Amennyiben a külföldi bíróság részben felfüggesztett szabadságvesztést szabott ki, a bíróság ennek érvényét úgy ismeri el, mintha a végrehajtandó szabadságvesztésből a terheltet feltételes szabadságra bocsátották volna. Ebben az esetben, ha a feltételes szabadság Btk. 39. §
(1)bekezdése alapján számított tartama meghaladja a külföldi ítéletben meghatározott felfüggesztés tartamot, a feltételes szabadság tartama a felfüggesztés tartamával egyezik meg [Btk. 38. §
(2)bek., 39. §
(1)bek.;
- évi XXXVIII. tv. (Nbjt.)
- §
(6)bek.]. [1] A törvényszék a
- június
- napján kelt végzésével a Francia Köztársaság N.-i Törvényszéke
- október
- napján kelt és
- október
- napján jogerőre emelkedett büntetőítéletének érvényét a terhelt vonatkozásában 2 rb. szexuális erőszak bűntette [Btk.
- §
(1)bek. a) pont], valamint magánlaksértés vétsége [Btk. 221. §
(1)bek.] miatt – halmazati büntetésül – kiszabott 4 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésként ismerte el. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi időpontjáról és tartamáról, megállapította, hogy a terheltet
- év július hó
- napján feltételes szabadságra bocsátották, beszámította a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött időt. [2] A törvényszéknek a külföldi ítélet érvényét elismerő végzése ellen az ügyész élt fellebbezéssel a végzésének oly módon történő megváltoztatása érdekében, hogy a magyar bíróság a külföldi ítélet érvényét úgy ismerje el, hogy a feltételes szabadságra bocsátás időpontjának meghatározásakor térjen el a Btk.
- §
(2)bekezdésében, valamint a Btk. 39. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezésektől. [3] A terhelt és védője a végzéssel szemben jogorvoslatot nem jelentett be. [4] A fellebbviteli főügyészség a vádhatósági fellebbezést fenntartotta. [5] Az ügyészi fellebbezés alapos. [6] A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék az eljárási szabályok megtartásával a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló
- évi XXXVIII. törvény (továbbiakban Nbjtv.) rendelkezéseinek a megfelelően, törvényesen fogadta el a 2 rb. szexuális erőszak bűntette és a magánlaksértés vétsége miatt – halmazati büntetésül – kiszabott, 4 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetést. Helyesen járt el a törvényszék, amikor az alkalmazandó büntetés megállapításakor hatályban lévő új, enyhébb büntető törvényt alkalmazta. Hasonlóképpen törvényes a magyar bíróság által megállapított büntetés tartama, mivel az nem lehet hosszabb a külföldi bíróság által kiszabott szankció tartamánál. Szintén a jogszabályoknak megfelelően rendelkezett a bíróság a járulékos kérdésekről is. [7] Az ítélőtábla azonban – az ügyészi fellebbezésben foglaltakat osztva – nem értett egyet a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó megállapításokkal. [8] Az Nbjtv.
