EBH.2013.B.8. – Kúria

(1)bekezdés

1. a)pont] miatt emelt vád alól felmentette. Rendelkezett továbbá a bűnügyi költségről is. Az ítélet ellen a magánvádló fellebbezett, a másodfokú bíróság a 2011. július 5. napján hozott végzésével helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Az elsőfokú bíróság jogi értékelése a következő: A töretlen ítélkezési gyakorlat szerint a bírálat, a vélemény és a kritika nem tényállítás, hanem az alkotmányosan is biztosított véleménynyilvánítási jog gyakorlása. A megállapított kijelentés tehát nem tény, hanem vélemény, s így tény állításának hiányában a feljelentés minősítése szerinti rágalmazás nem valósult meg. A becsületsértés elkövetéséhez az adott kifejezésnek objektíve kell alkalmasnak lennie becsület csorbítására, a becsületérzés megsértésére, amely alkalmasságot nem a sértett, hanem az általános erkölcs és közfelfogás figyelembevételével kell értékelni. A terhelt véleménye nem indokolatlanul becsmérlő, gyalázkodó, hanem indulatosan megfogalmazott, erős hangvételű kritikai megnyilvánulás volt. Ezt pedig a magánvádlónak el kellett tűrnie. Hangsúlyozta, hivatására hogy a véleménynyilvánítás vonatkozott, kizárólag a nem könyves a magánvádló szakmához való hozzáértését vonta kétségbe. Leszögezte még, miszerint bírósági tárgyaláson – miként a bíráknak, az ügyészeknek - az ügyvédeknek a pozíciójukból eredően az általánosnál nagyobb tűréshatárral kell rendelkezniük. Végül arra jutott, hogy az adott véleménynyilvánítás a tárgyalás rendjét sértette, de a büntetőjogi beavatkozás szintjét nem érte el. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást megalapozottnak találta és irányadónak vette, továbbá törvényesnek találta a terhelt felmentését is. A jogerős ügydöntő határozat ellen a magánvádló nyújtott be felülvizsgálati bekezdésének
2. a)indítványt, megjelölve a pontját. Elsődlegesen Be. a 416. másodfokú §-a

(1)végzés megváltoztatását, a terhelt bűnösségének a megállapítását, és ezen esetben a kötelezését, terheltnek a másodlagosan magánvádló a költségei hatáskörrel és megtérítésére illetékességgel rendelkező bíróság új eljárásra utasítását célozta. Támadottként ugyan egyedül a másodfokú végzésre utalt, azonban az indítványában felhozott indokokból kitűnően értelemszerűen támadta az elsőfokú ítéletet is. Az indítvány általános indokai: - a terhelt felmentésére a büntető jogszabályok megsértésével került sor, az első fokon és a másodfokon eljárt bíróságok a történeti tényállásból tévesen következtettek a törvényi tényállási elemek hiányára, - a megállapított tényállás hiányos, abból az elkövetés összes körülménye nem állapítható meg, sőt olyan mértékben hiányos, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására, illetve felmentésére megalapozottan következtetni nem lehet. A megállapított felperesi képviselő terhelti kijelentés („álláspontom szerint a asszony a annyit mármint a szakmához ért, könyves szakmához, mint tyúk az abc-hez”) kapcsán: - figyelmen kívül maradt az elkövetés helye, bírósági tárgyaláson viszont magasabb fokon várható el a normák tisztelete, a kulturált viselkedés, ezért téves az elsőfokú bíróság azon okfejtése, hogy a tárgyaláson résztvevőknek nagyobb tűréshatárral kell rendelkezniük, - a tárgyalás felfokozott hangulatának megállapítása téves, annak a jegyzőkönyvben és az egyéb periratokban nincs nyoma, azaz iratellenes, a hangszakértői véleményből figyelmen kívül maradt, hogy négy közbeszólás történt, abból pedig éppen az állapítható meg, hogy a terhelt szólt közbe, elmulasztották a polgári periratok beszerzését, - a terhelt figyelmen kívül szavahihetősége maradt a megkérdőjelezhető, magánvádló ugyanakkor tanúvallomásának következetessége és ellentmondás-mentessége, - a sérelmezett kijelentés vitathatatlanul alkalmas a becsület csorbítására, az nem véleménynyilvánítás, hanem tényállítás, minthogy a terhelt szerint a magánvádló valamihez nem ért, - a tényállítás mellett helye lett volna a valóság bizonyítása elrendelésének, de annak nem adtak helyt, - a másodfokú bíróság a tényállásból tévesen vont következtetést a törvényi tényállási elemek hiányára. A meg nem állapított terhelti kijelentések („nem igaz, amit az ügyvédnő mond, az ügyvédnő hazudik”, „tehet nekem egy szívességet”) kapcsán: - ezek tényállását, a kijelentések kimerítik a becsületsértés törvényi - téves, és egyben a Be. 75. §-a

