Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.146/2008/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla Halmosné dr. Kubala Márta ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Dr. Sveda György Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen hibás teljesítésből eredő kijavítási költség megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság
- november
- napján kelt 10.G.40.831/2005/
- számú ítélete ellen az alperes részéről benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 120.000,(Egyszázhúszezer) Ft másodfokú költséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 403.500,- (Négyszázháromezerötszáz) Ft fellebbezési eljárási illetéket az államnak, az állami adóhatóság felhívására. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes és az alperes
- május 5-én vállalkozási szerződést kötöttek a Szolnoki Lakópark I., II., III. ütem ácsszerkezet, tetőfedés és bádogos munkáinak az elvégzésére bruttó 64.078.020,-Ft összegű átalányáron. Az alperes az általa kivitelezett munkarészekre a vonatkozó hatályos jogszabályokban és egyéb szabályozásokban előírt jótállási és szavatossági kötelezettséget vállalt. A jótállás időtartamát a felek a szerződés 12.
- pontjában 3 év + 60 napban állapították meg azzal, hogy a jótállási határidőre a szavatossági kötelezettség érvényes. A jótállási, szavatossági időtartam kezdete a létesítmény adott ütemének sikeres generál műszaki átadás-átvételének dátumától számít, de a javított részek vonatkozásában a kijavítás időpontjától újra kezdődik. A 12.
- pont értelmében a szavatossági hibabejelentés alapján a vállalkozó köteles a hibákra, hiányokra vonatkozó bejelentéseket maradéktalanul, de legkésőbb három napon belül megvizsgálni és a hibákat a lehető legrövidebb időn belül kijavítani. A szerződés 12.
- pontja kimondja, hogy ha az alperes a bejelentett hibákat jogszerű kötelezettsége ellenére a felperesi megrendelő igénye szerint nem szünteti meg, megfelelő időben nem javítja ki, a felperes jogosult azt az alperes költségére más kivitelezővel elvégeztetni, a javítás költségét az alperes utólag nem vitathatja. A felek a szerződést két alkalommal módosították. Az utóbbi szerződésmódosítás szerint az alperesnek csak az I. ütem munkálatait kell elvégeznie bruttó 28.331.461,-Ft vállalkozási díjért azzal, hogy az átadás-átvétel ideje
- január 30-a. Az I. ütem átadás-átvételi eljárása határidőben megtörtént, majd ezt követően az I. ütem lakásának tulajdonosai tető- és homlokzat beázási hibákat jeleztek. A felek
- április 3-án közös helyszíni szemlét tartottak, amelyről
- április 15én jegyzőkönyvet vettek fel. Az egyeztetés eredményeként a tetőn előforduló hibák javítási módját egyeztették és megállapodtak abban, hogy az alperes a tető bádogos szerkezeteinek javításához szükséges munkákat elvégzi jótállási kötelezettségként a következménykárok javításával együtt. A javítási munkákat a jegyzőkönyv
- pontjában a felek részletezték. Az alperes vállalta, hogy
- április 30-ig elvégzi a javításokat, azonban ennek nem tett eleget. A felperes megrendelője a sorozatos beázások miatt T B igazságügyi szakértőt kérte fel szakvélemény készítésére, továbbá a kijavítási terv ellenőrzésére. A felperes
- október 20-i levelében közölte az alperessel, hogy a szakértői vélemény és a kijavítási terv birtokában a felek
- szeptember 23-án egyeztetést tartottak, amelyen az alperes vállalta, hogy
- október 10-ig ún. „mintajavítást" készít, amely vállalásának az alperes nem tett eleget. Az alperes
- november 12-én kelt levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy az addigi tetőázással kapcsolatos bejelentésre 24 órán belül a helyszínre kivonult, a beázási okokat megszüntette. Álláspontja szerint a beázási okok 80-90 %-ban nem garanciális eredetűek, ezért a további javítások elvégzését a jótállási kötelezettség körében megtagadta. A felperes
- december 2-án kelt levelében közölte az alperessel, hogy mivel a jótállási kötelezettségének nem tett eleget, ezért a javításokat más vállalkozóktól rendeli meg. A felperes
