EBH.2012.M.20. – Kúria

(1)-

(2)bekezdések, 102. §

(3)bekezdés].* A felperes felmondás a keresetében jogellenességének a

1. április megállapítását 23-án és kelt rendes jogkövetkezményei alkalmazását kérte Arra hivatkozott, hogy a rendes felmondásban foglalt azon indok, hogy a kijelölt helyen történő munkavégzéstől elzárkózott, nem valós, a munkavégzést ugyanis nem tagadta meg. Arra hivatkozott, hogy az alperes által kijelölt új munkaterületen történő munkavégzésre konkrét utasítást nem kapott és munkavégzési helyének megváltoztatása munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközött. Az alperes azért döntött munkaviszonya megszüntetéséről, mert a munkáltatótól átvett utasításra rávezette, hogy munkaügyi bírósághoz fordul. Hivatkozott továbbá az alperes rendeltetésellenes joggyakorlására is. Az alperes a kereset elutasítását kérte. A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a budapesti lakos felperes orvoslátogató munkakörben állt az alperes alkalmazásában, kötetlen munkaidő beosztásban. 2008-ban a ZafírFejér területen végezte feladatait, amely magába foglalta Bicske, Enying, Gárdony, Mór, Sárbogárd és Székesfehérvár területét. A peres felek a munkaszerződésben változó munkavégzési helyben
2. március tartós állapodtak meg. A felperes
3. július 14-étől 22-ig keresőképtelen volt, ezért a munkáltató a korábban felperes által ellátott területre másik orvoslátogatót felgyógyulását követően az hogy a jövőben a jelölt ki. A felperest igazgatóhelyettes arról tájékoztatta, munkavégzési helye az Ajka-Gyöngy területre változik, amely magába foglalta Ajka, Celldömölk, Keszthely, Pápa, Sárvár, Sümeg, Vasvár, Zalaszentgrót, Balatonalmádi, Balatonfüred, Tapolca, Várpalota, Veszprém és Zirc térségeket, amelyek közül prioritást jelentett Veszprém, Ajka, Pápa, Várpalota és Keszthely. A terület részét képezte a zalai kistérség is, ahová a felperesnek havonta 1-2 alkalommal kellett ellátogatnia, a követelmény napi 10 orvos látogatása volt. Az alperes
4. április 9-ei levelében írásban is közölte megváltoztatja. a felperessel, Arról is hogy informálta, munkavégzésének hogy a helyét munkavégzési hely megváltoztatásának szükségességét és indokoltságát a felperes nem vitathatja, a megváltozott helyen történő munkavégzés megtagadása, illetve az egyeztetés kötelezettségszegést jelent. elmulasztása Felszólította a munkavállalói felperest, hogy 3 munkanapon belül jelenjen meg az illetékes főosztályon, vagy más módon vegye fel a kapcsolatot. felperes
5. levelében kérdéseket intézett személyi alapbérére, a munkaszerződés-módosítás a kiküldetésnek szállásköltségre és a A munkáltatóhoz, április többek 14-ei között a szükségességére, minősülésre vonatkozóan. Jelezte, hogy figyelembe véve a közlekedési viszonyokat, ideális esetben az új terület naponta történő elérése minimálisan 4-6 órát venne igénybe, amely aránytalan terhet róna rá, ezért rákérdezett arra, hogy amennyiben a továbbiakban is „ódzkodna” a tervezett új területtől, mi történne a munkaviszonyát illetően. Az alperes
6. április 20-án kelt levelében a felperes kérdéseire részben válaszolt és közölte, hogy
7. április 23-án személyesen jelenjen meg egyeztetés végett. A felperes április 22-én kelt levelében rögzítette, hogy nem vitatja a munkavégzési hely megváltoztatásának szükségességét és indokoltságát, a munkavégzést nem tagadja meg, ezt azonban azért nem kezdte meg, mert nem kapott sem utasítást, sem lehetőséget a konkrét munkavégzésre. A felek
8. április 23-án megbeszélést folytattak, amelynek során a munkáltató a felperes részére írásbeli utasítást adott át a munkavégzési hely megváltoztatásáról, amelyben rögzítette, hogy új munkavégzési helye a Gyöngy-Ajka terület lesz, a felperes az átvett okiratra rávezette: „várom a konkrét munkavégzésre vonatkozó utasítást és egyben közlöm, hogy a munkaügyi bírósághoz fordulok”. Az alperes ezt követően a felperes részére rendes felmondást közölt, amelynek indokolása szerint a felperes a
9. április 23án megtartott munkáltató személyes által egyeztetésen kijelölt új továbbra munkavégzési is elzárkózott helyen a történő munkavégzéstől és nem terjesztett elő elfogadható védekezést. A munkaügyi bíróság az ítélete indokolásában megállapította, hogy a szóbeli egyeztetésen a felperes nem tett az új munkavégzési terület elfogadására vonatkozó egyértelmű nyilatkozatot. A meghallgatott tanuk vallomásai alapján pedig nem találta bizonyítottnak az alperes rendeltetésellenes joggyakorlását. A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kiemelte, hogy a peres felek között nem volt vitatott az a tény, mely szerint a felperes munkaszerződésében változó munkavégzési helyet kötöttek ki. A felperes ténylegesen a Munka Törvénykönyvéről szóló
10. évi XXII. törvény (Mt.) 76/C. §

