A bíróságnak közigazgatási perben is kérelemhez kötötten kell eljárnia. A bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a felperes a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát milyen tények és bizonyítékok alapján kérte [1952. évi III.tv. 3.§, 213.§
(1)bek., 215.§, 275.§; 1993.évi XXIII.tv.5.§
(6)bek.]. [1] Az adóhatóság a felperesnél 2005-
- évekre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. [2] Az alperes a
- október
- napján kelt határozatában, az elsőfokú határozatot megváltoztatva kötelezte a felperest több adónemben adóhiánynak minősülő adókülönbözet, adóbírság, késedelmi pótlék és mulasztási bírság megfizetésére. [3] A felperes keresetében, az általa vitatott körben, az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő megváltoztatását, a terhére előírt adókülönbözet, adóbírság, késedelmi pótlék mellőzését, másodlagosan az alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. [4] Az alperes határozatában – számítási hibák miatt – módosította korábban hozott határozatát, melynek eredményeként a felperes terhére mindösszesen 410.534.000 Ft adókülönbözetet írt elő, adóbírságot szabott ki, késedelmi pótlékot számított fel. [5] A Nemzetgazdasági Minisztérium adóügyekért felelős helyettes államtitkára a
- április
- napján kelt határozatában a módosított alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal általános forgalmi adó, társasági adónemekben 2005-2007., társas vállalkozások különadója adónemben pedig a 2006-
- évekre tett megállapításokra és jogkövetkezményekre kiterjedően – jogszabálysértés miatt – megsemmisítette, az elsőfokú adóhatóságot e körben új eljárásra utasította, az egyéb rendelkezéseket hatályukban fenntartotta. [6] Érdemi döntésében rögzítette, hogy az elsőfokú határozat
- és
- pontja és a módosított másodfokú határozat H. pontja, azaz a kulturális járulékkötelezettség vonatkozásában hozott adóhatósági döntések megalapozottak és törvényesek. Az volt a jogi álláspontja, hogy a felperest kulturális járulékkötelezettség terheli. Járulékalapját a Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993.évi XXIII. törvény (NKA tv.) 5.§
(6)bekezdése értelmében kizárólag a hirdetési tevékenységével közvetlenül összefüggő, ehhez kapcsolódó járulékköteles termékbeszerzések és igénybe vett szolgáltatások számlával igazolt, általános forgalmi adó nélküli beszerzési árával csökkentheti. Nem volt jogalapja arra, hogy járulékalapját a műsorkészítéshez és műsorszolgáltatáshoz kapcsolódóan beszerzett termékek és szolgáltatások beszerzési árával csökkentse, ezért az e körben terhére előírt adókülönbözet és az ehhez kapcsolódó jogkövetkezmények törvényesek. [7] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a módosított alperesi határozatnak az.../2013. számú határozattal meg nem semmisített részét, (H. pontját) az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és e körben az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra, az alperest 2.000.000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. [8] Az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte a felperes keresetének elutasítását, a terhére megállapított perköltség mérséklését. [9] Érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg a Pp. 3.§
(1)-
(3)bekezdésében, 78.§
(1)bekezdésében, 141. §
(1)bekezdésében, 164. §
(1)bekezdésében, 271. §
(1)bekezdés c) pontjában, 330.§
(2)bekezdésében, 335/A.§
(1)bekezdésében, 336/A.§
(2)bekezdésében, 337. §
(2)-
(3)bekezdéseiben, 339/A. §-ában, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 99. §
(2)bekezdésében, Art. 140. §
(1)bekezdésében, az NKA tv. 5. §
(1)bekezdésében,
(6)-
(7)bekezdéseiben foglaltaknak. [10] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos: [11] A Kúria, a Pp. 275.§ -a alapján eljárva, a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben, a rendelkezésére álló iratok alapján a következőket állapította meg: [12] A felperes a közigazgatási eljárás során fellebbezésében úgy nyilatkozott, hogy a teljes hirdetési tevékenysége után vallott kulturális járulékot, de „elmulasztotta levonni a műsorok készítéséhez szükséges, a vizsgált időszakban beszerzett híradástechnikai, fényképészeti és egyéb sokszorosított termékek beszerzési árát a járulékalapból”. A másodfokú adóhatóság hiánypótlási felhívására tett nyilatkozata is azt tartalmazza, hogy a „fellebbezésében bemutatott … termékeket kizárólag a … csatornán sugárzott műsorok elkészítéséhez (a stúdiókban és a stúdiót kiszolgáló helységekben) használta”. A felperes a közigazgatási eljárás során arra alapítottan kérte az elsőfokú határozat javára történő megváltoztatását, hogy árbevétele, egy elhanyagolható összeg kivételével, a hirdetési tevékenységéből származik, amelyhez szükséges a műsorok sugárzása, a műsorok nézettsége és a járulékköteles tevékenysége között pedig olyan szoros kapcsolat áll fenn, ami megalapozza a kedvezmény igénybevételét. [13] A felperes a keresetében és a perben sem változtatott az előző bekezdésben kifejtett érvelésén. Az elsőfokú bírósági eljárás során is mindvégig azzal érvelt, hogy bár az eszközöket műsorkészítési, műsorszolgáltatási tevékenységéhez szerezte be, ezek kapcsolódnak a hirdetési tevékenységéhez, ettől nem választhatók el. Bevétele ugyanis nem a műsorkészítésből, műsorszolgáltatásból, hanem a műsorok közötti reklámidő értékesítéséből származik. A műsorkészítés, műsorszolgáltatás emiatt a hirdetési tevékenységét szolgálja, ezért téves az alperes NKA tv. 5.§
