EBH.2015.B.14. – Kúria

(1),

(2)bek., 352. §

(2),

(3)bek., 388. §

(2)bek.]. II. Rablás bűntette bűnsegédének és tettesének szándékegysége attól függetlenül megállapítható, hogy a tettes személye ismeretlen volt, mert a vádlott (bűnsegéd) nem tárta fel bűntársa személyét. A szándékegységre vont következtetés alapja, hogy az irányadó tényállás kellő pontossággal rögzítse mind a tettesi cselekményt, mind a részesi magatartást, illetve megismerhetően tartalmazza a tettesi és részesi magatartás közötti kapcsolatot [Btk. 12. §, 13. §, 14. §

(2)bek.]. [1] A törvényszék

1. január 25-én kihirdetett ítéletével a vádlottat bűnsegédként elkövetett rablás bűntette [Btk. (
2. évi IV. tv.)
3. §

(1)bek.,

(5)bek. a) pont] miatt 7 évi fegyházbüntetésre és 7 évi közügyektől eltiltásra ítélte. [2] Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést felmentés érdekében, míg az ügyész az elsőfokú ítéletet tudomásul vette. [3] A fellebbviteli tartotta, és főügyészség a a törvényszék fellebbezéseket ítéletének alaptalannak helybenhagyását indítványozta. [4] A védelmi fellebbezés november 13-án ítéletét megváltoztatta, nyomán kihirdetett és eljáró ítéletével a ítélőtábla az vádlottat bűntette miatt emelt vád alól felmentette. a 2013. elsőfokú bíróság az rablás ellene [5] A sértett polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította. [6] A másodfokú ítélet indokolásának lényege szerint az elsőfokú bíróság megalapozatlan tényállást állapított meg. [7] Az elsőfokú eljárásban nem volt lehetséges ugyanis olyan bizonyítékot feltárni, amely a vádlott és a rablás tettesei közt fennálló szándékegységet igazolná. A rendelkezésre álló közvetett bizonyítékok láncolatot, amelyek pedig minden nem más alkotnak olyan zárt lehetőséget kizáró módon mutatnának a vádlott bűnösségének irányába. [8] A kifejtettek törvényszék okán az a logika nem ítélőtábla szabályainak következtetést a vádlott részesi tekintettel Be. 352.

(1)a § megítélése szerint a megfelelően vont közreműködésére. Erre bekezdésének b) pontjának felhívásával – helyes ténybeli következtetésre hivatkozva eltérő tényállást állapított meg, és mellőzte az elsőfokú ítélet tényállásából, miszerint a vádlott és ismeretlen társa a korábbi sikeres pénzváltási ügyletekkel elnyerték a sértett bizalmát, hogy a és a könnyű sértettet pénzszerzés pénzváltás reményében ürügyén egy elhatározták, kevésbé forgalmas helyre csalják, ahol akár erőszak alkalmazásával is megszerzik tőle a pénzt. [9] A megállapított tényállás pedig a mellőzött rész hiányában nem tartalmaz olyan megállapításokat, amelyek a vádlott büntetőjogi felelősségét megalapoznák. [10] A másodfokú ítélet másodfellebbezést a ellen másodfokú az ügyész bíróság jelentett ítéletének be hatályon kívül helyezése, és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása iránt, míg a vádlott és a védő az ítéletet tudomásul vette. [11] A fellebbviteli főügyészség másodfellebbezésének írásbeli indokolásában a másodfokú bíróság által megállapított eltérő tényállást megalapozatlannak ítélte azzal, hogy a tényállás a mellőzött rész nélkül is kellő következtetési alapul szolgál a vádlott részesi közreműködésére. [12] A tényállás megalapozatlansága ugyanakkor álláspontja szerint a Be. 388. tartalma §

(2)alapján, bekezdésének alkalmazásával a rész mellőzött az iratok visszaillesztésével kiküszöbölhető. [13] Az ekként megalapozottá tehető tényállás alapján a vádlott bűnösségére kell következtetést vonni, cselekményének jogi minősítése során pedig a

1. évi C. törvénnyel kihirdetett Btk. alkalmazandó, amely a feltételes szabadságra bocsátás szabályai révén a vádlott cselekményének kedvezőbb elbírálását biztosítja. [14] Mindezek alapján – a szóban bejelentett másodfellebbezéstől eltérően - indítványozta, hogy a harmadfokú bíróság a vádlottat mondja ki bűnösnek a Btk.
2. §