(2)bekezdése szerint telephelyen kívül végezte a munkáját, a munkaterülete volt az, amit az alperes a munkaszerződésben foglaltak szerint megváltoztatott. A perben a felperes vitatta, hogy elzárkózott volna a kijelölt új munkavégzési helyen történő munkavégzéstől, de emellett hivatkozott az utasítás jogellenességére is. A törvényszék összes álláspontja körülményei szerint alapján az elsőfokú helytállóan bíróság állapította az meg, eset hogy a felperes elzárkózott az utasítás teljesítésétől, annak nem kívánt eleget tenni. A felperes tudta, hogy kinél kell jelentkeznie, ismerte a területet és tudomással bírt a további teendőkről is. Valamennyi tanú egyezően magatartása szerint adta elő, elzárkózott hogy az a utasítás felperes tényleges teljesítésétől, a felperes egyszerűen nem vette fel a munkát, nem jelentkezett a tréninganyagért, holott tudta, hogy mi lett volna a megfelelő eljárás. Ez a magatartás a munkaügyi bíróság helytálló értékelése szerint munkavállalói kötelezettségszegést valósított meg. A másodfokú bíróság a felperes saját hogy csak látszólag volt megállapította, munkáltatójával a számára kijelölt nyilatkozataiból együttműködő munkavégzési helyen a történő munkavégzésben, mert az ezzel kapcsolatos megnyilvánulásai ennek ellenkezőjét mutatták. Nyíltan nem tagadta meg a munkavégzést, de egyértelmű volt, hogy az utasítást nem teljesítette és a munkáltató képviselőivel sem abból a célból és annak érdekében tárgyalt szóban és írásban, hogy a munkát felvehesse. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság is valósnak találta a felmondási indokot. A törvényszék álláspontja szerint a felperes alaptalanul hivatkozott az utasítás jogellenességére is. Mivel a felek változó munkavégzési helyben állapodtak meg, a felperes ténylegesen a telephelyen kívül végezte a munkáját a betegállományát megelőzően is, egyedül a munkaterülete változott. A felperes kötetlen munkaidő-beosztásban dolgozott, amelynek során maga osztotta be a feladatait - amely tényt a felperes sem vitatott, a tanúvallomások pedig alátámasztották - ezért az alperesi utasítás megfelelt a jogszabály rendelkezéseinek. A változó munkahelyre alkalmazott munkavállalónak eleve számolnia kell a munkahelyváltozásokkal, a munkáltató más indokoltságát tényleges arra, hogy telephelyére átirányítása szükségességét és vitathatja. A felperes ezért a megkezdését követően hivatkozhatott nem munkavégzés a napi 10 orvos látogatását nem legfeljebb tudja volna teljesíteni, figyelemmel a munkavégzés körülményeire, ezt követően lett volna a munkáltatónak intézkedési kötelezettsége. A törvényszék nem találta megalapozottnak rendeltetésellenes joggyakorlásra történő tanúvallomásokból megállapította, hogy betegállományának ideje alatt a felperes hivatkozását a sem. felperes álláshelyét A tartós betöltötték, felgyógyulása után pedig a munkáltató igyekezett olyan munkavégzési helyet találni számára, ahol a működési területének legtávolabbi pontja – a XI. kerületi autópálya melletti lakóhelyéhez képest – hozzávetőlegesen 100 km volt. A felperes ítélet a felülvizsgálati elsőfokú helyezését és kérelmében elsődlegesen is kiterjedő hatályú kereseti kérelemnek helyt ítéletre a a jogerős hatályon adó kívül határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára történő utasítását, továbbá az alperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a Pp. 3. §

(4)és

(5)bekezdésébe, továbbá 206. §

(1)bekezdésébe ütközően rekesztették ki a bizonyítékok köréből a

1. április 23-án lezajlott megbeszélésről általa készített hangfelvételt. E körben hivatkozott a BH 2001.
2. számú eseti döntésére, valamint a hasonló tárgyú Pécsi Ítélőtábla Bírósági Döntések Tárának 2009/
3. számában közzétett Pf.I.20.081/2009/
4. megállapítható, hogy számú személyiségi határozatára, jogok amelyekből megsértésére való hivatkozással nem lett volna helye az általa felajánlott bizonyítás mellőzésének. Az alperes a tekintetében perben csupán bizonyítékaiból arra hivatkozott, hogy a munkavégzés helye azonban egyértelműen kitűnik, a munkavégzése változott. hogy A per változott a közvetlen vezetőjének a személye, az általa alkalmazandó termékek, gyógyszerek köre is. Ennek figyelembevételével a hosszú keresőképtelenség állapotából történő visszatérte után elégtelen volt az alperes tájékoztatása, az megsértette az Mt.
5. §

