← Magyarország

Bf.354/2019/24 – Szegedi Ítélőtábla

Szegedi Ítélőtábla Bf.III.354/2019/

  1. A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden,
  2. január
  3. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő v é g z é s t: A kábítószer-kereskedelem bűntette miatt VÁDLOTT NEVE ellen indított büntetőügyben a Gyulai Törvényszék
  4. május
  5. napján kihirdetett 13.B.90/2019/
  6. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy: a Gyulai Törvényszék Bűnjelkezelője által Bj.I/4/
  7. tételszámon bevételezett és
  8. sorszám alatt kezelt bűnjelet a vádlottal szemben kiszabott vagyonelkobzás és bűnügyi költség biztosítására tekinti visszatartottnak. Az elsőfokú eljárás során felmerült és a vádlott által fizetendő bűnügyi költség összege helyesen 1.206.568.- (egymillió-kettőszázhatezer-ötszázhatvannyolc) forint. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja a vádlott által
  9. május
  10. napjától
  11. január
  12. napjáig letartóztatásban töltött további időt. Kötelezi a vádlottat, hogy külön felhívásra fizesse meg a fellebbezési eljárás során felmerült 6.000.(hatezer) forint bűnügyi költséget. Megállapítja, hogy a vádlott tényleges tartózkodási helye a [Bv. intézet neve].. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A Gyulai Törvényszék fenti számú ítéletével a
  13. május
  14. napjától
  15. május
  16. napjáig őrizetben volt, azt követően letartóztatásban lévő vádlott neve vádlottat bűnösnek mondta ki kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk.
  17. §

