← Magyarország

Bf.629/2019/6 – Debreceni Ítélőtábla

Debreceni Ítélőtábla Bf.I.629/2019/

  1. szám A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben,
  2. január
  3. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő í t é l e t e t: A jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette miatt I. r. vádlott és társai ellen indított büntetőügyben a Nyíregyházi Törvényszék
  4. október
  5. napján kihirdetett 5.B.303/2018/
  6. számú ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint: A társtettesi elkövetés megállapítását a vádlottak vonatkozásában mellőzi. I. r. vádlott szabadságvesztés büntetését és közügyektől eltiltás mellékbüntetését 5-5 (öt-öt) évre enyhíti. III. r. vádlott szabadságvesztés büntetését és közügyektől eltiltás mellékbüntetését 4-4 (négy-négy) évre súlyosítja. III. r. vádlott szabadságvesztés büntetését fegyházban rendeli végrehajtani. I. r. vádlottal szemben 461.500,- (négyszázhatvanegyezer-ötszáz) Ft erejéig, míg II. r. vádlottal szemben 435.000,- (négyszázharmincötezer) Ft erejéig tekinti elrendeltnek a vagyonelkobzást. I. r. vádlottat érintően új pszichoaktív anyaggal kapcsolatos szabálysértés miatt indult eljárás megjelölést, illetőleg erre vonatkozó megszüntető rendelkezést mellőzi. A Nyírbátori Rendőrkapitányság Bü.15060/1543/
  7. számú ügyében lefoglalt és a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ Kábítószervizsgáló Szakértői Intézet által 29200-801/42400/2017., 29200-801/42620/
  8. és 29200-801/42620-1/
  9. szakvélemény számon vizsgált kábítószert tartalmazó anyagokat tekinti elkobzottnak. Az Országos Rendőr-főkapitányság Budapest, Teve utca 4-
  10. szám alatt tárolt megjelölést, illetőleg ehhez kapcsolódóan feltüntetett 1 db. digitális mérleg, 1 db. kiskanál és önzáró kisméretű tasak elkobzására vonatkozó rendelkezést mellőzi. A Nyíregyházi Törvényszék Gazdasági Hivatala Bűnjelkezelőnél Bj.351/
  11. számnál bevételezett és kezelt
  12. tétel alatti digitális mérleget elkobozza. A Nyíregyházi Törvényszék Gazdasági Hivatala Bűnjelkezelőnél Bj.I.351/
  13. számnál bevételezett és kezelt
  14. tétel alatti 1 db. fekete Samsung típusú mobiltelefon lefoglalását tekinti megszüntetettnek és kiadni rendeltnek I. r. vádlottnak. A Nyíregyházi Törvényszék Gazdasági Hivatala Bűnjelkezelőnél Bj.351/
  15. számnál bevételezett és kezelt 1-2-
  16. tétel alatti táska, fehér színű iPhone és fekete színű iPhone lefoglalását tekinti megszüntetettnek és kiadni rendeltnek II. r. vádlottnak azzal, hogy az iPhone készülékekhez a SIM kártyákon túl akkuk is tartoznak. Az állam tulajdonába kerülő mobiltelefon a Nyíregyházi Törvényszék Gazdasági Hivatala Bűnjelkezelőnél Bj.I.351/
  17. számnál került bevételezésre és kezelésre
  18. tételszám alatt. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. I. r. vádlott által az elsőfokú bíróság határozatának kihirdetésétől a mai napig bűnügyi felügyelet hatálya alatt töltött időt is beszámítja a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe akként, hogy egynapi szabadságvesztésnek öt nap bűnügyi felügyeletben töltött idő felel meg. A másodfokú eljárásban 16.980,- (tizenhatezer-kilencszáznyolcvan) Ft III. r. vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel. ... letevő által a Nyíregyházi Törvényszék Gazdasági Hivatala Bírói Letéti Csoportnál OL 00004/
  19. szám alatt
  20. július
  21. napján I. r. vádlottat illetően letett 500.000,- (ötszázezer) Ft óvadékot ... letevő ... számú bankszámlájára visszautalja. I n d o k o lá s [1] A Nyíregyházi Törvényszék
  22. október
  23. napján kihirdetett 5.B.303/2018/
  24. számú ítéletével I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettében a Büntető Törvénykönyvről szóló
  25. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
  26. §

(1)bekezdésének IV. fordulata és
(3)bekezdése alapján. Ezért 6 év szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Az I. r. vádlottal szemben 471.500,- Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatát fegyházban határozta meg. Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy az I. r. vádlott a szabadságvesztés büntetésből a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb három hónap kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsátható. A törvényszék a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámította az I. r. vádlott által
  1. december
  2. napjától
  3. július
  4. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt, valamint a
  5. július
  6. napjától
  7. október
  8. napjáig bűnügyi felügyelet hatálya alatt töltött időt akként, hogy egynapi szabadságvesztésnek 5 nap bűnügyi felügyeletben töltött idő felel meg. A törvényszék az I. r. vádlottal szemben új pszichoaktív anyaggal kapcsolatos szabálysértés miatt indult eljárást megszüntette. [2] II. r. vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettében (Btk.
