A határozat elvi tartalma: Nincs alapja az elsőfokú bíróság által meghatározott nem vagyoni kártalanítás összegének felülmérlegelésére, ha azt az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével, a károsultat ért összes hátrány, valamint az ellene alkalmazott kényszerintézkedés időtartamának megfelelő értékelésével, az irányadó bírói gyakorlatnak, és a kárkori ár- és értékviszonyoknak megfelelően állapította meg. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.III.20.420/2018/
- szám A tanács tagjai: Böszörményiné dr. Kovács Katalin a tanács elnöke Salamonné dr. Piltz Judit előadó bíró . Döme Attila bíró A felperes: felperes A felperes képviselője: . Tuza Péter ügyvéd Az alperes: alperes Az alperes képviselője: jogtanácsos A per tárgya: kártalanítás A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: ővárosi Törvényszék 56.Pf.633.581/2017/
- Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Pesti Központi Kerületi Bíróság 12.P.87.477/2015/
- Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében - a perköltségre és illetékre vonatkozó rendelkezésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, ebben a körben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 200.000 (kétszázezer) forint együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak külön felhívásra 836.800 (nyolcszázharminchatezer-nyolcszáz) forint fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperessel mint gyanúsítottal szemben nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntette miatt indult büntetőeljárásban a felperest
- augusztus 17-én őrizetbe vették, majd
- augusztus 19től
- február 5-ig előzetes letartóztatásban volt. A büntetőeljárást a felperessel szemben megszüntetették, mivel a nyomozás adatai alapján nem volt megállapítható, hogy a bűncselekményt ő követte volna el. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [2] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze kártalanítás címén az alperest nem vagyoni kárként 9.500.000 forint, vagyoni kárként 460.005 forint megfizetésére. [3] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta a kereset jogalapját, a kártalanítási kötelezettségét kizáró körülményre nem hivatkozott. A nem vagyoni kárigény vonatkozásában úgy nyilatkozott, hogy azt eltúlzottnak tartja. Az első- és másodfokú ítélet [4] [5] [6] [7] [8] [9] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest a felperes részére 2.000.000 forint és késedelmi kamatai megfizetésére, a keresetet ezt meghaladóan elutasította. Határozata indokolásában rögzítette, hogy az állammal szemben érvényesített kártalanítási igény alapjául kizárólag azok a károk szolgálhatnak, amelyeket a büntetőeljárás alá vont személy a szabadságelvonással járó kényszerintézkedésekkel közvetlen okozati összefüggésben szenvedett el. Ennek értelmében nem tartoznak ide azon kárigények, amelyek nem az előzetes letartóztatással, hanem önmagával a büntetőeljárás megindulásával, a büntetőeljárás hatálya alatt állással állnak okozati összefüggésben. Szintén nem értékelhetők ebben a körben azok a károk, amelyek a büntetőeljárás során eljáró szervek jogalkalmazási, végrehajtási feladatainak - esetlegesen jogsértő ellátásával okoznak az érintett személy részére. A nem vagyoni kárigénnyel kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy az eltúlzott. A mérlegeléssel megállapított összegszerűség meghatározásánál köztudomású tényként értékelte, hogy a személyi szabadság hosszabb időtartamú, jelentős korlátozása, a börtönviszonyok fizikai és pszichikai vonatkozásban egyaránt megterhelőek. Figyelembe vette, hogy a felperes társadalmi, baráti kapcsolatai az előzetes letartóztatással összefüggésben fellazultak, élettársi kapcsolatát megviselte, ingerlékenyebb, idegesebb lett, alvásproblémái voltak, barátai, ismerősei eltávolodtak tőle, nemi életében is problémák adódtak. Kifejtette, hogy nem vonhatók a mérlegelés körébe azok a hátrányok, amelyek nem kizárólag az előzetes letartóztatással, hanem a büntetőeljárással és a gyanúsítás tárgyává tett bűncselekmény súlyával állnak közvetlen okozati összefüggésben. Szintén nem értékelte a felperes által állított érzelmi és szexuális zavarokat, ugyanis azok előzetes letartóztatással való okozati összefüggését az orvosszakvélemény nem támasztotta alá. Közvetlen okozati összefüggés hiányában szintén nem értékelte a felperessel szemben alkalmazott kényszerintézkedésekről készült fénykép-, illetve videófelvételek nyilvánosságra hozatalával összefüggésben keletkezett igényeket, valamint a büntetés-végrehajtást végző szervek által az elhelyezés módjára, illetve körülményeire vonatkozó szabályok megsértéséből eredő igényeket. [10] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a marasztalás tőkeösszegét 4.000.000 forintra felemelte, rendelkezett az elsőfokú perköltség és a kereseti illeték viseléséről, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [11] Ítélete indokolásában a nem vagyoni kárigény vonatkozásában egyetértett az elsőfokú bíróság által mérlegelt körülményekkel, azonban álláspontja szerint az előzetes letartóztatás 6 hónapos időtartamára figyelemmel annak összegét az elsőfokú bíróság indokolatlanul alacsony összegben állapította meg, amely nem igazodik a nem vagyoni sérelem súlyához, az előzetes letartóztatás időtartamához és a reális ár- és értékviszonyokhoz. Erre tekintettel a nem vagyoni kártalanítás összegét felemelte. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [12] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és tartalmilag az elsőfokú ítélet helybenhagyását. [13] Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(3)bekezdését, 221. §
