EBH.2015.M.7. – Kúria

(2)bekezdés, 76.§

(5)bekezdés]. [1] A felülvizsgálati felek

1. eljárásban július 30-án irányadó
2. tényállás augusztus szerint 1-jéig a szóló határozott idejű munkaviszonyt létesítettek területi üzletkötő munkakör betöltésére. A munkaszerződésben az alperes munkavállaló személyi alapbérét 400.000 forintban határozták meg. Rögzítették, hogy ennek egyharmadát annak ellenértékének tekintik, hogy az alperes a munkaviszony bármely okból történő megszüntetése esetén az azt követő két éven belül nem folytat a munkáltatónak jelentő sem közvetve, tevékenységet. A sem közvetlenül megállapodás konkurenciát szerint, ha a munkavállaló ezen megállapodást megszegi, az ellenérték két évre jutó összegét köteles megfizetni a felperes számára, illetve a Ptk. előírásai szerint kártérítésre is kötelezhető. A felek később alakították. a A munkaszerződést munkaviszony az határozatlan alperes idejűvé felmondása következtében
3. március 14-én szűnt meg, majd az alperes a következő naptól gazdasági a munkáltató versenytársának minősülő társaságnál helyezkedett el szaktanácsadó keresetet terjesztett elő, amelyben megszegése miatt a két évre ellenérték megfizetésére kérte munkakörben. [2] A felperes versenytilalmi kifizetett megállapodás 3.376.216 forint a kötelezni az alperest. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a munkaszerződésben foglalt versenytilalmi megállapodás pontatlan volt, nem határozta meg egyértelműen a tilalmazott tevékenységet, indokolatlanul széles körben illetve korlátozta az ellentételezésként részesült, a elhelyezkedési semmilyen bérjegyzékek ilyen lehetőségét, juttatásban jogcímű nem kifizetést nem igazoltak, csupán a munkabére megfizetésére került sor. [3] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresete szerint marasztalta az alperest. Indokolásában kifejtette, hogy a munkaszerződésben pontosan meghatározták a tilalmazott tevékenységet, az egyértelműen értelmezhető volt. Nem volt került megállapítható, sor korlátozására, az hogy alperes illetve, hogy indokolatlanul széles elhelyezkedési lehetőségének a tilalom körben ellentételezéseként semmilyen juttatásban nem részesült. Jogi álláspontja szerint a munkaszerződésben szerződés rögzített betartásáért járó munkabér magában ellenértéket is, foglalta az a annak egyharmadát tette ki. A munkajogi szabályok kötelezően csupán a minimálbér fizetett megfizetését 400.000 versenytilalmi írják forint elő, munkabér megállapodás így magában ellentételezését az alperesnek foglalhatta is. Az, a hogy mindezt a bérjegyzéken külön nem tüntették fel, nem teszi érvénytelenné a kikötést. [4] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [5] Megállapította, hogy a munkaszerződés bruttó összegben határozta meg az alperes munkabérét, melynek részét képezte a versenytilalmi megállapodásért járó ellenérték is. Érvelése szerint valamilyen abszolút értékben, ellenszolgáltatás számjegyekkel meghatározása leírva nemcsak történhet, hanem körülírással is, így a felek megállapodhatnak úgy is, hogy másik összeghez viszonyítva állapítják meg az eltérő jogcímen járó juttatások mértékét. Megállapította, hogy bár a felperes a havonkénti bérelszámolásban valóban helytelenül tüntette fel a kifizetett eredményezheti járandóság a jogcímét, versenytilalmi önmagában megállapodás ez nem bizonyított megszegése esetén az alperes magatartás következményeként mentesülését előírt a szerződésszegő kártérítés megtérítése alól. [6] A jogerős ítélet felülvizsgálati ellen az kérelmet, alperes melyben terjesztett elő hatályon kívül annak helyezését, a felperes keresetének elutasítását kérte. [7] Azzal érvelt, hogy a lehetett egyértelműen értettek mindenkori elszámolólap mekkora munkaszerződés megállapítani havi elnevezésű összeg az, munkabér azt, hogy alatt. A kimutatásból amire a rendelkezéseiből nem a felek kiadott derült munkaszerződés mit egyéni ki,
4. nem hogy pontjában hivatkoztak, amely a versenytilalom ellenértékeként illette meg őt. A munkáltató nem tett eleget tájékoztatási kötelezettségének, a Munka Törvénykönyvéről szóló
5. évi XXII. törvény (Mt.)
6. §

(2)bekezdése alapján tájékoztatni kellett volna a levonásokról is. Az őt juttatásokat az elszámolólapon törzsbérként felperes, és ez alapján számította a ugyanis megillető jelölte meg a különböző juttatásokat (például munkaszüneti napra járó bér). A törzsbért nem lehet úgy értelmezni, hogy az magában foglalja megállapodás betartásának ellenértékét tájékoztatták arról, a ellentételezéseként hogy milyen a versenytilalmi is. Soha versenytilalmi juttatást fizettek nem megállapodás a számára, s erre azért nem került sor, mert kifizetés sem történt ezen a címen. [8] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn, mivel az megfelel a jogszabályoknak. Hivatkozott a Ptk. 200. §

(1)bekezdésére, mely szerint a munkaszerződés tartalmát szabadon határozhatták meg, és a megállapodás versenykorlátozónak, és nem nem minősült elfogadhatatlanul ütközött jogszabályi rendelkezésbe. [9] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos. [10] A munkaszerződés megállapodás

1. pontja megszegése rögzítette esetére a fizetendő versenytilalmi összeg mértékét, mintegy átalánykárként aszerint, hogy az ellenérték két évre jutó összegét köteles megfizetni a volt munkáltató részére a volt munkavállaló. [11] A munkavállalót a munkaviszony munkáltató jogos gazdasági magatartásra csak ilyen szerint kötött érvényességi feltétele korlátozásához képest továbbá a érdekeit tartalmú, megállapodás a a követően tiszteletben polgári kötelezheti. jog A munkavállaló megfelelő munkavállaló megszűnését tartó szabályai megállapodás magatartásának ellenérték megélhetését, a megfizetése, illetve a szabadpiaci versenyt méltánytalanul és túlzottan nem korlátozó feltétel meghatározása. [12] A felek - bár munkaviszonyt - egy a év határozott időtartamra munkaszerződésben abban létesítettek állapodtak meg, hogy a munkaviszony bármely okból történő megszűnése esetén az azt követő két éven belül nem folytathat az alperes semmilyen tevékenységet a munkáltatóval versenyhelyzetben lévő cégnél. A munkáltató ennek betartásáért havonta megfizetett ellenértéknek tekintette a munkaszerződésben kikötött személyi alapbér egyharmadát. Rögzítették azt is, hogy amennyiben a munkavállaló megszegi e kötelezettségét, úgy – függetlenül a ténylegesen megfizetett összegtől – az ellenérték két évre jutó összegét köteles megfizetni a munkáltató számára, illetve a Ptk. előírása szerint kártérítésre is kötelezhető. [13] A versenytilalmi megállapodás alapján járó juttatást általában eseti, nem rendszeres jelleggel folyósítják, azonban sem az Mt., sem a magánnyugdíjra társadalombiztosítás jogosultakról, ellátásaira valamint a és a szolgáltatások fedezetéről szóló
2. évi LXXX. törvény (Tbj.) nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy az ellenértéket ne lehetne havi részletekben megfizetni. Ilyen rendszeres díjfizetés esetén sem változik azonban meg az adott összeg jellege, az nem tekintendő munkabérnek, és az ellenértékként kifizetett összeg után – függetlenül a folyósítás gyakoriságától – járulékfizetési kötelezettség nem keletkezik. [14] Az Mt.
3. §

(5)bekezdése szerint a feleknek a munkaszerződésben meg kell állapodniuk a munkavállaló személyi alapbérében, munkakörében, illetve a munkavégzés helyében. Ennek megfelelően a munkaszerződésben pontosan kell rögzíteni azt, hogy a állapodtak felek meg, elszámolásuk milyen mértékű személyi alapbérben ugyanis a ez az összeg lesz alapja. A személyi alapbér más későbbi címen járó juttatást nem foglalhat magában, annak azonban nincs akadálya, hogy más juttatást a személyi alapbér összegének figyelembevételével, annak meghatározott részében állapítsanak meg. [15] A perbeli esetben a felek a személyi alapbér mértékét 400.000 forintban határozták munkaszerződés meg, egymásnak így megállapítható, ellentmondó hogy a rendelkezéseket tartalmaz. Míg annak

1. pontja a személyi alapbér mértékét 400.000 forintban rögzítette, a
2. pont azt állapította meg az összegszerűség megjelölése nélkül, hogy a személyi alapbér egyharmad része egyben a versenytilalom ellenértékeként fizetett összeg. [16] Ezen ellentmondást a munkáltató akként oldotta fel, hogy maga is a munkaszerződés
3. pontjában rögzített összeget tekintette a felperes személyi alapbérének, és ez alapján határozta meg a felperes számára kifizetett szabadság idejére járó bért, illetve a munkaszüneti napra járó díjazást is. A személyi alapbér egyharmad részét nem kezelte elkülönült módon, és valamennyi, a munkabért terhelő járulékot a teljes összegből vonta le, és a tényleges helyzetet rögzítette a felperes számára havonta kiállított elszámolólapon is. [17] Mindezek alapján megállapítható, hogy helytállóan hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a munkáltató nem tett eleget tájékoztatási kötelezettségének, illetve nem fizetett számára a versenytilalom ellenértékeként juttatást a munkaviszonya fennállása alatt, így jogalap nélkül követeli vissza tőle a kereseti kérelmében meghatározott összeget. [18] Erre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
4. §

(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. [19] A pervesztes köteles felperes megfizetni az a Pp. 78. együttes §

(1)bekezdése elsőfokú, alapján fellebbezési és 6/1986.(VI.26.) IM felülvizsgálati eljárási költséget. [20] A felülvizsgálati eljárási illetéket a rendelet 3. §

(1)bekezdése, illetve a 13. §

(2)bekezdése alapján köteles viselni. (Kúria Mfv.II.10.278/2014.)