Társtettesként elkövetett rablás bűntettének minősül azoknak a tetten ért tolvajoknak a cselekménye, akik az erőszakot nemcsak a menekülésük, hanem az ellopott dolog megtartása végett is alkalmazzák [Btk. 365. §
(2)bek. első ford.,
(3)bek. f) pont]. [1] A járásbíróság az I. r. vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett rablás bűntettében [Btk. 365. §
(2)bek. I. ford.,
(3)bek. f) pont III. ford.] állapította meg. Ezért 5 évi fegyházra és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. [2] A II. r. vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett rablás bűntettében [Btk. 365. §
(2)bek. I. ford.,
(3)bek. f) pont III. ford.] állapította meg. Ezért 4 évi fegyházra és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. [3] A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás során a következő tényállást állapította meg: [4] A halászati őr sértett
- november
- napján 13 órát követően egy halászati őrök által viselt úgynevezett melles csizmában, illetve felső ruházata bal mellrészén rendészeti feladat ellátását igazoló, „halászati őr” feliratú nagyméretű, a közepén halat ábrázoló szolgálati jelvény viselése mellett látott el szolgálatot a Sió-csatorna mellett. A szolgálat ellátása során a horgászati, halászati tevékenység jogszerűségét ellenőrizte. Az engedély nélkül horgászó I. r. és II. r. vádlott észlelve a halászati őr sértettet, a horgászati tevékenységet befejezték és megkísérelték holmijukat, valamint az engedély nélkül fogott – egy vízzel teli vödörben tárolt – halakat gyorsan összepakolni és azokat magukkal víve a helyszínt elhagyni, hogy ily módon a jogellenesen megszerzett halakat megtartsák. [5] A sértett a vádlottakhoz érve köszönt nekik, közölte, hogy halászati őr és halászati ellenőrzést végez, majd az engedélyeiket kérte tőlük. E közben a vádlottak által engedély nélkül kifogott és a vödörben tartott mintegy 4 kg halat észlelte, azt szemrevételezte. Az I. r. vádlott ekkor közölte a sértettel, hogy ne őket ellenőrizze, takarodjon onnan, miközben a vádlottak az összeszedett holmijukkal és a vödörben tartott halakkal elindultak felfele a partoldalon, hogy az I. r. vádlott az ott lévő motorkerékpárjával a II. r. vádlott pedig a kerékpárjával a helyszínt elhagyja. E közben a II. r. vádlott kezéből a vödör kicsúszott, abból a halak egy része a földre ömlött, amelyet azonban néhány hal kivételével a vödörbe a II. r. vádlott visszatett. Az I. r. vádlott ekkor motorkerékpárjára, a II. r. vádlott pedig a kerékpárjára ült, hogy a halakat megtartva a helyszínről eltávozzanak, illetve az ellenőrzés alól magukat kivonják. [6] A sértett ekkor az I. r. vádlott által vezetni kívánt és általa beindított motorkerékpár elé állva szólította fel a vádlottakat, hogy maradjanak a helyszínen, miközben mobiltelefonon értesítette a rendőrkapitányságot és az intézkedéséhez rendőri segítséget kért. [7] Az I. r. vádlott erre indulatba jött, a motort a gázkarral a sértett megijesztése végett felpörgette és indulatosan közölte, hogy menjen előle, mert „megöli, szájba vágja, takarodjon onnan”, majd a II. r. vádlott pedig kérdő hangsúllyal azt kiáltotta a sértettnek, hogy „azt akarja, hogy az I. r. vádlott megölje? ” [8] A sértett ekkor egy gyors mozdulattal a motorból annak indítókulcsát kivette, majd hátrálni kezdett, mert mindkét vádlott fenyegetően feléje indult. Eközben a vádlottak szidalmazták a sértettet, majd amikor az I. r. vádlott a közelébe ért, a sértettet egy alkalommal alsó lábszárán megrúgta, majd mögéje lépve egyik kezével a sértett nyakát hátulról átölelve másik kezével az egyik karját lefogta. A sértett eközben a földre térdre esett, ahol őt mindkét vádlott többször megütötte. A sértett erre már felhagyott a vádlottak visszatartásával. Ezt követően az I. r. vádlott a motorkerékpárját tolva, míg a II. r. vádlott a kerékpárra ülve a helyszínt elhagyták úgy, hogy a jogtalanul fogott mintegy 18 db körülbelül 4 kg súlyú 3000 forint értékű halat II. r. vádlott a kerékpárjával magával vitte. [9] A sértett a vádlottak bántalmazása következtében 8 napon belül ténylegesen 4-5 nap alatt gyógyuló, a bal válltájék nyomásérzékenységében megnyilvánuló sérülést szenvedett el. [10] Az I. r. és a II. r. vádlottak a halászati őr sértettel szemben a jogtalanul eltulajdonított hal megtartása érdekében is alkalmaztak erőszakot. [11] Az ítélet ellen az ügyész a vádlottak terhére súlyosításért jelentett be fellebbezést. [12] A megyei főügyészség az ügyészi fellebbezést módosítva tartotta fenn. Indítványozta, hogy a törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részét és az indokolást helyesbítse, az indokolást egészítse ki, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. [13] Az I. r. vádlott indokolás nélkül, védője elsődlegesen felmentés és más bűncselekmény megállapítása, másodlagosan enyhítés, a II. r. vádlott felmentés, védője elsődlegesen eltérő minősítés, másodlagosan enyhítés végett jelentett be fellebbezést, amelyet a nyilvános ülésen változatlan tartalommal fenntartottak. [14] A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott határozatot a büntetőeljárásról szóló
- évi XIX. törvény (továbbiakban: Be.)
- §
(1)bekezdése értelmében az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. [15] A felülbírálat során az volt megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást, melynek során a szükséges bizonyítást felvette, a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékokat mérlegelési körébe vonva megalapozottan állapította meg. Az így megállapított tényálláshoz a törvényszék a Be. 351. §
(1)bekezdése értelmében kötve volt ítélkezése során. [16] A vádlottak az eljárás során mind a sértett fenyegetését, mind pedig annak lefogását beismerték, ugyanakkor a sértett bántalmazását tagadták, arra hivatkoztak, hogy az erőszak alkalmazására nem a halak megtartása, hanem az indítókulcs visszaszerzése érdekében került sor. [17] Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok tükrében a vádlottak védekezését elvetette, aminek megfelelő indokát adta. Ennek lényege, hogy a bizonyítási anyag alapján megállapíthatóan a sértett a vádlottakkal közölte, hogy milyen minőségben jár el, ez a ruházata és jelvénye alapján is egyértelmű kellett, hogy legyen a vádlottak számára. A II. r. vádlott az eltulajdonított halak egy részét nem vitatottan magával vitte a helyszínről, tehát nem kérdéses, hogy a vádlottak által a sértettel szemben alkalmazott erőszak a dolog megtartására is irányult. [18] Az elsőfokú bíróság a leírtakra is figyelemmel, az irányadó tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére és cselekményüket is törvényesen minősítette. [19] A bűnösségi körülményeket csak részben ismerte fel helyesen. A másodfokú bíróság mindkét vádlott vonatkozásában mellőzte annak enyhítő körülménykénti értékelését, hogy a sértettel szembeni erőszak nem járt nagyobb sérüléssel, mivel a 8 napon túl gyógyuló sérülés már bűnhalmazatot eredményezne. A II. r. vádlott esetében a fiatal felnőtt kor mellett a büntetlen előélet nem enyhítő körülmény. A cselekmény tárgyi súlya ugyanakkor egyik vádlott vonatkozásában sem súlyosító körülmény, mivel a tárgyi súly kifejezésre jut a büntetési tételben, annak bűnösségi körülményként történő értékelése ezért nem lehetséges. [20] Az elsőfokú bíróság a büntetési célok elérése érdekében megfelelő büntetési nemet választott, amikor a vádlottakat szabadságvesztés büntetésre ítélte. A másodfokú bíróság a cselekmény konkrét tárgyi súlyát, elkövetési körülményeit, az enyhítő körülményeket szem előtt tartva a szabadságvesztés mértékét mindegyik vádlott esetében eltúlzottan súlyosnak ítélte meg, ezért azt a rendelkező részben foglaltak szerint a Btk. 82. §
(2)bekezdés b) pont alkalmazásával a törvényi minimumra, 2-2 évre leszállította. [21] A szabadságvesztés büntetés tartamának enyhítésére figyelemmel, a végrehajtási fokozat a Btk. 37. §
(2)bekezdés a) pontja szerint börtön. [22] A vádlottak büntetlen előéletére, személyi körülményeire, kifogástalan előéletére figyelemmel a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a büntetés céljai a szabadságvesztés végrehajtása nélkül is elérhetők, ezért a vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztést a Btk. 85. §
(1)bekezdése értelmében próbaidőre felfüggesztette. A próbaidő tartamát a Btk. 85. §
(2)bekezdése alapján a törvényi maximumban állapította meg. [23] Miután a vádlottakkal szemben felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására került sor, a másodfokú bíróság mellőzte a közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazását. [24] A hivatkozottak folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. §
(1)bekezdése értelmében részben megváltoztatta, míg egyéb törvényszerű rendelkezéseit a Be. 371. §
(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. (Kaposvári Törvényszék 1. Bf. 536/2016.)