(1)bekezdését és a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
- §
(4)bekezdését. [14] A 34/
- (VI. 1.) AB határozat (a továbbiakban: AB határozat) alapján kiemelte, hogy a nem vagyoni kárpótlásnak objektív mércéje nincs, annak meghatározásában egyedül a bíróságok józanságának, személyes elkötelezettségének és mértéktartásának lehet meghatározó szerepe. Álláspontja szerint a nem vagyoni kár mértékének meghatározása során a szabad bírói mérlegelés korlátja a Pp.
- §
(1)bekezdése, hiszen a bíróságot köti az indokolási kötelezettség. Megítélése szerint a másodfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, ugyanis álláspontja szerint nem elegendő annak megjelölése, hogy a kártalanítási összeg nem igazodik a nem vagyoni sérelem súlyához, az előzetes letartóztatás időtartamához, valamint a reális ár- és értékviszonyokhoz. Érvelése szerint az ügyben eljárt bíróságok a köztudomású tényként értékelt hátrányokon kívül többlettényállási elemet nem állapítottak meg. Megalapozatlannak ítélte a csupán az ár- és értékviszonyokra alapított indokolást. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság által megállapított összeg nem felelt meg az AB határozat szerinti mértéktartás, illetve a Ptk. 355. §
(4)bekezdésében foglalt arányosság elvének és követelményének. [15] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Állította, hogy az alperes által a felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabályhelyekre alapított kérelem nem vezethet eredményre, ugyanis a nem vagyoni kár mértékének meghatározása szabad bírói mérlegelés körébe tartozik. Érvelése szerint eredményes felülvizsgálat alapja nem lehet az, hogy a kérelmet előterjesztő fél az indokolással nem ért egyet, azt nem tartja kielégítőnek. A Kúria döntése és jogi indokai [16] A felülvizsgálati kérelem alapos. [17] A Pp. 270. §
(2)bekezdésének és a Pp. 275. §
(3), illetve
(4)bekezdéseinek együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja lehet valamely anyagi jogi vagy eljárási szabálysértés, utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása van. [18] Az alperes mind anyagi jogi, mind eljárási szabálysértésre hivatkozással támadta a jogerős ítélet nem vagyoni kártalanítás tőkeösszegét felemelő rendelkezését. [19] A Kúria a Pp. 272. §
(2)bekezdése és 275. §
(2)bekezdése alapján azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott része a kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e. [20] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a nem vagyoni kártalanítás vonatkozásában elsősorban azt sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság által megállapított összeg nem felel meg az ítélkezési gyakorlatnak, illetve annak meghatározása során a másodfokú bíróság nem megfelelően vette figyelembe a felperest ért nem vagyoni hátrányokat. [21] A Kúria az alperes Pp. 206. §
(3)bekezdésére történt hivatkozásával kapcsolatban kiemeli, hogy abban az esetben van lehetőség a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére és ennek eredményeképpen a tényállás megváltoztatására, ha a jogerős határozat iratellenes, nyilvánvalóan okszerűtlen, ellentmondásos megállapításokat tartalmaz (EBH 2006.1526.). [22] Az alperes által a felülvizsgálati kérelmében megjelölt Ptk. 355. §
(4)bekezdése kimondja, hogy kártérítés címén - egyebek mellett - azt a kárpótlást kell megtéríteni, amely a károsultat ért nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. [23] Amint azt az Alkotmánybíróság a 34/
- (VI. 1.) számú határozatában elvi éllel kifejtette, a nem vagyoni károk vagyoni mércével megmérhetetlenek, így a polgári jogi védelem módja - a kártérítés - a sérelemhez képest valójában inadekvát. A nem vagyoni károknak pénzbeni egyenértékük voltaképpen nincs is, így azok szoros értelemben vett megtérítéséről nem is lehet szó. A pénzbeli kártérítésnek a nem vagyoni károknál az a funkciója, hogy az elszenvedett sérelem hozzávetőleges kiegyensúlyozásáról olyan vagyoni szolgáltatás nyújtásával gondoskodjon, amely az elszenvedett sérelemért nagyjából egyenértékű, más nemű előnyt nyújt. [24] Az elsőfokú bíróság a nem vagyoni kártalanítás összegének meghatározásakor helyesen vette figyelembe az előzetes letartóztatással kapcsolatban a felperest ért hátrányokat. A BH 1998.