  9. §
(1)bekezdés IV. fordulat,
(3)bekezdés) állapította meg. Ezért 4 év 6 hónap szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A II. r. vádlottal szemben 845.000,- Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatát fegyházban jelölte meg. Rögzítette a törvényszék, hogy a II. r. vádlott a szabadságvesztés büntetésből a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb három hónap kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsátható. A kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámítani rendelte a II. r. vádlott által 2017. december 7. napjától 2019. október 11. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt. [3] III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettében (Btk. 176. §
(1)bekezdésének IV. fordulata,
(3)bekezdés). Ezért 2 és 10 hónap szabadságvesztés büntetésre és 3 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg. A III. r. vádlott a szabadságvesztés büntetésből a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb három hónap kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsátható. [4] Az első fokon eljárt törvényszék rendelkezett a bűnjelek sorsáról, letétről, illetőleg a bűnügyi költség viseléséről is. [5] Az ítélet ellen a kihirdetését követően az ügyész mindhárom vádlott esetében súlyosítás végett jelentett be fellebbezést, hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetések és hosszabb tartamú mellékbüntetések kiszabása végett, III. r. vádlott vonatkozásában a szabadságvesztés büntetés fegyház fokozatban történő végrehajtása érdekében is. I. r. és III. r. vádlottak és védőik enyhítésért fellebbeztek. II. r. vádlott és védője az ítéletet tudomásul vette. A fellebbviteli főügyészség a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezést fenntartotta. [6] Az ügyészség fellebbezése indokolásában kifejtette, hogy a törvényszék által kiszabott büntetések nem tükrözik kellően a vádlottak által elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyát és a társadalomra való veszélyességét. I. r. vádlott kitartó szándékkal többszörösen ...-re utazott azért, hogy ott kábítószert vásároljon és azt környezetében árulja. Ezen cselekményét segítette III. r. vádlott, aki nélkül az I. r. vádlott nem is tudott volna kapcsolatot teremteni II. r. vádlottal. A kábítószerrel történő kereskedés folytán II. r. vádlott tekintetében - akinél a törvényszék a legnagyobb mennyiségű kábítószer kereskedést állapította meg - nem indokolt a törvényi minimumot meg nem haladó büntetés kiszabása. A II. r. vádlott háromszor is adott el 50-100-150 db kábítószert tartalmazó tablettát I. r. vádlottnak. III. r. vádlott vonatkozásában szintén indokolatlan a törvényi minimumot el nem érő és börtön fokozatban megállapított szabadságvesztés kiszabása, hiszen az I. és II. r. vádlottakat, mint eladóvásárló feleket III. r. vádlott hozta össze, az ő közreműködése nélkül ez a kereskedelem, létre se jött volna. I.r. vádlott védője az ítélőtáblához eljuttatott fellebbezése indokolásában kitért arra, hogy az I. r. vádlott már a legelső (közvetlenül az elfogása utáni) gyanúsítotti kihallgatása és folytatólagos kihallgatása