(1)bekezdésének a) pontjába ütköző, és a

(4)bekezdés

1. b)pontja szerint minősülő, bűnsegédként elkövetett rablás bűntettében, és ezért őt ítélje fegyházbüntetésre, mellékbüntetésként közügyektől eltiltásra. [15] A Legfőbb Ügyészség átiratában a vádlott terhére bejelentett ügyészi másodfellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn. [16] Álláspontja szerint az ítélőtábla indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy ítélete felülbírálatra alkalmatlan. [17] Az ítélőtábla ugyanis bekezdésének
2. b)következtetésre megállapításának – bár ítéletében a pontja szerinti helyes hivatkozott az indokaként - Be. eltérő valójában 352. §

(1)ténybeli tényállás felülértékelte az elsőfokú bíróság mérlegelő tevékenységét, amelynek során egyegy kiragadott bizonyítékról megállapította, hogy az önmagában nem alkalmas Elmulasztotta egymással a vádlott azonban való a bűnösségének rendelkezésre összevetését, miként megállapítására. álló bizonyítékok elmaradt azon megállapításának részletes indokolása is, hogy a közvetett bizonyítékok miért nem alkotnak zárt láncolatot. [18] A fentiekre tekintettel a Be. 373. §

(1)bekezdésének III/a) pontja alapján a Fővárosi Ítélőtábla ítéletének hatályon kívül helyezését, és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. [19] A Kúria az ügyben a Be. 393. §

(2)bekezdése alapján – az ügyészi indítvánnyal szemben - nyilvános ülést tartott, mivel az indítványozott tanácsülés tartásának Be. 392. §

(1)bekezdésében tételesen meghatározott feltételei egyikét sem látta fennállni. [20] A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője írásbeli nyilatkozatát fenntartotta, amelyet kiegészítve az új eljárás lefolytatására utasítandó másodfokú bíróság részére további bizonyítás felvételének előírását indítványozta. [21] A védő a másodfokú bíróság ítéletének helybehagyására tett indítványt. [22] Álláspontja szerint az ítélőtábla helyesen állapította meg, hogy a rendelkezésre álló közvetett bizonyítékok elégtelenek a vádlott bűnösségének megállapításához. Emiatt a másodfokú bíróság ítéletében rögzített tényállás nem megalapozatlan, és az ítélőtábla indokolási kötelezettségének is eleget tett. [23] Megítélése szerint következtetést ismert vonni tettes arra, hiányában hogy a nem lehet vádlott vele szándékegységben járt volna el, illetve a lőfegyverrel történő elkövetés is bizonyítatlan maradt. [24] Az ügyészi fellebbezés az alábbiak szerint alapos. [25] Az ügyben harmadfokú eljárásnak van helye, mert [26] - a vádlott elsőfokú bűnössége bírósághoz kérdésében képest eltérő a másodfokú döntést bíróság hozott, és az a vádlottat az ellene bűnsegédként elkövetett rablás bűntette miatt emelt vád alól felmentette [Be. 386. §

(1)bek. c) pont], [27] - a másodfokú ítélet ellen pedig az ügyész a vádlott terhére, bűnösségének megállapítása érdekében a Be. 367/A. §

(1)bekezdésének b) pontja alapján másodfellebbezést jelentett be. [28] A Kúria a Be. terjedelemben 387. § felülbírálta

(1)bekezdése alapján a fellebbezéssel teljes megtámadott másodfokú ítéletet és az annak meghozatalát megelőző első- és másodfokú eljárást. [29] E felülbírálat során nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amely a Be. 399. §

(1)bekezdése vagy a

(2)bekezdés a) pontja alapján feltétlen hatályon kívül helyezést eredményez, ezzel az ügy érdemi elbírálását kizárja. [30] E körben a Kúria a Legfőbb Ügyészség indítványának megfelelően azt is vizsgálta, indokolási hogy az kötelezettségét. ítélőtábla A elmulasztotta-e vizsgálat eredményeként ugyanakkor az ügyészi érveléssel szemben azt állapította meg, hogy a másodfokú okfejtése nyomon bíróság érthető követhető, indokát adta döntésének, a felmentő rendelkezés az ítélőtábla indokolási abból indoka félreérthetetlenül kiderül. [31] Mindez pedig azt kötelezettségét jelenti, megfelelően hogy teljesítette, így a másodfokú bíróság ítéletének érdemi felülbírálata ez okból sem ütközött akadályba. [32] Az a kérdés rendelkezésének feltétlen ugyanis, indokai eljárási hogy érdemben az ítélőtábla helytállóak szabálysértések törvényben felmentő voltak-e, a kimerítően felsorolt körén kívül esik, és a tényállás megalapozottságának vizsgálata során eldöntendő. [33] A Be. 388. §

(1)és

(2)bekezdése alapján a harmadfokú bíróság a határozatát akkor alapíthatja a másodfokú ítélet alapját képező tényállásra, ha az további bizonyítás felvétele nélkül is megalapozott, vagy az iratok alapján megalapozottá tehető, ekként a helyes tényállás megállapítható, illetve a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölhető. [34] A Kúria értelemszerűen azt vizsgálta, hogy a másodfokú bíróság által irányadónak tartott tényállás megalapozott-e. [35] A felülbírálat eredményeként a Kúria a másodfokú bíróság által megállapított eltérő tényállást megalapozatlannak ítélte. [36] E megalapozatlanság az ítélőtábla indokolásában felismerhető kettős érvrendszer téves voltára vezethető vissza. [37] Egyfelől, a másodfokú bíróság álláspontja szerint az ügyben közvetett bizonyítás folyt, ez azonban nem eredményezett olyan logikailag kizáró zárt módon láncolatot, a vádlott amely minden bűnösségére más vont lehetőséget következtetést támasztotta volna alá. [38] Másfelől, indokolásának előbbi pillérével összefüggésben, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem tartotta kétséget kizáró bizonyossággal bűncselekmény megállapíthatónak, tettesével hogy a szándékegységben vádlott a cselekedett, amelynek hiányában részesi felelőssége sem állapítható meg. [39] A másodfokú azonban a bíróság bűnösség okfejtésének kiindulópontjával megállapításának ténybeli szemben alapja nem közvetett bizonyítás eredménye volt. [40] Az ügyben ugyanis közvetlen bizonyítékként állt rendelkezésre az egymással ellentétes vádlotti és sértetti vallomás, amelyek mérlegelésével az elsőfokú bíróság a vádlotti védekezést elvetve a sértetti vallomásra alapította a tényállást. Ennek megfelelően az ítélőtábla bizonyítékok kizárólag az bizonyítékok hitelt érdemlő által egymással hivatkozott közvetett szemben közvetlen mivoltának álló megítélése során jutottak szerephez, mint a vádlotti vallomás hitelét gyengítő, egyidejűleg a sértett vallomását alátámasztó körülmények. [41] Mivel pedig a tényállás nem közvetett bizonyítékok értékelésének eredményeként levonható következtetéseken, hanem a közvetett bizonyítékokkal összhangban álló elsődleges bizonyítékon – a sértett tanúvallomásán – alapul, a közvetett bizonyítékok zárt láncolatának követelménye sem kérhető számon az elsőfokú bíróságon. [42] Ugyancsak hibás elvi alapról kiindulva jutott az ítélőtábla arra a következtetésre, hogy a vádlott és a tettesi magatartást kifejtő ismeretlen személy között a szándékegység fennállása a rendelkezésre álló bizonyítékokkal nem igazolható. [43] Ez az álláspont azt feltételezi, hogy valamely bűncselekmény tettese és a közvetlenül részese közötti valamely, az szándékegység ügyben megállapítása felmerült bizonyítékra vezethető vissza, ekként a szándékegység fennállásáról, vagy annak hiányáról a bizonyítékok mérlegelése körében kell számot adni. [44] Ehhez képest a tettes és a részes szándékegységének kérdése jogi következtetés eredményeként válaszolandó meg, amely jogi következtetés alapját tevékenysége közvetlenül nyomán a mindenkor a megállapított mérlegelés körébe bíróság mérlegelő tényállás, vont egyes nem pedig bizonyítékok képezik. [45] Az előbbiekből alapítva, kifolyólag ezért az szükségképpen ítélőtábla téves érvekre helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozatlan. [46] Mindemellett a másodfokú bíróságnak pontosan meg kellett volna jelölnie, hogy a törvényszék által megállapított tényállás álláspontja szerint mely megalapozatlansági okban szenved, e kötelezettségének azonban az ítélőtábla nem tett eleget. [47] Ítéletének indokolásában ugyanis a Be. 351. §

(2)bekezdésében tételesen felsorolt okok egyikét sem nevezte meg, és okfejtésének tartalmi elemzése révén sem vezethető le, hogy a megalapozatlanság mely törvényi okát látta megvalósulni az elsőfokú ítéletben írt tényállás kapcsán. [48] A megalapozatlanság közvetett mibenlétének bizonyítékok kifejtésekor zárt egyedül láncolatának a hiányára hivatkozott, amely – amellett, hogy önmagában sem állja meg a helyét – egyetlen megalapozatlansági okkal sem azonosítható. Ennek megfelelően a Be. 351. §

(2)bekezdésének d) pontja szerinti téves ténybeli következtetés állított megalapozatlanság oka sem gyanánt, merülhet mert a fel az közvetett bizonyítékok láncolata nem ténybeli következtetést jelent. [49] A ténybeli következtetés esetében valamely bizonyított tényből történik a logika bizonyított szabályai tényre, kizárólagossága s folytán szerinti következtetés utóbbi a válik tényállás a logikai a nem következtetés részévé. Ezzel szemben az ún. közvetett bizonyítás esetében a bizonyítási láncolat elemeként következtetésen tényállás rögzített alapulnak, megállapításának tények hanem nem bizonyított alapja tehát logikai tények. nem A ténybeli következtetés, hanem a sértetti vallomás volt. [50] Az ítélőtábla az álláspontja szerint fennálló, de pontosan ki nem mutatott megalapozatlanságot az elsőfokú ítéleti tényállás egy bekezdésének mellőzésével vélte kiküszöbölhetőnek. [51] A tényállás lényegi részének kirekesztése tartalmilag eltérő (az ügy megítélésének megfordítására, a bűnösség kérdésében ellentétes jelenti, állásfoglalásra amelyhez az vezető) ítélőtábla tényállás a megállapítását bizonyítékok elsőfokú bíróságtól eltérő mérlegelése (felülmérlegelése) révén jutott el. [52] Az eljárási törvény megállapításának, azonban mind mind pedig az eltérő a tényállás bizonyítékok felülmérlegelésének a megengedettségét szigorú feltételekhez köti. [53] Főszabályként a másodfokú bíróság határozatát az elsőfokú ítélettel megállapított tényállásra alapítja [Be. 351. §

(1)bek.]. [54] A tényálláshoz kötöttség elvi indokát a Be. 78. §

(2)és

(3)bekezdése adja, amely szerint a bizonyítás eszközeinek és a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító ereje. A bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg. Ezáltal biztosított a bizonyítékok meggyőződés szerinti, szabad értékelése. [55] A tényálláshoz kötöttség alól azonban a Be. kivételesen felmentést ad, egyúttal lehetőséget biztosít, hogy a másodfokú bíróság [56] - a tényállást kiegészítse vagy helyesbítse, [57] - eltérő tényállást állapítson meg, [58] és ez alapján hozza meg határozatát. [59] A tényállás módosításának általános és elsődleges feltétele azonban, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a Be. 351. §

(2)bekezdésében foglalt valamely okból megalapozatlan legyen, amely feltétel a korábbiakban írtak szerint eleve nem állt fenn. [60] Az ítélőtábla a Be. 351. §

(1)bekezdésének b) pontja alapján, helyes ténybeli következtetésre hivatkozva állapított meg eltérő tényállást, amely szükségképpen a bizonyítékok elsőfokú bíróságtól eltérő értékelésével járt együtt. [61] A Be. 352. §

(3)bekezdése alapján főszabályként csak a másodfokú bíróság által felvett bizonyítás teremt lehetőséget a bizonyítékok felülmérlegelésére, de kizárólag a másodfokú bíróság eljárásában lefolytatott bizonyítást érintő tények azonban másodfokú eljárásban tekintetében. [62] Bizonyítás felvétele a történt. [63] A főszabály alóli kivételként, bizonyítás hiányában [64] - az iratok tartalma alapján vagy nem [65] - ténybeli következtetéssel [66] megállapított tények körében nyílik lehetőség a bizonyítékok elsőfokú bíróságtól felülmérlegelés a eltérő értékelésére, feltéve, hogy a vádlott felmentését vagy az eljárás meghatározott kivételek megszüntetését eredményezi. [67] Jelen esetben viszont a törvényben egyike sem jöhet szóba, függetlenül attól, hogy a bizonyítékok másodfokú bíróság által történt felülmérlegelése kétségkívül felmentő ítélet hozatalára vezetett. [68] Az ítélőtábla ugyanis az iratok tartalma alapján nem állapított meg további, az elsőfokú ítélet tényállásában nem szereplő tényt (ezzel ténymegállapításokat bizonyítékok ellenkezőleg, mellőzött), felülmérlegelésének amelynek törvényi éppenhogy hiányában alapja sem a állt fenn. [69] Ugyanígy, ténybeli következtetés útján sem rögzített olyan, a törvényszék által meg nem állapított tényt, amely lehetőséget biztosított volna a bizonyítékok elsőfokú bíróságtól eltérő értékelésére. [70] Mindebből következik, hogy az ítélőtábla a Be. 352. §

(3)bekezdése szerinti feltételek hiányában mérlegelte felül az elsőfokú bíróság által értékelt bizonyítékokat. [71] Összegezve tehát: az ítélőtábla [72] - hibás elvi alapról kiindulva, ezért tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az elsőfokú bíróság megalapozatlan tényállást állapított meg, [73] - saját téves álláspontjához képest is elmulasztotta kimutatni az állított megalapozatlanság pontos törvényi okát, ráadásul [74] - a vélt megalapozatlanságot törvénysértő eszközök révén, a bizonyítékok eljárási törvényben tilalmazott felülmérlegelésével kísérelte meg orvosolni, [75] amely éppen a másodfokú bíróság ítéletében rögzített tényállás megalapozatlanságát eredményezte. [76] E megalapozatlanság a tényállásnak a Be. 351. §

(2)bekezdés b) pontja szerinti hiányosságában érhető tetten, amely abban nyilvánul iratok meg, hogy tartalma az ítélőtábla szerinti mérlegeléssel - az elfogadott, nem állapította elsőfokú a meg bíróság sértetti az által vallomásnak megfeleltethető – tényeket. [77] Ezért a Kúria a Be. 388. §

(2)bekezdésének alkalmazásával az ítélőtábla által megállapított tényállás megalapozatlanságát kiküszöbölve az irányadó tényállást kiegészítette a másodfokú bíróság által törvénysértően kirekesztett tényekkel. [78] Csupán az egyértelműség kedvéért, mindez nem eltérő tényállás megállapítását jelenti a Kúria részéről (amelyre a harmadfokú eljárásban nincs törvényi bíróság tényállásbeli történő felülbírálatát, lehetőség), módosításának és a hanem a eljárásjogi másodfokú másodfokú szempontból eljárásban vétett törvénysértés orvoslását. [79] A másodfokú tényállás bíróság alapján vádlottnak a által pedig rablás mellőzött okszerű tényekkel kiegészített következtetés vonható elkövetésében véghezvitt a bűnsegédi szerepére. [80] Megjegyzésre érdemes mindemellett: a másodfokú bíróság arra is tévesen kívül utalt, hogy hagyásával a az általa tényállás kirekesztett már nem rész tartalmaz figyelmen a vádlott bűnösségének megállapítására vezető tényeket. [81] E tévedés oka, hogy a korábban kifejtettek szerint az, hogy a bíróság közvetlenül egyes kiragadott bizonyítékokból, és nem azok mérlegelésével következtetést hiányára. Ez a megállapított tettes nyilvánvalóan és tényállásból vont jogi a részes szándékegységének téves. A következtetések jogi alapja csak a megállapított tényállás lehet. [82] A tényállás pedig a másodfokú bíróság által kirekesztett részei nélkül is tartalmazza, hogy [83] - a vádlott csalta el a sértettet pénzváltás címén a bűncselekmény elkövetésének helyszínére és [84] a helyszínen cselekménysorban, is tevékenyen amely a közreműködött bűncselekmény abban a megvalósításához vezetett, [85] ez a közreműködése a rablás végrehajtásának nélkülözhetetlen feltétele volt, hiszen [86] - ő mutatta meg a sértettnek, hogy hova parkoljon le, és e mutatott hely a bűncselekmény elkövetésének helyszínével volt azonos, [87] - a rablás ismeretlen tettese pontosan a sértett által magával hozott pénzösszeg elővételekor jelent meg és tanúsította a pénz elvételét lehetővé tevő kvalifikált fenyegetést, amely körülmény értelemszerűen feltételezi, hogy a sértett birtokában lévő nagy összegű készpénz létezéséről a tettesnek már előzetesen tudomással kellett bírnia, végül [88] - a vádlott a cselekmény elkövetését követő percektől kezdve annak ellenére vált elérhetetlenné a sértett számára, hogy az általa kezdeményezett, de meg nem valósult pénzváltás helyszínén jelen volt. [89] Mindezen tettes tények kellő alapjául szándékegységének ténybeli – szolgálnak fennállására következtetésnek. A a vont vádlott jogi szándékegység – és és a nem megállapítása ekként a védői érveléssel szemben független attól a ténytől, hogy a tettes személye ismeretlen (illetve, hogy a vádlott nem tárta fel társa személyazonosságát). [90] A szándékegységre vont következtetés alapja, hogy az irányadó tényállás kellő pontossággal rögzíti mind a tettesi alapcselekményt, mind a részesi magatartást, illetve a tettesi és a részesi felismerhető. magatartás közötti oksági kapcsolat is [91] A vádlott magánál az elvételnél nem vitásan nem volt jelen, ésszerűen azonban nem merülhet fel, hogy a gépkocsiban helyet foglaló sértett közvetlen őrizetében tartott jelentős pénzösszeg elvétele a járműbe be nem szálló ismeretlen tettes részéről kvalifikált fenyegetés kifejtése nélkül objektíve lehetséges lett volna. Minderről a helyszínen ugyancsak jelen lévő vádlottnak tudomással kifejtett még kellett abban az esetben bírnia, ha az ismeretlen annak módját, fenyegetést, nyomatékának illetve növeléséhez használt is eszközt nyilvánvalóan társ a által fenyegetés közvetlenül nem észlelte. [92] Nem jöhet tehát szóba a tettes minőségi túllépése, az, hogy a vádlott szándékegysége a rablásként minősülő cselekmény elkövetésére ne terjedt volna ki. [93] Az előbbiekre is figyelemmel az elsőfokú bíróság törvényesen minősítette a vádlott tényállásban írt cselekményét az 1978. évi IV. tv. 321. §

(1)bekezdésébe ütköző, és az

(5)bekezdés a) pontja szerint minősülő, bűnsegédként elkövetett rablás bűntetteként. [94] Az új Btk.

1. július
2. napján történt hatályba lépésére figyelemmel azonban a Kúriának vizsgálnia kellett, hogy a vádlottal szemben a harmadfokú ítélet meghozatalakor hatályos büntetőtörvény (
3. évi C. tv.) alkalmazása lehetővé teszi-e cselekményének elbírálás enyhébb lehetőségének elbírálását, hiányában avagy cselekménye a kedvezőbb a főszabály szerint az elkövetéskor hatályos büntetőtörvény (
4. évi IV. tv.) rendelkezései alapján ítélendő meg. [95] Az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos törvényi rendelkezések összehasonlító elemzésének eredményeként a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a
5. évi C. törvény általános és különös részi szabályai révén a vádlott cselekménye az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazásával enyhébb megítélés alá esik. [96] Amíg ugyanis a vádlott irányadó tényállásban foglalt magatartása az
6. évi IV. tv.
7. §

(5)bekezdésének a) pontja szerint minősül, ekként tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, addig a cselekmény a 2012. évi C. tv. alapján a 365. §

(4)bekezdésének b) pontja szerint minősül, és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett. Az elbírálás kedvezőbb lehetősége szempontjából pedig a büntetési tételkeret alsó határa is jelentős. [97] Emellett a