(6)bekezdése kapcsán kifejtett „leszűkítő” jogértelmezése, azaz a beszerzései és a hirdetési tevékenysége közötti közvetlen kapcsolat megkövetelése. A felperes a keresetében és a peres eljárás során sem állította, hogy a perben vitatott eszközök alkalmasak lennének a hirdetési tevékenysége ellátáshoz is, és azt sem, hogy ezeket, vagy ezek bármelyikét erre használta volna fel. [14] Az elsőfokú bíróság az előzőekben ismertetett adatokra figyelemmel helytállóan állapította meg, hogy jogkérdésben kell döntenie, de ennek ellenére nem e körben hozott határozatot, hanem a tényállás alperesnek felróható tisztázatlansága miatt helyezte hatályon kívül a határozatokat, és rendelt el új eljárást, mégpedig olyan okból és olyan körben, amelyre, általa is rögzítetten, a perben egyik fél sem hivatkozott (jogerős ítélet 5. oldal 2. bekezdése). [15] A bíróságnak – a felek által sem vitatottan – közigazgatási perekben is kérelemhez kötötten kell eljárnia. A bíróság a felek közötti jogvitát, a Pp. 3.§, 213.§
(1)bekezdése, 215.§-a értelmében, csak erre irányuló kérelem alapján bírálhatja el, kötve van a felek által előterjesztett kérelmekhez, jognyilatkozatokhoz, és ezeket tartalmuk szerint kell figyelembe vennie. A keresetben a félnek nem csak az érvényesíteni kívánt jogot, hanem az ennek alapjául szolgáló tényeket és azt ezt alátámasztó bizonyítékokat is meg kell jelölnie (Pp. 121.§
(1)bekezdés c) pontja). A kereset tartalmának megítélésénél a bíróságnak a fél által előadott, fél által relevánsnak minősített tényekből kell kiindulnia, a kereset tárgya ugyanis nem azonos az abban megjelölt jogcímmel. A bíróság adóügyi közigazgatási perben sem a fél által megjelölt konkrét jogcímhez, hanem a fél által érvényesíteni kívánt joghoz van kötve (BDT2007.1580), és döntését csak a felek által előadottak alapján, az általuk keresetben, alperesi határozatban, illetve ellenkérelemben megjelölt tények és bizonyítékok értékelése után hozhatja meg. Hangsúlyozza e körben a Kúria még azt is, hogy adóügyi perben a bíróság hivatalból bizonyítást nem vehet fel, ilyet nem is rendelhet el (Pp. 336/A.§). [16] A bíróság közigazgatási perekben sem teljes körű felülvizsgálatot végez, ezért nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a fél a közigazgatási határozat felülvizsgálatát milyen okból, milyen tartalommal kéri. Túlterjeszkedik a bíróság a kérelemhez kötöttség szabályán akkor, ha nem a keresetben előadott okok (tények, bizonyítékok) miatt állapítja meg az alperesi döntés jogszabálysértő voltát, és ítéletét olyan okokra alapítja, amelyekre a felperes és az alperes a közigazgatási és a peres eljárás során nem is hivatkozott, és amelyekről a felek kizárólag a jogerős ítéletből értesülhettek. Jelen ügyben ez utóbbi valósult meg. [17] A Kúria mindezek miatt azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét az ügy érdemi elbírálásra kiható lényeges eljárási jogszabálysértéssel hozta meg, ez nem alkalmas érdemi felülvizsgálatra. A Kúria a felek közötti jogvitát érdemben azért sem dönthette el, mert nem vonhatta el az elsőfokú bíróság hatáskörét, nem csorbíthatta a felek jogorvoslathoz való jogát. [18] Rámutat egyben a Kúria arra, hogy a perköltségről való döntésre, ahogyan azt az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette, a Pp. 337.§
(3)bekezdése értelmében, a részbeni permegszüntetésre figyelemmel, csak az eljárást befejező ítéletben kerülhet sor. Tekintettel arra, hogy a Kúria az eljárást befejező jogerős ítéletet érdemben nem bírálhatta felül, nem dönthetett a perköltségre vonatkozó rendelkezés jogszerűségéről sem. [19] A Kúria a jogerős ítéletet, az előzőekben kifejtettekre figyelemmel, a Pp. 275.§
(4)bekezdése alapján eljárva, hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [20] Az új eljárást az első fokú bíróságnak a Kúria végzése alapján az eljárási szabályoknak megfelelően kell lefolytatnia, és érdemi döntését a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályoknak megfelelően kell meghoznia. Kiemeli a Kúria, hogy nem jog, hanem ténykérdés az, hogy egy termék beszerzésére járulékköteles termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás érdekében került-e sor, vagy sem, illetve az, hogy a beszerzett termék vagy szolgáltatás közvetlenül összefügge az adózó által értékesített járulékköteles termék előállításával vagy az általa nyújtott járulékköteles szolgáltatás teljesítésével. A bíróságnak tájékoztatnia kell a feleket a jogvita elbírálásához szükség bizonyítékok rendelkezésre bocsátásáról, a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, a bizonyítás esetleges sikertelenségéről is. (Az eddig rendelkezésre álló adatok szerint az alperes terhére nem állapítható meg az Art. 97.§-ában foglaltak megsértése.) [21] A jogvita érdemi eldöntésénél pedig nem hagyható figyelmet kívül, hogy az NKA tv. 5.§
(6)bekezdését a jogalkotó 2007. február 2-i hatállyal módosította. (Kúria Kfv.V.35.604/2014.)