- április 4-én vállalkozási szerződést kötött a Sz Kft.-vel és megrendelte a Szolnoki Lakópark jótállási és értéknövelő tetőfedő munkáinak a kivitelezését, amelynek ellenértékét megfizette. A felperes a
- január 12-én kelt levelében felszólította az alperest a kijavítási munkák költségei, a következménykárok és a szakszerű kivitelezés ellenőrzése érdekében igénybe vett szakértő költségének 50 % arányban történő megfizetésére, azaz összesen 7.345.320,-Ft-ra, amelyből a felperes levonta az 1.043.960,-Ft összegű jóteljesítési visszatartásra nála lévő összeget. Az alperes a felszólításnak nem tett eleget, a felperes részére semmit sem fizetett. A felperes az elsőfokú bíróságra
- május 24-én benyújtott és módosított keresetében az alperest 6.723.541,-Ft, ennek
- december 13-tól a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű kamata és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Keresetét az alperest terhelő jótállási kötelezettség alapján szavatossági jogként érvényesítette és a kijavítási költség megfizetésére kérte kötelezni a Ptk.
- §
(1)bekezdése és a felek közötti vállalkozási szerződés 12.
- pontjában foglaltak alapján. Az alperes az ellenkérelmében a felperes keresetének az elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy nem teljesített hibásan, illetve a felmerült hibákat kijavította, a beázási okokat megszüntette. Előadta továbbá, hogy a kivitelezés munkáinak készre jelentését követően az átadás-átvételi eljárás után a tetőhéjazaton közlekedve további munkákat végeztek a felperes alvállalkozói és a tetőhéjazatot megbontva kéményépítési, homlokzati és tűzfalvakolási munkálatokat végeztek. Ezek a munkálatok a héjazat sérülését és a héjazat megbontása miatt törmelék és falevél összegyűlését és emiatt dugulást okoztak. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során az alperes indítványára meghallgatta tanúként M G-t, aki előadta, hogy a fólia elhelyezésével kapcsolatos kiviteli tervek hibásak voltak, továbbá a hőszigetelés és a homlokzat burkolat kivitelezése hibás volt. Elmondása szerint a hiba oka nem az alperes teljesítésére vezethető vissza. A felperes indítványára T B-t is meghallgatta tanúként, aki tanúvallomásában úgy nyilatkozott, hogy a hibajelenségek a kivitelező hibás teljesítésére vezethetők vissza és kisebb részben állapított meg tervezői hibát; a kivitelező terhére 60 %-os, a tervező terhére 40 %-os arányt állapított meg. Az elsőfokú bíróság részletes kioktatását követően az alperes szakértői bizonyítás elrendelését kérte arra vonatkozóan, hogy a hiba oka a teljesítése után keletkezett, ugyanakkor személyes költségmentesség engedélyezését is kérte, amelyet az elsőfokú bíróság
- sorszám alatt végzésével elutasított és amelyet a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gpk.43.705/2007/
- szám alatti végzésével helybenhagyott. Ezt követően az elsőfokú bíróság felhívta az alperest a 150.000,-Ft szakértői díj előlegezésére azzal, hogy amennyiben a felhívásnak határidőn belül nem tesz eleget, úgy a szakértő kirendelésére tett indítványt elutasítja. Az elsőfokú bíróság felhívásának az alperes nem tett eleget, anyagi nehézségeire hivatkozva a szakértői díjat nem előlegezte. A Fővárosi Bíróság a
- november
- napján kelt 10.G.40.831/2005/
- számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 6.723.541,-Ft-ot és ezután
- december
- napjától a kifizetés napjáig járó az évi költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamatát, valamint 806.900,-Ft perköltséget. Határozata indokolásában rögzítette, hogy a vállalkozási szerződés alapján az alperes 3 év + 60 nap jótállási kötelezettséget vállalt. Az alperes a jótállás időtartama alatt bejelentett hibákat csak részben javította ki, a
- április 15-i jegyzőkönyvbe foglalt megállapodás ellenére a bejelentett hibák kijavítását nem végezte el. A jótállás az általánosnál szigorúbb szankcióval biztosítja a szerződésszerű teljesítést, mivel a Ptk.
- §
(3)bekezdése szerint a jótállás időtartama alatt a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A jótállás alapján a kötelezett akkor is helytállni tartozik, ha a hiba csak a teljesítés után keletkezett ugyan, de a hiba oka már a teljesítés előtt is megvolt a dologban. Ennek megfelelően a jelen perben az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy jótállási kötelezettsége nem áll fenn, az alól mentesült, azaz a hiba oka a teljesítés után keletkezett. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a bizonyítási eljárás során az alperes hitelt érdemlően bizonyítani nem tudta, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. Rögzítette, hogy M G igazságügyi szakértő tanúvallomása és T B igazságügyi szakértő tanúvallomása ellentmondott egymásnak. A tanúvallomások között fennálló ellentmondás tisztázására az alperes szakértő kirendelését kérte. A szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványt azonban a bíróság az alperes mulasztására tekintettel elutasította, így az alperes a perben nem tudta bizonyítani, hogy jótállási kötelezettség vállalása alól mentesült volna. Az alperest ezért a hibás teljesítés miatt jótállási kötelezettség terheli. A jótállás alapján érvényesíthető jogok attól függnek, hogy a jótállás a felek megállapodása vagy pedig jogszabály rendelkezésén alapul. Ha a felek megállapodása az érvényesíthető jogokról nem rendelkezik, a jogosult azokat a szavatossági jogokat érvényesítheti, amelyek őt hibás teljesítés esetén a törvény erejénél fogva megilletik. A jótállásból és a törvényen alapuló szavatosságból eredő igények között - eltérő megállapodás hiányában - nincs különbség. Ha a felek megállapodása ettől eltérően határozza meg a kötelezettet a jótállás alapján terhelő kötelezettségét, a jogosult a megállapodás szerinti jogokat érvényesítheti. A jótállásban való megállapodás nem jelent lemondást a nem szerződésszerű teljesítésen alapuló jogokról, amelyek a jogosultat a törvény alapján a szavatosság általános szabályai szerint megilletik. A jótállás kikötése nem akadálya annak, hogy a jogosult jótállás helyett szavatosságra alapítsa jogait vagy, hogy a szavatossági jogait gyakorolja azokra a hibákra, amelyekre a jótállás nem terjed ki. Az alperes tehát a felek közötti megállapodás és a jogszabály alapján jogszerűen járt el akkor, amikor a jótállási hibák kijavításával mást bízott meg. A felperes az alperest terhelő kijavítási költség mértékét a csatolt iratokkal bizonyította. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte annak megváltoztatásával a felperes keresetének az elutasítását, valamint első- és másodfokú perköltségben történő marasztalását. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte megfelelően a rendelkezésre álló bizonyítékokat, figyelmen kívül hagyta az alperes által előterjesztett iratokat, fényképeket, mellyel azt igazolta, hogy az általa elvégzett munkálatok utáni további munkálatokat végeztek a tetőn, melynek során a későbbi beázás oka keletkezett. Megítélése szerint az tényként megállapítható, hogy a javítási kötelezettségének a hibák jelzését követően haladéktalanul eleget tett, annak ellenére, hogy munkavégzését követően kőműves munkálatok folytak a tetőhéjazaton, mely a héjazat és a tetőszerkezet megbontásával járt, ezért azonban nem tehető felelőssé. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, mely szerint a perben tanúként meghallgatott T B és M G szakértők vallomása ellentétes tartalmú, mivel mindketten azt állították, hogy nem teljes mértékben a kivitelezés okozta a hibák keletkezését. A különbség abban áll a tanúvallomások között, hogy M G álláspontja szerint 100 %-ban tervezési hiba, T B álláspontja szerint 60 %-ban kivitelezési hiba. A két tanúvallomás összevetéséből megállapítható, hogy biztosan nem kizárólag a kivitelezés okozta a hibák keletkezését, ezért érthetetlen az elsőfokú bíróság ítélete, melyben a kereseti kérelemnek megfelelően marasztalta az alperest. A helyes döntés az lett volna, ha legalább a felperes által peren kívül készített szakértői véleményben foglaltakkal összhangban a felperes által követelt összeg maximum 60 %-ának megfizetésére kötelezi az alperest. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. Az alperes fellebbezése nem alapos. Az elsőfokú bírság a jogvita elbírálása szempontjából a tényállást helyesen állapította meg és helytálló jogi következtetéssel marasztalta az alperest. Az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan betartásával a döntése meghozatalakor egyrészt a rendelkezésre álló valamennyi bizonyítékot, így az alperes által előterjesztett iratokat, fényképeket is értékelte, másrészt a részletes kioktatás ellenére sem tett eleget az alperes a Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján fennálló azon bizonyítási kötelezettségének, hogy a felperes által a jótállásra alapított javítási költség érvényesítésével szemben azt bizonyítsa, hogy a hiba oka a teljesítése után keletkezett. Figyelemmel arra, hogy a perbeli munkavégzéssel kapcsolatban többször merült fel az alperes részéről hibás teljesítés, amelyeknek egy részét valóban kijavította, azonban a jelen per tárgyát a
- április 15-én készült jegyzőkönyv
- pontjában felsorolt hibák képezték és azt az alperes semmivel nem bizonyította, hogy az ott rögzített munkák teljeskörűen elvégzésére kerültek annak ellenére, hogy az alperes azt vállalta, hogy
- április 30-ig elvégzi a jegyzőkönyvben felsorolt javításokat. A rendelkezésre álló iratok szerint nincs ellentmondás a felek által a peren kívül felkért szakértők megállapításai és tanúvallomásai között, mert azok egybevetéséből nem állapítható meg, hogy biztosan nem kizárólag a kivitelezés okozta a perben érvényesített hibák keletkezését. T B a
- március 7-én tartott tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy az általa a felperesi megbízó részére készített szakértői vélemény a teljes lakóparkra vonatkozott, mivel a lakópark tetőfedési munkálatait az alperesen kívül másik vállalkozó is végezte. Előadta, hogy a keresetlevélhez 1/F/2 alatt csatolt jegyzőkönyv
- pontjában szereplő hibák mind kivitelezési hibák, ezek között tervezői hibák nincsenek. Hangsúlyozta, hogy ebben a jegyzőkönyvben rögzített hibák nem kerültek az alperes részéről kijavításra. A tárgyalási jegyzőkönyvből kitűnően T B valóban tett olyan nyilatkozatot, hogy a kijavítással kapcsolatos hibák oka a kivitelező terhére 60 %-os, a tervező terhére 40 %-os arányt jelent. Ez azonban nemcsak a perbeli hibákat érintette, hanem az összes, az építkezés során felmerült hibákat és ugyanakkor T B azt is hangsúlyozta, hogy a tervezői hibák miatti javítási költséget a felperes megrendelője magára vállalta. A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján - érdemben helytálló indokaira tekintettel - helybenhagyta. Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 239. §-a alapján alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint köteles a felperesnek a másodfokú eljárás során felmerült költségét megfizetni. A Fővárosi Ítélőtábla az ügyvédi munkadíj mértékét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(5)bekezdése alapján mérlegeléssel határozta meg és azzal, hogy az összeg az általános forgalmi adót is tartalmazza. Az alperes fellebbezésének eredménytelenségére tekintettel a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján köteles az illetékfeljegyzési jogára tekintettel le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket megfizetni az államnak az állami adóhatóság külön felhívására. Budapest,
- év június hó
- napján álinkásné dr. Mika Ágnes sk. a tanács elnöke . Kurucz Zsuzsánna sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Bírósági tisztviselő . Tibold Ágnes sk. bíró