során (2017. december 2. napján 01 óra 09 perckor, ezt követően ugyanezen a napon 04 óra 34 perckor) részletes beismerő vallomást tett, amelyben terhelően nyilatkozott a II. r. és a III. r. vádlottakra, együttműködött a nyomozó hatósággal. Folytatólagos kihallgatásakor fényképen azonosította II. r. vádlottat. III. r. vádlott gyanúsítotti kihallgatására ezzel szemben csak 2018. január 18. napján került sor, amikor is valóban tényfeltáró vallomást tett. A fentiek alapján az elsőfokú bíróság tévedett, amikor is az ítéletének indokolásában III. r. vádlott vonatkozásában állapította meg és értékelte "nyomatékos enyhítő körülményként azt, hogy az eljárás kezdeti szakaszában beismerő vallomást tett, és feltárta a vádlott-társai cselekvőségét, rájuk nézve terhelő vallomást tett, és ezzel segítette a hatóságok munkáját". A védő álláspontja, hogy az I. r. vádlottnak a nyomozás során tanúsított tényfeltáró vallomása, vádlotttársaira tett terhelő nyilatkozata, együttműködése a nyomozó hatósággal - amelyet tévesen az elsőfokú bíróság a III. r. vádlott javára értékelt - védence vonatkozásában is megalapozta volna az enyhítő szakasz alkalmazását. [8] Az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 583. §
(3)bekezdésének a) pontjában meghatározott okból a Be. 590. §
(3)bekezdésére tekintettel csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezés vonatkozásában bírálta felül (büntetések súlyosítása, illetőleg enyhítése) a Be. 599. §
(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen, szem előtt tartva a Be. 590. §
(5)bekezdésében és
(7)bekezdésében rögzítetteket is. [9] Az ítélőtábla arra a meggyőződésre jutott, hogy a törvényszék a perrendi szabályok sérelme nélkül folytatta le az eljárást (Be. 590. §
(5)bekezdésének a) pontja). [10] A korlátozott felülbírálat keretében a Be. 591. §
(2)bekezdésének a) pontja értelmében a másodfokú bíróság nem vizsgálja az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát, és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, ha a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §
(3)bekezdése alapján jelentették be. Ilyenkor az ítélet indokolása nem kell, hogy tartalmazza a bizonyítékok értékelését (Be. 562. §
(2)bekezdése). [11] Ugyanakkor a 2019.B.
  1. számú Büntető elvi döntés értelmében a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság tényállásában írtakat elírás vagy számítási hiba esetén akkor is helyesbítheti, ha a korlátozott felülbírálatra tekintettel annak megalapozottságát nem vizsgálhatja, ez azonban érdemi változtatást nem eredményezhet. (Be.
  2. §
(1)és
(6)bekezdései, 583. §
(3)bekezdésének a) pontja, 590. §
(3)bekezdése). Amikor tehát a tényállásban javításra kerül sor elírás folytán, ez a korrekció nem jelentheti az elsőfokú határozat érdemi változtatását. [12] Az előbbieknek megfelelően az ítélőtábla az elsőfokú ítélet
  1. oldalának ötödik bekezdésében az alufóliába csomagolt 2,57 g súlyú sárgásfehér színű por esetében az MDMA megjelölés helyett az etil-hexedron tartalmat tünteti fel (vegyész szakértői vélemény nyomozati irat
  2. és
  3. oldalai). A kijavítást az ítélőtábla a Be.
