A határozat elvi tartalma: A törvény arra helyesen mutatott rá, hogy a Kp. 100. §
(2)bekezdés b) pontjában meghatározott többlettartalmi követelmény vonatkozásában a fellebbező félnek pontosan és egyértelműen meg kell jelölni azt a jogszabályi rendelkezést, amelyet állítása szerint az elsőfokú ítélet sért. Tévesen állapította meg azonban azt, hogy az alperes fellebbezése nem tartalmazza a jogszabálysértés szabatos, valamint a fellebbezést megalapozó jogszabálysértés megjelölését, ezért téves következtetést vont le arra, hogy az alperes fellebbezése alkalmatlan az elsőfokú közbenső ítélet felülbírálatára. A Kúria mint másodfokú bíróság végzése Az ügy száma: Kf.IX.38.382/2019/
- A tanács tagjai: . Stark Marianna a tanács elnöke, előadó bíró . Tánczos Rita bíró é dr. Csernay Krisztina bíró A felperes: A felperes képviselője: Tumbászné dr. Mák Gyöngyi ügyvéd Az alperes: NAV ... Megyei Adó- és Vámigazgatósága Az alperes képviselője: ... hatósági kiemelt referens A per tárgya: felmentés jogellenességének megállapítása A fellebbezést benyújtó fél: alperes A fellebbezéssel támadott jogerős határozat: Fővárosi Törvényszék 7.Kf.650.236/2019/
- Az elsőfokú bíróság határozata: Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.084/2018/
- Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 7.Kf.650.236/2019/
- számú végzését hatályon kívül helyezi és a törvényszéket az alperes fellebbezésének érdemi elbírálására utasítja. A másodfokú eljárásban felmerült illetéket az állam viseli. A végzés ellen további jogorvoslatnak nincs helye. Indokolás [1] [2] A tényállás Az alperes igazgatója
- január 31-én kelt határozatával megállapította a felperes hivatásos szolgálatra méltatlanná válását. Ezt követően
- február 2-án kelt határozatával a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló
- évi CXXXII. törvény (a továbbiakban: NAV tv.) 33/P. §
(5)bekezdése, valamint a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (Hszt.) 224. §
(2)bekezdése, 86. §
(2)bekezdés d) pontja és 87. §
(4)bekezdés c) pontja alapján - felmentési idő nélkül - felmentéssel megszüntette a felperes szolgálati viszonyát. A felperes keresetében a méltatlanná válását megállapító, valamint a felmentéséről rendelkező határozatának jogellenessége megállapítását, szolgálati jogviszonya helyreállítását és elmaradt [3] [4] [5] [6] [7] [8] illetménye és egyéb járandósága megfizetését kérte. A Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.087/2018/
- számú közbenső ítéletével megállapított, hogy az alperes
- január 31-én kelt
- iktatószámú határozata a felperes hivatásos szolgálatra méltatlanná válásának megállapításáról és a
- február 2-án kelt 2317902764/
- iktatószámú határozata a felperes szolgálati viszonyának felmentési idő nélküli felmentéssel történő megszüntetéséről jogellenes. A közbenső ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben annak megváltoztatását és - a tartalma szerint - a kereset elutasítását kérte, részletesen 9 oldalban kifejtett indokai alapján. A Fővárosi Törvényszék 7.Kf.650.236/2019/
- számú végzésével az alperes fellebbezését visszautasította. Ennek indokolásában foglaltak szerint az alperes elmulasztotta feltüntetni a jogorvoslatot megalapozó jogszabálysértést, illetőleg az ezt alátámasztó jogszabályhely pontos megjelölését, ekként a fellebbezés nem tartalmazza a közigazgatási perrendtartásról szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
- §
(2)bekezdésének b) pontjában rögzített tartalmi követelményt. A fellebbező félnek a jogszabálysértés tényén túl elő kell adnia annak szabatos, jogi indokolását is, álláspontját tehát tartalmilag és jogilag is szükséges alátámasztania. A másodfokú bíróság kiemelte azt is, hogy a fellebbezés nem felel meg a Kp. 100. §
(2)bekezdése folytán alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdésében előírt alaki kellékeknek, mivel a beadvány nem tartalmazza a felperesi képviselő nevét, lakóhelyét vagy székhelyét, valamint a felek és képviselőik ismert elektronikus levélcímét. Figyelemmel arra, hogy az alperes nem határozta meg egyértelműen azon jogszabálysértés tényét a jogszabályhely pontos feltüntetésével - amelyet álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletével megsértett, ezért a fellebbezés nélkülözi a Kp. 100. §
(2)bekezdésének b) pontjában foglalt kötelező többlettartalmi elemet, melyre nézve a törvény kizárja további hiánypótlás elrendelését. A Kp. 100. §
(2)bekezdés b) pontjának hiányára tekintettel az alperes jogorvoslati kérelme érdemi felülbírálatlan alkalmatlan, ezért a másodfokú bíróság a Kp. 104. §
(1)bekezdése szerint eljárva a fellebbezés visszautasításáról határozott. A fellebbezést visszautasító végzés ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte, hogy a Kúria a másodfokú bíróság végzését a Kp. 114. §