- számú eseti döntésben is megjelenő bírói gyakorlatnak megfelelően köztudomású tényként értékelte a személyi szabadság hosszabb időtartamú jelentős korlátozásából, a börtönviszonyok elviseléséből adódó fizikai és pszichikai károkat. Adott esetben ez a felperesnél abban nyilvánult meg, hogy társadalmi, baráti kapcsolatai fellazultak, élettársi kapcsolata megromlott, pszichés problémái adódtak, ismerősei eltávolodtak tőle. Helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság úgy, hogy a bizonyítási eljárás eredményeképpen a felperesnél igazolható hátrányok a szabadságelvonással szükségszerűen együtt járónak tekinthetőek, ezt meghaladó hátrányokat a felperes az eljárás során nem igazolt. A perben kirendelt szakértő véleménye alapján az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes által állított tartós pszichikai hátrányok, érzelmi és szexuális zavarok nem voltak igazolhatóak, illetve a nála fennálló teratozoospermia betegség előzetes letartóztatással való okozati összefüggése sem volt megállapítható. Az elsőfokú bíróság mindezeket a körülményeket, illetve az előzetes letartóztatás időtartamát érdemi döntése meghozatalakor figyelembe vette, a bizonyítékokat a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján a maguk összességében értékelve, a
(3)bekezdés alkalmazásával állapította meg a nem vagyoni kártalanítás összegét; a Kúria megítélése szerint a felperes részére az elsőfokú bíróság által megítélt nem vagyoni kártalanítás összege megfelelt a Ptk. 355. §
(4)bekezdésének. [25] Mindezek alapján nem értett egyet a másodfokú bírósággal abban, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított kártalanítási összeg nem igazodik a felperest ért nem vagyoni sérelem súlyához, az előzetes letartóztatás időtartamához és a reális ár- és értékviszonyokhoz. A Kúria álláspontja szerint az előzetes letartóztatás 6 hónapos időtartamára is figyelemmel, a felperest a kényszerintézkedéssel összefüggésben ért, az elsőfokú bíróság által részletezett nem vagyoni hátrányok kiegyenlítésére az elsőfokú bíróság által meghatározott összeg alkalmas volt, annak felülmérlegelése nem felelt meg a Pp. 206. §
(1)bekezdésében és a Ptk. 355. §
(4)bekezdésében foglaltaknak. [26] A kifejtettekre tekintettel a Kúria jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részét - a perköltségre és az illetékre is kiterjedően - a Pp. 275. §
(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a nem vagyoni kártalanítás összegének vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdésének megfelelő alkalmazásával helybenhagyta. Záró rész [27] A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes részére a jogi képviseletével összefüggésben felmerült, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdése alapján, a
(6)bekezdés alkalmazásával megállapított másodfokú és felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. [28] Az alperes illetékmentessége folytán le nem rótt, a fellebbezési pertárgyértékének alapulvétel az 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 46. §
(1)bekezdése szerint számított 636.800 forint másodfokú, és a felülvizsgálati pertárgyérték alapulvételével az Itv. 50. §
(1)bekezdésének megfelelő 200.000 forint felülvizsgálati eljárási illeték állam javára történő megfizetésére a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján a felperes köteles. [29] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
- május
- Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke, Salamonné dr. Piltz Judit s.k. előadó bíró, Dr. Döme Attila s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző HM