  4. §
(1)és
(6)bekezdései alapján tette meg, az adott korrekció nem jelenti az elsőfokú határozat érdemi megváltoztatását. [13] A vádlottak személyi körülményeinek körében feltüntetendő, hogy II. r. vádlott letartóztatásának megszüntetése után elhelyezkedett dolgozni, munkaviszonya jelenleg is fennáll. [14] Az irányadó tényállás mellett a Be. 590. §
(5)bekezdésének b) pontja előírására figyelemmel a vádlottak felmentésének vagy velük szemben az eljárás megszüntetésének lehetősége nem merült fel. [15] A Be. 590. §
(5)bekezdésének c) pontja felhívásával a vádlottak cselekményeinek jogi minősítésénél a következők részletezendőek: [16] A Btk. 176. §
(1)bekezdése kimondja, hogy aki kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A
(3)bekezdése szerint a büntetés öt évtől 20 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a bűncselekményt jelentős mennyiségű kábítószerre követik el. [17] Az Alaptörvény 25. cikkének
(2)bekezdése rögzíti, hogy a rendes bírósági szervezet legfőbb szerve a Kúria, amely biztosítja a rendes bíróságok jogalkalmazásának egységét, a rendes bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz. Tekintettel arra, hogy a jogegységi határozat a bíróságokra kötelező, így a jogszabály értelmezése során az semmiképpen nem hagyható figyelmen kívül (12/2001. (V. 14.) AB határozat, 42/2015. (XI. 14.) AB határozat). A jogi indokolás hiányos, ha nem ismerteti az adott jogkérdést érintő jogegységi határozatot, vagy a Kúria alkalmazható testületi állásfoglalásait. [18] A törvényszék a cselekmények minősítésénél kifogástalanul hívta fel a Kúria 1/2007. Büntető jogegységi határozat IV. részében foglaltakat. Szükséges azonban kitérni a Kúria 57. BK véleménye II/5/
  1. a)pontja és
  2. b)pontjában rögzítettekre is:
  3. a)kábítószert hoz forgalomba az, aki azt - akár ellenérték fejében, akár ingyenesen - több személy részére juttatja,
  4. b)kábítószerrel kereskedik, aki haszonszerzésre törekedve közreműködik a kábítószer forgalmazásában. [19] A kábítószerrel kereskedés tágabb körű, mint a kábítószer forgalomba hozatala. Magában foglal bármilyen tevékenységet, amely elősegíti a kábítószer eljuttatását a viszonteladóhoz, illetve a fogyasztóhoz, így pl. a kábítószer csomagolását, tárolását, szállítását, elosztását. Az elkövető haszonszerzésre törekedve működik közre a kábítószer forgalmazásában, és cselekménye - a törvény rendelkezésével fogva - mindig tettesi magatartás. [20] A BH2013. 264. számú eseti döntés arra világít rá, hogy a kábítószer forgalomba hozatala a kábítószer átadásán túlmenő több résztevékenységből - pl. eladók, a vevők felkutatása, a kábítószer csomagolása, tárolása, szállítása stb. tevődhet össze. Ezért a résztevékenységben részvétel nem bűnsegédi, hanem tettesi (társtettesi) elkövetés, ha a tevékenység célja a kábítószer több személy részére történő hozzáférhetőségének biztosítása. Az elkövető amennyiben haszonszerzésre törekedve működik közre a kábítószer forgalmazásában, cselekménye kereskedésként a törvény rendelkezésével fogva mindig tettesi magatartás. [21] Az előbbiekre figyelemmel, illetőleg az elsőfokú ítélet 7. oldalának utolsó bekezdésében leírtak okán a vádlottak nem társtettesei a kábítószer-kereskedelem bűntettének, hanem önálló tettesek. Társtettesség amiatt sem kerülhet megállapításra, mert III. r. vádlott külön is vásárolt kábítószert II. r. vádlottól, továbbá az I. r. vádlott egyedül is szerzett be kábítószert II. r. vádlottól. (Elsőfokú ítélet 4. oldal utolsó bekezdése és 5. oldal harmadik bekezdése). [22] Az elsőfokú bíróság I. r. vádlottal szemben új pszichoaktív anyaggal kapcsolatos szabálysértés miatt indult eljárást megszüntette. Ugyanakkor a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség vádiratában szabálysértés elkövetése miatt nem indítványozta az I. r. vádlott felelősségének megállapítását, nem indult szabálysértési eljárás az I. r. vádlottat érintően. I. r. vádlottól igazoltatás és házkutatás alkalmával a nyomozó hatóság kábítószert foglalt le, de emellett etil-hexendront tartalmazó sárgásfehér port is, melynek mennyisége nem érte el az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó csekély mennyiség alsó határát. Ez utóbbi a vádiratban a történeti hűség miatt került részletezésre, illetve, hogy bűncselekmény elkövetésére ez esetben nem került sor. A szabálysértési eljárás megszüntetésére vonatkozó rendelkezést a törvényszék a Be. 573. §
(1)bekezdése és
(3)bekezdésére alapította. [23] A Be. 573. §
(1)bekezdése kimondja, hogy ha a bíróság a tárgyalás eredményéhez képest úgy látja, hogy a vád tárgyává tett cselekmény szabálysértés, és ezért a vádlottat felmenti, a szabálysértést elbírálja. A
(3)bekezdés rögzíti, hogy ha a vádlottal szemben több bűncselekmény miatt emeltek vádat, és valamely vád tárgyává tett cselekményről a bíróság megállapítja, hogy az szabálysértés, a bíróság e szabálysértés miatt az eljárást megszüntetheti. [24] Az idézett törvényhely arra az esetre utal, amikor bűncselekmény miatt emelt vádat az ügyészség és a bíróság megállapítja, hogy az adott cselekmény nem bűncselekmény, hanem szabálysértés, illetőleg több bűncselekmény miatt emelt vádat az ügyészség és a bíróság valamely vád tárgyává tett cselekményről állapítja meg, miszerint az szabálysértés. Jelen ügyben azonban nem beszélhetünk ilyen helyzetről. [25] Az ítélőtábla fentiek folytán I. r. vádlottat érintően új pszichoaktív anyaggal kapcsolatos szabálysértés miatt indult eljárás megjelölést, valamint az erre vonatkozó megszüntető rendelkezést mellőzte. [26] Az első fokon eljárt törvényszék a büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket csaknem teljeskörűen feltárta és részletesen elemezte. A büntetés kiszabásánál figyelembe vehető enyhítő és súlyosító körülmények felsorolását a Kúria 56. BK véleménye tartalmazza. A BK vélemény megnevezését követően egyértelműen rögzítésre került, hogy a Kúria Büntető Kollégiuma szem előtt tartva az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R
(92)
  1. számú, a büntetéskiszabás egyöntetűségéről szóló ajánlását, és megőrizve a bírói gyakorlat több évtizedes tapasztalatát, a büntetéskiszabás aránytalanságainak megelőzése érdekében alkotta meg a megjelölt kollégiumi véleményt. [27] Ellentétben az elsőfokú bíróság álláspontjával, nem enyhítő körülmény a kiskorú gyermek tartására kötelezettség III. r. vádlottnál, mivel a gondoskodási kötelezettségét nem teljesíti, I. r. vádlottnál ugyanakkor a tényleges eltartás értékelhető enyhítő körülményként (II/
  2. pont). [28] A beismerő vallomásokat illetően az ítélőtábla egyetértett I. r. vádlott védője által kifejtettekkel. Az iratokból egyértelműen megállapítható, hogy I. r. vádlott már a legelső (közvetlenül az elfogása utáni) gyanúsítotti kihallgatása és folytatólagos kihallgatása során (
  3. december
  4. napján 01 óra 09 perc és ugyanezen a napon 04 óra 34 perc) részletes beismerő vallomást tett, amelyben terhelően nyilatkozott II. r. és III. r. vádlottakra, együttműködött a nyomozó hatósággal. II. r. vádlott legelső gyanúsítotti kihallgatásakor
  5. december
  6. napján a vallomástételt megtagadta, majd a nyomozási bíró előtt tett beismerő vallomást
  7. december
  8. napján. III. r. vádlott gyanúsítotti kihallgatására csak
  9. január
