EBH.2015.M.22. – Kúria

(8)bekezdés]. II. A jogellenes jogviszony megszüntetés Kttv. szerinti jogkövetkezményeit kell alkalmazni a Ktv. alapján indult perekben is [2012. évi V. törvény 3. §

(5)bekezdés]. [1] A felperes

1. november 6-ától állt közszolgálati jogviszonyban a alperessel, a felmentését megelőző időszakban a Szervezési és Üzemeltetési Ügyosztályt vezette. A munkáltató
2. február 16-án a képviselő testület határozata alapján létszámcsökkentést hajtott végre akként, hogy
3. június 1jével a 239 betöltött álláshelyből 9-et, a 18 betöltetlen álláshelyből pedig 14-et megszüntetett. álláshelyből ezután fennmaradó 4 A 18 álláshely betöltetlen közül egyet a jegyzői álláshelyre tartottak fenn, további három álláshely vonatkozásban pedig később munkakörök megnevezése középfokú végzettséggel, kívántak pénzügyi döntést ügyintéző illetve hozni. volt, pénzügyi s Ezen azokat szakértelemmel rendelkező ügyintézőkkel kívántak elláttatni. [2] Ezzel egyidejűleg az alperes M. A.-t előbb a Jegyzői Kabinet Jogi Csoport állományába jogi asszisztensi feladatok ellátására irányította át
4. január 6-tól
5. március 2ig terjedő időszakra, majd a
6. február 16-án létrejött megállapodás alapján
7. február 21-től
8. március 31-ig terjedő időszakra átirányította egy másik ügyosztályra. [3] Az alperes
9. február 17-én kelt felmentésével a köztisztviselők jogállásáról szóló
10. évi XXIII. törvény (Ktv.)
11. §

(5)bekezdésére hivatkozva,

1. február 25-ével visszavonta a felperes vezető megbízását, majd arra hivatkozva, hogy felajánlható munkakörrel nem rendelkezik, a Ktv.
2. §

(8)és

(9)bekezdése alapján közszolgálati jogviszonyát

1. április 25-i hatállyal megszüntette. Indokolásában rögzítette, hogy a vezetői megbízás visszavonása idején nem volt felajánlható, betöltetlen munkakör, így a jogviszony fenntartása nem volt lehetséges. [4] A felperes az intézkedést sérelmezve keresetet nyújtott be, és kérte a jogellenes felmentés jogkövetkezményeinek alkalmazását. Kifogásolta, hogy visszavonására nem hatállyal, azonnali a vezetői a megbízás felmentési irat közlésével, hanem csupán február 25-ével került sor, így alperesnek meg kellett volna indokolnia az intézkedését. Hivatkozott arra is, hogy volt olyan munkakör, amelyet fel kellett volna ajánlani a számára, a munkáltató azonban ezt elmulasztotta. [5] A közigazgatási megállapította, és hogy munkaügyi az alperes bíróság
2. február ítéletével 16-án kelt felmentése jogellenes, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek átalány kártérítés címén 16 havi átlagkeresetének megfelelő összegként 10.463.296,-forintot, és 300.000,-forint perköltséget. Kötelezte továbbá a felperest, hogy kártérítés címén fizessen meg az alperesnek 115.570,forintot. [6] Indokolása szerint az alperes bizonyította, hogy létszámcsökkentést határozott el, amelyet
3. június 1-ig kellett végrehajtania. A betöltetlen álláshelyek közül 14 került megszüntetésre, míg a 4 fennmaradó álláshelyből egy jegyzői álláshely került kiírásra, a további 3 álláshelyről pedig a hivatal vezetése később kívánt dönteni. Ezek olyan munkakörök voltak, amelyek betöltésénél a munkáltató pénzügyi képzettséget írt elő, így nem volt elvárható, hogy azt a felperes számára felajánlja. Megállapította azt is, hogy a munkáltató elmulasztotta a felperes számára felajánlani azt a munkakört, amelyet M. A. átirányítással látott el. Kifejtette, hogy az átirányítással ellátott feladatokhoz kapcsolódó munkakör nem minősült betöltöttnek, mivel azt az átirányított köztisztviselő a saját munkakörének betöltése mellett vagy helyett látta el, az átirányítás kizárólag az adott feladatok ellátására, és nem a munkakör betöltésére vonatkozott. M. A. korábbi munkaköre nem szűnt meg, és nem került más által betöltésre, időszakosan látta el az átirányítás alapján a más munkakörhöz kapcsolódó teljesítette a feladatokat. Ktv.
4. § Mivel

(8)az alperes bekezdésében nem foglalt állásfelajánlási kötelezettségét, a közigazgatási és munkaügyi bíróság a felmentést jogellenesnek találta. [7] Nem találta megalapozottnak érvelését, hogy munkáltatót a a felperes indokolási vezetői azzal kötelezettség megbízás visszavonása kapcsolatos terhelte kapcsán a abból adódóan, hogy a

1. február 17-i intézkedés február 25-i hatályú volt, ez a Ktv. hivatkozott rendelkezéséből nem volt levezethető. [8] Az alperes fellebbezése, és a felperes csatlakozó fellebbezése alapján eljárt ítéletét a törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság fellebbezett részben részben megváltoztatta, és a 16 havi átlagkeresetnek megfelelő összeget 9.120.000,-forintra leszállította, az e címen előterjesztett további felperesi keresetet elutasította, egyebekben az ítéletet helyben hagyta. [9] A másodfokú bíróság osztotta miszerint jogsértően megállapítását, amikor nem ajánlotta fel a az elsőfokú járt felperesnek el az az bíróság alperes, átirányítással érintett gyermekvédelmi ügyintézői munkakört. Kiemelte, hogy ez a munkakör 2011 decemberétől betöltetlennek minősült attól kezdődően, hogy köztisztviselő az adott jogviszonya munkakört megszüntetésre korábban betöltő került egészen addig, amíg azt az alperes M. A. kinevezésével ismételten betöltötte. A
2. február 16-án kelt belső megállapodás pusztán munkaszervezési intézkedésnek minősült, amellyel az alperes a betöltetlenné vált ügyintézői munkakörhöz tartozó feladatok, illetve azok meghatározott részének ellátására irányította át a hivatkozott köztisztviselőt. [10] A felperesi csatlakozó fellebbezés körében megállapította, hogy a felperes felmentésekor hatályban volt 9/
3. (III.3.) Korm. rendelet
4. §

(1)bekezdése értelmében köztisztviselőnek az volt kinevezhető, aki rendelkezett a feladat ellátásához szükséges, az adott feladatkörre meghatározott szakképesítések valamelyikével. Ezek között szerepelt a jogász végzettség is, amellyel a felperes bizonyította érintett külön rendelkezett. felhívás munkaköröket A ellenére betöltő munkáltató a perben, köztisztviselők nem hogy az rendelkeztek olyan, pénzügyi területen szerzett szakképesítéssel, illetve gyakorlattal, ami alkalmassá tette őket a munkakör betöltésére a felperessel szemben, mindez a csatolt munkaköri leírásokból nem volt megállapítható. Az adott munkakörök szakirányú ténylegesen nem igényelt sem gyakorlatot, így azok is felajánlhatók voltak másodfokú bíróság nem állapította meg jogellenességét arra visszavonására ténylegesen betöltése képesítést, a sem felperes számára. [11] A figyelemmel,

1. hogy a február a felmentés vezetői 17-én megbízás került sor,
2. február 25-i hatállyal. Ezzel kapcsolatban a felperes nem hivatkozott olyan jogszabályhelyre, amely alapján a munkáltatót a nem azonnali hatályú intézkedés miatt indokolási kötelezettség terhelte volna. A másodfokú bíróság helytállónak ítélte az elsőfokú bíróság által kártérítés mértékét, annak összegét megállapított azonban átalány átlagkereset helyett a havi illetmény alapulvételével kellett kiszámítani, így e körben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét. [12] A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyben kérte, hogy a Kúria ítéletet helyezze hatályon kívül, és kötelezze a a jogerős felperest a perköltség megfizetésére. Érvelése szerint a M. A. által
3. február 16-tól álláshely
4. június foglaltnak megbízatása volt visszavonása, 30-ig átirányítással tekinthető illetve a betöltött felperes felmentése vezetői időpontjában. Kifejtette, hogy a Ktv. átirányításra vonatkozó rendelkezései alapján az átirányított köztisztviselő eredeti álláshelye nem szabadul fel, az nem minősült üresnek és nem ajánlható fel, illetve ahová az az átirányítással átirányított betöltött feladatkör, köztisztviselő kerül, munkakör, szintén nem ajánlható fel. Hivatkozása szerint a Ktv. a munkakör fogalmát nem határozza létszámra meg, az a telepített közigazgatásban (személyhez ellátott, kapcsolt) adott feladatok összessége. Mindezekből következően tévesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felmentés jogellenes volt. [13] Mivel a felperes vezetői megbízással rendelkezett, és ilyet csak felsőfokú végzettségű személy kaphatott, a bíróság azt állapította meg másodfokú besorolási osztályba tartozó is, munkakörök jogsértően hogy a II. tekintetében is felajánlási kötelezettsége volt. [14] Jogsértőnek ítélte a jogerős ítéletet amiatt is, hogy az átalány kártérítés mértékét nem megfelelően állapították meg, megsértve ezzel a Pp.
5. §-át, illetve a közszolgálati tisztviselőkről szóló
6. évi CXCIX. törvény (Kttv.)
7. §a