(1)bekezdés 4. fordulat és
(3)bekezdés]. Ezért a vádlottat 6 év szabadságvesztésre és 6 év közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani és megállapította, hogy a vádlott legalább 2/3 részének kitöltését követő nap bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámította a
  1. május
  2. napjától
  3. május
  4. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt. A vádlottal szemben 63.500,- forint értékben vagyonelkobzást rendelt el. Az eljárás során lefoglalt bűnjelek közül a kábítószerek és azok forgalmazása során használt eszközöket elkobozni rendelte, míg a
  5. tételszám alatt kezelt bűnjel lefoglalását megszüntette, azt a vádlottnak kiadni rendelte, de a kiszabott vagyonelkobzás és bűnügyi költség visszatartására visszatartotta. Kötelezte a vádlottat 1.185.863,- forint bűnügyi költség viselésére. [2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentett be a vádlott és védője egyezően a kiszabott büntetés enyhítése érdekében. [3] A vádlott védője írásban indokolt fellebbezésében és a fellebbezési nyilvános ülésen fellebbezését változatlanul fenntartva a kiszabott szabadságvesztés tartamának jelentős enyhítését indítványozta. [4] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.159/2019/
  6. számú átiratában a bejelentett fellebbezéseket alaptalannak tartotta, indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének korlátozott felülbírálatát a bejelentett védelmi fellebbezések tartalmára tekintettel. Kifejtette azon álláspontját, mely szerint az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le, az általa megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is törvényes. A büntetés kiszabása során nem alkalmazott hátrányosabb jogkövetkezményt, mint amelyet a vádirat tartalmazott, a kiszabott 6 év szabadságvesztés a büntetési tétel alsó határát alig haladja meg, ezért annak enyhítését nem tartotta indokoltnak. Így összességében indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. [5] A fellebbezések nem alaposak. [6] Tekintettel arra, hogy a vádlott és védője fellebbezésüket kizárólag a Be.
  7. §
(3)bekezdés a) pontja alapján jelentették be, így az kizárólag a kiszabott büntetés tartama ellene irányult, az ítélőtábla a Be. 590. §
(3)bekezdése szerint az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését bírálta felül (korlátozott felülbírálat). [7] A korlátozott felülbírálat azonban a Be. 590. §
(5)bekezdése alapján kiterjedt a bűnösség kérdésére, a bűncselekmény minősítésére [a Be. 606. §
(3)bekezdés keretei között], valamint a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezésekre és azon eljárási szabályok megtartásának vizsgálatára is, amelyek megsértése esetén a Be. 607. §
(1), valamint a Be. 608. §
(1)bekezdése alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni. [8] Az ítélőtábla e vonatkozásban megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az előkészítő ülést a perrendi szabályokat megtartva a Be. LXXVI. Fejezetében részletezett eljárási szabályoknak megfelelően folytatta le. Az ítélet írásba foglalásakor a jogi indokolás terjedelmét illetően a Be. 562. §
(2)bekezdése és az 564. §
(4)bekezdése szerint járt el. [9] Az elsőfokú bíróság az általa megállapított - és a másodfokú bíróság által nem vizsgált - tényállás alapján helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és a vádlott terhére rótt bűncselekmény minősítése is törvényes. E körben a jogi indokolást az ítélőtábla kiegészíti a Btk. 461. §
(1)bekezdés a), aa), ad),
  1. ah)és
  2. c)pontjaira, továbbá a
(3)bekezdés a) pontjára történő jogszabályi hivatkozásokkal. [10] Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során a vádlott javára és terhére értékelhető bűnösségi körülményeket szinte maradéktalanul figyelembe vette, azt a másodfokú bíróság csupán annyiban helyesbítette, hogy mellőzte súlyosító körülményként értékelni, hogy a kábítószerek összes hatóanyag tartalma a különös jelentős mennyiség alsó határát megközelíti, tekintettel arra, hogy a jelentős mennyiség alsó határának 7,61-szerese volt a kábítószer hatóanyag tartalma, ez pedig nem minősül a különösen jelentős mennyiség alsó határához közelinek. [11] Mellőzte továbbá a másodfokú bíróság enyhítő körülményként értékelni a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást, az alább részletezettekre figyelemmel: [12] A büntetés kiszabása során értékelhető tényezőkről a Legfelsőbb Bíróság
  1. BK véleményében írtak szerint a büntetést befolyásoló körülményeket nem elvont általánosságban, mechanikusan, hanem a konkrét ügy tényeire vonatkoztatva kell értékelni. A kétszeres értékelés tilalma a büntetést befolyásoló körülmények értékelésénél is érvényes. A bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomás enyhítő körülmény és a részbeni beismerés is az lehet. Nagyobb a nyomatéka, ha az felderítő jellegű. Tettenérés esetén csak a bűnösség elismerésének és a megbánásnak van jelentősége. [13] A kollégiumi véleményben írtak figyelembe vétele mellett jelen ügyben megállapítható, hogy vádlott neve vádlottat a nyomozó hatóság tetten érte, a nyomozás során csak csekély részben tett beismerő vallomást, és ez nem volt felderítő jellegű. [14] Az előkészítő ülésen bűnösséget beismerő nyilatkozatot tett, amely az eljárás egyszerűsítését szolgálta, de ez nem tekinthető terhelti vallomásnak (Be.
  2. §), mert a bizonyítás tárgyára vonatkozó tényállítást nem tartalmaz, csupán a bűnösséget ismerte el. [15] Az ügyész bűnösség elismerése esetére mértékes indítványt [Be.
  3. §
(3)bekezdés] tett a vádiratban, amely a középmérték (12 év 6 hónap) tartamától jelentősen eltért. A vádlottal szemben 6 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés kiszabására tett indítványt. [16] Az elsőfokú bíróság a Be. 565. §
(2)bekezdésében foglalt rendelkezésre figyelemmel nem szabhatott ki ettől hátrányosabb büntetést. [17] Nyilvánvaló, hogy a büntetés mértékére vonatkozó ügyészi indítvány ösztönzően hatott a vádlotti beismerő nyilatkozat megtételére, azaz a beismerő nyilatkozat kellő ellentételezésben részesült a büntetési tartam jelentős enyhítésével [a büntetés kiszabás Btk. 80. §
(2)bekezdésében meghatározott elveire figyelemmel]. [18] Mindezek alapján a másodfokú bíróság álláspontja szerint már értékelésre került a büntetés kiszabása során a beismerés. Ezt támasztja alá a Szegedi Ítélőtábla ítélkezési gyakorlata is: Szegedi Ítélőtábla Bf.I.369/2017/23., Bf.III.420/2017/11., Bf.III.603/2017/22., Bf.I.446/2017/
  1. számú ítéleteiben ugyanilyen bűncselekmények elkövetése miatt lényegesen súlyosabb büntetések kerültek kiszabására. Ezért az ítélőtábla álláspontja szerint, amennyiben a büntetés kiszabása során enyhítő körülményként kerülne értékelésre a beismerő vallomás, az már a kétszeres értékelés tilalmába ütközne. [19] Az így helyesbített bűnösségi körülményekre is figyelemmel az elsőfokú bíróság arányos, a mértékes indítvánnyal egyező tartamú és enyhébb végrehajtási fokozatú szabadságvesztést szabott ki a vádlottal szemben, amely büntetés arányban áll a vádlott által elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyával, a javára és terhére értékelhető körülményekkel és az ő személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokával, ezért annak további enyhítésére az ítélőtábla nem látott lehetőséget. [20] Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részében nyilvánvaló elírás folytán szerepel, hogy a kiadni rendelt bűnjelet a bűnügyi költség visszatartására visszatartja, ezért azt akként helyesbítette, hogy azt a bűnügyi költség biztosítására tekinti visszatartottnak, helyesen a Be.
  2. §
(1)bekezdése alapján. [21] Az elsőfokú bíróság a vádlottat terhelő bűnügyi költség meghatározása során elmulasztotta figyelembe venni, hogy a nyomozati eljárás során további három alkalommal,
  1. május
  2. napján 5.750,-,
  3. augusztus
  4. napján 6.000,- és
  5. november
  6. napján 8.946,- forint védői díj került megállapítására, melynek viselésére a Be.
  7. §
(1)bekezdés és a Be. 145. §
(1)bekezdés c) pont alapján a vádlott köteles, ezért ezt a másodfokú bíróság szintén helyesbítette. [22] Az ítélőtábla az elkobzás tekintetében a jogszabályi hivatkozást kiegészítette a Btk. 72. §
(1)bekezdés c) pontjával. [23] A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a kiszabott büntetés enyhítése érdekében bejelentett fellebbezéseket alaptalannak ítélte, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a rendelkező részben írt helyesbítések mellett a Be. 605. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [24] A kiszabott szabadságvesztésbe az ítélőtábla a Btk. 92. §
(1)és
(2)bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől letartóztatásban töltött időt beszámította. [25] A fellebbezési eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés a Be. 613. §
(1)bekezdésén alapult, figyelemmel a Be. 574. §
(1)bekezdésére is. [26] Időközben a vádlott fogvatartásának helye megváltozott, ezért a Be. 561. §
(1)bekezdés b) pont és a Be. 184. §
(2)bekezdés f) pontja alapján az ítélőtábla a vádlott jelenlegi tényleges tartózkodási helyét megállapította. [27] A végzés ellen a Be. 615. §
(1)és
(2)bekezdése alapján fellebbezésnek nincs helye. ,
  1. január
  2. Dr. Hegedűs István s. k.. Katona Dorottya s. k.. Kiss Dániel s. k. a tanács elnöke előadó bíró bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.III.354/2019/
  3. számú végzése és a Gyulai Törvényszék 13.B.90/2019/
  4. számú ítélete jelen végzés folytán jogerős és végrehajtható. A jogerőre emelkedés időpontja:
  5. január
  6. Szeged,
  7. január
  8. . Hegedűs István s. k. a tanács elnöke

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.