  10. napján került sor, amikor is valóban tényfeltáró vallomást tett. Mindezért az ítélőtábla nyomatékos enyhítő körülményként értékelte I. r. vádlottnál, hogy az eljárás kezdeti szakaszában beismerő vallomásán túlmenően a vádlott-társai cselekvőségét is feltárta, rájuk nézve terhelő vallomást tett, és ezzel segítette a hatóságok munkáját. A II. r. és III. r. vádlottaknál az előbbiekre történő hivatkozást mellőzi az ítélőtábla. (II/11.). [29] Az ítélőtábla álláspontja szerint enyhítő körülményként értékelhető, hogy a bűncselekménnyel érintett kábítószer mennyisége alig haladja meg a jelentős mennyiség alsó határát (III/
  11. pont). E körben az ítélőtábla mellőzi az elsőfokú bíróság ítéletéből a jogirodalmi forrásra való hivatkozást. Az ítélőtábla ugyanígy mellőzi a súlyosító körülmények közül a társtettességre történő utalást. Enyhítő körülmény ugyanakkor mindegyik vádlottat érintően a két évet meghaladó időmúlás, illetőleg I. r. és II. r. vádlottaknál az őszinte megbánás, melyet a másodfokú eljárásban tanúsítottak. [30] A büntetés kiszabásánál nem az enyhítő és súlyosító körülmények számának, hanem súlyának van jelentősége (
  12. BK vélemény I/
  13. szerkezeti egység). [31] A jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmény. A vádlottakkal szemben helyesen kerített sort a törvényszék szabadságvesztés büntetések és közügyektől eltiltás mellékbüntetések kiszabására. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy II. r. vádlott nemcsak I. r. vádlott részére értékesített kábítószert, hanem III. r. vádlottnak is. Az értékesítési láncolatban kábítószerrel látta el az I. r. és a III. r. vádlottakat. I. r. vádlott III. r. vádlott segítségével jutott el II. r. vádlotthoz. A II. r. vádlott személyéhez több kábítószer kapcsolható, mint I. r. vádlott személyéhez. Mindezeket is értékelve, mégsem indokolt II. r. vádlott szabadságvesztés büntetésének súlyosítása, mivel büntetlen előéletű, beismerő vallomást tett, őszinte megbánó magatartást tanúsított, a bűncselekménnyel érintett kábítószer mennyisége a jelentős mennyiség alsó határát alig haladta meg, az ügyben 2 évet meghaladó az időmúlás és a nyomozás elejétől az elsőfokú bírósági eljárás lefolytatásáig végig kényszerintézkedés hatálya alatt állt. A letartóztatása megszüntetése után azonnal dolgozni kezdett, munkaviszonya jelenleg is fennáll, igyekszik visszailleszkedni a társadalomba. Nem kifogásolható mindezért enyhítő szakasz alkalmazása sem esetében. [32] A több vádlottal szemben folyamatban lévő ügyekben a büntetés kiszabásakor a belső arányosság elvére is tekintettel kell lenniük az ítélkező bíróságoknak. Jelen ügyben a többi vádlotthoz is viszonyítottan I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést az ítélőtábla eltúlzottan súlyosnak találta, olyan mértékűnek, mely a belső arányosság követelményének sem felel meg. Az ítélőtábla büntetésének enyhítésére látott lehetőséget és a büntetési tételkeret minimumára mérsékelte szabadságvesztés büntetését, egyúttal a mellékbüntetését is enyhítette. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni az enyhítésnél azonban, hogy a II. r. és III. r. vádlottakkal szemben büntetett előéletű I. r. vádlott. [33] Nem vitásan III. r. vádlott szerepe túlnyomórészt közvetítő szerep volt, de az ő segítsége nélkül I. r. vádlott nem jutott volna kábítószerhez II. r. vádlottól. Ugyanakkor III. r. vádlott javára jelentkező enyhítő körülmények nagyobb nyomatéka folytán enyhítő szakasz alkalmazása esetében helyes, azonban a törvényi minimumot megközelítő mértékű szabadságvesztés büntetés szolgálja az általános és az egyéni megelőzés elvét, továbbá a belső arányosság követelményét. III. r. vádlottnál a mellékbüntetése súlyosítása is indokolttá vált. Az ítélőtábla által kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamára figyelemmel III. r. vádlott szabadságvesztés büntetésének végrehajtási fokozata szintén fegyház a Btk.