(3)–

(6)bekezdését. Álláspontja szerint nem volt értékelhető az a körülmény, hogy M. A. átirányítására mikor került sor, továbbá az sem, hogy a felperes 12 évi jogviszonyára tekintettel a megfelelő 4 havi végkielégítésben részesült. Az álláshely felajánlási kötelezettség szabályainak megsértése esetében a munkáltatói intézkedés nem minősül olyan mértékben jogsértőnek, hogy az a jogerős ítélet szerinti indokolás alapján ilyen mértékű átalány kártérítéssel lenne kompenzálható. További hivatkozása szerint az indokolás körében, így az eljárt bíróságok nem tettek eleget a Pp. 221. §

(1)bekezdésében, illetve a Kttv. 193. §

(5)bekezdésében megállapított tényállás-megállapítási és indokolási kötelezettségüknek. [15] A felperes csatlakozó felülvizsgálati törvényszék hagyja ellenkérelmében jogerős helyben. hivatkozott, felülvizsgálati ítéletét Csatlakozó hogy a kérelmében, kérte, az hogy a indokbéli felülvizsgálati jogerős illetve Kúria kiegészítéssel kérelmében ítélet a sérti a arra Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXIII. törvény (Mt.) 6. §

(3)bekezdésében, foglaltakat, hatályú illetve mely a Ktv. szerint visszavonása a nem 31. vezetői bekezdésében megbízás nem azonnali ha nem tartalmaz vezetői megbízás Álláspontja szerint visszavonását csak az megindokolni a Ktv.

(5)jogellenes, indokolást. abban § a esetben hivatkozott nem kellett rendelkezése volna alapján, amennyiben arra azonnali hatállyal került volna sor. Egyéb esetekben az kötelezettség Mt. 6. §

(3)bekezdése terhelte a munkáltatót. alapján indokolási Egyebekben a jogerős ítélet megfelelt a jogszabályi rendelkezéseknek. [16] Az alperes felülvizsgálati kérelme, illetve a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme nem alapos. [17] A Ktv. perbeli időben hatályos 31. §

(8)bekezdése szerint a vezetői megbízás visszavonása valamint az § 50.

(2)esetén bekezdés g) – a

(2)pontját bekezdést, kivéve – a köztisztviselőnek a visszavonással egyidejűleg a közigazgatási szervnél – feltéve, ha felajánlható munkakörrel rendelkezik – köztisztviselői munkakört kell felajánlani. [18] Bár a Ktv. valóban nem határozta meg a munkakör fogalmát, kellő alap nélkül állította a felülvizsgálati kérelemben az alperes azt, hogy a munkakör a közigazgatásban ellátott, adott létszámra telepített (személyhez kapcsolódó) feladatok összességét jelenti. Ezzel ellentétben a munkakör a kinevezés egyik kötelező tartalmi eleme, az érintett köztisztviselő által végzendő munka jellegét, az ellátandó tevékenységet, a konkrét munkafeladatot jelöli. Azon tevékenységeket foglalja magába, amelyet a köztisztviselő végezni köteles, ezen belül azonban a konkrét feladatokat a munkáltató határozza meg (BH1998.52.). [19] Ugyancsak kellő alap nélkül állította a felülvizsgálati kérelemben az alperes azt, hogy 2012. február 16-án a felperes vezetői megbízása visszavonása időpontjában M. A.-val e napon kötött belső megállapodás alapján, átirányítással, időlegesen betöltött „álláshely foglaltnak tekintendő”. Az átirányítás alapján az érintett köztisztviselő a munkaköri feladatai helyett vagy azok mellett más munkakörbe tartozó feladatokat lát el időlegesen, azonban nem tölti be ezt a munkakört, az átirányításról kinevezést a rendelkező munkakör intézkedés vonatkozásában nem sem módosítja /Ktv. 14. § a

(5)bekezdés/. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a M. A. az átirányításra vonatkozó,

