EBH.2019.B.4. – Kúria

(1)bek. a) pont]. [1] A járásbíróság a

1. február 6-án tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki lopás bűntettében [Btk.
2. §

(1)bek.,

(2)bek.

1. b)pont, bc),
2. be)alpont,

(3)bek.

1. b)pont
2. ba)alpont]. [2] Ezért őt – mint többszörös visszaesőt – 3 év 5 hónap szabadságvesztés-büntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. [3] A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozta meg azzal, hogy abba az előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította. [4] Megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. [5] A kétirányú fellebbezés folytán másodfokon eljáró törvényszék a 2018. január 18-án tartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt cselekményét rablás bűntettének [Btk. 365. §

(1)bek. a) pont] minősítette. [6] Kimondta, hogy a terhelt erőszakos többszörös visszaeső. [7] A szabadságvesztés-büntetés tartamát 9 évre, a közügyektől eltiltás tartamát 10 évre felemelte. [8] Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. [9] Az ügyben meghozott jogerős ítélet ellen a terhelt nyújtott be – 2017. január 22-én, azt kiegészítendően 2018. február 26-án kelt, a Kúrián 2018. március 1-jén érkeztetett – felülvizsgálati indítványt, amelynek jogalapjául a Be. 416. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. c)pontját – ezen belül a Be. 373. §

(1)bekezdés II.b) pontját – jelölte meg. [10] Felülvizsgálati indítványában sérelmezte, hogy cselekményét – amit elismert – a nyomozó hatóság először lopásnak, majd kifosztásnak minősítette, végül a jogi minősítést rablás bűntettére változtatták. A terhelt előadta azt is, hogy az elsőfokú tárgyaláson a sértett is akként nyilatkozott, hogy a személye ellen az elkövető semmilyen erőszakot nem alkalmazott, nem lökte őt meg, csupán egy enyhe érintést érzett. Az elsőfokú bíróság a büntetőjogi felelősségét helyesen lopás bűntettében állapította meg, ezt követően azonban a másodfokú bíróság a cselekményt rablásnak minősítette a sértett másodfokú tárgyaláson tett vallomása alapján. [11] A terhelt kifogásolta, hogy a sértett 20 hónap után változtatta meg a nyilatkozatát, a feltételezése szerint azért, mert befolyásolták. [12] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványban foglaltakat nem találta alaposnak. [13] A terhelt terhére megállapított cselekmény törvénysértő minősítését tekintve a terhelti indokolást tévesnek minősítette. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság által kiegészített, ekként irányadónak tekintett tényállás nem hagy kétséget a megállapított minősítés törvényes voltát illetően. [14] Minderre tekintettel a támadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta. [15] A Kúria a 2018. július 1-je előtt előterjesztett felülvizsgálati indítványt a 2018. július 1-jén hatályba lépett, a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény – továbbiakban: Be. – alapján bírálta felül, tekintettel arra, hogy a 868. §

(1)bekezdésében megjelenített átmeneti rendelkezések értelmében az új törvény rendelkezéseit a hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell. [16] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. §

(1)bekezdése szerint tanácsülésen eljárva bírálta el. [17] Ennek keretében a felülvizsgálati indítványban előterjesztetteket alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta. [18] A Be. 649. §

(1)bekezdés

1. b)pontja alapján – figyelemmel a
2. ba)és
3. bb)alpontokra – a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. Felülvizsgálati indítványában a terhelt ilyen anyagi jogi szabálysértésre hivatkozott, amikor azt állította, hogy a cselekménye a jogerős minősítéssel szemben lopásnak minősül, ekként a vele szemben kiszabott büntetés mérséklése indokolt. [19] Abban a kérdésben, hogy a terhelt követett-e el bűncselekményt, és az miként minősülhet, a jogerős ítéletben foglalt tényállás az irányadó. [20] Ezt figyelembe véve a Kúria azt állapította meg, hogy a rablástól eltérő minősítés megállapítását célzó terhelti érvelés nem alapos. [21] A Btk. 365. §

