EBH.2014.B.10. – Kúria

(1)bek. b) pont, 263/A. §

(1)bek. a) pont]. [1] A törvényszék a vádlottat a

1. június
2. napján meghozott ítéletében bűnösnek mondta ki bűnpártolás bűntettében [
3. évi IV. tv.
4. §

(1)bek. b) pont,

(3)bek. a) pont], és ezért egy év nyolc hónapi börtönbüntetésre és két évi közügyektől eltiltásra ítélte; az emberölés bűntettének [1978. évi IV. tv. 166. §

(1),

(2)bek. f) pontja] valamint engedély nélküli tartással elkövetett lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntettének [1978. évi IV. tv. 263/A §

(1)bek. a) pont] vádja alól felmentette. [2] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott bűnösségének lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntettében történő megállapítása és a büntetés súlyosítása érdekében fellebbezést jelentett be, amelyet a fellebbviteli főügyészség fenntartott. [3] Így az elsőfokú ítélet azon rendelkezése, amelyben a bíróság a vádlottat az emberölés bűntette kísérletének vádja alól felmentette, jogerőre emelkedett. [4] A bejelentett fellebbezés folytán az ítélőtábla a 2013. december 2. napján kelt ítéletével az elsőfokú határozatot felülbírálva a vádlott bűnösségét az 1978. évi IV. törvény 263/A. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntettében is megállapította, a büntetést halmazati büntetésként tekintette kiszabottnak, egyebekben pedig az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. [5] A másodfokú bíróság ítélete ellen a fellebbviteli főügyészség a kiszabott büntetés súlyosítása, a vádlott pedig a lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntette alóli felmentése érdekében jelentett be fellebbezést. [6] A főügyészség fellebbezésének indokolásában arra tett indítványt, hogy a Kúria a vádlott cselekményeit minősítse a

1. évi C. törvény (Btk.) alapján, mivel a szabadságvesztésből engedélyezhető feltételes szabadság kapcsán az a terheltre nézve kedvezőbb elbírálást eredményez. Emellett a kiszabott büntetés súlyosítására tett indítványát fenntartotta, azzal indokolva, hogy a vádlott bűnpártolási cselekménye kiemelten súlyos bűncselekményhez kapcsolódott, a lőfegyverrel, lőszerrel visszaélést megvalósító bűncselekmények elszaporodtak, ugyanakkor a büntetés mértékének megállapítása kapcsán a vádlott családi helyzetében bekövetkezett változásnak, testvére öngyilkosságának nincs érdemi jelentősége, az előzetes fogvatartásban töltött idő sem releváns, és azt az időmúlás sem befolyásolhatja lényegesen. [7] Ezért álláspontja szerint a középmértéket megközelítő tartamú szabadságvesztés kiszabása indokolt a terhelttel szemben. [8] A vádlott fellebbezésének indokolásában arra hivatkozott, hogy nála a kérdéses pisztoly és a lőszerek csak néhány órát voltak, azoknak a tartós birtoklása nem állt szándékában, azokat csak a testvére érdekében rejtette el és rövid időn belül meg is szabadult tőlük, azokat vízbe dobta, így a lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntettét törvénysértően állapította meg a terhére az ítélőtábla. [9] A Legfőbb Ügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartotta. [10] Az ügyészi fellebbezésre, illetve a Legfőbb Ügyészség indítványára tett észrevételeiben a vádlott védője sérelmezte, hogy a főügyészség súlyosító körülményként indítványozta értékelni annak a bűncselekménynek a kiemelt tárgyi súlyát, amelyhez a védence bűnpártoló cselekménye kapcsolódott, továbbá a lőfegyverrel, lőszerrel kapcsolatos bűncselekmények elszaporodottságát, miután álláspontja szerint az alapcselekmény tárgyi súlya a bűnpártolás minősített esetként történt szabályozásában már értékelést nyert, a lőfegyverrel, lőszerrel kapcsolatos bűncselekmények elszaporodottságát pedig semmilyen adat nem támasztja alá. [11] Vitatta azt az ügyészi álláspontot is - a Kúria BKv
2. számú véleményre utalva -, hogy az előzetes letartóztatásban töltött, illetve a cselekmények elkövetése óta eltelt időnek nincs enyhítő hatása, illetve nem bír jelentőséggel a vádlott családi és egészségi állapota, testvére öngyilkossága. Ugyanakkor álláspontja szerint enyhítőként kell figyelembe venni azt is, hogy a vádlott méltányolható indokból – testvére védelmében - követett el bűncselekményt. [12] A Kúria, mint harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet a Be.
3. §

