A határozat elvi tartalma: Ha a bíróság a halmazati büntetést alkotmányellenesnek minősített jogszabály alkalmazásával szabta ki, annak jogalapját - a jogerős ítéletben alkalmazott Btk. alapján, de az alkotmányellenes jogszabályhely figyelmen kívül hagyásával - meg kell változtatni, és vizsgálni kell, hogy az új büntetési tételkeretek között a büntetés eltúlzottan súlyos-e. Amennyiben nem, úgy pusztán a büntetési tételkeret változása miatt nem kell szükségszerűen a büntetést is mérsékelni, azonban a rendelkező részben fel kell tüntetni a büntetési tételkereteket meghatározó, az alkotmányellenes törvényi rendelkezés helyébe lépő jogszabályhelyet. KÚRIA Bfv.III.1.434/2014/7.szám A Kúria Budapesten, a 2015. év tanácsülésen meghozta a következő április hó 28. napján tartott í t é l e t e t: A testi sértés bűntette és más bűncselekmények miatt a fk. I. rendű terhelt és társa ellen folyamatban volt büntetőügyben a Legfőbb Ügyészség által - a fk. I. rendű terhelt vonatkozásában, a Be. 416. §
(1)bekezdés e) pontja alapján benyújtott - felülvizsgálati indítványt elbírálva a Kalocsai Városi Bíróság 3.Fk.297/2011/
- számú ítéletét az I. rendű terhelt vonatkozásában annyiban változtatja meg, hogy a büntetést az
- évi IV. törvény
- §-ának
(3)bekezdése alapján tekinti kiszabottnak. Egyebekben a megtámadott határozatot hatályában fenntartja. Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Kalocsai Városi Bíróság a
- szeptember 6-án kelt és e terhelt vonatkozásában ugyanaznap jogerőre emelkedett 3.Fk.297/2011/
- számú ítéletével a fk. I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli testi sértés bűntettében, melyek közül egy rendbeli kísérlet [
- évi IV. törvény - a továbbiakban: korábbi Btk.
- §
(1)és
(2)bekezdés], 2 rendbeli testi sértés vétségében [korábbi Btk. 170. §
(1)bekezdés], garázdaság vétségében [korábbi Btk. 271. §
(1)bekezdés], valamint rongálás vétségében [korábbi Btk. 324. §
(1)bekezdés és
(2)bekezdés a) pont]. Ezért őt halmazati büntetésül 1 évi fk. fogházbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette és megállapította, hogy a próbaidő tartama alatt a terhelt pártfogó felügyelet alatt áll. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Legfőbb Ügyészség a Be. 417. §
(2)bekezdésében meghatározott kötelezettsége folytán, a Be. 416. §
(1)bekezdés e) pontjában írt okból - az I. rendű terhelt javára - terjesztett elő felülvizsgálati indítványt (Fk.BF.1432/2014.). Ennek indokolásában kiemelte: az eljárt bíróság - ítéletében azt pontosan megjelölve - a korábbi Btk. 85. §
(4)bekezdésében írt szabály alkalmazásával szabta ki a büntetést a terhelttel szemben. Ennek eredményeképp az I. rendű terhelttel szemben egy hónaptól hat évig terjedő büntetési tételkeretből indult ki, és a büntetés kiszabása során a korábbi Btk. 83. §
(2)és
(3)bekezdése szerint irányadó középmérték pedig 3 év 15 napi szabadságvesztés volt. Az indítvány jelezte, hogy a büntetés végrehajthatósága az I. rendű terhelttel szemben nem szűnt meg. Ezt követően utalt az Alkotmánybíróság 23/
- (VII. 15.) AB számú határozatára, amely kizárta a folyamatban lévő ügyekben a Büntető Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény
- július
- és
- június
- napja között hatályos
- §
(4)bekezdésének alkalmazását, továbbá a Büntető Törvénykönyvről szóló
- évi C. törvény
- július
- napjától hatályos
- §
(4)bekezdését pedig hatályba lépésére visszaható hatállyal megsemmisítette. Egyúttal az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 45. §
(6)bekezdése alapján elrendelte a fenti törvényi rendelkezések alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát. A fentiek alapján pedig azt rögzítette a Legfőbb Ügyészség, hogy a hivatkozott alkotmánybírósági határozat következményeképp jelen ügyben az I. rendű terhelt javára felülvizsgálati indítvány benyújtására. hivatalból köteles a Utalt rá, hogy a fenti indokon alapuló felülvizsgálati indítványt a Be. 423. §
(2)bekezdés második mondata alapján az elbíráláskor hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Részletesen kifejtette azonban, hogy e rendelkezés helyes értelmében nem szükségképpen a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor hatályos, azaz - a konkrét esetben sem az elkövetéskor, sem a terhelt terhére rótt cselekmények jogerős elbírálásakor még hatályban sem volt
- évi C. törvényt, hanem - függetlenül annak helyes vagy helytelen voltától - mindig a jogerős ítéletben alkalmazott büntető jogszabályt kell alkalmazni, értelemszerűen az alkotmányellenesnek nyilvánított rendelkezés figyelmen kívül hagyása mellett. A fentiekre figyelemmel jelen ügyben a korábbi Btk.-t kell az ügyészi álláspont szerint alkalmazni, de a büntetést a korábbi Btk.
