EBH.2014.B.17. – Kúria

(2)bek., 373. §

(1)bek. I.c), 416. §

(1)bek. c) pont]. [1] Az elsőfokú bíróság a

1. április
2. napján tárgyaláson meghozott, kihirdetett és fellebbezés hiányában aznap jogerőre emelkedett ítéletével a rendbeli felbujtóként terheltet bűnösnek elkövetett mondta ki 32 közokirat-hamisítás bűntettében [
3. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.)
4. §

(1)bek. c) pont]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 1 év 6 hónap, végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett, börtönbüntetésre ítélte, és kötelezte a bűnügyi költség megfizetésére. [2] A bíróság az megfelelően indokolás ítéletet rövidített a a Be. 259. indokolással tényállásból és az §-a

(1)bekezdésének szerkesztette, alkalmazott így az jogszabályok megjelöléséből áll. [3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a terhelt nyújtott be – a legfőbb ügyészségi átiratot észrevételező,

1. február 10-én kelt utóbbi beadványával kiegészített - felülvizsgálati indítványt, éspedig utóbbi beadványával pontosítottan a Be.
2. §-a

(1)bekezdésének a) pontját megjelölve a bűnösségének megállapítása miatt, a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének b) pontja jelölésének nélkül a büntetés mértéke (súlyossága), a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének c) pontját, illetőleg a Be. 373. §-a

(1)bekezdésének I.

1. c)pontját (törvényes vád hiánya) és II.
2. a)pontját (indokolási kötelezettség elmulasztása) szabálysértések miatt, megjelölve hatályon feltétlen kívül eljárási helyezés és vád, majd az mellett a értelemszerűen felmentés érdekében. [4] A felülvizsgálati annak megfelelő indítvány középpontjában a alapítélet megalapozatlansága bűnösség megállapításának sérelmezése áll. [5] A terhelt indítványának indokai szerint: [6] 1. Az alapügyben ítélethozatallal zárult tárgyalás napján erős gyógyszeres befolyásoltság alatt állt, állapota folytán nem volt képes érdemben védekezni. Utóbbi beadványában hozzátette, hogy orvosi igazolás bemutatása ellenére a bíróság nem 11 kapcsán az engedélyezte a tárgyalás elhalasztását. [7] 2. A tényállásban szereplő cégek közül ügyiratokhoz nem csatoltak nyomozati iratokat (az eladók és a vevők vallomásai, cégiratok), így a vonatkozó bizonyítékok megismerhetetlenek voltak; utóbbi beadványában állította, hogy a bíróság feltétlen eljárási szabálysértéssel törvényes vád hiányában járt el, mert a vád nem felelt meg a hivatkozott jogszabályokban foglalt [Be. 2. §

(2)bek., 70. §

(1)bek.,

1. §,
2. §

(1)bek.

1. j)és
2. k)pont] minimális tartalmi követelményeknek, és olyan mértékben volt hiányos, hogy nem volt alkalmas megalapozni az anyagi jogi értékelést. [8] E két (1-2.) pontban írtak alapján sérelmezte a tisztességes eljáráshoz való jogának megsértését, amit abszolút eljárási szabálysértésnek tekintett [hivatkozás: 2005. évi CXXIV. tv. 6. cikk
3. d)pont, Btk. 79. §

(1)bek.]. [9]

