EBD.2015.B.21. – Kúria

(1)bek.,

(2)bek. I. fordulata,

1. évi IV. tv
2. §

(1)bek.; Btk.

1. §,
2. §

(1)bek.]. [1] Az elsőfokú bíróság a

1. május
2. napján kihirdetett ítéletével a – távollévő – vádlottat az
3. évi IV. törvény
4. §

(1)bekezdése szerinti társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással való visszaélés vétsége miatt megrovásban részesítette. [2] Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére megalapozatlanság alkalmazása érdekében, okából amelyet és a súlyosabb főügyészség intézkedés kizárólag a súlyosítást célzó részében tartott fenn, és próbára bocsátás intézkedés alkalmazását indítványozta. [3] A másodfokú bíróság által kiegészített tényállás szerint a vádlottnak december az

1. államkincstár napjával családi bezárólag a pótlék 2001-ben címén és
2. 2007-ben született gyermekei után havi 29 600 forint családi pótlékot folyósított. [4] A vádlott az államkincstár megyei igazgatóságához
3. szeptember
4. napján benyújtott kérelmében a családi pótlék további folyósítását postai úton a tartózkodási helyére, édesanyja lakcímére kérte. [5] A családgondozó tartott, amikor
5. a november szomszédok
6. arról napján családlátogatást tájékoztatták, hogy a család kb. két hónappal korábban Kanadába távozott. [6] A vádlott Kanadában menekült státuszt kért, amelyből következik, hogy tartósan külföldön kívánt tartózkodni, három hónapot biztosan meghaladó időtartamban. [7] A vádlott részére, de az édesanyja címére
7. október, november és december hónapokban összesen 88 800 forint családi pótlékot folyósítottak. [8] A családok (Cst.)
8. nemzetközi támogatásáról szóló §-a a szerint szerződés
9. törvény eltérően nem évi LXXXIV. hatálya – rendelkezik törvény amennyiben – a Magyar Köztársaság területén élő magyar állampolgárra terjed ki. Ha a jogosult három hónapot meghaladó időtartamra távozik a Cst.
10. §-ának

(3)bekezdésében meg nem jelölt államba, így például Kanadába, távolléte alatt az ellátás szünetel. [9] A Cst. rendelet végrehajtásáról

1. ellátásra §-a szóló értelmében jogosult 223/
2. írásban három be hónapot (XII. kell 30.) Korm. jelenteni meghaladó az külföldi tartózkodásának tényét. A bejelentés határideje 15 nap (Cst.
3. §). [10] Az államkincstár regionális igazgatósága a
4. február
5. napján kelt megszüntette határozatával a családi
6. pótlék január
7. folyósítását, napjával kötelezte a vádlottat a
8. november
9. napja és
10. december
11. napja között jogalap nélkül felvett 59 200 forint családi pótlék visszafizetésére. megbízásából az Ezt édesanyja az
12. összeget november a
13. vádlott napján a regionális igazgatóságnak visszafizette. [11] Az iratok tartalma alapján megalapozottá tett tényállás a Be.
14. §-ának

(1)bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban irányadó. [12] Az elsőfokú bíróság a tényállásból törvényszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére. [13] A cselekmény jogi minősítése kapcsán azonban kiemelést igényel, hogy a cselekmény elkövetésekor (2011. december 31. napjával bezárólag) az 1978. évi IV. törvény 309. §

(1)bekezdése, mely a társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással való visszaélés bűncselekményét szabályozta, még nem volt hatályban. Azt a

1. évi LXIII. törvény
2. §-a
3. január
4. napjától kezdődően iktatta be. [14] A tényállás elemeinek, eredmény tartalmazza így a alapját célzat, képező a csalás az elkövetési tényeket. Az törvényi tényállási magatartás elkövetéskor és az hatályos szabályozás értelmében a vádlotti cselekmény a Btk.
5. §

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(2)bekezdés I. fordulata szerinti – 2 évig terjedő vétségét szabadságvesztéssel valósította haszonszerzés meg. végett (a A büntetendő – csalás vádlott ugyanis jogtalan pótlék jogtalan felvétele családi érdekében), tévedésben tartással (a jogszabály által előírt bejelentési kötelezettség elmulasztásával a folyósító hatóság tévedésének el nem oszlatása) a Btk. 138/A. § a) pontja szerinti – 20 000 forintot meghaladó – kisebb (88 800 forint) kárt okozott. [15] Az elsőfokú bíróság az ítéletének meghozatalakor – 2013. május 21. napján – a hatályos anyagi jogszabály, az 1978. évi IV. törvény 309. §-ának

(1)bekezdése szerint, a váddal egyezően minősítette a vádlott terhére. [16] A másodfokú elbírálás idejére hatályba lépett a 2012. évi C. törvény (Btk.), melynek 2. §

(2)bekezdése értelmében, ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntetőtörvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új büntetőtörvényt kell alkalmazni. [17] Az időbeli hatály vizsgálatakor csak az elkövetéskori és az elbíráláskori anyagi jogszabály alkalmazhatósága merülhet fel, a köztes időben jelentőséggel cselekmény nem nem bekövetkezett bírnak. Így jelen minősíthető az elsőfokú jogszabályváltozások esetben a bíróság vádlotti ítéletének meghozatalakor hatályban volt Btk. 309. §-a szerint. [18] Az előzőekben írtak szerint a vádlott cselekménye az elkövetéskor hatályos törvény szerint csalás vétségének, míg az elbíráláskor a Btk. 395. §

(1)bekezdése szerinti társadalombiztosítási, szociális, vagy más jóléti juttatással való visszaélés vétségének minősül a következők miatt. [19] A vádlott az államháztartás alrendszereiből jogszabály alapján természetes személy részére megtartása céljából (a érdekében) mást valós (a kötelezettség családi a pótlék tényt előírta elmulasztásával nyújtható pénzbeli juttatás jogtalan felvétele elhallgatva bejelentési folyósító hatóság – jogszabályi kötelezettség tévedésének el nem oszlatása) tévedésben tartott és ezzel a Btk. 462. §-a

(1)bekezdésének b) pontjára figyelemmel bűncselekmény megállapítását megalapozó, 50 000 forint feletti, de 500 000 forintot el nem érő – a Btk. 459. §

(6)bekezdés a) pontja szerinti kisebb – kárt okozott. [20] A másodfokú bíróság a Btk.

1. §-ában írtak alapján vizsgálta, hogy az új büntetőtörvény visszaható ereje jelen esetben, a vádlott cselekményének elbírálása során érvényesülhet-e. [21] A büntetendőség és a büntethetőség feltételei lényegileg azonosak mindkét büntetőtörvény szabályozásában. A büntetési tételkeret is azonos. A bűncselekmény enyhébb megítélésének jogalkotói szándékára utal azonban az elbíráláskori törvény
2. §-ának

(2)bekezdése, mely szerint korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki a társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaélve okozott kárt a vádirat benyújtásáig megtéríti. [22] A törvényszék emiatt az elbíráláskori törvényt alkalmazva minősítette a cselekményt. [23] Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában helytállóan tárta fel a vádlott körülményeket, törvényes. A javára az általa vádirat és terhére jelentkező bűnösségi alkalmazott megrovás intézkedés február 6.) benyújtása (

1. előtt,
2. november
3. napján a vádlott megbízásából édesanyja a kötelező határozatban foglalt összeget a Magyar Államkincstárnak visszafizette. [24] E tényállást beiktató törvény indokolása értelmében a „visszaélés társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással” tényállás a költségvetést a társadalombiztosítás és a szociális ellátások rendszerének kijátszásától védi, de a bűncselekmény tényállásának

(2)bekezdése a büntetés korlátlan enyhítésére ad lehetőséget, ösztönzendő az elkövetőt az általa okozott kár megtérítésére. [25] Az eddig írtakra tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a cselekmény minősítését illetően a Be. 372. §-ának

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg az ítélet egyéb helyes és törvényes rendelkezéseit a Be. 371. §-ának

(1)bekezdésére utalással helybenhagyta. (Miskolci Törvényszék 3. Bf. 1603/2013.)