- §
(4)bekezdésének alkalmazása nélkül kell kiszabni. Ez pedig azt eredményezi, hogy az irányadó büntetési tételkeret az I. rendű terhelt esetében egy hónaptól hat évig terjedő szabadságvesztésről - a korábbi Btk. 85. §
(3)bekezdése szerint - egy hónaptól négy év hat hónapig terjedő szabadságvesztésre száll le. Ugyancsak csökken e terhelt vonatkozásában a korábbi Btk. 83. §
(2)és
(3)bekezdése szerinti, a büntetés kiszabása során irányadó középmérték is, mégpedig 3 év 15 napról 2 év 3 hó 15 napra. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint azonban mindebből az állapítható meg, hogy a kiszabott büntetés így sem terjeszkedik túl az alkotmányos kereteken, sőt, arányban áll a cselekmények tárgyi súlyával, az alanyi bűnösség fokával és a terhelt személyében rejlő társadalomra veszélyesség mértékével. Ezért az eltúlzottan súlyosnak a megváltozott büntetési tételkeretek között sem tekinthető. Ennélfogva a Legfőbb Ügyészség - s miután álláspontja szerint az ügyben a Be. 416. §
(1)bekezdés c) pontjában írt eljárási szabálysértés sem valósult meg - azt indítványozta, hogy a Kúria a Be. 427. §
(2)bekezdése alapján annyiban változtassa meg a jogerős ítéletet, miszerint a szabadságvesztés büntetést a II. rendű terhelttel szemben a korábbi Btk. 85. §
(1)-
(3)bekezdése, valamint a korábbi Btk. 110. §
(1)bekezdése alapján tekintse kiszabottnak. Egyebekben viszont a támadott határozatot a Be.
- §-a alapján hatályában tartsa fenn. A felülvizsgálati indítványra az I. rendű terhelt és védője nem tett észrevételt. A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be.
- §
(1)bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el. A felülvizsgálati indítvány alapos. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. §
(1)bekezdésének e) pontja alapján felülvizsgálati indítványnak van helye, ha az Alkotmánybíróság a jogerős határozattal befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát elrendelte, feltéve, hogy a terhelt még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól, vagy a kiszabott büntetés, illetőleg az alkalmazott intézkedés végrehajtása még nem fejeződött be, vagy a végrehajthatósága még nem szűnt meg. Jelen esetben e feltételek a II. rendű terhelt tekintetében maradéktalanul teljesültek. Az Alkotmánybíróság a 23/2014. (VII. 15.) AB számú határozatában a folyamatban lévő ügyekben a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 2010. július 23. és 2013. június 30. napja között hatályos 85. §
(4)bekezdésének alkalmazását kizárta, a Büntető Törvénykönyvről szóló
- évi C. törvény
- július
- napjától hatályos
- §
(4)bekezdését pedig hatályba lépésére visszaható hatállyal megsemmisítette. Egyúttal elrendelte a fenti törvényi rendelkezések alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát. A konkrét ügyben az I. rendű terhelt terhére rótt hat rendbeli bűncselekmény közül négy a korábbi Btk.
- §
- pontjában felsorolt személy elleni erőszakos bűncselekmények körébe esik. Így az eljárt bíróság - azt ügydöntő határozatának indokolásában külön is megjelölve - az
- évi IV. törvény
- július
- és
- június
- napja között (azaz a
- április 30-i utolsó elkövetéskor is) hatályos
- §
(4)bekezdés első mondatának alkalmazásával a büntetést egy hónaptól hat évig terjedő büntetési tételkeretek között szabta ki. E büntetés végrehajtását a bíróság próbaidőre felfüggesztette, ami
- szeptember
- napján letelt. A végrehajtás elrendelésére azonban a 4/
- büntető jogegységi határozatban kifejtettek szerint
- szeptember
- napjáig még sor kerülhet, ami a végrehajthatóság elévülését ismételten megszakítaná. Így a büntetés végrehajthatósága jelenleg még nem szűnt meg. Ezért a Legfőbb Ügyészség a Be.
- §
(2)bekezdésében foglalt kötelezettségének megfelelően, indokoltan nyújtott be a terhelt javára felülvizsgálati indítványt, amit a Kúriának a Be. 423. §
(2)bekezdés második mondatát alkalmazva kellett elbírálnia. Az ennek alapján alkalmazandó jogszabály kérdését illetően a Kúria mindenben osztotta a felülvizsgálati indítványban kifejtetteket. A büntető törvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezés (korábbi Btk.
- §) alapján az eljárt bíróság még nem is volt döntési helyzetben, hiszen mind a jelen ügyben elbírált cselekmények elkövetésekor, mind azok jogerős elbírálásakor az
- évi IV. törvény volt hatályban. E törvény alkalmazását, valamint a terhelt bűnösségének megállapítását és a cselekmények jogi minősítését más, anyagi jogi okból - a felülvizsgálati indítvány nem tette, nem is tehette vitássá, hiszen a jogerős határozatot hozó bíróság e körben másképp nem dönthetett. Az indítvány kizárólag a Be.
- §
(1)bekezdés e) pontján alapszik, és a kiszabott büntetést érinti. Az ezen pontra alapított felülvizsgálati indítvány elbírálására nézve a jogalkotó a Be. 423. §
(2)bekezdés második mondata szerint a „felülvizsgálati indítvány elbírálásakor hatályos jogszabály" alkalmazásának előírásával (a bekezdés első mondatától eltérően) csak arra kívánt utalni, hogy az a jogszabályi rendelkezés, amit az Alkotmánybíróság megsemmisített - mint a megtámadott határozat meghozatala idején hatályban volt jogszabály - a felülvizsgálat során már nem alkalmazható, hiszen alkalmazása esetén nem születhetne más eredmény, más határozat, mint amit az Alkotmánybíróság felülvizsgálni rendelt. Nem kétséges az sem, hogy a Be. 423. §
(2)bekezdésének második mondata csak az ugyanezen bekezdés első mondatához képest jelent kivételt, tehát nem érinti a Be. 423. §
(4)bekezdésének azt az általános érvényű - szabályát, miszerint a megtámadott határozat [a Be. 416. §
(1)bekezdés c) pontjában írt októl eltekintve] kizárólag a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében, és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálható felül. A Kúria döntési jogköre pedig nyilvánvalóan a felülbírálati jogköréhez igazodik, azon túl nem terjeszkedhet. Ekként viszont, miután az Alkotmánybíróság határozata nem érintette az indítványban megtámadott bírósági határozatban alkalmazott anyagi jogszabály egészét, hanem csak annak a fentebb írt egyetlen rendelkezését, így a Kúria még a büntető törvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezés alapján sem vizsgálhatja, áttérjen-e az indítvány elbírálásakor hatályos Btk. (2012. évi C. tv.) alkalmazására, és annak - esetlegesen kedvezőbb - rendelkezései szerint bírálja-e el az indítványt. Az indítvány elbírálásakor hatályos Btk. alkalmazására való áttérés emellett a különböző büntető törvények tilalmazott vegyes (kombinatív) alkalmazását is eredményezné, hiszen a támadott jogerős határozatnak a Be. 423. §