(1)bekezdésének második mondata folytán jogszabálysértő, hogy a bíróságok a bizonyítottság hiányát állapították meg. Egyebekben: - az elsőfokú bíróság a Be. 69. §-ának

(3)bekezdése ellenére nem rendelkezett a terhelt által a

1. október 26-i tárgyalás elmulasztásával a magánvádlónak okozott költségről. A Kúria a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján nyilvános ülést tartott. A magánvádló az indítványát tartalommal szólalt fel. alapján terhelt felmentése a A védő fenntartva, szerint az törvényes, azzal irányadó ezért a azonos tényállás megtámadott határozat hatályában fenntartását kérte. A magánvádló felülvizsgálati indítványa nem alapos. Felülvizsgálatban a felülbírálat - az indítványhoz [Be. 423. §

(4)bekezdés], - a jogerős határozatban megállapított tényálláshoz [Be. 423. §

(1)bekezdés] és - főszabályként a megtámadott határozat hozatala idején hatályos jogszabályokhoz [Be. 423. §

(2)bekezdés] kötött. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. §

(1)bekezdés, 388. §

(2)bekezdés]. A tényállás irányadósága azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a – minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül – kiszabott büntetés, jogkövetkeztetések felmentésnek – – illetve így a helyessége alapulvételével vizsgálható. annak bűnösség kizárólag mértéke vitatására. megállapításának, az irányadó avagy A a tényállás Ezzel szemben az indítvány olyan eljárásjogi indokokat hozott fel, amelyek nem szerepelnek a Be. 416. §

(1)bekezdésének c) pontjában konkrétan és kimerítően meghatározott, a felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértések között. Valójában az mérlegelésének irányadó helyességét tényállás, támadta, illetve a a bíróság bizonyítékok mikénti mérlegelését vitatta, átértékelését célozta, részben tényállástól eltérő körülményekre hivatkozott és ezen keresztül kifogásolta a terhelt felmentését – ami felülvizsgálatban kizárt. Az indítvány azt is sérelmezte, hogy a megállapított tényállás olyan mértékben hiányos, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására, illetve felmentésére megalapozottan következtetni nem lehet. Az indítványozó felismerhetően a Be. 428. §-a

(1)bekezdésének második fordulatára kívánt utalni. E rendelkezés szerint a Kúria a határozatot hatályon kívül helyezi, s a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot új eljárásra utasítja, ha a Be. 427. §

(1)bekezdése szerinti – megváltoztató – határozat meghozatala az iratok alapján nem lehetséges. Ez a helyzet azonban nem állt elő, ami kitűnik a továbbiakból, és a Kúria nem látta okát a megváltoztató határozat hozatalának sem. A Be. 416. §-a

(1)bekezdésének a) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. Ehhez irányadó képest a történeti feljelentésben (a Kúriának tényállás vádban) azt kellett alapján foglalt a megvizsgálnia, terhelt cselekményt, és hogy az elkövette-e a ha igen, az miként minősülhet. Az között irányadó tényállás lényege szerint a két könyvkiadó cég folyt bírósági polgári tárgyalás kijelentette a perben során felperesi az

1. március alperesi céget
2. céget képviselő napján tartott képviselő terhelt magánvádlóról, hogy „álláspontom szerint a felperesi képviselő asszony a szakmához, mármint a könyves szakmához annyit ért, mint tyúk az abc-hez”. Az anyagi büntetőjogban az elkövetéskor és az elbíráláskor azonos tartalommal volt hatályban a rágalmazás és a becsületsértés, illetőleg a szabálysértési jogban a becsületsértés törvényi más becsület tényállása. Btk.
3. §

(1)Aki valakiről, előtt, a csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő (rágalmazás). Btk. 180. §

(1)Aki a 179. § esetén kívül mással szemben

1. a)a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben,
2. b)nagy nyilvánosság előtt a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő (becsületsértés). Az Sztv. 138. §