1. A tényállás
2. és
3. pontjaiban jelölt két cég valójában azonos. A
4. pontban részletezett cselekmény elkövetésének időpontjában ő előzetes konkrétumok nélkül letartóztatásban általánosságokról volt. A tanúk vallottak. Ez ismeretlenül maradt közvetítők kilétének felderítése elmaradt, de szükséges volna. [10]
5. A bíróság kizárta a bizonyítási eljárásból az 59 tanút, ezzel megfosztotta a védekezés lehetőségétől, ezért indítványozta a kihallgatásukat annak bizonyítására, hogy ő a tényállásbeli cégeket érintő ügyletekben nem vett részt. [11]
6. Az őt történő hamisan vádoló tanú figyelembevételének vallomásának kizárása bizonyítékként indokolt. Utóbbi beadványában pontosítva állította, hogy e tanú (feltehetően: tényállás 1-
7. és
8. pont) hamis vádolása alapján született az alapítélet. [12]
9. Az R.-I. Bt. kapcsán a szerződésmódosítás
10. március 4én, az O. M. Kft. kapcsán a szerződésmódosítás
11. március 5-én történt. Az ő személyét mindkét esetben
12. március 6án állapították meg, és csak
13. május 19-én volt a gyanúsítás-közlés. Erre figyelemmel
14. március
15. és
16. napjai, valamint
17. március
18. napja között a személye ellen nem folyt nyomozás, így ezalatt beállt a büntethetőséget megszüntető elévülés. Utóbbi beadványában csak az R.-I. Bt. vonatkozásában hozta föl a büntethetőség elévülését, és csak a szerződés módosításának és a személye a tényállás megállapításának időpontját jelölte. [13]
19. K. Á. (feltehetően
20. és
21. pont) ellentmondásos, zavaros vallomásának bizonyítékkénti kizárása indokolt. [14]
22. Utóbbi beadványában fölemlítve a bíróság oly mértékben nem tett eleget az indokolási kötelezettségének, hogy ítélete felülbírálatra alkalmatlan. [15] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, érdemben pedig alaptalannak találta, ezért a megtámadott ítélet nyilvános ülésen történő hatályban tartását indítványozta. [16] A kirendelt védő konzultációra észrevételében utalva a a terhelttel felülvizsgálati történt indítványt módosításokkal tartotta fenn. Aszerint a terhelt bűnösségének megállapítására részben a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor [Be.
23. §

(1)bek. a) pont], a büntetőjog szabályainak megsértése miatt törvénysértő (törvénysértően súlyos) büntetés került kiszabásra [Be. 416. §

(1)bek. b) pont], a bíróság törvényes vád hiányában járt el [Be. 416. §

(1)bek. c) pont, Be. 373. §

(1)bek. I.c) pont]. [17] A kirendelt védő álláspontjának lényege: a törvényes vádnak anyagi jogi és eljárásjogi vetülete is van. Ez a kettősség megmutatkozik a büntetőeljárási törvény rendelkezéseiben is, a vád minőségének (lényegi követelményeinek) meghatározásakor [ezen nyilvánvalóan a Be. 2. §-ának

(2)bekezdését érti] és a bizonyítási teherre vonatkozó rendelkezésben. [18] A vádlót terhelő bizonyítási kötelezettség alaptörvényi alapja a tisztességes eljárás, melynek keretében a vádnak törvényesen beszerzett ennek és ellenőrzött hiányában a vád bizonyítékokon nem kell törvényes, de alapulnia nem – technikai kategóriát képező kellékhiányban, hanem éppen úgy legitimációs hiányban szenved, mint aminek törvényi tényállási alapja hiányzik. [19] Külön is kifogásolta a bíróság sajátos eljárását. Nem vett fel érdemi bizonyítást, egyetlen tanút sem idézett és hallgatott ki a vádban felsorolt 59 személyből. A tárgyalási jegyzőkönyv alapján az egyáltalán ismertetett nem iratok állapítható nem meg, azonosíthatóak hogy az egyes be, így tényállási pontokhoz milyen bizonyítékok állnak rendelkezésre. [20] A 11 teljesen irathiányos esetben (indítvány 2. pont), a két cég azonosságának elévüléses esetben esetében (indítvány (indítvány 6. pont) 3. pont) nincs és két meg, vagy legalábbis nem bizonyított az anyagi jogi alapja. Az eljárási szabálysértések átcsaptak anyagi alapok jogi szabálysértéseknek egy más hiányát ezen túl minőségbe, egyszerűen generálták. nyilvánvalóan Az volt az eljárási kihatása a büntetés mértékére is, mert az összesen 32 esethez képest 14 esetet érintettek, amire lehetetlen figyelemmel nem lenni. [21] A Kúria a Be. 424. §-a

(1)bekezdésének

1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be.
2. §

(1)bekezdése

1. mondatának
2. fordulata szerinti összetételben bírálta el a felülvizsgálati indítványt. Az eljárás formájának meghatározásakor abból indult ki, hogy a törvényi szabályozás időközben megváltozott. [22] A büntetőeljárásról szóló törvény a felülvizsgálati indítvány elbírálására korábban is kétféle eljárási formát jelölt meg, a tanácsülést és a nyilvános ülést [Be. korábbi
3. §

(1)bek.]. Ugyanakkor tételesen meghatározta, hogy az elbírálás mely esetekben tartozik tanácsülésre [Be. korábbi 424. §

(1)bek. a)-d) pont], amiből az következett, hogy az egyéb esetek (pl. a törvénysértő büntetés kiszabásának korrigálása) nyilvános ülésre tartoztak. [23] Ezt az elbírálási rendet az egyes büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódó más törvények módosításáról szóló

1. évi CLXXXVI. törvény a büntetőeljárási törvény módosításával
2. január
3. napjától kezdődő hatállyal megváltoztatta. [24] A módosult rend szerint a Kúria a felülvizsgálati indítványt tanácsülésen bírálja el, kivéve, ha az ügyész a terhelt terhére nyújtott be felülvizsgálati indítványt, mert ebben az esetben az indítványról nyilvános ülésen határoz [Be.
4. §

(1)bek.]. tehát az A törvényben elbírálás meghatározott elsődleges egyetlen formája, immár kivétellel az érdemi elbírálás tekintetében is a tanácsülés azzal, hogy – a Kúria döntése szerint - tanácsülésre tartozó ügyben nyilvános ülés is kitűzhető [Be. 424. §

(2)bek.]. [25] A Kúria az eljárási forma meghatározásakor figyelemmel volt a Be. 603. §-ának

(6)bekezdésére is, amely úgy rendelkezik, hogy a korábbi törvény szerinti felülvizsgálati eljárást a korábbi törvény szerint kell lefolytatni, ha az indítvány e törvény hatálybalépése előtt a Legfelsőbb Bíróságra érkezett. E rendelkezés lényeges tartalma a felülvizsgálat lehetőségének és körének a meghatározásában rejlik. A már megindított eljárás formájának meghatározására azonban – a Be.

1. §-ának rendelkezéseire figyelemmel – mindenkor az eljárási cselekmény foganatosításakor hatályos rendelkezések az irányadók. [26] A felülvizsgálati indítvány részben törvényben kizárt, részben alaptalan, a legfőbb Ügyész indítványa alapos. [27] A Kúria kérdésével mindenekelőtt a foglalkozott, feltétlen mert eljárási annak szabálysértés fennállta a további vizsgálódást tárgytalanná tehetné. [28] A kirendelt védő végül a törvényes vád hiányára hivatkozást tartotta fenn. [29] A Be.
2. §-a

(1)bekezdésének c) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. §

(1)bekezdésének I.

1. b)vagy
2. c)pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott ún. feltétlen (más megjelöléssel: abszolút) eljárási szabálysértéssel került sor. [30] A Be. 373. §-a

(1)bekezdésének I.c) pontja pedig előírja, hogy hatályon kívül helyezést és az eljárás megszüntetését vonja maga után, ha a bíróság törvényes vád hiányában járt el. [31] A Kúria azt állapította meg, hogy az alapügyben a bíróság nem járt el törvényes vád hiányában, a felülvizsgálati indítvány álláspontja téves. [32] A Be. 2. §-ának

(1)bekezdése szerint a bíróság ítélkezése során törvényes bekezdése vád értelmében alapján jár törvényes el. a A Be. 2. §-ának

(2)vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi. [33] A vád törvényessége nem kevesebb, mint amit a büntetőeljárási törvény a 2. §-ának

(2)bekezdésében megkövetel, de annál nem is több. A vád törvényessége valójában a vádirattal szemben támasztott tartalmi követelmények [Be. 217. §

(3)bek.] minimuma. [34] A bíróság e körben azt vizsgálja, hogy a benyújtott vád alaki és tartalmi szempontból eljárásra alkalmas-e [Be. 267. §

(1)bek. j), k) pont, 309. §

(1)bek., 332. §

(1)bek. d) pont], s ha alkalmasnak találja, ügydöntő határozatában dönt a vádról [Be. 257. §

(1)bek.

1. mondat]. [35] A felülvizsgálati semmiben sem vitatta meghatározott legitimációt indítvány a feltételek (ügyész a Be. benyújtott
2. §-ának fennálltát, vádlói vádirat

(2)bekezdésében ekként jogosultsága), kapcsán az a alaki személyre egyéniesítettséget (terhelt meghatározottsága) és a tartalomra konkretizáltságot (cselekmény meghatározottsága). [36] A felülvizsgálati indítvány voltaképpen a büntetőeljárási törvény kritériumait meghaladó feltételeket támasztott, midőn anyagi jogi összefüggésében is elhelyezte a vád törvényességét, s ahhoz anyagi jogi megalapozottságot rendelt. [37] A Kúria ezt az álláspontot nem osztja. [38] A Kúria az ügyészség vádiratát áttekintve és az alapítélettel egybevetve megállapította, hogy a vád maradéktalanul megfelelt a Be. 2. §-ának

(2)bekezdésében megszabott feltételeknek. A benyújtott vád alaki alkalmas, másként és tartalmi fogalmazva szempontból törvényes volt. A eljárásra vádemelés tekintetében az ügyész döntése szuverén. [39] A vád törvényességét nem érinti, hogy a vád benyújtását egyáltalán megelőzte-e nyomozás (különben pl. nem volna helye a vád kiterjesztésének), betartották-e a nyomozás és a vádemelés eljárásjogi szabályait, illetve a vád törvényesen beszerzett és ellenőrzött bizonyítékokon nyugodva megalapozott-e. [40] A vád törvényessége megnyitja a bíróság eljárásának folyamát, majd annak foglal keretében állást a a vád bíróság anyagi az jogi ügydöntő határozatában megalapozottságának a kérdésében. Ennek megfelelően alakult az ítélkezési gyakorlat. Példálózva: a nyomozás során megvalósult eljárási szabálysértés a vád törvényességét nem érinti [EBH 2013.B.23., EBD 2012.B.31., EBH 2299.]. [41] A vád törvényessége szempontjából annak ténybeli megalapozottsága - bizonyítékokkal kellően alátámasztottsága közömbös, ez a büntetőper érdemi kérdése [EBD 2012.B.31., BH 2012.86.II.]. [42] Összegezve: A vád törvényessége viszonylagos, gyakorlatilag formai, azonban – és ez a lényeg – a büntetőeljárási törvény határozza meg az ismérveit, s az ezeknek való megfelelésen túl vele szemben egyéb feltétel nem támasztható. [43] A Kúria megjegyzi még, hogy a terhelt utóbbi beadványában nyilvánvalóan az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 6. Cikkének 3.d) pontjára utalt feltétlen eljárási szabálysértés gyanánt. Ez a megközelítés megjelent a kirendelt védő érvelésében is. A büntetőeljárási törvény azonban nem tartalmaz olyan szabályt, hogy a tisztességes eljárás megsértése feltétlen eljárási szabálysértés volna. A tisztességes eljárás (a tisztességes tárgyalás) követelménye egy általános szinten megfogalmazott alkotmányjogi [Magyarország Alaptörvénye Szabadság és felelősség, XXVIII. cikk

(1)bek.] és emberi jogi norma. [44] A büntetőeljárási törvény alapvető rendelkezései (Be. I. Fejezet) megfelelnek a tisztességes eljárás követelményeinek, és normajellegüknél fogva eligazítanak a részletszabályok körül esetlegesen feltámadó kétségek megoldásában. A törvény mégsem az alapvető rendelkezések megsértéséhez, hanem kizárólag a tételesen meghatározott szabálysértésekhez rendel feltétlenül alkalmazandó eljárási szankciót. A feltétlen eljárási szabálysértések köre azonban zárt, ahhoz hozzátenni, s abból elvenni nem lehet. [45] Elévülés [46] A büntethetőség elévül – az életfogytig terjedő szabadságvesztéssel büntethetőség hiányában – a bűncselekmény büntetési tétele felső határának megfelelő idő, de legalább három év elteltével [korábbi Btk. 33. §

(1)bek. b) pont]. A közokirat-hamisítás bűntette három évig terjedő szabadságvesztéssel volt büntethető [korábbi Btk. 274. §

(1)bek.

1. c)pont]. [47] Az elévülés határidejének kezdő napja befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul [korábbi Btk. 34. §
2. a)pont]. [48] Az elévülést félbeszakítja a büntetőügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye; a félbeszakítás napján az elévülés határideje ismét elkezdődik [korábbi Btk. 35. §

(1)bek.]. [49] Az irányadó tényállás szerint a vitatott cselekmények esetében a terhelt felbujtására az ún. intellektuális közokirathamisítás kapcsán a bíróság a változásokat

1. március
2. (tényállás
3. pont R.-I. Bt.) és
4. március
5. (tényállás
6. pont O. M. Kft.) napján jegyezte be, így ez az elévülés kezdőnapja. [50] A Legfőbb Ügyészség az átiratában helytállóan mutatta ki, hogy a rendőrkapitányság a tényállás
7. pontjában részletezett ügyben
8. január 31-én, a tényállás
9. pontjában részletezett ügyben
10. február 8-án kereste meg a cégbíróságot iratainak megküldésére. A terheltet e két ügyben
11. május 19-én hallgatták ki gyanúsítottként. [51]
12. március
13. és
14. napjaitól (kezdőnap) tehát
15. január
16. és február
17. napjáig (iratbekérés), majd ettől számítva
18. május
19. napjáig (gyanúsítottkénti kihallgatás) nem telt el az elévülés szempontjából három inaktív év. A terhelt büntethetősége nem évült el, az elévülésre hivatkozás téves. [52] Büntetés [53] A Be.
20. §

(1)bekezdése b) pontjának

1. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a büntetőjog – minősítésen túli – szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. [54] Felülvizsgálat keretében önmagában a büntetés törvényességének kérdésében csak akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a kiszabott büntetés, illetve annak neme és mértéke a büntető anyagi jog valamely mérlegelést nem tűrő 32 egyenként rendelkezésébe ütközik [BH 2012.239.]. [55] A terhelt terjedő bűnösségét rendbeli szabadságvesztéssel büntetendő is három évig bűncselekmény elkövetésében mondta ki a bíróság. A bűnhalmazat [korábbi Btk.
2. §

(1)bek.] miatt kiszabható halmazati büntetés [korábbi Btk. 85. §

(1)-

(3)bek.] a büntetési tétel felső határának a felével emelkedve négy év hat hónapig terjedt. Ehhez képest a kiszabott egy év hat hónap tartamú szabadságvesztés mind a nemében, mind a mértékében törvényes, egyebekben pedig a büntetés kiszabása kifejezetten bírói mérlegelés alá tartozik [korábbi Btk. 83. §

(1)bek.], azaz törvényi parancsot sértő büntetésről szó sem lehet. [56] Megalapozatlanság [57] Az indítvány a megalapozatlanságot állító részeiben törvényben kizárt. [58] Felülvizsgálatban a felülbírálat a jogerős határozatban megállapított, és nem támadható tényálláshoz [Be. 423. §

(1)bek.] kötött, s bizonyításnak nincs helye [Be. 419. §

(1)bek., Be. 388. §

(2)bek.

1. mondat]. Ekként a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. [59] Az irányadó tényállás követelménye azt jelenti, hogy felülvizsgálatban nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan: ennek megfelelően mikénti a tényállás mérlegelése megalapozottsága, sem külön-külön, a sem bizonyítékok pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. [60] Nincs lehetőség tevékenységének, a s bíróság ezen bizonyítékokat keresztül a bűnösség értékelő kérdésének, valamint a – minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül – kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. [61] A Be.
2. §

(1)bekezdése a) pontjának

1. fordulata alapján helye van felülvizsgálatnak, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. E felülvizsgálati ok nem valósult meg, mert az eljárt bíróság a büntető anyagi jog szabályait megtartotta. Az indítvány valójában az irányadó bíróság mérlegelésének helyességét mikénti mérlegelését vitatta, mindezen keresztül kifogásolta tényállás, támadta, a átértékelését a illetve bizonyítékok célozta, terhelt a és bűnösségének megállapítását – ami felülvizsgálatban kizárt. [62] A Kúria utal arra, hogy a törvényben kizártság önmagában az indítvány elutasításához vezetett volna [Be.
2. §

(2)bek.

1. mondat
2. fordulat], érdemi elbírálásra az egyéb okra hivatkozás miatt kerülhetett sor. [63] Mindezek alapján a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be.
3. §-ának

(5)bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta. (Kúria Bfv. II. 1.208/2013.)