(3)bekezdés a),

1. b)és
2. c)pontját. Kifejtette továbbá, hogy önmagában az, hogy egy munkavállaló nem ért egyet a munkáltató döntésével és ezt akár peres úton is érvényesíteni kívánja, nem szolgálhat a rendes felmondás alapjául. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A felperes a keresetében, a fellebbezésében, továbbá a felülvizsgálati kérelmében is többek között arra hivatkozott, hogy a munkáltató 2009. április 23-án kelt rendes felmondásában foglalt azon indokolás, mely szerint az új munkavégzési helyen történő munkavégzéstől elzárkózott, nem felel meg a valóságnak. Érvelése szerint vitatta, az új munkavégzési annak helyen jogszerűségét történő támadta, feladatellátást továbbá nem részletes felvilágosítást kért a munka ellátása tekintetében. Ezért a perben az Mt. 89. §

(2)bekezdése alapján az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy az utasítás teljesítésétől, vagyis az új munkavégzési helyen történő feladatellátástól valóban elzárkózott. Az eljáró bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a felperes az Mt. 76/C. §

(1)és

(2)bekezdése alapján változó munkahelyen történő munkavégzésben állapodott meg az alperessel akként, hogy munkáját az alperes szokásos telephelyén kívül végezte. Nem volt vitatott az sem, hogy a felperes a munkáltatóval keletkezett konfliktusát megelőzően

1. július
2. és
3. március 22-e között, vagyis keresőképtelen alperes több, mint 8 betegállományban gazdaságossági hónapon volt, szempontok keresztül amely tartósan időszak alapján alatt munkaterületét az más munkavállalóra osztotta át. A felperes visszatérését követően a felek szóban, illetőleg írásban folytattak megbeszélést a munkáltató által kijelölt új munkavégzési hely vonatkozásában. Az Mt. 102.§

(3)bekezdése szerint a munkáltató köteles az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítani, a munkát úgy megszervezni, eredő jogait továbbá a hogy gyakorolni, munkavállaló a munkavállaló kötelezettségeit számára a a munkaviszonyból teljesíteni munkavégzéshez tudja, szükséges tájékoztatást és irányítást megadni. A felperes a perben becsatolt, a munkáltatóhoz címzett írásbeli nyilatkozataiban a munkavégzést nem tagadta meg, jogszabályban csupán foglalt jelentős tájékoztatás változásokra megadását tekintettel kérte, a amelynek a munkáltató írásbeli válaszaiban csak részben tett eleget. A rendelkezésre álló bizonyítékokból ítéleti bizonyossággal nem állapítható meg, hogy az alperes a

1. április 23-án megtartott egyeztetésen a fenti jogszabályi rendelkezésnek megfelelő, teljes körű tájékoztatást megadta a felperes részére, vagyis közölte, hogy munkaeszközeit mikor és hol veheti át, továbbá a munkája során értékesített termékekről a teljes körű oktatást, tájékoztatást sem, hogy a munkáltató „elzárkózás”, a tényleges sor, figyelembe mikor és hol kapja meg. Nem tisztázott intézkedésének megbeszélést véve, hogy továbbá az indokolásában megelőző felperes a körülmény foglalt rögzítésére megelőző, miért került írásbeli nyilatkozatai evvel ellentétes közlést tartalmaznak. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
2. §

(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárás bekezdésében munkáltatót során a foglalt fel munkaügyi bíróságnak bizonyítási kell hívnia teher arra, az Mt. 89. §

(2)figyelembevételével hogy a munkavégzési a hely megváltoztatására vonatkozó munkáltatói utasítás körében igazolja az Mt. 102. §

(3)megtartását. E körben felgyógyulásakor felajánlhatóak, bekezdés a), tisztázni részére a

1. b)és pontjában foglaltak hogy a felperes munkaterületek voltak kell, milyen felajánlott
2. c)területet korábban ki, milyen lakóhellyel rendelkező munkatárs látta el. Az alperesnek igazolnia kell, hogy a munkavégzés feltételeit (gépkocsi, oktatás... stb) a jogszabályoknak megfelelően biztosította, és erről a felperest pontosan tájékoztatta. Ezen bizonyítási eljárás után kell értékelni a felperesnek a szóbeli egyeztetéskor tanúsított magatartását, valamint, hogy ez a munkavégzéstől „elzárkózónak” tekinthető-e. (Kúria Mfv.II.10.732/2012.)