú ítéletével I. r. vádlottat 1 rb. társtettesként elkövetett garázdaság bűntette [Btk.
17. §

(1)és

(2)bekezdés a), d) pont], valamint 1 rb. társtettesként elkövetett testi sértés bűntette [Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés] miatt emelt vád alól - jogos védelem címén felmentette, a bűnügyi költséget az államra terhelve, egyebekben helybenhagyva az elsőfokú bíróság döntését. A másodfokú határozatot I. r. vádlott védője tudomásul vette, míg a vádlott nem élt jogorvoslattal, ugyanakkor az ügyész fellebbezést jelentett be az I. r. vádlott terhére bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett, vitatva azt, hogy az I. r. vádlott jogos védelmi helyzetben cselekedett, utalva tanú 4tanúvallomására. A fellebbviteli főügyészség az átiratában az ügyészi jogorvoslatot fenntartotta, felhívta a 4/

1. számú Büntető Jogegységi Határozat tartalmát, idézte tanú 4tanú nyomozás során tett vallomását (nyomozati irat
2. oldal), majd azt rögzítette, hogy az I. r. vádlott miután őt a II. és III. r. vádlott lökdösni kezdték „a kihívást elfogadva maga is a verekedők közé állva a jogtalanság talajára lépett”. Mindezek alapján a másodfokú ítélet megváltoztatására, a vádlott bűnösség nyilvánítására és büntetés kiszabására tett indítványt, a tényállásnak a vádlott személyi körülményeire vonatkozó kisebb pontosítását is szükségesnek tartva. A védő a fellebbviteli főügyészség átiratára észrevételt tett. Ebben a Kúria .... számú döntésére hivatkozva vitatta, hogy az I. r. vádlott a kölcsönösségre tekintettel a jogtalanság talajára került volna, egyben annak a véleményének adott hangot, hogy „a vádhatóság képviselői még a régi Btk. szabályozás szellemében terjesztették elő jogorvoslatukat”. Kifejtette, hogy álláspontja szerint „a jogos védelem a többszörösen büntetett előéletű személyt is megilleti”. Az ítélőtábla elsődlegesen azt rögzíti, hogy a járásbíróság a
3. évi XIX. törvény szerinti eljárási szabályokat alkalmazva folytatta le az eljárását, míg a másodfokon eljáró törvényszék már a
4. július
5. napján hatályba lépett büntetőeljárásról szóló
6. évi XC. törvény szabályait alkalmazta, melynek
7. §-ának

(1)bekezdése értelmében e törvény rendelkezéseit a hatálybalépéskor folyamatban lévő büntető eljárásokban is alkalmazni kell. A fellebbezés a Be. 615. §-a

(3)bekezdésének a) pontja alapján joghatályos (ellentétes döntés), megnyitja a harmadfokú felülbírálat lehetőségét és a Be. 619. §-ának

(4)bekezdését értelmezve a másodfokú bíróság ítéletének megalapozottsága is vizsgálható. Az ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a Be. 620. §-a

(1)bekezdésének II. fordulata alapján nyilvános ülést tűzött az ügyészi fellebbezés elbírálására, amelyen az ügyész az átiratában kifejtetteket tartotta fenn, míg a védő a másodfokú határozat helybenhagyására tett indítványt, megismételve az írásbeli észrevételében rögzítetteket. Az ítélőtábla a Be. 618. §-ának

(1)bekezdésében írt körben bírálta felül a törvényszék felmentő ítéletét. Ennek során megállapította, hogy a másodfokú bíróság túlnyomó részt megalapozottnak tartotta a járásbíróság által rögzített tényállást, melyet csupán az I. r. vádlott személyi körülményei vonatkozásában egészített ki, érintetlenül hagyva a történeti tényeket. Szükséges megjegyezni, hogy a tényállást a vádhatóság sem támadta, azt megalapozottnak találta, hiszen az elsőfokú bíróság szinte szó szerint a vádirati tényállást emelte át az ítéletébe. Ennek pedig a releváns bekezdése a következő: „A történteket látva a szintén a szórakozóhelyen tartózkodó I. r. vádlott a II. és III. r. vádlottak közé állt, azonban a II. és III. r. vádlottak őt is lökdösni kezdték, melyre I. r. vádlott a szórakozóhelyen lévő billiárdasztalról egy dákót felkapott, III. r. vádlottat fejen ütötte, melyre a III. r. vádlott szája és orra vérezni kezdett.” Ezen tényállásból a kihívás elfogadására, amire a vádhatóság a jogorvoslatában hivatkozik, nem lehet megalapozott következtetést vonni. Az ügyészi fellebbezésben tanú 4tanúnak tulajdonított és idézett mondatok (nyomozati iratok

1. oldal) tanú 2tanútól származnak, pusztán a tanú véleményét megfogalmazva, melyet a többi rendelkezésre álló bizonyíték tükrében kell értékelni, nem a bizonyítékok egészéből kiragadva. A törvényszék az ítéletének indokolásában részletesen kifejtette jogi álláspontját és érveit, amellyel az ítélőtábla is egyetért, annak megismétlése szükségtelen. A harmadfokú bíróság osztja azt a védői álláspontot, hogy a jogos védelem és annak törvényes következménye az erőszakos többszörös visszaesőt is megilleti. Mindezekből az következik, hogy az irányadó tényállás alapján az I. r. vádlottat fel kellett menteni az ellene emelt vád alól, a törvényszék döntése helyes, az megfelel a jogszabályoknak, ezért az ügyészi jogorvoslat nem vezethetett eredményre. Az eddig írtakra tekintettel az ítélőtábla, mint harmadfokon eljáró bíróság a törvényszék másodfokú ítéletét a Be.
2. §-át alkalmazva helybenhagyta azzal, hogy mellőzte az „Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja” kijelentést, hiszen a felmentő rendelkezés következtében nem maradt olyan rendelkezése az elsőfokú ítéletnek, amelyet az érintett vádlott esetében helyben kellett volna hagyni. Debrecen,
3. november
4. Dr. Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. előadó bíró, Dr. Szabó Józsefsk. bíró Záradék: A Debreceni Törvényszék ügyszám/
5. számú ítélete az ítélőtábla végzésével jogerős. Debrecen,
6. november
7. Dr. Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke