EBD.2018.B.28. – Kúria

(1)bek.,

(6)bek. b) pont] és csődbűncselekmény bűntettében [1978. évi IV. tv. 290. §

(1)bek. a) pont,

(2)bek.], ezért halmazati büntetésül 1 év 3 hónap börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette, a vádlottal szemben 38 769 000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. [2] Az ítélet ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést elsődlegesen elévülés címén az eljárás megszüntetése, másodlagosan téves minősítés miatt enyhítés érdekében. [3] Az ügyész az ítéletet tudomásul vette. [4] A megyei főügyészség az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. [5] A törvényszék osztotta a védő azon álláspontját, mely szerint a csődbűncselekmény bűntette mellett nem lehet helye a vagyon elleni bűncselekményben történő bűnösség megállapításának. [6] Helytállóan hivatkozott az elsőfokú bíróság ítélete jogi indokolásában a BH 1999.

1. szám alatt közzétett eseti döntésre, mely mellett a BH 1997.
2. számú eseti döntésből is kitűnően nem vitásan a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság vagyona az alapító vagyonától elkülönül, ezért az alapító számára idegen dolog, amelyre nézve a sikkasztás megvalósulhat. [7] A vagyon elleni bűncselekményhez képest azonban a csődbűncselekmény speciális bűncselekménynek tekintendő, melynek elkövetési tárgya szintén a gazdasági társaság vagyona, azonban amennyiben az azzal, vagy annak egy részével rendelkezni jogosult személy a vagyonnal történő sajátjakénti rendelkezést vagy annak eltulajdonítását mint elkövetési magatartást a cég fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetében, vagy már bekövetkezett fizetésképtelen állapotában tanúsítja, illetve éppen ezen magatartása eredményezi annak fizetésképtelenné válását, mely eredményeként bármely hitelezője kielégítését részben, vagy egészben meghiúsítja, és sor kerül a cég felszámolása elrendelésére is, az elkövetői magatartás már csak a csődbűncselekmény törvényi tényállása keretei között nyerhet értékelést. [8] A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben vagy a már fizetésképtelen állapotban lévő gazdasági társaság valamennyi vagyontárgya ugyanis – attól függetlenül, hogy az befektetett eszköz, vagy forgóeszköz, és milyen értéket képvisel – a hitelezői követelések kielégítése alapjául szolgál. [9] Jelen ügyben tehát a hitelezők nem csupán azért károsodtak, mert a vádlott a felszámolási eljárás során bejelentett hitelezői igények összegét kitevő 33 274 826 forint összeget vonta el, hanem azért is, mert a fennmaradó, további 5 494 174 forint értékű vagyontömeget is jogtalanul eltulajdonította, mely utóbbi részből a hitelezők még csak részben sem kaphattak kielégítést. [10] Amennyiben tehát a vádlott csak a hitelezői igények összegével megegyező vagyont tulajdonította volna el, a fennmaradó vagyontömeg szolgálhatott volna a hitelezői igények részbeni kielégítésére. Mivel azonban ennek jogtalan eltulajdonítására is sor került, így ez utóbbi vagyonrészből sem történhetett meg a hitelezők kielégítése. [11] A hitelezők szempontjából tehát nem osztható meg az eltulajdonított vagyontömeg, hiszen annak egésze a hitelezői követelések kielégítését biztosíthatta volna. [12] Ezen álláspont helyességét támasztják alá a Kúria Bfv.I.434/2017/
3. számú végzésében kifejtettek is, utalva arra is, hogy az abban írtakból kitűnően ugyanezt az álláspontot foglalta el a Legfőbb Ügyészség is, mely szerint a sikkasztás bűntettéhez képest a csődbűncselekmény speciális bűncselekmény, így azzal látszólagos halmazatban áll. [13] További érvként hozható fel a halmazat megállapítása ellen, hogy amennyiben a vádlott a cég vagyonát képező egy darab ingó dologra nézve követ el jogtalan elsajátítást, mely a hitelezők kielégítése meghiúsulását eredményezi, az ugyanarra a vagyontárgyra nézve elkövetett terhelti magatartás a vagyontárgy értéke összegének megosztása folytán nem járhat a csődbűncselekmény mellett a sikkasztásban történő bűnösség megállapítással is. [14] Ugyanennek a gondolatmenetnek a nyomán a kizárólag készpénzvagyon eltulajdonítása esetében sem osztható meg a vagyon akkor, ha annak eltulajdonított része meghaladja a hitelezői igények összegét. [15] Felmerül továbbá az a kérdés is, hogy amennyiben helye lenne a csődbűncselekmény mellett vagyon elleni bűncselekmény miatti felelősségre vonásnak is, miért ne lehetne helye a vagyon megrongálásában testet öltő elkövetési magatartás esetén a hitelezői igények összegén felüli kárösszegre nézve rongálás miatti büntetőjogi felelősségre vonásnak is. [16] Ilyen halmazati megállapítás azonban szintén a specialitás elvére figyelemmel kizárt és a bírói gyakorlat sem tükrözi azt. [17] A csődbűncselekmény jelenleg hatályos Btk. szerinti
4. §