1. évi C. tv. - szem előtt tartva a Kúria 4/
2. számú BK véleményét is - a feltételes szabadságra bocsátás újabb cselekményének szabályaira kedvezőbb figyelemmel elbírálását is a biztosítja, vádlott hiszen az
3. évi IV. tv.
4. §

(2)bekezdése alapján a vádlott a fegyházban végrehajtandó büntetés négyötöd szabadságvesztésből részének kitöltését legkorábban követően a lenne feltételes szabadságra bocsátható, míg az új Btk. 38. §

(2)bekezdésének a) pontja szerint a feltételes szabadság lehetséges legkorábbi időpontja a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő nap. [98] Ilyen körülmények között a Kúria a Btk. 2. §

(2)bekezdése alapján az elbíráláskor hatályos törvény alapján minősítette a vádlott cselekményét, és szabott ki büntetést vele szemben. [99] Ennek megfelelően a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 365. §

(1)bekezdésébe ütköző, és a

(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő, a Btk. 459. §

(6)bekezdés c) pontja szerinti jelentős értékre, és a Btk. 459. §

(1)bekezdésének

1. pontja alapján fegyveresen elkövetett rablás bűntettében, amelyet a Btk.
2. §

(2)bekezdés szerinti bűnsegédként követett el. [100] A büntetéskiszabás körében az elsőfokú bíróság hiánytalanul feltárta és súlyuknak megfelelően értékelte a bűnösségi körülményeket, azonban az általa kiszabott büntetés a hatályos Btk. szerinti minősítéshez tartozó büntetési tételkeret alsó határának 5 évi tartamára figyelemmel enyhítésre szorul. Ennek során a vádlott büntetlen előélete és bűnsegédi minősége olyan jelentős súllyal latba eső enyhítő körülményként értékelendő, amely a Btk. 80. §

(2)bekezdésében írt, jelen esetben 10 évi szabadságvesztésnek megfelelő középmértéket el nem érő tartamú szabadságvesztés Btk. 82. § kiszabását

(2)teszi bekezdésének indokolttá, b) pontja ugyanakkor szerinti a enyhítő rendelkezés alkalmazásának szükségességét már nem veti fel. [101] Erre tekintettel a Kúria a Btk. 79. §-a szerinti büntetési célok megvalósítása érdekében, a 80. §

(1)bekezdésében írt büntetéskiszabási elvek mentén a vádlottal szemben öt évi tartamú szabadságvesztést szabott ki, amelyet a 37. §

(3)bekezdésének ad) pontja alapján fegyházban rendelt végrehajtani. [102] A vádlott büntetés a kiszabott kétharmad szabadságvesztésből részének kitöltését legkorábban követően a bocsátható feltételes szabadságra [Btk. 38. §

(2)bek. a) pont]. [103] Az előzetes fogvatartás, szabadságvesztésbe illetve történő a házi beszámítása a őrizet Btk. kiszabott 92. §

(1)bekezdésén alapul azzal, hogy a beszámítás során egy napi szabadságvesztésnek a 92. §

(2)bekezdése alapján egy napi előzetes fogvatartás, illetve a 92. §

(3)bekezdésének a) pontja alapján – a szabadságvesztés fegyház fokozatára figyelemmel – öt napi házi őrizet felel meg. [104] A Kúria az elsőfokú bíróság által helyesen felhívott törvényhelyek alapján adott helyt a magánfél által bejelentett polgári jogi igénynek, egyúttal kötelezte a vádlottat - a magánfelet az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. 62. §

(1)bekezdésének c) pontja alapján megillető illetékfeljegyzési jog folytán - le nem rótt eljárási illeték megfizetésére. [105] Ugyancsak helyesen határozott az elsőfokú bíróság az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről, míg a másod- és harmadfokú eljárásban további bűnügyi költség nem merült fel. [106] Mindezek alapján törvénysértően ugyanakkor a Kúria – rendelkezett ítéletének mivel a a másodfokú vádlott megalapozatlansága bíróság felmentéséről, a harmadfokú eljárásban kiküszöbölhető volt – az ítélőtábla ítéletét a Be. 398. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, egyebekben – a lefoglalt bűnjelekre vonatkozó rendelkezés tekintetében – pedig a Be. 397. §-ának alkalmazásával helybenhagyta. (Kúria Bhar. III. 87/2014.)