(1)bekezdésére figyelemmel az azt megelőző első és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül. [13] Ennek során megállapította, hogy mind az első, mind a másodfokú bíróság maradéktalanul betartotta az eljárási törvény rendelkezéseit. [14] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az eljárásában irányadónak tekintette. [15] Ezt a tényállást a Kúria csupán azzal egészíti ki, hogy a vádlott a lőfegyverré alakított pisztoly, illetve a lőszerek tartásával megsértette a lőfegyverekről és lőszerekről szóló 2004. évi XXIV. törvény 2. § 16. és 22. pontjára figyelemmel a

(3)bekezdés 253/

1. b) pontja (VIII.31.) szerinti Korm. rendelkezést, rendelet
2. § valamint
3. a pontára figyelemmel a
4. §

(2)bekezdése szerinti rendelkezést. [16] Az ekként kiegészített, a bizonyítékok indokolt mérlegelésével megállapított, az iratok tartalmával összhangban álló, téves ténybeli következtetést nem tartalmazó tényállás megalapozott és a Be. 388. §

(1)bekezdésére figyelemmel alapján ítélőtábla a harmadfokú eljárásban is irányadó. [17] Az irányadó tényállás az megalapozottan következtetett a vádlott bűnösségére a lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntette kapcsán is, bár tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy ez alaki halmazatban áll a terhére megállapított bűnpártolás bűntettével [18] Egyébként amennyiben ez az álláspont helytálló lenne, akkor a változtatás csupán a vádlott terhére megállapított bűncselekmény minősítését érintené, és nem lett volna helye annak, hogy a cselekmény minősítésének megváltoztatása helyett a vádlott bűnösségét állapítsa meg az ítélőtábla a lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntettében. [19] A Kúria gyakorlata ugyanis töretlen abban, hogy a minősítés megváltoztatásának felmentésének van vagy csak bűnössége helye, és nem a vádlott megállapításának a további bűncselekmény kapcsán akkor, ha a fellebbviteli bíróság az alaki halmazatot alkotó bűncselekmények körét illetően a felülbírált határozatot hozó bíróságtól eltérően dönt. Ebben az esetben nem nyílik meg a harmadfokú eljárás lehetősége sem. [20] Ennek megfelelően akkor, ha a Kúria az ítélőtábla álláspontját osztva úgy ítélte volna meg, hogy a két cselekmény egymással alaki halmazatot alkot, a fellebbezéseket, mint törvényben kizártakat el kellett volna utasítania. [21] A Kúria azonban az ítéleti tényállásból a két bűncselekmény anyagi halmazatára vont le következtetést. [22] Az irányadó tényállás szerint a vádlott öccse

1. szeptember
2. napján 21 és 22 óra között H. T. Z.-vel személygépkocsival a sértettek lassan házához elhaladó hajtott. gépkocsiból A a vádlott jobb öccse első a ház előtt ülésen ülve - a gépkocsi jobb első, lehúzott ablakán keresztül - egy Browing kaliberű öntöltő távolságról a pisztollyal sértettek öt lövést hálószobájának adott le ablakára, 6-7 méter ahonnan a lehúzott redőny résein át fény szűrődött ki. A lövések közül egy a redőnyt, az ablaküveget és a függönyt átütve az ágyon fekvő sértettek feje fölött kb. 10 centiméterrel haladt el, és a szoba hátsó falánál álló bárszekrénybe csapódott. [23] A vádlottat
3. szeptember
4. napján a kora reggeli órákban az édesanyja tájékoztatta arról telefonon, hogy öccsét bevitték a rendőrségre, mert valahol lövöldözött, és H. T. Z.vel volt együtt. A vádlott ezt követően felkereste H. T. Z.- t, aki a háza előtt arról számolt be, hogy a vádlott testvére pisztollyal „rácsavart egy házra”, azt azonban nem tudta az ő udvarában lévő megmondani, hogy kinek a házára lőtt. [24] Közölte azt is, hogy a pisztoly szerszámosban van, ahonnan azt elő is hozta. Két nylon-zsákot adott át a vádlottnak, az egyikben a pisztoly és a lőszerek voltak, a másikban pedig az a kesztyű, símaszk és felső, amit a lövések leadásakor a vádlott testvére viselt. [25] A vádlott a két nylonzsákot magához vette, és a pisztolyt kivéve megkísérelte azt a gépkocsiban elrejteni. Majd ahhoz a tanyához hajtott, ahol kutyákat tartott, és ott úgy, hogy a tanyán tartózkodó nő ezt ne láthassa, a pisztolyt és a lőszereket elásta. Visszatért otthonához, majd egy étterem elé hajtott, ahol a testvére által használt ruhaneműket tartalmazó zsákot egy, az étterem előtt elhelyezett szemetes konténerbe dobta. Az étterem előtt találkozott öccsével is, aki elmondta neki, hogy kik azok, akiknek a házára rálőtt. [26] A vádlottat a kihallgatták, rendőrök majd kora még a délelőtti délután kezéről órákban és tanúként gépkocsijáról lőpor-mintát vettek. Ezért a kora esti órákban visszament a tanyájához, kiásta az elrejtett fegyvert és a lőszereket, azokat magához vette, majd a folyóhoz hajtva vízbe dobta. [27] Ezekből a tényekből arra egyértelmű következtetés vonható le, hogy a vádlott célja akkor, amikor magához vette a testvére által használt fegyvert, az általa használt ruhaneműket és a zsákban a fegyver mellett elhelyezett, korábban a testvére által birtokolt lőszereket, a testvére elleni büntetőeljárás sikerének meghiúsítása volt. [28] Nem vonható le azonban kétséget kizáróan az a következtetés, hogy már ekkor kialakult a vádlottban a fegyver és a lőszerek tényleges megszerzésére irányuló szándék. [29] A lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés a bűnpártolással alaki halmazatot akkor büntetőeljárás alkothat, ha meghiúsítására a bűnpártoló törekedve nem veszi csupán a magához a lőfegyvert, lőszert, és szándéka azok tényleges megszerzésére, azaz a tartósabb birtoklására a birtokba vételkor nem áll fenn. [30] Abban az esetben tehát, ha ilyen szándéka az átvételkor nem volt, és a lőfegyvert, lőszert az átvételt követően nyomban, ahogy arra lehetősége nyílt, megsemmisítette, eldobta, és ismételt birtokba vételük nem is állt szándékában, vagy erre nem is lett volna módja, a halmazat csupán látszólagos. (Ennek az álláspontnak egyébként nem mond ellent az ítélőtábla által felhívott, a BH 1992.
5. szám alatt közzétett eseti döntés sem.) [31] A bűnpártolást által a befejezte bűncselekményhez a vádlott használt azzal, hogy pisztolyt és a testvére lőszereket magához vette annak érdekében, hogy ezzel a büntetőeljárás sikerét meghiúsítsa, és nem merült fel olyan adat az eljárás során, amelyből kétséget kizáróan arra lehetne következtetni, hogy már ekkor ezek tényleges megszerzése is szándékában állt. [32] Az átvételt tárgyakkal a követően azonban a bizonyítékként vádlott elhajtott, és nem szolgáló semmisítette meg a fegyvert és a lőszereket, azokat nem dobta a birtokba vétel után az első lehetséges alkalommal vízbe, holott nem volt akadálya annak, hogy a folyóhoz hajtva ezt megtegye, ehelyett a azokat, tanyájához ment és ott elásta, ezzel elrejtve mégpedig olyan helyen, amiről csak neki volt tudomása és úgy, hogy azokhoz bármikor hozzáférhetett; a lőfegyvert és a lőszereket csak azt követően dobta vízbe, amikor már tanúként kihallgatták és rajta [33] Ezen tényekből következtetés, lőpor-nyomot kerestek. már hogy megalapozottan az elrejtéskor vonható le az a fegyver, illetve a a lőszerek megtartására irányuló vádlotti szándék már fennállt. Ezt támasztja alá bűncselekmény az a tény is, hogy elkövetésekor a testvére használt, által a esetlegesen bizonyítékként szolgáló ruhadarabokat nem rejtette el, hanem egy szemetes konténerbe dobta. [34] Abban töretlen a bírói gyakorlat, hogy a fegyver, lőszer elrejtése – különösen akkor, ha ahhoz az elkövető bármikor hozzáférhet ahogy - erre tartásnak az bűncselekmény minősül. ítélőtábla A is tartás időtartamának helytállóan megállapíthatósága utalt szempontjából - nem a volt jelentősége. [35] Ezért a kifejtettekre tekintettel a lőfegyverrel, lőszerrel visszaélést a vádlott nem azok birtokba vételével és így megszerzésükkel, hanem tartásukkal valósította meg. [36] Az
6. évi IV. törvény 263/A. §

(1)bekezdés a) pontja szerint a lőfegyverrel visszaélés bűntettét az követi el, aki lőfegyvert vagy lőszert engedély nélkül készít, megszerez, tart vagy forgalomba hoz, míg a jelenleg hatályos Btk. 325. §