(2)bekezdésének b) pontja alapján helyezze hatályon kívül és a másodfokú bíróságot új eljárásra, a fellebbezés érdemi vizsgálatára utasítsa, mivel a végzés a Kp. 100. §
(2)bekezdésének b) pontjába és 104. §
(1)-
(2)bekezdésébe ütközik. Az alperes azzal érvelt, hogy fellebbezése megfelel a törvényi rendelkezéseknek, mert egyértelműen megjelölte, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében tévesen értelmezte és megsértette a NAV tv. 33/P. §
(8b)bekezdését, valamint a 33/P. §
(5)bekezdését azzal, hogy figyelmen kívül hagyta a Hszt. 86. §
(2)bekezdés d) pontja rendelkezéseit, így ezen jogszabályhelyek képezik az alperes fellebbezésének alapját. Fellebbezésének több pontjában is hivatkozott az elsőfokú bíróság ítéletére és részletesen kifejtette, hogy azt mennyiben és miért kéri megváltoztatni, így egyértelmű, hogy az alperes milyen indokokra tekintettel, mennyiben kéri megváltoztatni az elsőfokú bíróság ítéletét. A Kúria döntése és jogi indokai [9] Az alperes fellebbezése a következők szerint megalapozott. [10] A Kp. 100. §
(2)bekezdésének rendelkezése szerint a fellebbezés a beadványokra vonatkozó általános szabályokon túlmenően tartalmazza
- a)a fellebbezéssel támadott ítélet számát,
- b)a fellebbezést megalapozó jogszabálysértést, a jogszabályhely pontos megjelölésével és
- c)a másodfokú bíróság döntésére vonatkozó határozott kérelmet. [11] A törvényszék arra helyesen mutatott rá, hogy a Kp. 100. §
(2)bekezdés b) pontjában meghatározott többlettartalmi követelmény vonatkozásában a fellebbező félnek pontosan és egyértelműen meg kell jelölni azt a jogszabályi rendelkezést, amelyet állítása szerint az elsőfokú ítélet sért. Tévesen állapította meg azonban azt, hogy az alperes fellebbezése nem tartalmazza a jogszabálysértés szabatos, jogi indokolását, valamint a fellebbezést megalapozó jogszabálysértés megjelölését, ezért téves következtetést vont le arra, hogy az alperes fellebbezése alkalmatlan az elsőfokú közbenső ítélet felülbírálatára. [12] Az alperes törvényszék előtt előterjesztett fellebbezése megállapíthatóan részletesen tartalmazza a tényállást, valamint az elsőfokú bíróság jogi álláspontját. Tartalmazza, miszerint a NAV tv. 33/P. §
(8b)bekezdésében foglaltak alapján mi a méltatlansági eljárás célja, tartalmazza azt is, hogy a Hszt. 86. §
(2)bekezdés d) pontja nem tiltja, hogy a folyamatban lévő büntetőeljárás tényére és más okra, okokra való hivatkozással meg lehessen állapítani az érintett foglalkoztatott méltatlanságát. Kifejtette, miszerint ezen rendelkezés alapján „azt kell mérlegelnie, hogy a felperesnek a gyanú szerint a hivatásos szolgálati jogviszonyából eredő kötelezettségeivel összefüggően tanúsított magatartása, a felperes hivatalos személyként, hivatali kötelességét megszegve elkövetett hivatali visszaélés bűntette miatti meggyanúsítása, az alperes erről való tudomásszerzése, a felperes által a gyanúsítás alapján elkövetett bűncselekmény tárgyi súlya, továbbá a foganatosított kényszerítő intézkedések és az országos média vízhang alkalmas-e arra, hogy ennek következtében a munkáltató tekintetében a törvényben meghatározott hátrányos következmények beálljanak". [13] Az alperes a fellebbezésében kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság jogértelmezése nem felel meg a NAV tv. 33/P. §
(8b)bekezdése rendelkezésének, mert e jogszabályhely „tanúsított magatartásról" rendelkezik. A NAV tv. szerinti „tanúsított magatartás" a büntetőeljárás megindításának az alapjául szolgáló, az alapos gyanú szerinti magatartást jelenti, melynek bizonyítása nem a méltatlansági eljárásnak a tárgya, az a büntető hatóság hatásköre.". Mindemellett az alperes konkrétan megjelölte a NAV tv. 33/P. §
(5)bekezdésének megsértését és arra is utalt, hogy a fellebbezéssel támadott közbenső ítélet ellentétes a Kúria joggyakorlatával (Mfv.II.10.506/2017/5., Mfv.II.10.087/2018/5.). [14] Mindezekre tekintettel megállapítható, hogy az alperes fellebbezése megfelelt a Kp. 100. §
(2)bekezdés b) pontjában előírtaknak, a Pp. 114. §
(1)bekezdésében előírt alaki kellékek hiánya iránt pedig az elnöknek kell intézkednie a hiányok pótlása érdekében. [15] Mindezekre tekintettel a Kúria a törvényszék jogszabálysértő végzését a Kp. 114. §
- b)pontja alapján hatályon kívül helyezte és a törvényszéket a másodfokú eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. [16] A végzés ellen a további jogorvoslat lehetőségét a Kp. 116. §
- d)pontja kizárja. , 2020. január 13. Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Tánczos Rita s.k. bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró