Kfv.37729/2019/5 – Kúria

(1)bekezdés a)-d) pontokban felsorolt valamely ok megjelölésével és az arra vonatkozó indokok előadásával megfelelően alátámasztja. A perben vitás megbetegedések részkárosító hatása mértékének a közigazgatási eljárásban és a perben szakértői mérlegelés útján történt eltérő meghatározása önmagában nem jelenti, hogy a kirendelt szakértő véleménye a Pp. 316. §

(1)bekezdés c) pontban megjelölt okból aggályos. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság í t é l e t e Az ügy száma: Kfv.X.37.729/2019/

1. A tanács tagjai: . Zanathy János a tanács elnöke . Magyarfalvi Katalin előadó bíró . Farkas Katalin bíró A felperes: Az alperes: ...Megyei Kormányhivatal Az alperes képviselője: ... kamarai jogtanácsos A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 15.K.27.797/2018/
2. Rendelkező rész A Kúria a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi 27.797/2018/
3. ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság 15.K. A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] A felperes
4. június 1-től
5. június. 30-ig, C1 minősítési csoport szerinti rokkantsági ellátásban részesült. Az elsőfokú társadalombiztosítási szerv a felperes
6. június 5-én benyújtott kérelmére, a
7. július 2-án kelt határozatával havi 29.670 Ft összegű rehabilitációs ellátást állapított meg részére. A határozat szerint a felperes egészségi állapota - az elsőfokú komplex minősítés eredményéről készült összefoglaló véleményben megállapítottaknak megfelelően - 55%, B1 minősítési csoportba tartozik, foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, így a határozat szerinti összegben jogosult az ellátásra. A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta, mert a felperes egészségi állapotát a másodfokú bizottság 59%-ban állapította meg azzal, hogy rehabilitálható, B1 minősítési csoportba tartozó. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [3] [4] A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát az egészségi állapota mértékének téves meghatározása miatt kérte arra hivatkozva, hogy betegségei alapján az egészségi állapota alacsonyabb mértékű. Az alperes a kereset elutasításét kérte határozata ténybeli és jogi indokai fenntartásával. Az elsőfokú ítélet [5] [6] [7] [8] A munkaügyi bíróság a társadalombiztosítási határozatokat megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot, annak megállapítása mellett, hogy a felperes egészségi állapota az első-, a másodfokú orvosi vizsgálatok idején és az ítélethozatalkor is 50%-os, új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte. A bíróság ismertette a perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő véleményében foglalt megállapításokat, rögzítette, hogy az alperes indítványára, a felperes két megbetegedése (hematológiai károsodás, nyálmirigy működési zavar) részkárosító hatásában fennálló vitás kérdés tisztázása érdekében a szakvélemény kiegészítéséről két ízben is rendelkezett. A perben kirendelt szakértő a kiegészítő szakvéleményekben - az alperes által felvetettek mentén, az ítéletben ismertetettek szerint - részletesen megindokolta, hogy a két megbetegedés részkárosító hatását milyen okok miatt értékelte és állapította meg 10%-ban, illetve 5%-ban. Az alperes a szakvélemény megállapításait azonos körben továbbra is vitatta, az erre tekintettel, az Mfv.III.11.120/2010/
8. számú határozatra hivatkozással előterjesztett, új szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványát azonban a bíróság a következő indokok alapján mellőzte. A polgári perrendtartásról szóló
9. évi a CXXX. törvény (Pp.)
10. §

(1)bekezdése szerint a bíróság ugyanazon kérdésre rendszerint egy szakértőt rendel ki. A Pp. 315. §

(1)bekezdése kizárólag akkor teszi lehetővé új szakértő kirendelését, ha az aggályosság megszüntetésére irányuló kísérlet sikertelen volt. Önmagában azon az alapon nincs lehetőség új szakértő kirendelésére, így a szakvélemények "többszörözésére", hogy a fél nem ért egyet a szakértő következtetéseivel. A Pp. 316. §

(1)bekezdés a-d) pontja felsorolja azokat az eseteket, amikor a kirendelt szakértő szakvéleménye aggályos. Az alperes nem adta indokát annak, hogy a perbeli szakvélemény miért aggályos. Önmagában az egyes kérdésekben fennálló véleménykülönbség nem ad alapot az aggályosság megállapítására, a szakvélemény helytállóságát nem dönti meg. A jelen perben kirendelt szakértő szakvéleményének helyességét nem teszi nyomatékosan kétségessé az, [9] hogy az alperes a hematológiai megbetegedések kapcsán eltérő véleményen volt, a szakértő részletes, szakirodalmi adatokkal is alátámasztott szakvéleményét a bíróság aggálytalannak tekintette, így azt az ítélkezés alapjául elfogadta. Mivel a társadalombiztosítási szervek a felperes egészségi állapotát a fentiektől eltérően állapították meg, a határozatokat meg kellett semmisíteni, az elsőfokú hatóságnak pedig az új döntés meghozatala során a komplex minősítést a felperes 50%-os egészségi állapota figyelembevételével kell elvégeznie, majd megállapítania, hogy annak alapján milyen típusú és összegű ellátásra jogosult a felperes. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [10] A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte a Pp. 315. §

(1)bekezdése megsértésére hivatkozva. [11] Az alperes - az ügy előzményeinek és a jogerős ítélet indokainak részletes ismertetését követően - kifejtette, hogy a rehabilitációs hatóságok eljárása során a szakértői bizottságok által adott komplex minősítések olyan szakértői vélemények, amelyek irányadók a felperes egészségi állapotának mértékét illetően. E szakvélemények helytállósága, illetve az azokon alapuló határozatok akkor vitathatók a perben, ha a fél a megalapozatlanságukat tudja bizonyítani. A Pp. nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a közigazgatási eljárásban készült komplex minősítési vélemény nem tekinthető egyenrangúnak a perben beszerzett igazságügyi orvosszakértői véleménnyel. Ezért a közigazgatási eljárásban és a perben beszerzett szakvélemények közötti ellentmondás feloldásáról a bíróságnak további szakértői bizonyítás elrendelésével kellett volna gondoskodnia. Az alperes a szakvéleményre tett észrevételében részletesen megindokolta az új szakértő kirendelésére tett indítványát, amely összhangban van a Pp. 316. §

(1)bekezdés c) pontjában előírt új feltételekkel. Az ítélet azért sérti a Pp. 315. §

(1)bekezdését, mert a bíróság a határidőben előterjesztett és érdemben indokolt bizonyítási indítványát mellőzte, így a tényállást nem tárta fel teljes mértékben. [12] Az alperes - álláspontja alátámasztásaként és felülvizsgálati kérelme befogadásának indokaként - hivatkozott arra is, hogy a korábbi joggyakorlat szerint a bíróság új igazságügyi szakértő kirendelését egymásnak ellentmondó szakvélemények esetén szükségesnek tartotta, amellyel ellentétes, hogy a bíróságok az ítéleteiket - ahogyan a jelen ügyben is -, egyetlen igazságügyi szakértő véleményére alapítsák. Végül utalt arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében, így a jelen perben felhívott Mfv.III.11.120/2010/3. számú határozatában kimondta, hogy az ORSZI szakértői bizottságai és az igazságügyi orvosszakértő véleménye közötti olyan kérdésekben mutatkozó eltéréseket, amelyek megítélése különleges szakértelmet igényel, a bíróságnak a Pp. 182. §

(3)bekezdése alkalmazásával, további szakértői bizonyítás elrendelésével kell tisztáznia. [13] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a 74-2-03371/2018/

1. számú határozat "újbóli felülvizsgálatát" kérte arra hivatkozva, hogy
2. óta fennálló betegségei mellett új, súlyos megbetegedései is keletkeztek. A Kúria döntése és jogi indokai [14] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [15] A jogerős ítélet felülvizsgálata során a Kúriának arról kellett döntenie, hogy a munkaügyi bíróság az eljárása során megsértette-e a Pp. új szakértő kirendelését szabályozó
3. §

(1)bekezdését. [16] Az irányadó tényállás szerint a felperes egészségi állapotát a másodfokú orvosi bizottság és a perben kirendelt igazságügyi szakértő két megbetegedést kivéve, azonos megbetegedések és részkárosodások alapul vételével határozta meg. A másodfokú hatósági eljárásban és a perben szakvéleményt adó szakértők véleménye között abban volt különbség, hogy a szakértői bizottság az igazságügyi szakértő által 10%-kal, illetve 5%-kal értékelt két megbetegedés közül egyiket sem értékelte, amely különbség a perben vitás kérdés, a felperest megillető ellátás megállapítása szempontjából jelentőséggel bírt. [17] A Kúria az előtte Kfv.X.37.883/2019., és Kfv.X.37.256/2019. számon, megváltozott munkaképességű személyek ellátásai tárgyában folyamatban volt társadalombiztosítási perekben, hasonló tényállású ügyekben, azonos tartalmú felülvizsgálati kérelmekre iránymutatást adott a Pp. szakértői bizonyításra vonatkozó szabályai értelmezéséről, a Pp. 315. §

(1)bekezdése helyes alkalmazásáról. A Kúria rámutatott arra, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira való jogosultság szempontjából lényeges azon tények megállapításához, amelyek megítélése különleges szakértelmet igényel, a társadalombiztosítási szervek eljárásában ún. komplex minősítés keretében a Kormány által kijelölt szakértői szerv ad szakvéleményt [Mmtv. 15. §, 19. § a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaival kapcsolatos eljárási szabályokról szóló 327/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet (Kr.) 1. §

(1)-

(2)bek.]. A minősítést - az Mmtv., a Kr. és a NEFMIr. alkalmazásával - a rehabilitációs hatóság orvos-, foglalkozási rehabilitációs és szociális szakértőkből álló bizottságai végzik; a bizottságoknak a rehabilitációs orvosszakértői, foglalkozási rehabilitációs szakértői, illetve országos szociálpolitikai szakértői névjegyzékbe bejegyzett szakértő tagjait és kormányzati szolgálati jogviszonyban álló - elnökét a szakértői szerv vezetője jelöli ki [Mmtv. 27. §-27/A. §, Kr. 11-13/C. §]. Mivel a bizottságok tagjai a vizsgált ellátásokra való jogosultság vitatott feltételei megítéléséhez megfelelő szakértelemmel rendelkeznek, a társadalombiztosítási szerv alperes a perben - a tényállás szabad megállapításának elvéből [Pp. 263. §

(1)bekezdés] fakadóan, törvény ez irányú tiltó rendelkezése hiányában - a tőlük beszerzett nyilatkozatokkal, véleményekkel alátámaszthatja a perben kirendelt igazságügyi orvos-, rehabilitációs foglalkozási, illetve szociális szakértő által elkészített szakvélemény aggályosságát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bíróság a perben kirendelt szakértők szakvéleményét vitató nyilatkozatok alapján köteles lenne új szakértő kirendelésére. [18] A Kúria a fenti határozatában a jelen perrel azonos vitás kérdés kapcsán kiemelte, hogy a törvényhozó a Pp.-ben új alapokra helyezte a szakértői bizonyítást; ennek szabályai - Kp. XIV. fejezetében foglalt eltérésekkel - a közigazgatási perben is irányadók [Kp. 78. §

(1)bekezdés]. A Pp. szabályozásában a különleges szakértelmet igénylő kérdések megválaszolására, tények megállapítására magánszakértő, más eljárásban kirendelt szakértő és kirendelt szakértő alkalmazható. A perben szakértőként az igazságügyi szakértőkről szóló törvény [az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény (Szaktv.)] szerinti szakértőt vagy a Szaktv-ben meghatározott eseti szakértőt lehet alkalmazni [Pp. 300. §

(2)bekezdés]. A Pp. alkalmazásában a Szaktv. szerinti szakértők és eseti szakértők minősülnek szakértőnek, így ezen szakértők véleménye minősül szakvéleménynek. A megváltozott munkaképességű személyek ellátásai tárgyában a közigazgatási hatósági eljárásban szakvéleményt adó bizottságok véleményei nem minősülnek a Pp.

1. § szerinti, más eljárásban kirendelt szakértő szakvéleményének, és - ahogyan arra a Kúria a Kfv.X.37.763/2019/
2. számú határozatában rámutatott - a Kp.
3. § szerinti, megelőző eljárásban kirendelt igazságügyi szakértő által adott szakvéleménynek sem. [19] A Kúria a fentiek alapján megállapította, hogy a komplex minősítést végző bizottságok szakvéleményei a Pp. és a Kp. alkalmazásában, a megváltozott munkaképességű személyek ellátásai tárgyában hozott társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti perben nem minősülnek szakvéleménynek; nem fogadta el az alperes ezzel összefüggésben előadott azon érvelését, hogy a közigazgatási eljárásban és a perben beszerzett szakvélemények hivatkozott ellentmondásait a szakvélemények „egyenrangúsága" alapján új szakértő kirendelésével lehet csak kiküszöbölni. [20] A szakértő szakvéleményének előterjesztését követően a fél indítványára további szakértői bizonyítás (felvilágosítás kérés, új szakértő alkalmazása) elrendelésének van helye akkor, ha a szakvélemény aggályos. Ha a kirendelt szakértőtől származó szakvélemény aggályai nem kerülnek felszámolásra, úgy a szakvélemény a perben bizonyítékként nem vehető figyelembe [Pp.
4. §

(1)bekezdés, 316. §

(3)bekezdés]. Azt, hogy a kirendelt szakértő szakvéleménye mikor tekinthető aggályosnak, ekként további szakértői bizonyítás indítványozására és elrendelésére alapot adónak, illetve végső soron, az aggályok felszámolásának hiányában a bíróság döntése meghozatala során mellőzendőnek, a törvényhozó a Pp. 316. §

(1)bekezdés a)-d) pontjaiban szabályozta: ha hiányos, illetve nem tartalmazza a szakvélemény jogszabályban előírt kötelező tartalmi elemeit, ha homályos, ha önmagával, illetve a perbeli adatokkal ellentétes, vagy ha egyébként a helyességéhez nyomatékos kétség fér. A kirendelt szakértő szakvéleményének beszerzését követően további szakértői bizonyítás elrendelését tehát a fél alappal akkor indítványozhatja, ha annak szükségességét a Pp. 316. §

(1)bekezdés a)-d) pontokban felsorolt valamely ok megjelölésével és az arra vonatkozó indokok előadásával megfelelően alátámasztja. [21] A Kúria rámutatott: abban a kérdésben, hogy a közigazgatási eljárásban szakvéleményt adó szakértőktől alperes által beszerzett nyilatkozatok ténylegesen alkalmasak-e arra, hogy a perben kirendelt szakértő szakvéleménye megalapozottságát illetően aggályokat keltsenek, ekként van-e helye a fél indítványára további szakértői bizonyítás elrendelésének, általános jellegű iránymutatás nem adható, erről a bíróságnak a konkrét eset összes körülményei alapján, a perben rendelkezésre álló bizonyítékok egybevetésével kell állást foglalnia. Kizárólag amiatt - mert a rehabilitációs hatóság szakértői bizottságának orvosszakértő tagja valamely, szakértői mérlegelés eredményeként megállapítandó tény, körülmény megítélésében, egy (vagy akár több) betegség részkárosító hatása mértékének meghatározásában a bíróság által kirendelt igazságügyi orvosszakértőtől eltérő álláspontot foglal el - általában nem lehet új szakértő kirendelését kezdeményezni. [22] A Kúria ítéletében tett fenti megállapítások a jelen ügyben is mindenben irányadók. A jelen perben a bíróság által kirendelt szakértő járt el, az általa előterjesztett szakvélemény kiegészítését a bíróság az alperes indítványára elrendelte, ítéletében részletesen ismertette azokat az indokokat, amelyek alapján a kiegészített szakvéleményt aggálytalannak tekintette. Az alperes az ezt követően előterjesztett indítványában nem jelölte meg, hogy a kiegészített szakvéleményt a Pp. 316. §

(1)bekezdés a)-d) pontjában szabályozott okok közül melyek alapján tartja aggályosnak, új szakértő kirendelését a Pp. 315. §

(1)bekezdésére és a Legfelsőbb Bíróság Mfv.III.11.120/2010/

1. számú ítélete szerinti gyakorlatára utalással, a másodfokú orvosszakértő főorvos által a korábbi észrevétele fenntartására vonatkozó nyilatkozata csatolásával kérte. A munkaügyi bíróság helyesen, a Pp.
2. §

(1)bekezdése megsértése nélkül helyezkedett arra az álláspontra, hogy ezen indítvány alapján új szakértő kirendelésének nem volt helye. Ennek megítélésekor a korábbi, eltérő jogszabályi környezetben, más anyagi, de főként eljárási szabályok [a polgári perrendtartásról szóló

1. évi III. törvény, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
2. évi CXL. törvény, az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézetről, valamint eljárásának részletes szabályairól szóló 213/
3. (VIII.7.) Korm. rendelet, stb.] alkalmazásával kialakított bírói gyakorlat érvényesülését nem lehet számon kérni. Önmagában az a tény, hogy a vitás megbetegedések, illetve azok részkárosító hatása a közigazgatási eljárásban és a perben eltérően került meghatározásra, az alperes által egyebekben csupán a felülvizsgálati eljárásban - megjelölt Pp.
4. §

(1)bekezdés c) pontja szerinti ok fennállására, annak megállapítására, hogy a kirendelt szakértő véleménye a perbeli adatokkal való ellentét miatt aggályos, nem adott alapot. [23] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében foglaltak kapcsán a Kúria végül utal arra, hogy a közigazgatási perben eljáró bíróság a közigazgatási cselekmény törvényességéről a Kp. 85. §

(2)bekezdése értelmében a határozat meghozatalakor fennálló tények alapján dönt (pl. Kf.IV.38.098/2018/10.), ezért a felülvizsgált határozatok meghozatala óta keletkezett megbetegedéseknek a határozatok és a jogerős ítélet jogszerűsége szempontjából nem volt jelentősége. [24] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet - a Kp. 121. §

(2)bekezdése alapján - hatályában fenntartotta. Záró rész [25] A felperes a felülvizsgálati eljárásban költségigényt nem érvényesített, ezért a Kúriának e tárgyban rendelkeznie nem kellett. [26] A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről az Mmtv. 14. §

(2)bekezdése alapján döntött. [27] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 115. §

(2)bekezdése által alkalmazni rendelt Kp. 114. §

(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el. [28] Az ítélet elleni felülvizsgálat lehetőségét a Kp.

1. § d) pontja zárja ki. Budapest,
2. december
3. . Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő