EBH.2013.B.18. – Kúria

(2)bek. II. ford. c) pont]. A városi bíróság a

1. március
2. napján kihirdetett ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki a Btk.
3. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pont,

(4)bekezdés b/

1. pontja szerinti folytatólagosan, részben társtettesként elkövetett lopás bűntettében, s ezért őt 10 hónap, végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Elrendelt 10 000 forint vagyonelkobzást és pártfogó felügyeletet. Egyebekben rendelkezett a lefoglalt dologról, és a II. rendű terheltet külön 730 forint, egyetemlegesen 25 712 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. A védelmi fellebbezés alapján eljárt másodfokú bíróság a
2. szeptember
3. napján hozott ítéletével megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, - a bűncselekmény megnevezését folytatólagosan, társtettesként elkövetett lopás bűntettére [Btk.
4. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés 2. fordulat c) pont,

(4)bekezdés b/

1. pont] pontosította, - az egyetemleges bűnügyi költség összegét 42 802 forintra pontosította és - a II. rendű terheltet a másodfokú eljárásban felmerült további 3000 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság – külön nem jelölve, de egyértelműen – az elkövetéskor hatályos büntető törvényt alkalmazta, s részben megjelölte az alkalmazott törvényhelyeket. A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette, s így a felülbírálathoz irányadónak vette. A II. rendű terhelt bűnösségére vont következtetést okszerűnek, cselekményének minősítését törvényesnek találta azzal, hogy a BKv
2. számú állásfoglalás alapján annak megnevezését pontosította: szövegesen a „részbeni” kitételt elhagyva – miként az elsőfokú bíróság, törvényhelyre utalás nélkül - társtettességet jelölt, zárójelbe utalta a törvényi tényállás törvényhelyeit, és azon belül beiktatta a Btk.
3. §

(2)bekezdésének

1. fordulatát. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. rendű terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben arra hivatkozott, hogy bűncselekményt nem követett el, és kifogásolta a tanúk vallomásának figyelmen kívül hagyását, négy tanú kihallgatására irányuló bizonyítási indítványának elutasítását. A felülvizsgálati indítvány tehát a Be.
2. §-a

(1)bekezdésének a) pontján alapul, bűnösségének megállapítása miatt, és értelemszerűen felmentése érdekében került benyújtásra. A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt a tényállás felderítetlenségét, megalapozatlanságát sérelmezőként törvényben kizártnak tartva annak tanácsülésen történő elutasítására tett indítványt. A Kúria a Be. 420. §-ának

(1)bekezdése alapján nyilvános ülést tartott. A védő a II. rendű terhelt felülvizsgálati indítványához igazodva hatályon kívül helyezést és új eljárásra utasítást indítványozott. A Legfőbb Ügyészség képviselője az átiratban foglaltakat azzal tartotta fenn, hogy az érdemi felülvizsgálatra tekintettel a megtámadott határozat hatályában fenntartására tett indítványt. A II. rendű terhelt a felszólalásában állította, hogy nem követett el bűncselekményt, a fát nem lopta, hanem részben kapta, részben más körülmények között korábban szedte, egyebekben csatlakozott a védőjéhez. A felülvizsgálati indítvány nem alapos. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi – és nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. Felülvizsgálatban a felülbírálat - az indítványhoz [Be. 423. §

(4)bekezdés], - a jogerős határozatban megállapított, s nem támadható tényálláshoz [Be. 423. §

(1)bekezdés] és - főszabályként a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályokhoz [Be. 423. §

(2)bekezdés] kötött. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. §

(1)bekezdés, 388. §

(2)bekezdés]. A tényállás irányadósága azt jelenti, hogy felülvizsgálatban nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan: ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a – minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül – kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. Ezzel szemben az indítvány olyan eljárásjogi indokokat hozott föl, amelyek nem szerepelnek a Be. 416. §

(1)bekezdésének c) pontjában konkrétan és kimerítően meghatározott, a felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértések között. Valójában az irányadó tényállás, illetve a bíróság mérlegelésének helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti mérlegelését vitatta, átértékelését célozta, és ezen keresztül kifogásolta a bűnösség megállapítását – amire törvényes lehetőség nincs, a felhozott indokokból a felülvizsgálat kizárt. Ugyanakkor a Be. 416. §

(1)bekezdésének a) pontja alapján valóban helye van a jogerős ügydöntő határozat felülvizsgálatának, ha a terhelt bűnösségének a megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. A Kúria előrebocsátja, hogy a bíróság a jogerős ügydöntő határozatában nem sértett törvényt, midőn a II. rendű terhelt bűnösségét megállapította, és a minősítés is jórészt megfelel a törvénynek. Az elkövetéskor és az elbíráláskor azonos tartalommal hatályos büntető törvény szerint - lopást követ el, aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa [Btk. 316. §

(1)bekezdés], - a lopás vétség, ha azt kisebb értékre, vagy a szabálysértési értékre elkövetett lopást – többek között – üzletszerűen követik el [Btk. 316. §

(2)bekezdés c) pont] és - a lopás bűntett, ha azt – többek között - kisebb értékre, de a

(2)bekezdés c) pontjában meghatározott módon követik el [Btk. 316. §

(4)bekezdés b/

1. pont]. A lopás ugyanakkor alapvetően a dolog meghatározott értéke szerint minősül, az alapügyben eljárt bíróságok azonban elmulasztották a vonatkozó értelmező törvényhelyek megjelölését. Az elkövetéskor és az elsőfokú elbíráláskor azonos tartalommal hatályban volt - Btk. 138/A. §-ának a) pontja szerint e törvény alkalmazásában az érték kisebb, ha húszezer forintot meghalad, de kétszázezer forintot nem halad meg, - a Btk. hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló
2. évi
3. törvényerejű rendelet (Btké.)
4. §

(1)bekezdésének e) pont

1. fordulata szerint nem bűncselekmény, hanem szabálysértés valósul meg, ha a lopást húszezer forintot meg nem haladó értékre követik el, - a szabálysértésekről szóló
2. évi LXIX. törvény (Sztv.)
3. §

(1)bekezdés

1. a)pontjának 1. fordulata szerint tulajdon elleni szabálysértést valósít meg, aki húszezer forintot meg nem haladó értékre lopást követ el. A másodfokú és ezzel jogerős elbírálás idejére a jogi szabályozás 2012. április 15. napjával hatályosan megváltozott: - a Btk. 138/A. §-ának
2. a)pontja szerint e törvény alkalmazásában az érték kisebb, ha ötvenezer forintot meghalad, de kétszázezer forintot nem halad meg, - a Btké. 28. §

(1)bekezdésének e) pont

1. fordulata szerint nem bűncselekmény, hanem szabálysértés valósul meg, ha a lopást ötvenezer forintot meg nem haladó értékre követik el, - a
2. április
3. napján hatályba lépett, a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló
4. évi II. törvény (Szabs. tv.)
5. §

(1)bekezdés a) pontjának

1. fordulata szerint tulajdon elleni szabálysértést valósít meg, aki ötvenezer forintot meg nem haladó értékre lopást követ el. Az irányadó tényállás II. pontja szerint - a II. rendű terheltet 2006-ban elkövetett lopás vétsége miatt 2007-ben, majd 2008-ban elkövetett csalás bűntette (és más bűncselekmény) miatt 2010-ben egyaránt pénzbüntetésre ítélték, - a II. rendű terhelt a jogi személy sértett erdőterületén
2. január 29-én „közreműködött” 1,5 köbméter, 14.062 forint 50 fillér értékű fenyőfa kivágásában, majd azt utánfutós személygépkocsijával elszállította az ennek kapcsán vád alá nem helyezett III. rendű terhelt házához, merthogy e terhelt élettársának adta el a fát 10 000 forintért; a kár nem térült meg, - a II. rendű terhelt ugyanazon jogi személy sértett erdőterületén
3. január 30-án az I. rendű terhelttel kivágott 1,5 köbméter, 14 062 forint 50 fillér értékű fenyőfát, majd azt utánfutós személygépkocsijával elszállította az ennek kapcsán vád alá nem helyezett harmadik személy házához, merthogy e személynek adta el a fát, de az ellenérték kifizetésére nem került sor, a nyomozó hatóság ugyanis a fát aznap lefoglalta, így a kár e részében megtérült, - a II. rendű terhelt a cselekményét összesen 3 köbméter fenyőfára és összesen 28 125 forint értékre, haszonszerzési célból követte el. Az irányadó tényállás alapján a II. rendű terhelt cselekvősége egyértelműen illeszkedik a lopás törvényi tényállásába. A jogerős elbírálásig megváltozott a szabálysértésibűncselekményi értékhatár. A jogerős elbírálás idejére a jelen ügybeli elkövetési értékek önmagukban szabálysértési értékekké váltak. Az elkövetési értékük folytán tulajdon elleni szabálysértések találkozása esetén a vizsgálódás törvényes menetében előbb abban a kérdésben kell dönteni, hogy az önmagukban szabálysértést képező cselekmények üzletszerűen elkövetettek-e. Amennyiben az üzletszerűség megállapítható, a cselekmények eleve 1-1 rendbeli bűncselekmények (vétségek) [pl. szabálysértési értékre üzletszerűen elkövetett lopás vétsége, Btk.
4. §

(2)bekezdés

1. fordulat c) pont]. Amennyiben az üzletszerűség nem állapítható meg, az ún. értékegybefoglalást kell elvégezni, s ha az ezáltal egybefoglalt cselekmények összértéke meghaladja a szabálysértési értékhatárt, a cselekmény 1 rendbeli bűncselekmény (vétség) [pl. kisebb értékre elkövetett lopás vétsége, Btk.
2. §

(2)bekezdés

1. fordulat]. Csak ezek után kerülhet sor az esetleges folytatólagosság megállapítására, már ha a Btk.
2. §-a

(2)bekezdésében foglalt feltételek fennállanak. A Szabs. tv. 177. §-ának

(6)bekezdése szerint nincs helye érték-egybefoglalásnak, ha az üzletszerű elkövetés megállapítható, másrészt úgy rendelkezik, hogy egyebekben az elkövetési érték összegének megállapítása céljából érték-egybefoglalásnak van helye, ha az eljárás alá vont személy a lopással elkövetett tulajdon elleni szabálysértésnek minősülő ugyanolyan cselekményt több alkalommal, legfeljebb egy éven belül követte el és ezeket együttesen bírálják el. A Btké. 28. §-ának

(2)bekezdése szerint pedig nem szabálysértés, hanem bűncselekmény valósul meg ugyanazon elkövető által elkövetett és együttesen elbírált tulajdon elleni szabálysértés esetén, ha a dolog értéke érték-egybefoglalás folytán meghaladja a lopás kapcsán meghatározott – 50 000 forintnyi összeget. A törvényi rendelkezéseket értelmezve a Kúria a BKv

1. számú állásfoglalásában kimondta, hogy az üzletszerűség az értékegybefoglalást megelőzi, így annak nincs helye, ha az önmagukban szabálysértést megvalósító cselekmények az üzletszerűség folytán vétséggé minősülnek. Az irányadó tényállás szerint a II. rendű terhelt a két cselekmény elkövetésével haszonszerzésre törekedett. A haszonszerzésre törekvés értelemszerű a lopás vonatkozásában, hiszen az elkövető a jogtalan eltulajdonítással szükségképpen haszonhoz kíván jutni, éspedig vagyoni haszonhoz. A Btk. - alapügybeli bíróságok által fel nem hívott -
2. §ának
3. pontja az elkövetéstől a jogerős elbírálásig azonos tartalommal mondja ki, hogy üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik. A jelen ügyben a II. rendű terhelt részéről az egyaránt haszonszerzést célzó, és ugyanolyan cselekmény elkövetése gyorsan ismétlődött, amiből már megállapíthatóvá válik, hogy a rendszeres haszonszerzésre törekvés az első cselekmény elkövetésére is vonatkozik, amit tovább erősít a II. rendű terhelt büntetett előélete is, hogy korábban már követett el haszonszerzésben álló bűncselekményeket. A II. rendű terhelt egyébként az első elkövetés során nemcsak az eltulajdonított fa birtokába kerülésével jutott tényleges haszonhoz, de azáltal is, hogy azt az első elkövetés után eladással mintegy készpénzre váltotta, amitől a második elkövetésnél csak azért esett el, mert a nyomozó hatóság az ellenérték átadása előtt közbelépett. A rendszeres haszonszerzésre törekvés, azaz a bevételre irányuló üzletszerű elkövetés ezért megállapítható. A Kúria megjegyzi, hogy a rendszeres haszonszerzésre törekvésen túl a törvény más feltételt nem támaszt, így legalábbis a minősítés kapcsán nem bír jelentőséggel pl. a haszon mértéke, az esetleges bűnöző életvitellel összefüggés, ám ezek a körülmények következtetési alapul szolgálhatnak. A jelen ügyben az is következtetési alapul szolgált, hogy a II. rendű terhelt munkaviszonyban nem áll, havi 28 500 forint szociális segélyben részesül, ugyanakkor jelentős mértékű tartozásai vannak, azaz az eltulajdonított értéknek a létfenntartásához viszonyuló aránya számottevő. Az érték-egybefoglalás – az üzletszerűség megállapítása miatt – figyelmen kívül maradt, ezért a Kúria csupán jelzi, hogy üzletszerűség hiányában történő alkalmazhatósága a 14 062 forint 50 fillér + 14 062 forint 50 fillér, azaz 28 125 forint egybefoglalt értékhez vezetne, miáltal ezen jogintézmény önmagában nem eredményezhetne bűncselekményt. Az üzletszerű elkövetettségük folytán önmagukban 1-1 rendbeli bűncselekményt (vétséget) képező cselekmények ugyanakkor a folytatólagosság törvényi egységébe olvadnak. A Btk. - alapügyben fel nem hívott -
4. §-ának

(2)bekezdése szerint nem bűnhalmazat, hanem folytatólagosan elkövetett bűncselekmény az, ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt, egységes elhatározással, azonos sértett sérelmére, rövid időközökben, többször követ el. A folytatólagosság feltételrendszere együttes, a feltételek konjunktívak, azaz együttesen kell megvalósulniuk. Folytatólagos egységbe olvadáshoz vezet, ha az egyes részcselekmények önmagukban bűncselekmények, és megvalósulnak a Btk. 12. §-a

(2)bekezdésének egyéb feltételei is (közvetlen út), továbbá az is, ha a részcselekmények önmagukban nem bűncselekmények, de azt például az üzletszerűség bűncselekménnyé teszi (közvetett út). A jelen ügyben közvetett úton jött létre a folytatólagosság, mivel a II. rendű terhelt ugyanolyan bűncselekményt, azonos sértett sérelmére és rövid időközökben, többször követett el, s nem lehet kétséges az sem, hogy egységes elhatározásból fakadt a létrejött egységhez képest mindkét, immár részcselekmény elkövetése. Így a jelen ügybeli cselekmény folytatólagosan elkövetett és 1 rendbeli. A folytatólagosan elkövetett cselekmény egyúttal üzletszerűen megvalósítottként is minősülhet: a folytatólagosság mellett az üzletszerűséget is meg kell állapítani (BKv 37.). Ámde a jelen ügyben az üzletszerűség értékelése egyszer már megtörtént, amikor az üzletszerűség alapján váltak a részcselekmények bűncselekménnyé, ezért az üzletszerűség meg nem engedhető ismételt, s ezáltal kétszeres értékeléséhez vezetett, hogy a jogerős elbírálás szerint a II. rendű terhelt cselekménye a folytatólagosság egységébe vonása mellett üzletszerűen elkövetettnek is minősül. Tehát a folytatólagosan, társtettesként elkövetett lopás bűntettekénti [Btk. 316. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés 2. fordulat c) pont,

(4)bekezdés b/

1. pont] minősítés a minősített esetet megállapító részében törvénysértő. A minősített esetet elhagyó helytálló minősítés szerint a II. rendű terhelt a folytatólagosan, társtettesként elkövetett lopás vétségét [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. fordulat c) pont] követte el. A törvénysértő minősítés folytán a kiszabott büntetés mégsem vált törvénysértővé [Be.
2. §

(1)bekezdés b) pont

1. fordulat]. A lopás vétsége 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ehhez képest pedig a kiszabott 10 hónap tartamú szabadságvesztés sem a nemében, sem a mértékében nem törvénysértő. A Kúria végül megjegyzi, hogy a bemutatott jogi kérdéseknek az eldöntése indokolta a nyilvános ülés tartását. Ekként a Kúria – miután nem észlelt más olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be.
2. §-ának

(5)bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta. (Kúria Bfv. III. 1.499/2012.)