(1)bekezdése szerint: „Aki mással szemben a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható” (becsületsértés szabálysértése). A rágalmazás és a becsületsértés védett jogi tárgya azonos: az emberi becsület. A becsület, mint büntetőjogi védelemben részesülő jogi tárgy, két elemből tevődik össze: egyrészt a társadalmi megbecsülésből, másrészt az emberről, emberi egyéni magatartásáról, társadalmi egyénnek méltóságból. személyes részesítsék, az amely társadalmi sajátosságairól, értékítéletet azt A igényét a egyéni értékeiről a az emberi fejezi ki, hogy kialakult minimális követelményének megfelel (BH 1999.9.). az tulajdonságairól, környezetében jelenti; társadalomban megbecsülés méltóság olyan kialakult pedig az elbírálásban érintkezési forma A becsület csorbítására alkalmasság a sérelem absztrakt lehetőségét jelenti, nem a sértett szubjektív értékítélete, egyéni megítélése, érzelmi beállítottsága, esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hanem annak van meghatározó jelentősége, hogy a tényállítás kialakult az objektív általános értelmezés felfogás alapján szerint és a társadalomban alkalmas-e a becsület csorbítására. Közömbös az is, hogy az adott elkövetési körülmények között a tényállítás a sértett becsületérzését sértheti-e (BH 1981.220., BH 1992.296., BH 1999.9., BH 2001.462.). A két bűncselekmény között alapvetően az a különbség, hogy a rágalmazást tény állításával (híresztelésével, tényre közvetlenül utaló kifejezés becsületsértés használatával) ténynek meg lehet csak felelő kifejezés nem elkövetni, míg a használatával (egyéb cselekmény elkövetésével) követhető el. Az elhatárolhatóság alapja tehát az, az ítélkezési hogy adott esetben tényállítás történt-e. A jogirodalomban és gyakorlatban egyaránt elfogadott álláspont szerint a tény fogalma a cselekmény fogalmánál tágabb, mert ide vonható a múltban lejátszódott, vagy a jelenben folyó történés és esemény, amely az érzékelés körébe vonható, végül a tudatállapot is. A rágalmazás megítélése során tényállításon az olyan nyilatkozatot kell érteni, amelynek tartalma valamely a múltban megtörtént, vagy a jelenben történő esemény, jelenség vagy állapot. A jövőbeni levonása esemény nem állítása, tényállítás, az hanem erre vonatkozó feltételezés, következtetés amely nem a rágalmazásnak, hanem esetleg a becsületsértésnek lehet a tárgya. Az adott ügyben a terhelt megállapított kijelentése nem volt tényállítás, mivel az sem eseményre, sem jelenségre, sem állapotra nem utalt. A terhelt véleményt nyilvánított, azt juttatta kifejezésre, hogy szerinte a magánvádló nem érti a könyves szakmát. Miután tényállítás pedig nem történt, fogalmilag kizárt a valóság bizonyításának az elrendelhetősége - a Btk. 182. §

(2)bekezdése ugyanis azt kizárólag tény állítása (híresztelése, tényre közvetlenül utaló kifejezés használata) esetén teszi lehetővé. Tény állításának a hiányában nincs mit bizonyítani. Az ítélkezési kritika, a gyakorlat egységes véleménynyilvánítás abban, hogy ténybeli a bírálat, valóságtartalma a a büntetőeljárásban nem esik a „tényállítás” fogalma alá, ezért az ezt tartalmazó nyilatkozat sem a rágalmazás, sem a becsületsértés megállapítására nem alkalmas. Azonban a gyalázkodó jellegű és az emberi méltóság sérelmével járó nyilatkozatok még abban az esetben is bűncselekmény megvalósítására alkalmasak, ha azok - formálisan kritikai megjegyzésként kerülnek a nyilvánosságra (BH 1992.296., BH 1994.300.). A terhelt sérthette népies ugyan a szólással kifejezett társadalomban véleménynyilvánítása általában elvárt jó ízlés követelményeit, egy bírósági tárgyalás méltóságát, de semmiképpen sem volt gyalázkodó jellegű és emberi méltóságot sértő, az ilyetén jelleget a közfelfogás szerint is egyértelműen nélkülözte. Mindezekre figyelemmel a terhelt sem a rágalmazás, sem a becsületsértés bűncselekményét (vétségét), de még - a Be. 337. §ának

(1)bekezdése alapján vizsgálódva – a becsületsértés szabálysértését sem követte el. Összegezve: a Kúria – a fentieknek megfelelően – egyetértett az alapügyben eljárt bíróság jogi értékelésével. Ekként a szabálysértést, bekezdése Kúria – amelynek szerint miután a nem vizsgálatára hivatalból köteles észlelt a Be. – a olyan 423. eljárási §-ának

(5)felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a támadott határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta. (Kúria Bfv.III.116/2012.)