(4)bekezdése szerint felülvizsgálattal nem érinthető részében a korábbi Btk., míg a büntetés kiszabását illetően a hatályos Btk. kerülne alkalmazásra. Továbbá, mivel a Kúria ilyen esetben is a határozat megtámadott részének keretei között dönthet, nem kerülhető helyes vagy helytelen voltától el a különböző büntetőtörvények vegyes (kombinatív) alkalmazása az indítvánnyal érintett ügy egészének (azaz a bűnösség megállapításának, a minősítésnek és a büntetésnek) a hatályos Btk. alapján történő újbóli elbírálásával sem. Mindezek egybevetéséből az következik, hogy a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor hatályos szabályok alapján való elbírálásának a Be. 423. §
(2)bekezdés második mondatában írt követelménye - a Be. 423. §
(3)bekezdésében írt szabállyal tartalmilag azonosan a Legfőbb Ügyészség indítványában foglaltakkal egyezően akként értelmezendő, hogy a Kúriának a felülvizsgálati indítvány elbírálása során ugyanazt a Btk.-t kell alkalmaznia, mint amit a megtámadott határozatában a bíróság alkalmazott (azt támadó felülvizsgálati indítvány hiányában: függetlenül annak helyes vagy helytelen voltától), de annak a rendelkezésnek a figyelmen kívül hagyásával, amelyet az Alkotmánybíróság a határozatával megsemmisített. Ez pedig jelen esetben az 1978. évi IV. törvény 2011. április 30. napján hatályos szövege, az alkalmazhatatlannak minősített 85. §
(4)bekezdésének figyelmen kívül hagyásával. A Kúria ennek megfelelően az alaptörvény-ellenesnek nyilvánított rendelkezést figyelmen kívül hagyta, majd vizsgálta azt, hogy annak mellőzésével a kiszabott büntetés eltúlzottan súlyosnak tekinthetőe. Ennek során a Kúria a jogerős ítéletben megállapított büntetéskiszabási körülményekből indult ki, és úgy találta: a terhelt terhére rótt bűncselekmények számára, tárgyi súlyára, és a terhelt személyi társadalomra veszélyességére figyelemmel a jogerős ítéletben kiszabott 1 évi - ráadásul végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés a megváltozott büntetési tételkeretekhez képest sem lép túl az alkotmányos mértéken, de még csak eltúlzottan súlyosnak sem tekinthető. E büntetés jóval alatta marad az alkotmányos keretek között - a korábbi Btk. 83. §
(2)és
(3)bekezdése szerint - irányadó 2 év 3 hónap 15 napi középmértéknek is, a többszörös halmazat ellenére inkább a törvényi minimumhoz közelít, így a főbüntetés mérséklésére a részben megváltozott jogszabályi körülmények között sincs törvényes ok. A teljesség érdekében a Kúria megjegyzi: fiatalkorú terhelt esetében a három személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetése még nem feltétlenül vonta maga után a korábbi Btk. 85. §
(4)bekezdésének, illetve a
- július
- napja óta hatályos
- évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
- §
(4)bekezdésének alkalmazását. A korábbi Btk. 120. §
(1)bekezdése, illetve a Btk. 123. §
(2)bekezdése ugyanis a fiatalkorúak bizonyos életkorú csoportjaira és bizonyos büntetési tételek esetében a halmazat e speciális körére is meghatározta a kiszabható legmagasabb büntetési tartamot, ami alatta maradt az alaptörvény-ellenesnek nyilvánított rendelkezésekben meghatározott kétszeresére emelt felső tételhatároknak. Így például három rendbeli, öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett cselekmény elkövetése esetén a korábbi Btk. 85. §
(4)bekezdése hiába emelte volna 10 évre a kiszabható büntetés felső határát, mert azt a Btk. 120. §
(1)bekezdése hét év hat hónapban maximálta. Jelen esetben azonban ilyen speciális rendelkezés - ami meggátolta volna, hogy a fiatalkorú terhelttel szemben irányadó büntetési tétel felső határa a kétszeresére, azaz hat évre emelkedjen nincs, ezért az ügyben ténylegesen is alkalmazásra került, és maradéktalanul érvényesült a korábbi Btk. - alaptörvény-ellenes 85. §
(4)bekezdésének rendelkezése. Ezért a Legfőbb Ügyészség okkal nyújtott be, megalapozott felülvizsgálati indítványt e határozattal szemben. Mivel pedig a Legfőbb Ügyészség e terhelt tekintetében a törvényi indokon alapuló, alapos felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, a Kúriának az indítványhoz igazodó terjedelemben a jogerős ítéletet megváltoztató rendelkezést kellett hoznia akkor is, ha - a korábban írtak szerint - a büntetés mérséklésére törvényes okot nem látott. Ez azonban így csak a figyelmen kívül hagyott jogszabály helyett alkalmazott rendelkezés feltüntetésére terjedhetett ki. Ez pedig az ügyészi indítványban írtakkal szemben kizárólag a korábbi Btk. 85. §
(3)bekezdése. A korábbi Btk.-nak a halmazati büntetésre vonatkozó szabályozása ugyanis akként épült fel, hogy a 85. §
(1)bekezdés meghatározza: bűnhalmazat esetén egy büntetést kell kiszabni. Ezt követően a hivatkozott törvényhely
(2)bekezdése rögzíti, miszerint a büntetést a bűnhalmazatban lévő cselekmények legsúlyosabbikának alapulvételével kell kiszabni. A
(3)és
(4)bekezdés speciális rendelkezései pedig a halmazat egyes fajtáira írnak, illetve írtak elő - egyre szigorodó feltételek mellett egyre szigorúbb szabályozást; azaz, ha a bűnhalmazatban legalább két bűncselekmény határozott ideig tartó szabadságvesztéssel volt büntetendő, akkor a büntetési tétel felső határa a felével, ha legalább három bűncselekmény személy elleni erőszakos bűncselekménynek minősült, akkor pedig a kétszeresére emelkedett. Az Alkotmánybíróság határozata kizárólag a korábbi Btk. 85. §
(4)bekezdését érintette. Ehhez képest abban, miszerint a bíróság bűnhalmazat esetén a halmazatban álló legsúlyosabb bűncselekmény büntetési tételének alapulvételével egy büntetést szab ki, nem történt változás, a
(4)bekezdés pedig eddig sem került alkalmazásra, hiszen a bíróság a legsúlyosabb bűncselekmények tételkeretei között maradva szabta ki a büntetést. Ezért a Kúria ítélete rendelkező részében csak történt büntetéskiszabásra utalt. a
(3)bekezdés alkalmazásával Az ügyészi indítványban írtakkal szemben nem utalt a Kúria határozata rendelkező részében a korábbi Btk. 110. §
(1)bekezdésére sem, hiszen abban sem történt változás, már az alapügyben eljárt bíróság is alkalmazta, az Alkotmánybíróság határozata és a felülvizsgálati indítvány pedig azt nem érintette. Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §
(5)bekezdése alapján hivatalból köteles - a megtámadott határozatot a fk. I. rendű terhelt tekintetében a felülvizsgálati indítvánnyal támadott részében a Be. 427. §
(2)bekezdése szerint megváltoztatta, és a törvénynek megfelelő határozatot hozott. Egyebekben a megtámadott határozatokat a Be.
- §-a szerint hatályukban fenntartotta. A fellebbezés és felülvizsgálat kizártságára, valamint az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó figyelmeztetés alapja a Be.
- §-ának
(4)bekezdése, illetve a Be. 416. §
(4)bekezdésének b) pontja, továbbá a Be. 418. §
(3)bekezdése és a Be. 421. §
(3)bekezdése. Budapest,
- április
- Dr. Belegi József s.k. a tanács elnöke, Dr. Somogyi Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíró A kiadmány hiteléül: írnok BÉ