1. február 16-án kelt belső megállapodás csupán egy munkaszervezési intézkedés volt, és az ügyintézői munkakör
2. decemberétől az adott munkakört korábban megszüntetésétől
3. betöltő köztisztviselő március 1-jéig, M. A. jogviszonya e munkakörbe történő kinevezéséig betöltetlennek minősült, így azt
4. február 16-án, a vezetői megbízás visszavonásával egyidejűleg fel kellett volna ajánlani a felperesnek. Mivel az alperes ezt elmulasztotta, intézkedése jogszabályba ütközött. [20] Ugyancsak helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a bizonyítási teherre egyébként megfelelően kioktatott alperes nem bizonyította a perben, hogy a három betöltetlen pénzügyi ügyintézői munkakört nem kellett volna felajánlania a felperesnek. Az e körben megállapított tényállást az alperes a felülvizsgálati kérelmében nem vitatta, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján pedig helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperes nem bizonyította, hogy a felperes nem volt alkalmas az adott munkakör betöltésére. [21] A Ktv.
5. §

(8)bekezdése szerint, ha a munkáltató rendelkezik felajánlható munkakörrel, azt köteles felajánlani az érintett köztisztviselőnek. rendelkezés olyan Nem megszorítást, tartalmaz az adott csupán az adott hogy köztisztviselő besorolásának megfelelő munkakör vonatkozásában áll fenn nemcsak e a besorolási kötelezettség. Mindezekből I. osztályba besorolási osztályba tartozó megállapítható, tartozó, munkakörök hanem hogy a II. vonatkozásában is álláshely felajánlási kötelezettség terhelte az alperest, aki ennek nem tett eleget. [22] Kellő alap nélkül kifogásolta az alperes a felülvizsgálati kérelmében azt is, hogy az átalány kártérítés mértéke megállapítása során az eljárt bíróságok megszegték a Pp. 206. §-át, és a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 193. §

(3)-

(6)bekezdését, illetve nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek. [23] A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvénnyel összefüggő átmeneti, módosuló és hatályát vesztő szabályokról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2012. évi V. törvény 3. §

(5)bekezdése értelmében a Ktv. alapján a Kttv. hatálybalépését követően indult perekben a Kttv. 193. és 194. §-át kell alkalmazni. [24] A Kttv. 193. §

(5)szolgálati viszony szüntették meg jogviszony a bekezdése nem az

(1)jogellenesen, megszüntetésről szerint, ha bekezdésben a szóló a kormányzati foglalt kormányzati módon szolgálati jognyilatkozat szerinti időpontban megszűnik, de a kormánytisztviselő részére – az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelése alapján – legalább 2, legfeljebb 24 havi illetménynek megfelelő átalány kártérítést kell fizetni. [25] Az eljárt bíróságok részletes magyarázatát adták annak, hogy az eset összes körülményei alapján miért a felperes 16 havi illetményének megfelelő összegben határozták meg az átalány kártérítés összegét. Ennek során helytállóan értékelték azt a körülményt, kötött hogy külön betölthető továbbá a munkáltató megállapodást munkakör azt intézkedés a a a M. felmentést A.-val a átirányítással körülményt, felperes 12 megelőző felperes napon által is történő betöltéséről, hogy a jogellenes munkáltatói éves közszolgálati jogviszonyát szüntette meg. Az eljárt bíróságok ennek megfelelően eleget tettek indokolási sértette a Pp. kötelezettségüknek 221. §-át, és a is, Kúria így eljárásuk lényeges nem jogsértés hiányában nem látott okot a rendelkezésre álló bizonyítékok felülmérlegelésére. [26] Ugyancsak nem találta alaposnak a Kúria a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmét. Helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a Ktv. 31. §

(5)bekezdésének helyes értelmezése szerint a munkáltató a köztisztviselő vezetői megbízását akár azonnali hatállyal is, külön indokolás nélkül visszavonhatja, és ez esetben csupán munkakör felajánlási kötelezettség terheli. Abból a körülményből, hogy a vezetői megbízás visszavonását tartalmazó intézkedés közlése és annak hatálya között pár nap eltelt, nem lehet arra következtetésre jutni, hogy ez esetben indokolási kötelezettség terhelte a munkáltatót. [27] A Ktv. speciális szabályai az adott jogviszonyban az általános háttéranyagként működő Mt. rendelkezéseinek alkalmazhatóságát megelőzik, ennek megfelelően az Mt. 6. §

(3)bekezdésében rögzített általános intézkedés indokolási esetében a kötelezettség speciális az Ktv. írásbeli rendelkezés figyelembevételével alkalmazandó. A Ktv. 31. §

(5)bekezdése kifejezetten rendelkezik arról, hogy indokolás nélkül is megtehető ezen munkáltatói intézkedés, így az Mt. 6. §

(3)bekezdésében irányadó. rögzített rendelkezés az adott esetben nem (Kúria, Mfv.II.10.086/2015.)