← Magyarország

EBH.2017.M.24. – Kúria

A törvény a jogszerző

  1. március
  2. előtt bekövetkezett halálához köti az özvegyi nyugdíj feléledését [
  3. évi LXXXI. tv. -Tny.-
  4. § ] Tényállás [1] Az alperes a
  5. március
  6. napján kelt határozatával a felperes P. I. I. jogán özvegyi nyugdíj feléledése iránti igényét elutasította. [2] Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központ a
  7. április
  8. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
  9. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.)
  10. §

(1)bekezdése, a 47. §
(2)bekezdése, valamint 7. §
(1)bekezdése rendelkezéseire alapították. A társadalombiztosítási szervek határozataikban rögzítették, hogy a felperes
  1. június 30-ig özvegyi nyugdíjra volt jogosult az
  2. február
  3. napján elhunyt P. I. I. házastársa jogán. A felperes
  4. február
  5. napján özvegyi nyugdíj feléledése iránt terjesztett elő igényt a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése címén. Az özvegyi nyugdíj feléledése során az özvegyre irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt a jogszerző halálakor hatályos jogszabályok alapján kell megállapítani, ami azt jelenti, hogy P. I. I.
  6. február 27-én bekövetkezett halálakor a felperesre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár a
  7. életév volt. Az özvegyi nyugdíjra jogosító feltétel az özvegyi nyugdíj
  8. június 30-ai megszűnését követő 10 éven belül nem következett be, ezért a felperes özvegyi nyugdíj jogosultsága nem éledt fel. A 15 év feléledési idő jelen eljárásban nem volt alkalmazható, mivel az csak azon igénylőkre vonatkozott, akiknek házastársa
  9. március
  10. előtt hunyt el. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [3] A felperes kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási szervek határozatainak megváltoztatását azzal, hogy
  11. január 1-től akkor is jogosult az özvegyi nyugdíjra, ha a megállapításhoz, illetve a feléledéshez szükséges valamely feltétel
  12. március 1-je és
  13. december 31-e között a házastárs halálától, illetve az özvegyi nyugdíj megszűnésétől számított 10 éven túl, de 15 éven belül bekövetkezett, már pedig ő
  14. június 30-ig kapta az özvegyi nyugdíjat,
  15. április 6-án betöltötte a nyugdíjkorhatárt, tehát 15 éven belül a feléledésre jogosító feltételek bekövetkeztek. [4] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva jogszabálysértés hiányában. Az elsőfokú ítélet [5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. A bíróság ítéletében idézte a Tny.
  16. §
(1)bekezdés b) pontja, és a 47. §
(2)bekezdése rendelkezéseit. A bíróság megállapította, hogy a felperes jogszerző házastársa
  1. február
  2. után (
  3. február 27-én) halálozott el, a felperes a reá irányadó nyugdíjkorhatárt
  4. április 6-án töltötte be, az alperes az özvegyi nyugdíjat
  5. július 1-jéig folyósította a felperes számára.
  6. július
  7. és
  8. április
  9. között több mint 10 év telt el, ezért az alperes határozatai a Tny. rendelkezéseinek megfelelnek. A bíróság hivatkozott arra is, hogy a 15 éves feléledési határidő a Tny.
  10. §
(1)bekezdés a) pontja értelmében csak azokra vonatkozik, akiknek a jogszerző házastársa
  1. március
  2. előtt hunyt el. [6] A bíróság ítéletében rögzítette, hogy a felperes téves tájékoztatásra való hivatkozása nem tárgya jelen pernek, ezért arra bizonyítási eljárást sem lehet lefolytatni (Pp.
  3. §
(2)bekezdés). A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [7] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben részletezte az első- és a másodfokú határozatokat, a kereseti kérelmet, az alperes ellenkérelmét, továbbá a jogerős ítélet megállapításait. A felperes fenntartotta érvelését, mely szerint „rá nézve a 15 éves feléledési határidő alkalmazandó, a Tny. 53. §
(1)bekezdés a) pontja értelmében ez a feléledési idő csak azon igénylőkre vonatkozik, akiknek a jogszerző házastársa
  1. március 1-je előtt hunyt el”. A felperes álláspontja szerint az eljáró bíróság nem tárta fel kellő mértékben a tényállást, így a döntés megalapozatlan. A bíróság ítéletében több olyan tényezőt is figyelmen kívül hagyott (jogszabályváltozások), amelyek felperes esetében megalapozták volna az igényérvényesítést. A jogerős „végzés” sérti a Pp.
  2. §
(1)és a Pp. 50. §
(1)bekezdése rendelkezéseit. [8] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte annak megalapozottságára hivatkozva. Az alperes érvelése szerint a felperes kérelme elbírálására a Tny. 53. §
(1)bekezdés b) pontja volt alkalmazható. A felperes özvegyi nyugdíja
  1. július 1-jei hatállyal szűnt meg, így az özvegyi nyugdíjra jogosító feltételek valamelyikének
  2. június 30-ig kellett volna bekövetkeznie az özvegyi nyugdíja feléledéséhez, amely esetében nem teljesült, ezért az özvegyi nyugdíjra jogosultsága nem éled fel. [9] Az alperes hivatkozott arra is, hogy a tájékoztatóban megjelöltek „nem jogforrások”, ezért a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata során arra alappal a felperes nem hivatkozhat. A Kúria döntése és jogi indokai [10] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint. [11] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet kizárólag a Pp.
  3. §
(2)bekezdése által meghatározott a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. [12] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek a Pp. 49. §
(1)bekezdése és Pp. 50. §
(1)bekezdésébe ütközését állította. [13] A felperes által megjelölt jogszabályhelyeknek a jogvita elbírálása szempontjából teljesen irrelevánsak, az özvegyi nyugdíj feléledésével, illetve a felülvizsgálni kért társadalombiztosítási határozatokkal semmiféle összefüggésben nem állnak. [14] Az 1/
  1. (II.15.) PK vélemény
  2. pontja rögzíti: „a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja (Pp.
  3. §
(2)bekezdés). Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Mindezek bármelyikének hiánya a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítását eredményezi. Az
  1. pont értelmében a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasításának van helye, ha a fél nem jelöli meg, hogy a jogerős határozatot milyen keretben (egészében vagy mely részében) támadja, valamint, hogy milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja. Nem tekinthető a Kúria által hozandó határozat tartalmára vonatkozó kérelemnek, ha az a jogerős határozat hatályon kívül helyezésére és „a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalára” irányul, feltéve, hogy a kérelem vele tartalma szerinti elbírálás elve (Pp.
  2. §
(2)bekezdés) alapján sem állapítható meg, hogy a fél a jogerős határozat helyett milyen tartalmú döntés meghozatalát kívánja. [15] A Pp. 272. §
(2)bekezdéséből következik, hogy a felülvizsgálati kérelem nem nélkülözheti a megsértett jogszabályhelyeknek pontos és konkrét megjelölését és annak kifejtését, hogy a fél milyen okból tartja a jogerős határozatot jogszabálysértőnek és milyen keretben támadja azt, hogy a fél a jogerős határozat melyik részét vagy mely rendelkezését sérelmezi és helyette milyen döntés meghozatalát kívánja (Pp. 3. §
(2)bekezdés). [16] A fenti rendelkezésekből következően a rendkívüli jogorvoslati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása. A felperes felülvizsgálati kérelme tartalmában a jogerős ítélet megváltoztatása és a keresetének helyt adó döntés, azaz annak megállapítására irányult, hogy a jogszabályi (Tny. 53. §
(1)bekezdés b) pont) feltételeknek megfelelt, ezért az özvegyi nyugdíja feléledt. [17] A felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 49. §
(1)bekezdése és 50. §
(1)bekezdése megsértését állította, ugyanakkor jogszabály megjelölése nélkül szöveges formában a tényállás feltáratlanságát, illetőleg a téves jogszabály alkalmazást állította. A felperes jogszabály megjelölése, illetőleg a jogszabálysértés körülírása nem fedik egymást, amely olyan fogyatékosság, ami a felülvizsgálati kérelem elutasítását kell hogy eredményezze. [18] A felperes felülvizsgálati kérelme tartamában a Pp. 206. §
(1)bekezdésének a tényállás feltáratlanságának megállapítására irányul, e körben azonban semmiféle tényelőadást nem tett, ugyanakkor az általa megsértettként megjelölt jogszabályhelyek az eljárásban semmilyen módon nem kaptak szerepet. [19] A felperes állította, hogy esetében a Tny. 53. §
(1)bekezdés a) pontja lenne alkalmazható, vagyis a 15 éves feléledési határidő, azonban felülvizsgálati kérelmében ő maga is akként nyilatkozott „(hogy ez a feléledési idő csak azon igénylőkre vonatkozik, akiknek a jogszerző házastársa
  1. március 1-je előtt hunyt el)”. [20] Peradat és a felek által sem volt vitatott, hogy a felperes az
  2. február 27-én elhunyt házastársa P. I. I. jogán terjesztette elő
  3. február 18-án az özvegyi nyugdíj feléledése iránti igényét. A felperes
  4. június 30-ig jogosult volt özvegyi nyugdíjra, a
  5. életévét a jogszerző halálakor hatályos jogszabály alapján (Tny.
  6. §
(2)bekezdés, Tny. 53. §
(1)bekezdés
  1. mondat, Tny.
  2. §
(1)bekezdés)
  1. április 6-án töltötte be, azaz a korábbi özvegyi nyugdíj megszűnésétől számított 10 éven belül a felperesre irányadó nyugdíjkorhatár, mint jogosító feltétel nem következett be. A P. I. I.
  2. február 27-én hunyt el, így a Tny.
  3. §
(1)bekezdés a) pontja, amely a jogszerző házastárs
  1. március 1-je előtti elhunytát követeli meg, a felperesre nézve, mint feléledésre jogosító feltétel szóba sem jöhet. [21] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
  2. §
(3)bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Kúria, Mfv.III.10.058/2017.)

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.