  14. §
(3)bekezdésének
  1. a)pontja
  2. ad)alpontja szerint. [34] A súlyosítás érdekében bejelentett ügyészi fellebbezés III. r. vádlottra eredményre vezetett, míg az enyhítés végett bejelentett védelmi jogorvoslatok közül I. r. vádlott és védőjének fellebbezése eredményes. [35] Az ügyészség a perbeszédben a vádlottakra megjelölte a vagyonelkobzás mértékét, azt ellenőrizhető módon számadatokkal alátámasztotta. Az ítélőtábla az ügyészség érvelésével értett egyet, ennek megfelelően módosította a vagyonelkobzás összegét I. r. és II. r. vádlottaknál, mely módosítás az 1/2008. Büntető jogegységi határozatban leírtakkal sem áll ellentétben. A vagyonelkobzást illetően az elsőfokú bíróság álláspontja nem volt egyértelmű ítélete 9. oldal hatodik bekezdésének utolsó mondatában. [36] A Be. 74. §
(1)bekezdésének
  1. a)pontja kimondja, hogy vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett, míg az
  2. e)pont értelmében a vagyonra, amelyet a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételek biztosítása végett szolgáltattak, vagy arra szántak. [37] Az első fokon eljárt törvényszék az 1/2008. Büntető jogegységi határozatot kifogástalanul felhívta ítélete indokolásában, azonban azt nem teljeskörűen ismertette, és ebből kifolyólag téves következtetésre jutott. [38] Az 1/2008. Büntető jogegységi határozat tartalmazza, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 77/B. §
(1)bekezdés
  1. a)pontja és
  2. d)pontjára figyelemmel- jelenleg hatályos Btk. 74. §
(1)bekezdésének
  1. a)pontja és
  2. e)pontja - a kábítószerrel visszaélés bűncselekményének elkövetőjével szemben a kábítószer értékesítésével összefüggő vagyonra vagyonelkobzást kell elrendelni. A vagyonelkobzás nem korlátozható az értékesítéssel elért nyereségre. Azt a bűncselekménnyel összefüggő teljes vagyonra el kell rendelni, függetlenül a kábítószer megszerzésére fordított vagyon mértékétől, illetve attól, hogy a kábítószer értékesítése az elkövető számára nyereséges vagy veszteséges volt-e; a vagyonelkobzás mértéke nem csökkenthető a kábítószer megszerzésével összefüggő kiadásokkal. [39] A büntető jogegységi határozat kiemeli, hogy a vagyonelkobzást arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra kell elrendelni, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett. Az intézkedés hatályos rendelkezéseit megfogalmazó törvény indokolása valóban tartalmazza azt, hogy a vagyonelkobzás célja a terhelt vagyoni helyzetének a bűncselekmény elkövetését megelőző állapotba történő visszaállítása. A kábítószerrel visszaélés elkövetési magatartásai közül azoknál, amelyek a kábítószer értékesítése révén valósulnak meg, az intézkedés jogalapját maga az értékesítés teremti meg; ez az a magatartás, amelyből az elvonandó vagyon ered. Ezért az elkövetést megelőző vagyoni helyzet megítélésénél az értékesítést közvetlenül megelőző vagyoni állapotra kell figyelemmel lenni. Ekkor az elkövető vagyonának már nem része az, amit korábban a kábítószer megszerzésére fordított. Így ennek a törvényi rendelkezésnek az alkalmazása során sem lehet a vagyonelkobzás alá eső vagyon mértékét csökkenteni a kábítószer megszerzésével összefüggő kiadásokkal. [40] Az előbbiek mellett a Btk. 74.§
(1)bekezdésének e) pontja alapján a büntető jogegységi határozat értelmében vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra is, amit a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges (vagy ezt könnyítő) feltételek biztosítása végett szolgáltattak (vagy arra szántak). Miután a kábítószer értékesítéséhez elengedhetetlenül szükséges annak megszerzése, a megszerzéssel összefüggő kiadás nem más, mint a bűncselekmény elkövetéséhez szükséges feltételek biztosítására szolgáló vagyon, így az mindenképp elkobzandó. Ezen túlmenően a kábítószer megszerzése önmagában is bűncselekményt valósít meg, így a vagyonelkobzás alkalmazása az arra fordított vagyonra ez okból