(1)bekezdésében meghatározott rablás bűntettének a megállapítását megalapozó erőszaknak, illetve élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetésnek a sértett akaratát megtörő, megbénító jellegűnek kell lennie. A fenyegető magatartás lenyűgöző erejének értékelésekor együttesen kell vizsgálni a megfenyegetett személy és az elkövető adottságait, az egymással szembeni erőviszonyaikat, és az elkövetés külső tényezőit is. Ehhez képest abban, hogy a fenyegetés milyen hatással bír, mindig a konkrét sértett által az adott helyzetben átélt fenyegetettségi érzés vizsgálatával lehet állást foglalni. [22] Amint azt a másodfokú bíróság a lefolytatott bizonyítást követően irányadó tényállásként megállapította, a terhelt

1. május 31-én 01:00 óra körüli időben városban, közúton haladt, amikor észrevette az előtte az út másik oldalán gyalogosan közlekedő sértettet, akinek a felsőruházata alól a válláról lelógó, a teste mellett lévő válltáskája kilátszott. A terhelt elhatározta, hogy a sértett táskáját eltulajdonítja. Ezért gyors léptekkel az úttesten áthaladva a sértett után ment. A sértettet a templom mellett érte utol. Amint félig mögé ért, a sértett vállán lévő táskát megrántotta, de azt elvenni nem tudta, mivel a sértett a táskát erősen tartotta, észrevéve a terhelti mozdulatot. Ezután a terhelt a táska megszerzése érdekében az egyik kezével a táskát fogta meg és húzta, a másik kezével pedig a sértett vállára és felkarjára egy kis lökést gyakorolt. A táska vállpántja ekkor leszakadt, illetve a sértett vállára terített pléd leesett. A sértett azonban ekkor a táskát megtartva elfutott és segítségért kiáltott. A terhelt a sértett után futott, utolérte a sértettet, aki ekkor megállt, mert kifulladt, és a terhelttel szembefordult – a terhelt a sértettnek a teste előtt tartott és általa két kézzel fogott táskáját megragadta, többször maga felé húzta, rántotta azt, miközben a sértett egyik vállát legalább egy ízben meglökte. A lökés hatására a sértett az egyensúlyából kissé kibillent, a falnak dőlt, a terhelt pedig a sértett táskáját a kezéből kirántotta, és azzal elfutott. [23] A tényállásból megállapítható, hogy a terhelt már a templomnál is meglökte a táska elvétele érdekében a sértettet, aki ekkor még meg tudta tartani a táskáját. Miután futni kezdett, a terhelt üldözte őt. A másodfokú bíróság jogi indokolásában helyesen mutatott rá, hogy ez egyértelműen fenyegetésként értékelendő, a sértett is fenyegetésként élte meg, hogy a terhelt őt a táskája megszerzése érdekében üldözte. Helyes jogi érvekkel mutatott rá arra is, hogy a kifulladó sértettel szembeni lökésnek az ereje elég volt ahhoz, hogy a sértett ellenállását legyőzze, és így a sértett táskáját megszerezze. Mindez a fenyegetés és erőszak nemcsak alkalmas volt arra, hogy a megfenyegetett sértettben komoly félelmet keltsen, hanem a komoly félelmét ténylegesen ki is váltotta. A fenyegetés és erőszak tehát kétségkívül a sértett akaratát megtörő mértékű volt. [24] A terhelt cselekménye a rablás törvényi tényállásának valamennyi elemét megvalósította, a minősítés ezért törvényes. [25] Végül rámutat a Kúria, hogy a büntetés revíziójára csak akkor van lehetőség, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályainak megsértése miatt került sor törvénysértő büntetés kiszabására. Miután az elbírált cselekmény minősítése törvényes, és a már kifejtettek okán más anyagi jogszabálysértés sem történt, a kiszabott büntetés mértékét a Kúria nem vizsgálhatta (EBH 2011.2387.). [26] Minderre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a támadott határozatokat – a Be.
2. §

(1)bekezdés a) pontja alapján – a terhelt tekintetében hatályában fenntartotta. (Kúria Bfv. II. 335/2018.)