Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását az
- évi IV. tv. azzal szemben engedte meg, aki a bűncselekmény elkövetésekor a huszadik életévét betöltötte. Ezzel egyező szabályozást tartalmaz a hatályos Büntető Törvénykönyv (
- évi C. törvény) is. A fiatal felnőtt – 18 és 21 év közötti – életkori kategóriát az ítélkezési gyakorlat alakított ki, amelyet az eset körülményeitől függően enyhítő körülményként értékel. Ez utóbbinak azonban az életfogytig tartó szabadságvesztés törvényi korlátait tágító hatása (törvényi rendelkezés hiányában) nincs [
- évi IV. tv.
- §
(3)bek.; Btk. 41. §
(1)bek.]. [1] A megyei bíróság a
- április 11-én kihirdetett, Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzése a folytán
- április hó
- napján jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében, s ezért őt - mint visszaesőt – életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban 30 évi szabadságvesztés kiállása után bocsátható feltételes szabadságra. [2] A bíróság jogerős ügydöntő határozata terjesztett elő felülvizsgálati hivatkozik, hogy a huszonegyedik cselekmény életévét még ellen indítványt. elkövetésekor nem töltötte a terhelt Ebben arra – minthogy be - a „fiatal nagykorúnak” számított. Az akkor hatályos Btk., az
- évi IV. törvény értelmében pedig fiatal nagykorú esetében a kiszabható szabadságvesztés felső határa 15, illetve halmazati büntetésnél 20 év volt, így az eljárt bíróságok e rendelkezés megszegésével alkalmaztak fegyházbüntetést. A vele kiszabott szemben életfogytig büntetés egyébként tartó is törvénysértően eltúlzott. [3] A Legfőbb Ügyészség átiratában a hatályban fenntartását indítványozta. megtámadott határozat [4] felülvizsgálati indítvány a Kúria álláspontja szerint azonban a törvényben kizárt, a terhelt ugyanis azt a valóságban nem létező büntető anyagi jogi rendelkezés megsértésére alapozta. [5] Az életkori határokat a Büntető Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény
- §-a, valamint
- §-a határozta meg akként, hogy gyermekkorú, aki a cselekmény elkövetésekor a tizennegyedik, fiatalkorú pedig aki a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be. A tizennyolcadik életévének betöltését követően bűncselekményt megvalósító elkövetőre tehát a felnőttekre vonatkozó büntető jogszabályok voltak irányadók. [6] A terhelt terhére rótt – az
- évi IV. törvény
- §-a
(1)bekezdésében meghatározott és a
(2)bekezdés
- b)és
- d)pontja szerint minősülő – emberölés bűntettére a törvény 15 évig terjedő, kiszabását írta vagy elő. Az életfogytig tartó említett törvény 10 évtől szabadságvesztés 40. §-ának
(3)bekezdése értelmében életfogytig tartó szabadságvesztés azzal szemben volt alkalmazható, aki a bűncselekmény elkövetésekor a
- életévét betöltötte. Minthogy a terhelt
- december 17én született, a
- július 15-i elkövetési időpontot alapul véve a határozatlan tartamú szabadságvesztést kizáró rendelkezés rá már nem vonatkozott, következésképpen esetében az életfogytig tartó fegyházbüntetés kiszabására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül került sor. [7] Az
- évi IV. törvény a „fiatal nagykorú” fogalmát nem ismerte. A fiatal felnőtt – 18 és 21 év közötti – életkori kategóriát az ítélkezési gyakorlat alakította ki, amelyet az eset körülményeitől függően enyhítő körülményként értékelt. A jelen ügyben ezt a tényezőt az eljárt bíróságok vizsgálták is, ám annak a cselekmény kiemelkedő tárgyi súlyára, valamint a terhelt többszörös tulajdonítottak büntetettségére büntetést mérséklő figyelemmel hatást. Az enyhítő nem és súlyosító tényezők mérlegelésének sérelmezésén keresztül pedig a büntetés mértéke felülvizsgálat tárgyát egyébként sem képezheti. [8] Mindezekre tekintettel tehát a felülvizsgálati indítvány érdemi elbírálására nem nyílt lehetőség, ezért a Kúria - a Be.
- §-a eljárva
(1)– a bekezdésének a) felülvizsgálati pontja szerint indítványt, mint tanácsülésen törvényben kizártat a Be. 421. §-ának
(2)bekezdése alapján elutasította. (Kúria Bfv. X. 745/2015.)