(1)bekezdés lőfegyvert a) pontja engedély szerinti nélkül bűncselekményt megszerez vagy az, tart; a aki

(2)bekezdés a) büntetendő, pontja aki szerint kézi pedig az lőfegyverhez,

(1)bekezdés szerint vadászlőfegyverhez vagy sportlőfegyverhez tartozó, csekély mennyiséget meghaladó vagy más lőfegyverhez tartozó lőszert engedély nélkül megszerez vagy tart. [37] Azaz a megszerzéssel törvény szerint és a tartással megvalósítja a az elkövető lőfegyverrel, mindkét lőszerrel visszaélés bűntettének törvényi tényállását. [38] Mindezekre figyelemmel valóban tévedett a törvényszék, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlott lőfegyvert, lőszert nem tartott magánál engedély nélkül és helytállóan állapította meg az ítélőtábla, hogy a vádlott elkövette a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettét. [39] Ezért a vádlott felmentésre irányuló fellebbezése nem megalapozott. [40] A bűncselekményt mind az 1978. évi IV. törvény 2. §-a, mind a Btk. 2. hatályos §

(1)és törvény

(2)bekezdése alapján kell szerint az elbírálni, elkövetéskor kivéve, ha az elkövetéskor hatályos törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el. [41] Ahogy arra a hivatkozott: fellebbviteli annak főügyészség eldöntésénél, is hogy helytállóan melyik törvény eredményez a vádlottra nézve kedvezőbb elbírálást, azokat a rendelkezéseket kell egybevetni, amelyeket vele szemben mindkét törvény alkalmazni kell. [42] A terhelt terhére megállapított cselekmény szerint bűncselekmény. Az 1978. évi IV. törvény 244. §

(1)bekezdés,

(3)elkövetett, bekezdés emberöléshez a) pontja szerint kapcsolódó a személyi vádlott által bűnpártolás öt évig terjedő szabadságvesztéssel, míg a 263/A. §

(1)bekezdés a) pontja lőszerrel szerint a visszaélés szabadságvesztéssel tartással két megvalósuló évtől büntetendő. Így lőfegyverrel, nyolc évig terjedő a § és 85.

(3)bekezdésére figyelemmel a halmazati büntetés vádlottal szemben irányadó mértéke két évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztés. [43] A Btk. 282. elkövetett §

(3)bekezdés bűnpártolást b) egy pontja évtől a öt vádlott évig által terjedő szabadságvesztéssel, míg a 325. §

(1)bekezdés a) pontja a lőfegyverrel visszaélést, illetve a

(2)bekezdés a) pontja a lőszerrel visszaélést ugyancsak két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Erre figyelemmel a 81. §

(2)és

(3)bekezdése alapján a halmazati büntetés a vádlottal szemben ugyancsak két évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztés. [44] A három évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztést mindkét törvény szerint börtönben kell végrehajtani [1978. évi IV. törvény 43. § a) pont, Btk. 37. §

(2)bekezdés a) pontja]. [45] Így az elbíráláskor hatályos törvény fenti rendelkezései nem eredményeznének enyhébb elbírálást. [46] Kétségtelen, hogy bekezdésének II. az 1978. fordulata évi IV. törvény 47. szerint a vádlott a §

(2)büntetése háromnegyed részének letöltése után bocsátható csak feltételes szabadságra, míg a Btk. 38. §

(2)bekezdés a) pontja szerint a büntetés kétharmad részének letöltése után. [47] Ugyanakkor azonban a határozott tartamú szabadságvesztés középmértéke az Btk. irányadó. 80. Ez § az

(2)bekezdése kiszabásánál adott szerint a esetben a büntetés hét évi szabadságvesztés. Ugyanakkor az elkövetéskor hatályos törvény ilyen rendelkezést nem tartalmazott. [48] Erre figyelemmel a Btk. összességében nem eredményezne kedvezőbb elbírálást a vádlottra nézve, mint az

1. évi IV. törvény, ezért a Btk. alkalmazására irányuló ügyészi indítvány nem megalapozott. [49] Nem foghatott helyt a büntetés súlyosítására irányuló fellebbezés sem. [50] Téves a fellebbviteli főügyészség azon álláspontja, amely szerint az eljárt bíróságok által figyelembe vett körülmények közül több nem szolgálhat az enyhítés alapjául. [51] Ahogy arra a védő is utalt, a bírói gyakorlat a Kúria BKv
2. számú kollégiumi véleményével összhangban enyhítőként értékeli a vádlott betegségét, akkor is, ha az a a vádlottat bűncselekmény elkövetése után állott elő; [52] a bűncselekmény következtében a büntetőjogi hátrányokon kívül ért egyéb tényleges hátrányokat; [53] azt, ha a bűncselekmény elkövetésétől hosszabb idő telt el, különösen, ha az időmúlást nem maga a vádlott idézte elő; enyhítő körülmény. [54] A vádlott javára szól, ha hosszabb ideig állt a büntetőeljárás hatály alatt és ennek nagyobb a nyomatéka, ha előzetes fogvatartásban volt, ilyenkor a rövidebb tartam is enyhítőként értékelhető. [55] Ezeket a körülményeket így helyesen értékelték enyhítőként az eljárt bíróságok. [56] Emellett ugyan a bűncselekmények súlyosító körülmény, szerint az ügyben azonban elszaporodottsága csak elbírált akkor, vagy ha az a ahhoz valóban köztudomás hasonló bűncselekmények száma (az elkövetéskor) a korábbi időszakhoz képest lényeges emelkedést mutat, vagy ha számuk az adott területen lényegesen magasabb volt az átlagosnál. Miután ilyen adat nem áll rendelkezésre, ez a körülmény nem értékelhető a vádlott terhére. [57] Kétségtelen, hogy nagy tárgyi súlyú bűncselekményhez kapcsolódóan követte el a vádlott a bűnpártolást. Az a védői érvelés, ami szerint a jogalkotó ezt már értékelte azzal, hogy minősített esetként szabályozza az ilyen cselekményt, ugyan helytálló, miután azonban ugyanúgy minősül az emberölés alapesetéhez kapcsolódó bűnpártolás, mint az emberölés minősített esetéhez – az adott ügyben megvalósult több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletéhez – kapcsolódó, nem ütközne a kétszeres értékelés tilalmába az, ha ezt a tényt a bíróság súlyosítóként értékelné. [58] Azonban - ahogy arra az első fokon eljárt törvényszék is utalt - a bűnpártolás csak akkor minősül a
3. évi IV. tv.
4. §

(3)bekezdés a) pontja szerint, ha a bűnpártoló tudata kiterjed azokra a tényekre, amelyeknél fogva az alapcselekmény a hivatkozott törvényhelyben felsorolt valamelyikének minősül. Azaz tudnia hogy akinek kell, bűncselekményt az, követett a el, bűncselekmények bűnpártolás az és elkövetőjének érdekében cselekszik, ismernie kell az alapcselekmény lényegét is. [59] A tényállás szerint a vádlott ugyan a fegyver és a lőszerek átvétele, majd elrejtése előtt az édesanyjától, illetve H. T. Z.-től értesült arról, hogy a testvére egy pisztollyal rálőtt egy házra, és ebből azt is tudnia kellett, hogy a lövéskor szándéka – legalábbis eshetőleges formában – kiterjedhetett az emberölésre is, arról azonban nem volt tudomása, hogy testvére kinek a házára lőtt, annak melyik részére célzott, abban kik tartózkodtak, így arról sem, hogy a testvére az ablakra lőtt, és így több bent tartózkodó személy élete volt veszélyben. Ennek megfelelően a tudata nem terjedt ki azokra a tényekre, amelyeknél fogva testvére cselekménye az emberölés minősített esetének kísérletét valósította meg. [60] Ezért nyilvánvalóan nem értékelhető ez utóbbi körülmény sem a vádlott terhére. [61] Kétségtelen, hogy az ítélőtábla a hivatkozott törvényhely, az 1978. évi IV. törvény 85. §

(3)bekezdése alapján kiszabandó halmazati büntetés alsó határánál – a két évnél - rövidebb tartamú szabadságvesztést szabott ki. Erre azonban a törvény 87. §

(2)bekezdésének c) pontja lehetőséget adott. [62] A vádlott javára értékelt enyhítő körülményekre, ezeken belül elsősorban a jelentős tekintettel, hogy a időmúlásra, vádlott emellett hozzátartozója - arra is testvére - érdekében követte el a bűnpártolást, a Kúria úgy találta, hogy a kiszabott büntetés elegendő a büntetési célok eléréséhez. [63] Ezért a költségre másodfokú ítéletet vonatkozó – döntését az elsőfokú helybenhagyó ítélet rendelkezése kivételével – a Be. 397. §-a alapján helybenhagyta. (Kúria Bhar. I. 282/2014.) bűnügyi