EBD.2018.B.9. – Kúria

(2)bek.,

1. §]. [1] A járásbíróság a vádlottakat 2 rb. folytatólagosan, közvetett tettesként elkövetett adócsalás bűntettében [
2. évi IV. tv.
3. §

(1)bek.,

(3)bek.], 2 rb. folytatólagosan, közvetett tettesként elkövetett adócsalás bűntettében [1978. évi IV. tv. 310. §

(1)bek.,

(2)bek.], valamint 2 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (

1. évi IV. tv.
2. §) mondta ki bűnösnek. Ezért mindkét vádlottat halmazati büntetésül 1 év 8 hónap – 1 év 8 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtását 3-3 év próbaidőre felfüggesztette. [2] Az ítélettel szemben a vádlottak és védőjük jelentettek be fellebbezést, felmentésért. A fellebbviteli nyilvános ülésen tartott perbeszédében a védő előadta, hogy álláspontja szerint az elsőfokú ítélet részben megalapozatlan. A járásbíróság egyoldalúan értékelte a bizonyítékokat és volt, amelyet nem is vett figyelembe. Helyes volt az a következtetés, hogy a bűncselekmények megvalósultak, de nem bizonyított, hogy ezeket a vádlottak követték el. Összesen 14 tanú vallomása alapján következtetett az elsőfokú bíróság arra, hogy a céget a vádlottak irányították, azonban ők is csak annyit mondtak, hogy a vádlottak vették fel őket és néha tőlük kaptak fizetést. [3] A megyei főügyészség átiratában indítványt tett arra, hogy a törvényszék a tényállást pontosítsa, az indokolást egészítse ki, illetőleg helyesbítse, egyebekben pedig az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. [4] A vádlottak és a védő jogorvoslati kérelme nem alapos, a főügyészség indítványa megalapozott. [5] A törvényszék a Be.
3. §

(1)bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet az annak meghozatalát megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Megállapította, hogy a járásbíróság a büntető perrendtartási törvény rendelkezéseinek megfelelően folytatta le a bizonyítást. [6] A törvényszék az indokolási kötelezettség lényeges megsértésére, illetőleg a lényeges megalapozatlanságra vonatkozó védői hivatkozást nem találta alaposnak és egyéb olyan körülményt sem észlelt, amely az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését tette volna szükségessé. A felmentésre irányuló jogorvoslati kérelmek szintén nem lehettek eredményesek, mert ezek a fentiek szerint okszerűen és teljeskörűen értékelt bizonyítékok fellebbviteli eljárás során történő felülmérlegelését követelték volna meg, ezt azonban a büntető perrendtartási törvény kizárja. [7] Az elsőfokú bíróság a megállapított tényállás alapján helyesen következtetett a vádlottak bűnösségére és a terhükre rótt bűncselekményeket túlnyomórészt az anyagi jogi szabályoknak megfelelően minősítette. Helyes jogi indokolással adott számot arról, hogy a Btk.

1. §-a alapján miért alkalmazta mindkét vádlottat érintően a bűncselekmények elkövetésekor hatályos anyagi jogi szabályokat és helytállóan következtetett arra is, hogy a terheltek az adócsalást közvetett tettesként követték el. Ehhez igazodóan azonban – a BH 2010.
2. számú eseti döntésben kifejtetteket is figyelembe véve – a közbizalom elleni bűncselekmények vonatkozásában a törvényszék a minősítést az alábbi indokok szerint megváltoztatta. A magánokirat-hamisítást tettesként csak az követheti el, aki az okiratot felhasználja, az irányadó tényállás szerint azonban a valótlan tartalmú adóbevallásokat nem közvetlenül a vádlottak nyújtották be, hanem az utasításuk alapján a tévedésben lévő S. V., ez pedig az
3. évi IV. törvény
4. §

(2)bekezdése szerinti közvetett tettesi elkövetői minőségüket alapozza meg. [8] A törvényszék ezért a vádlottak közbizalom elleni bűncselekményét 2 rb. folytatólagosan, közvetett tettesként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének (1978. évi IV. tv. 276. §) minősítette. (Tatabányai Törvényszék 10. Bf. 423/2016.)