(3)bekezdés b) pontja szerinti minősített esete, ha a tényleges vagy színlelt vagyoncsökkenés mértéke különösen jelentős. [18] A törvényszék álláspontja szerint abból a törvényi megfogalmazásból, mely szerint a súlyosabb minősítést nem a meghiúsított hitelezői igények kielégítése összegétől, hanem a tényleges vagy színlelt vagyoncsökkenés mértékétől teszi függővé a jogszabályalkotó, éppen az a következtetés vonható le, hogy az elvont teljes vagyontömeg a csődbűncselekmény elkövetési tárgya, nem csupán annak azon része, mely a hitelezői igények összegével egyezik. [19] Ellenkező esetben a csődbűncselekmény minősített esete mellett ugyanazon vagyontömeg egy részére nézve a sikkasztás bűntette is megállapíthatóvá válna, mely lényegében a Btk. 404. §

(3)bekezdésében is tükröződő specialitás elvére figyelemmel ugyancsak kétszeres értékelést jelentene. [20] Mindezen indokokra figyelemmel került sor a törvényszék részéről az elsőfokú ítéleti tényállásból a sikkasztás elkövetési értékével és magatartásával kapcsolatos megfogalmazások mellőzésére, és ezzel együtt a vádlotti cselekménynek a folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettekénti minősítése mellőzésére is. [21] Figyelemmel arra, hogy a speciális cselekménnyel látszólagos halmazatban álló másik cselekmény tekintetében nincs helye felmentő rendelkezés meghozatalának, a törvényszék a terhelt bűnösségét egységesen csak a speciális bűncselekményben állapította meg, a vagyon elleni bűncselekményben történő bűnösség kimondását mellőzve (3/

1. BJE határozat). [22] Ekként a büntetés kiszabása során irányadó tételkeret a helyes minősítés mellett 2 hónaptól 5 évig terjedő szabadságvesztés. [23] A járásbíróság teljeskörűen feltárta a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket, melyek közül a törvényszék hangsúlyos enyhítő körülményként kiemeli a bűncselekmény elkövetése óta eltelt több, mint 10 éves időmúlást, mely az elévülési idő kétszeresét is meghaladta. [24] Figyelemmel a vádlott elkövetéskori büntetlen előéletére, a terhére fel nem róható módon bekövetkező rendkívül időmúlásra, a törvényszék indokoltnak tartotta az elsőfokú ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartamának lényeges csökkentésével a büntetés enyhítését. [25] A szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje az
2. évi IV. törvény elkövetéskor hatályos
3. §

(2)bekezdése értelmében minimum 2 év, így ennek csökkentésére nincs törvényi lehetőség. [26] A 8 hónap tartamú szabadságvesztés a végrehajtás 2 évre történő felfüggesztésével együtt a törvényszék álláspontja szerint mindenben megfelel a büntetés céljainak, és igazodik a büntetéskiszabás elveihez is. [27] Helytálló jogszabályi hivatkozás alapján került sor a vádlottal szemben vagyonelkobzás alkalmazására, hiszen a vádlott a 38 769 000 összegű vagyonhoz bűncselekmény elkövetése útján jutott. [28] A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a rendelkező rész szerinti részben megváltoztatta a Be. 372. §

(2)bekezdése alapján, míg helytálló rendelkezéseit helybenhagyta a Be. 371. §

(1)bekezdésére utalással. (Debreceni Törvényszék 1.Bf.12/2018.)