EBH.2014.M.7. – Kúria

(1)bekezdés f) pontja szerinti felmentési ok a munkáltató számára csupán lehetőség. II. A kedvezményes jubileumi jutalomra jogosultság feltétele – a legalább 35 év közalkalmazotti jogviszonnyal való rendelkezés mellett – az, hogy a közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszony megszűnése napján nyugdíjasnak minősüljön [Kjt. 78. §

(4)bek., 37/B. §

(1)-

(3)bek.] A felperes

1. február 1-től állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperes jogelődjénél.
2. augusztus 2-án kelt levelében kérte, hogy a munkáltató
3. augusztus 14-ével szüntesse meg jogviszonyát, mivel
4. augusztus 15-étől nyugdíjaztatását kéri. Előadta, hogy 40 év munkaviszonnyal rendelkezik,
5. augusztus 8tól augusztus egyben kérte 12-ig a igénybe kívánja munkáltatótól, hogy venni 5 a éves 35 nap szabadságát, közalkalmazotti jogviszonyára figyelemmel a nyugdíjba vonulás időpontjában fizesse meg részére a kedvezményes 40 Közalkalmazottak jogállásáról szóló éves jubileumi
6. évi jutalmát XXXIII. a törvény (Kjt.)
7. §

(4)bekezdése alapján. A felperes a kérelme után adott munkáltatói tájékoztatást követően levelére rávezette, hogy „közös megegyezés alapján a munkáltatóval”. Az alperes

1. augusztus 12-én kelt intézkedésével a felperes
2. február
3. napjától szociális ápoló, gondozó munkakörben fennálló közalkalmazotti jogviszonyát
4. augusztus 14-ével közös megegyezéssel megszüntette. A munkáltató ugyanezen a napon tájékoztatta a felperest arról, hogy jubileumi jutalmat nem fizet részére. A felperes
5. illetékes augusztus Kormányhivatal öregségi nyugdíja 16-án igénybejelentéssel Nyugdíjbiztosítási megállapítását kérte. élt az Igazgatóságánál, A Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a
6. augusztus 30-án kelt határozatával a felperes részére
7. augusztus 15-től öregségi nyugdíjat állapított meg. A felperes a keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a
8. közös augusztus 14-i megegyezéssel hatállyal történő a közalkalmazotti megszüntetéséről szóló jogviszonya megállapodás érvénytelen, mert annak megkötésekor tévedésben volt, amelyet az alperes azzal okozott, megszűnésének hogy jogcíméből tájékoztatása hátránya nem szerint származik. a jogviszony Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a felmentési időre járó nyolc havi, továbbá kedvezményes jubileumi jutalom jogcímén további öt havi illetménye megfizetésére. Az alperes a kereset elutasítását kérte. A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint a bizonyítási álláspontját támasztották munkáltatónak a alá, felmentés jubileumi jutalom részletes tájékoztatása eljárás amely szerint gyakorlásának jogszabályi adatai is alperes felperes kizártságáról feltételeinek ellenére a az és hiányáról kérte a a történő jogviszonyának megszüntetését, mert nyugdíjba kívánt vonulni. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy a munkáltató az intézkedésével megtévesztette és ezért a megállapodás érvénytelensége nem volt megállapítható. Az elsőfokú bíróság kifejtette azt is, hogy a felperes a közalkalmazotti jogviszonya megszűnésének időpontjában, azaz
9. augusztus 14-én nem minősült nyugdíjasnak, ezért jubileumi jutalomra nem volt jogosult. A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú a bíróság megállapította, hogy
10. közalkalmazotti jogviszonyát ítéletét augusztus
11. közbenső megváltoztatta 12-én augusztus kelt, a és felperes 14-ével közös megegyezéssel megszüntető megállapodás érvénytelen. Az érvénytelenség jogkövetkezményei körében az elsőfokú bíróságot a tárgyalás folytatására és új határozat hozatalára utasította. A másodfokú esetben a bíróság Kjt.
12. megállapította, hogy § f)

(1)bekezdés a felperes pontja az alapján adott kérte a jogviszonya megszüntetését. A jogszabály helyes értelmezésével és a jogalkotó szándékára is figyelemmel megállapítható, hogy a munkáltató a jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntesse, ha a 40 éves szolgálati idővel igénybe vehető öregségi teljes nyugdíj feltételével rendelkező közalkalmazott ezt legkésőbb a felmentési idő utolsó napján kérelmezi. Mivel az adott esetben a felperes a kérelmet írásban előterjesztette, ezért a munkáltatónak kötelezettsége lett volna a felperes jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetése, ebben az esetben pedig az adott időpontban hatályos Kjt. 78. §

(3)bekezdése alapján jogosult volt a jubileumi jutalomra. A törvényszék álláspontja szerint az elsőfokú bíróság alaptalanul állapította meg, hogy az intézményvezető felperes részére nyújtott, a jubileumi megfelelő jutalom volt. A jogosultsága tájékoztatás körében hiányát adott tájékoztatása támasztja alá, hogy a jubileumi jutalom elutasításáról szóló munkáltatói levél is csak a megszüntető megállapodást követően került átadásra. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Érvelése szerint jogszabálysértő a jogerős ítélet azon megállapítása is, mely szerint a Kjt. 30. §

(1)bekezdés f) pontja alapján a munkáltatónak kötelezettségét képezte a felperes közalkalmazotti jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetése, mert ilyen kötelezettséget az adott rendelkezés nem tartalmaz. A lefolytatott bizonyítási eljárás anyagából nem volt levonható az a következtetés, mely szerint az alperes a felperest tévedésbe ejtette. Az alperes törvényes képviselője és a tanúk előadása szerint a felperest már augusztus 2-át megelőzően hónapokkal korábban tájékoztatták arról, hogy a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyát nem tudja felmentéssel megszüntetni, megegyezéssel és ezért nem a jogosult csak kedvezményes közös jubileumi jutalomra. A felülvizsgálati érvelés szerint a felperes saját felróható magatartására előnyök szerzése végett kívánt hivatkozni. A felperes jubileumi jutalom megfizetésére irányuló kereseti kérelme körében előadta, hogy a Kjt. 78. §

(4)bekezdése és a 37/B. §

(1)és

(2)bekezdése, továbbá a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 18. §

(2a)bekezdése alapján a felperes jogosultsága közalkalmazotti jogviszonya nyugdíjasnak a és nem volt megszűnésének jogviszony megállapítható, napján megszüntetésére nem nem mert minősült felmentéssel került sor. A felülvizsgálati kérelem megalapozott. A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes a munkáltatóhoz közalkalmazotti

1. augusztus jogviszonyának
2. 2-án benyújtott augusztus kérelmében 14-ével történő megszüntetésére tett javaslatot, továbbá kérte a 40 éves jubileumi jutalma megfizetését. A törvényszék a jogerős ítéletében a felperes kérelmét a Kjt.
3. §

(1)bekezdés f) pontja szerinti felmentésre irányuló kérelemként értékelve azt állapította meg, hogy az adott esetben a felperes közalkalmazotti jogviszonyát a munkáltatónak felmentéssel kellett volna megszüntetni. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozottan hivatkozott arra, hogy a Kjt. 30. §

(1)bekezdés f) pontja a munkáltató számára csupán lehetséges, de nem kötelező felmentési okként szabályozza azt az esetet, amikor a 40 év szolgálati idővel igénybe vehető öregségi teljes nyugdíj feltételével rendelkező közalkalmazott nő jogviszonyának megszüntetését kéri. A jogszabály helyes értelmezése alapján azonban a közalkalmazott kérelme nem keletkeztet felmentési kötelezettséget a munkáltató számára. A jogvita elbírálása során nem maradhat értékelés nélkül az a lényeges körülmény, mely szerint a felperes

1. augusztus 2-án előterjesztett pontosan eredeti
2. kérelmében augusztus
3. a jogviszonya napjával megszüntetését kérte. Az időpontot figyelembe véve ugyanis - figyelemmel a nyolc hónap felmentési időre - a felperes közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetésére felmentéssel nem, kizárólag közös megegyezéssel volt lehetőség. A perbeli bizonyítékokból, de még a felperes személyes előadásából sem lehet megalapozott következtetést levonni arra, hogy az alperes a felperest a jogviszony megszüntetése körében megtévesztette. Nem volt olyan megalapozott megtámadási ok, amely az érvénytelenség megállapítását eredményezné. A felperes a munkáltatói jogkör gyakorlójának egyértelmű tájékoztatása ellenére gondolta úgy, hogy jogviszonyának megszüntetésére végül is felmentéssel fog sor kerülni és részére a jubileumi jutalmat kifizetik, holott ilyen ígéretet saját előadása szerint sem kapott az alperestől. Ezért az esetleges tévedését nem az alperes okozta és azt fel sem ismerhette. Következésképp az alperesnél fennálló közalkalmazotti jogviszonya érvényes megállapodással
4. augusztus 14-én megszűnt. A másodfokú bíróság ezzel ellentétes jogi álláspontja jogszabálysértő. A felperes a kedvezményes jubileumi jutalom megfizetésére irányuló igényét arra alapította, eredően jogviszonyának hogy az érvénytelen megszüntetésére a megállapodásból felmentés szabályait kellett alkalmazni, ezért őt a Kjt.
5. §

(3)bekezdése alapján a jubileumi jutalom megillette, amely hivatkozás nemcsak azért téves, mert a felek közötti közös megegyezés érvényes, hanem azért is, mert ez a rendelkezés nem vonatkozik a jogosító idő elérését megelőzően a Kjt. 78. §

(4)bekezdése alapján járó kedvezményes jubileumi jutalomra, melynek feltételeivel a felperes jogviszonya megszüntetésekor nem rendelkezett. Jóllehet rendelkezett legalább 35 éves közalkalmazotti jogviszonnyal, a megszűnés időpontjában azonban nem minősült nyugdíjasnak sem a Kjt. 37/B. §

(1)bekezdése, sem a Kjt. 37/B.§

(3)bekezdése alapján. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. §

(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. (Kúria Mfv. II. 10.560/2013.)