sem mellőzhető. Mindezekből következően a vagyonelkobzás nem korlátozható az értékesítéssel elért nyereségre. Azt a bűncselekménnyel összefüggésben szerzett teljes vagyonra el kell rendelni, függetlenül a kábítószer megszerzésére fordított vagyon mértékétől, illetve attól, hogy a kábítószer értékesítése az elkövető számára nyereséges vagy veszteséges volt-e; a vagyonelkobzás mértéke nem csökkenthető a kábítószer megszerzésével összefüggő kiadásokkal. A vagyonelkobzás alkalmazása az értékesítésre szánt kábítószer megszerzésére fordított, vagy erre szánt vagyonra ugyanúgy kiterjed, mint a bűncselekmény elkövetéséből eredő haszonra. II. r. vádlottat illetően vagyonelkobzás tárgyát képezi az az összeg, amelyet I. r. vádlottól kapott a kábítószer értékesítése során, abból semmilyen formában nem vonható le az az összeg, amelyet a kábítószer megszerzésére fordított II. r. vádlott. Nem vitásan a II. r. vádlott haszonnal értékesítette az I. r. vádlott részére a kábítószert, de nem csak a haszon képezi a vagyonelkobzás tárgyát, hanem az I. r. vádlott által kifizetett teljes összeg. Az ítélőtábla mindezért II. r. vádlott személyét érintő vagyonelkobzás összegét érdemben megváltoztatta, míg I. r. vádlottnál számítási hiba folytán a megjelölt összeget pontosította. [42] Az ügyben lefoglalt kábítószerek elkobzása a Btk. 72. §
(1)bekezdésének c) pontján alapul, hiszen nyilvánvalóan a kábítószerre követték el a vádlottak a bűncselekményt. [43] A Be. 590. §
(7)bekezdése felhívásával az ítélőtábla hivatalból vizsgálta az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdéseket, emiatt az egyértelmű döntés érdekében szükségessé vált további azonosító adatokat feltüntetni az ítélet rendelkező részében az elkobzást illetően. [44] A kábítószerek elkobzása kapcsán külön kiemelendő, hogy mindig a lefoglalást foganatosító nyomozóhatóságot, ügyszámát, továbbá a vegyész szakértői véleményt készítő intézet megnevezését és szakértői véleményének számát kell megjelölni az egyes tételszámok, tételek rögzítése mellett. Ezeknek az adatoknak a kötelező feltüntetésére minden vegyész szakértői vélemény bevezető része felhívja a bíróságok figyelmét. A megjelölt adatok részletezésének hiányában az elkobzás ténylegesen nem teljesíthető. [45] Az egyéb bűnjelek esetében az ítélőtábla több elírást javított, illetőleg pontosított. [46] Az ítélet további rendelkezései helyesek és törvényesek. [47] A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a rendelkező részben foglaltak szerint a Be. 606. §
(1)bekezdése alapján a törvényszék ítéletét megváltoztatta, míg egyebekben helybenhagyta azt a Be. 605. §
(1)bekezdése értelmében. [48] I. r. vádlottnál a bűnügyi felügyeletben töltött idő beszámítására vonatkozó rendelkezés a Btk. 92. §
(1)bekezdésén és
(3)bekezdés a) pontján alapul. [49] A másodfokú eljárásban a bűnügyi költség viselése felől az ítélőtábla a Be. 613. §
(1)bekezdése és 574. §
(1)és
(4)bekezdései alkalmazásával döntött. [50] I. r. vádlott esetében óvadék meghatározására került sor
  1. június
  2. napján (Elsőfokú bírósági iratok
  3. számú tárgyalási jegyzőkönyve), majd az óvadékot ...
  4. július
  5. napján letette az I. r. vádlott érdekében (Elsőfokú iratok 56-
  6. sorszámú utóiratai). [51] A Be.
  7. §
(4)bekezdése alapján az óvadék összegét az óvadék letevőjének vissza kell adni, ha a terhelttel szemben alkalmazott személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés megszűnt, vagy azt megszüntették. Mindezért az ítélőtábla rendelkezett az óvadék visszautalásáról. Debrecen,
  1. január
  2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Dr. Nagy Éva sk. előadó bíró, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 5.B.303/2018/
  3. számú ítélete az ítélőtábla jelen határozatával a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
  4. január
  5. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.