EBD.2014.B.8. – Kúria

(1)bek. a) pont,

(2)bek. a)–b) pont;

1. évi XXVII. tv.
2. §

(1)bek.]. II. Határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés az „elbírálás” fogalmába tartozik, a vonatkozó jogszabályi rendelkezés megváltozása ezért alapot ad az új Btk. alkalmazására [Btk. 2. §, 4/2013. (X. 14.) BK vélemény]. [1] [2] [3] [4] [5] A járásbíróság a 2013. február 13. napján hozott ítéletével a vádlott bűnösségét 1 rb. állatkínzás bűntettében [1978. évi IV. tv. 266/B. §

(1)bek. a) pont és

(2)bek.] állapította meg, ezért 8 hónapi börtönbüntetésre és 1 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A járásbíróság által megállapított tényállás lényege szerint a vádlott állattartói tevékenységet folytatott, 26 szürke marhát és 20 mangalica sertést tartott. A vádlott az állatokról

1. június hónapban már egyáltalán nem gondoskodott, azok élelem és víz nélkül maradtak, így
2. június
3. napjáig – ekkor a telepen hatósági ellenőrzés volt – 17 szürke marha elpusztult, a többi is elhullás közeli állapotba került. A sertések közepes tápláltsági fokúak voltak. A telep öt kutyájából egy erősen legyengült, így el kellett altatni, de a másik négy közül is kettő rövid láncra volt kötve, így még csapadékvízhez sem juthattak. A vádlott az Állatok Védelméről és Kíméletéről szóló
4. évi XXVIII. tv.
5. §

(1)bekezdésében foglaltakat megszegte, hiszen az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni, az állat fajának, fajtájának és élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni. A vádlott az állattartás során ezen szabályokat súlyosan megszegte, a vádlott állattartói bánásmódja a telepen található valamennyi állatnak különös szenvedést okozott. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője enyhítés végett jelentettek be fellebbezést. A megyei főügyészség az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a vádlott cselekményének elbírálásánál az elbíráláskor hatályos Btk. alkalmazását és a cselekménynek a hatályos jogszabály szerinti minősítését, valamint azt indítványozta, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a vádlott legkorábban a kiszabott szabadságvesztés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, egyebekben pedig az ítélet helybenhagyására tett indítványt. [6] A törvényszék a vádlott és a védő fellebbezését nem, míg a megyei főügyészség álláspontját alaposnak találta a 2014. február 28. napján meghozott ítéletével. [7] Az elsőfokú bíróság a bűncselekmény elbírálása során az elkövetéskor hatályos Btk.-t alkalmazta. A másodfokú bíróság a Btk. 2. §

(2)bekezdésében írtakra figyelemmel megállapította, hogy a vádlott cselekményének elbírálásánál az új törvény, a

1. július
2. napjával hatályba lépett Btk. kedvezőbb elbírálást tesz lehetővé, figyelemmel arra a körülményre, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége és annak legkorábbi időpontja az új törvény szerint a vádlott esetében kedvezőbb, ezért a törvényszék a hatályos Btk.-t alkalmazta a felülbírálat során. [8] Egyébként az elsőfokú bíróság az elkövetéskori törvény alapján helyesen minősítette a vádlott cselekményét állatkínzás bűntettének és a vádlott bűnösségére levont következtetése is helytálló. [9] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
3. §

(1)bekezdése alapján akként változtatta meg, hogy az elbírálás során az új törvényt alkalmazva a vádlott cselekményét a Btk. 244. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja szerint minősülő állatkínzás bűntettének minősítette. [10] Megállapította továbbá, hogy a vádlott a Btk. 38. §

(2)bekezdésének a) pontja alapján a büntetés 2/3 részének, de legkevesebb 3 hónapnak a kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. (Zalaegerszegi Törvényszék Bf. 158/2013.)