- §-ának
(6)bekezdése szerint, ha a külföldi bíróság olyan szabadságvesztést szabott ki, amely tartamának meghatározott részét rendelte végrehajtani, és a fennmaradó rész végrehajtását az ítélkező külföldi bíróság felfüggesztette, a bíróság az ilyen szabadságvesztést úgy ismeri el, mintha a végrehajtandó szabadságvesztésből a terheltet feltételes szabadságra bocsátották volna. Ebben az esetben a feltételes szabadságra bocsátás időpontjának meghatározásakor a Btk. 38. §
(2)bekezdésétől, valamint – ha a feltételes szabadságnak a Btk. 39. §
(1)bekezdés szerinti tartama meghaladná a külföldi bíróság ítéletében meghatározott felfüggesztés tartamát – a Btk. 39. §
(1)bekezdésétől el lehet tekinteni. Ebben az esetben a feltételes szabadság tartama megegyezik a külföldi bíróság ítéletében megállapított felfüggesztés tartamával, a büntetést pedig a feltételes szabadság így megállapított utolsó napjával kell kitöltöttnek tekinteni. [9] A törvényszék a végzésének meghozatala során helyesen ismerte fel, hogy a külföldi bíróságnak a hatályos magyar törvénnyel össze nem egyeztethető, a végrehajtásában részben felfüggesztett szabadságvesztés büntetés tartama vonatkozásában a Btk. feltételes szabadságra bocsátásról szóló rendelkezéseit kell alkalmazni. [10] A bíróság a határozatának rendelkező részében ugyanakkor egymással ellentétes megállapításokat tett, amikor a Btk. 38. §
(2)bekezdés a) pontját alkalmazva rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi időpontjáról, majd megállapította, hogy a terheltet a jogerős szabadságvesztés büntetéséből
- év július hó
- napján feltételesen szabadságra bocsátották. A törvényszéki végzés alapján a terheltnek a kiszabott 4 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kétharmad részének, azaz legkorábban 2 év 8 hónap kitöltését követő nappal nyílna meg a lehetősége arra, hogy feltételesen szabadságra bocsássák. A terheltet azonban ezt megelőzően, összesen (az előzetes fogvatartásban töltött 5 hónap 15 nappal, valamint a büntetésében töltött 9 hónap 20 nappal) 1 év 3 hónap 5 nap letöltését követően,
- július
- napján bocsátották feltételes szabadságra. [11] Az ítélőtábla az ismertetett ellentmondás feloldása érdekében, az Nbjtv.
- §
(6)bekezdés
- mondatát alkalmazva eltért a Btk.
- §
(2)bekezdésében írtaktól, melynek megfelelően mellőzte a törvényszék végzésének rendelkező részében foglalt, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi időpontjáról szóló rendelkezést azzal, hogy megállapította a terhelt feltételes szabadságra bocsátásának tényleges időpontját. [12] A törvényszéki határozat rendelkező részében rögzített feltételes szabadság tartamának a Btk. 39. §
(1)bekezdésén alapuló megállapítása téves, azzal az ítélőtábla nem értett egyet. [13] Az Nbjtv. 48. §
(6)bekezdés
- mondatának helyes értelmezése, valamint az irányadó bírói gyakorlat alapján, ha a Btk.
- §
(1)bekezdése szerint megállapított tartam meghaladná a külföldi bíróság ítéletében meghatározott felfüggesztés próbaidejét, úgy ez utóbbival azonos a feltételes szabadság tartama [Legfelsőbb Bíróság 1/2010. (II. 26.) BJE határozat II. pont, Legfelsőbb Bíróság Bt.I.546/2010/3.]. [14] Jelen esetben erről van szó, ugyanis a Btk. 39. §
(1)bekezdésének alkalmazásával a terhelt vonatkozásában a feltételes szabadságra bocsátás tartama a szabadságvesztés hátralevő részével, azaz 2 év és 8 hó 25 nappal lenne azonos, ugyanakkor a külföldi bíróság az ítéletében a börtönbüntetés részleges felfüggesztésére is lehetőséget látva annak tartamát 2 évben határozta meg. [15] Látható tehát, hogy a Btk. szerinti tartam meghaladja az ítéletben meghatározott felfüggesztés tartamát, így az ítélőtábla a Btk. 39. §
(1)bekezdésétől eltérve a külföldi bíróság ítéletében meghatározottal azonos tartamban – 2 évben – állapította meg a feltételes szabadság időtartamát azzal, hogy a büntetést annak – így megállapított – utolsó napjával kell kitöltöttnek tekinteni. [16] Az ítélőtábla rögzíti, hogy a törvényszék végzésének megváltoztatását, így a Btk. fent írt rendelkezéseitől való eltéréseket a Strasbourgban,
- március 23-án kelt, az elítélt személyek átszállításáról szóló egyezményt kihirdető
- évi XX. törvény
- Cikk
- pont d) alpontja is megalapozza, mely szerint az ítélet átalakításkor az illetékes hatóság nem súlyosbíthatja az elítélt büntetőjogi helyzetét. [17] Az elsőfokú bíróság végzése egyébként megfelel a törvénynek. [18] Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a határozatot a Be.
- §
(2)bekezdés h) pontja szerinti tanácsülésen, a szükséges részben a Be. 372. §
(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg a törvényes rendelkezéseit a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. (Debreceni Ítélőtábla Beüf. II. 449/2015.)