Bhar.433/2019/6 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pont,

(2)bekezdés I. fordulat] és 1 rb. könnyű testi sértés vétségében [Btk. 164. §

(1)és

(2)bekezdés] mondta ki bűnösnek, ezért - halmazati büntetésül - 3 év 5 hónap börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a Miskolci Járásbíróság ..../

1. számú ítéletével kiszabott 1 év 2 hónap börtönbüntetés utólagos végrehajtását. Döntött a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi időpontjáról, az előzetes letartóztatásban töltött idő beszámításáról és a bűnügyi költségről. Az elsőfokú bíróság marasztaló határozatot hozott még további három vádlottal szemben. A Miskolci Törvényszék fellebbezések folytán II.r. vádlott és III. r. vádlottakra bírálta felül a járásbíróság határozatát, bizonyítást felvéve, tárgyalást tartva. Ezt követően a
2. június
3. napján kelt ..../
4. számú ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság határozatát, és II.r. vádlott vádlottat további 1 rb. könnyű testi sértés vétségében [Btk.
5. §

(1)és

(2)bekezdés] mondta ki bűnösnek és a mellékbüntetés tartamát 4 évre enyhítette, egyebekben helybenhagyva a járásbíróság döntését. Pontosította, hogy a büntetés helyesen szabadságvesztés, amelynek végrehajtási fokozata börtön. Az elkobzással kapcsolatos rendelkezésből mellőzte a lefoglalás megszüntetésére vonatkozó részt. E határozattal szemben II.r. vádlott és a védője kizárólag a büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést. Az ügyész tudomásul vette a törvényszék ítéletét, így az III. r. vádlottal szemben a kihirdetés napján jogerős lett. II.r. vádlott védője írásban indokolta a jogorvoslatát. Ebben II.r. vádlott javára szóló enyhítő körülmények nagyobb nyomatékkal történő figyelembevételét kérte az ítélőtáblától és rövidebb tartamú szabadságvesztés alkalmazására tett indítványt. Ezt a harmadfokú eljárásban is fenntartotta. A fellebbviteli főügyészség az átiratában a védelmi jogorvoslatokat nem tartotta megalapozottnak és a másodfokú határozat helybenhagyását indítványozta az érintett vádlott vonatkozásában, egyben utalt arra, hogy a vádlott és a védő is kizárólag a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 583. §-a

(3)bekezdésének a) pontjában írt okból - a büntetés enyhítését célozva éltek a jogorvoslati jogukkal. Az ítélőtábla elsődlegesen azt rögzíti, hogy a járásbíróság az

1. évi XIX. törvény szerinti eljárási szabályokat alkalmazta, míg a másodfokon eljáró törvényszék már a
2. július
3. napján hatályba lépett büntetőeljárásról szóló
4. évi XC. törvény szabályai szerint folytatta le a büntető eljárást, melynek
5. §-ának

(1)bekezdése értelmében e törvény rendelkezéseit a hatálybalépéskor folyamatban lévő büntető eljárásokban is alkalmazni kell. A vádlott és a védői jogorvoslatok joghatályosak a Be. 615. §-a

(2)bekezdésének c) pontja értelmében, megnyitják a harmadfokú felülbírálat korlátozott lehetőségét, figyelemmel a Be. 615. §a

(4)bekezdésének a) pontjára. Ez utóbbi törvényhely értelmében ugyanis a másodfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésben az ellentétes döntés alapját képező tényállás nem támadható, ha az elsőfokú bíróság ítélete ellen kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentettek be fellebbezést, ahogy a jelen ügyben történt. Erre figyelemmel az ítélőtábla a Be. 619. §-ának

(4)bekezdése értelmében nem vizsgálta a másodfokú bíróság ítéletének a megalapozottságát és határozatát a törvényszék által alapul vett tényállásra alapította, a Be. 620. §-a

(1)bekezdésének II. fordulata alapján, nyilvános ülést tűzve. A Be. 618. §-a

(3)bekezdésének a) pontját alkalmazva, figyelemmel a Be. 590. §-ának

(5)bekezdése a-c) pontjaiban írtakra, a felülbírálat a büntetés kiszabásán túl kiterjed az érintett vádlott terhére rótt bűncselekmény minősítésére, az eljárási szabályok betartásának azon vizsgálatára, amelyek megsértése az ítélet (ítéletek) hatályon kívül helyezését vonná maga után [Be. 608. §

(1)bekezdés]. Ennek során megállapította, hogy a másodfokú bíróság bizonyítás felvételét tartotta szükségesnek. Tanúként kihallgatta a testi sértési cselekmények sértettjeit, illetve írásbeli vallomás útján sértettet. Tárgyalás anyagává tette a rendőri intézkedéssel kapcsolatos rádióforgalmazást és egyéb hangfelvételeket. Ennek eredményeként a törvényszék kiegészítette, helyesbítette a tényállást és jelentős mértékben - szinte teljes egészében - pótolta a járásbíróság ítéletének indokolását, észlelve annak alapvető hiányosságait. Ezzel kiküszöbölte az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértését. A törvényszék részéről eljárási szabálysértés nem történt. Elírás miatt helyesbítendő a Miskolci Törvényszék másodfokú ítéletének

1. oldal
2. bekezdésének utolsó mondatában .... neve, amely helyesen III. r. vádlott. A másodfokú ítélet bevezető részéből mellőzni kellett a
3. március 4-i határnapot, mivel a tanács elnökének változása folytán a tárgyalást meg kellett ismételni, a járásbíróság ítéletének bevezető részéből pedig a
4. január 24-i határnapot, mivel az nem volt érdemi. A másodfokú ítélet
5. oldal
6. bekezdése úgy helyesbítendő, hogy a törvényszék II.r. vádlott vádlottat további 1 rb. testi sértés vétségében mondta ki bűnösnek. Az irányadó tényállás alapján II.r. vádlott vádlott terhére rótt bűncselekmények jogi minősítése helyes és törvényes. A törvényszék II.r. vádlott vádlott vonatkozásában a bűnösségi körülményeket is kiegészítette, így az már teljeskörű. Ezen feltárt súlyosító és enyhítő körülményeket szem előtt tartva, különösen értékelve azt a tényt, hogy II.r. vádlott vádlott a más ügyben korábban kiszabott szabadságvesztés jogerőre emelkedésének napján valósította meg a most elbírált újabb bűncselekményeket, a kiszabott szabadságvesztés mértéke az egy évvel enyhített mellékbüntetéssel együtt nem eltúlzott, az a Büntető Törvénykönyvről szóló
7. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
8. §-ában írt büntetési cél érvényre juttatásához feltétlenül szükséges, enyhítésére ezért az ítélőtábla nem látott törvényes lehetőséget, mert ez a büntetés áll arányban az elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyával és a érintett vádlott társadalomra veszélyességével. Mindezek alapján a vádlotti és védői jogorvoslatok nem vezettek eredményre. A törvényszék ítéletének
9. oldal
10. bekezdésében az elírást korrigálni kellett, figyelemmel a Btk.
11. §-ának

(3)bekezdésében írtakra (együttes tartam), a kiszabható szabadságvesztés kettőtől tíz évig terjedhet, ezért a középmérték nem hét, hanem hat év. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletének a II.r. vádlott vádlottra vonatkozó részét a Be.

1. §-a értelmében helybenhagyta. Debrecen,
2. október
3. Dr. Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. előadó bíró, Dr. Szabó József sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék ..../
4. számú ítélete az ítélőtábla végzésével II.r. vádlott vonatkozásában is jogerős. Debrecen,
5. október
6. . Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: -tisztviselő-