JE.1999.B.1. – Kúria

(1)bekezdésének b/ pontja és 31.§-a

(1)bekezdésének a/ pontja alapján jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat hozatalát indítványozta a következő kérdésben: " Ha a Btk. Különös Részének valamely rendelkezése ún. keretdiszpozíció és az ezen keretet kitöltő jogszabályi rendelkezésekben a bűncselekmény elkövetése után olyan mérvű változás következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti, e változás a Btk. 2.§-ának II. fordulatára figyelemmel megalapozzae az elbíráláskor hatályban lévő büntetőjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását, avagy a büntetőjogi keretrendelkezést kitöltő igazgatási jogszabály változása esetén a visszamenő hatály kérdése fel sem merülhet." A jogegységi tanács nem nyilvános ülésén a legfőbb ügyész képviselője az indítvánnyal kapcsolatos felszólalásában kifejtette, hogy azzal az állásponttal ért egyet, amely szerint a keretkitöltő rendelkezés változása megalapozza az elbíráláskor hatályban levő büntetőjogi szabályozás visszaható hatályú alkalmazását, ha a kötelezettség megszüntetése vagy a tilalom feloldása az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti. A fenti kérdésben a jogegységi eljárást. Vas Megyei Bíróság elnöke kezdeményezte a A Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesének indítványa a Btk. 2.§-a visszaható hatályának értelmezésével kapcsolatban kialakult eltérő elvi álláspontokat az alábbiak szerint foglalta össze. Az egyik álláspont szerint a Legfelsőbb Bíróság B.törv.III.285/1988.sz. határozata (Bírósági Határozatok 1988/11/382.szám) - a Btk. Különös Részének egyes rendelkezései közül a ún. keret-diszpozíciókat más jogágakba tartozó jogszabályok rendelkezései töltik ki tartalommal. A keretrendelkezéseket kitöltő jogszabályok nem büntető jogszabályok, ezért a 2.§ rendelkezései nem vonatkoznak rájuk, és megváltoztatásuk általában nem érinti a büntetőjogi felelősséget. Más a helyzet, ha a keretkitöltő rendelkezésekben olyan mérvű változás következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti. Ez már a büntető törvény megváltoztatásának tekintendő, és az ilyen tartalmú rendelkezésnek visszaható hatálya van. A másik álláspont szerint a Legfelsőbb Bíróság B.törv.III.1120/1991. számú határozata (Bírósági Határozatok 1992/7/445. szám) a büntetőjogi keretrendelkezéseket kitöltő jogszabályok esetében a visszaható hatály kérdése fel sem merülhet. A Btk. 2.§-a kizárólag a büntetőtörvény tekintetében teszi lehetővé - a törvényben megjelölt esetekben visszamenőleges hatállyal - az elbírálás idején hatályban lévő büntetőtörvény alkalmazását. Ennek megfelelően, ha a cselekmény elkövetése és elbírálása közötti időben olyan új igazgatási jogszabály lép hatályba, amely szerint a magatartás már nem tiltott, illetőleg - pl. deviza-bűncselekmény esetén - már nincs előzetes devizahatósági engedélyhez kötve, nem lehet helye (a Btk. 2.§-ára hivatkozással) bűncselekmény hiányában felmentő ítéleti rendelkezés meghozatalának. Legfeljebb büntethetőséget megszüntető ok folytán (a Btk. 32.§-ának d/ pontja és 36.§-a) az eljárás megszüntetése kerülhet szóba. Ez esetben a Btk. 71.§-a

(1)és

(2)bekezdésének értelmében a megrovás alkalmazása kötelező, illetőleg lehetséges, és szóba kerülhet az elkobzás, illetve elkobzás helyett elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés, illetőleg ezeknek méltányosságból való mellőzése is. Emellett az indítvány hivatkozott a Vas Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság több, a korábbi eseti döntésben foglaltakkal egyező álláspontot kifejtő határozatának jogi indokolására. Áttekintette a büntetőtörvény időbeli hatályával kapcsolatos jogi szabályozás alakulását az 1878.évi V.törvénycikk hatályba lépésétől a jelenleg hatályos 1978. évi IV.törvény megalkotásáig, a törvényi rendelkezésekhez fűzött miniszteri indokolásokat és a jogértelmezési kérdéssel kapcsolatos jogirodalmi álláspontokat. . - . - . A Legfelsőbb Bíróság büntető jogegységi tanácsa nem nyilvános ülésén azt állapította meg, hogy a büntetőtörvény időbeli visszaható hatályával kapcsolatban - a Btk. 2.§-ának második mondata - a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata és általában a bírói gyakorlat nem tekinthető egységesnek. A jogegységi tanács az ellentétes elvi álláspontok feloldása és az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében szükségesnek találta jogegységi eljárás lefolytatását. . - . - . Ennek eredményeként a rendelkező részben foglaltak szerint határozott. Álláspontjának kialakításánál az alábbiakat tartotta szem előtt. A Btk. 2.§-a szerint " A bűncselekményt az elkövetése idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni. Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntetőtörvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni; egyébként az új büntetőtörvénynek nincs visszaható ereje." A büntetőtörvény időbeli hatályának általános szabálya szerint tehát, ha a bűncselekmény elkövetésétől annak elbírálásáig új büntető törvény lép hatályba, annak általában nincs visszaható ereje, azaz a cselekményt nem az új, hanem a régi törvény szerint kell elbírálni. A szigorúbb büntetőtörvény visszaható erejének kizárása megfelel a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elvének [az Alkotmány 57.§-ának

(4)bekezdése]. Az elbíráláskor hatályos enyhébb törvény visszaható hatálya is a jogállamiság követelményéből fakad. Az Alkotmány ugyanis nem engedheti meg alapelveitől idegen normák alkalmazását, még az elkövetéskori törvény alkalmazási főszabálya mellett sem [a 11/1992/III.5./ AB határozat IV/

1. pontja]. De abban az esetben is, ha a korábbi norma nem alkotmányellenes, a Btk. abból indul ki, hogy az újabb rendelkezés pontosabban fejezi ki az adott cselekménytípus társadalomra veszélyességét az adott időpontban, emellett jobban megfelel a korszerű büntetőpolitikai megfontolásoknak, végül érvényesülése méltányos is. A Btk. 2.§-ának második mondata szerinti kivételnek két esete van: ha a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy ha enyhébben kell elbírálni. Ha a cselekmény már nem bűncselekmény, azt az új törvény visszaható ereje folytán úgy kell tekinteni, mintha az elkövetése idején sem lett volna az. Ebből eljárásjogilag egyértelműen következik, hogy a terheltet (az eljárás tárgyalási szakaszában) fel kell menteni és nem a büntetőeljárást kell vele szemben - a büntethetőséget megszüntető okból megszüntetni (BH 1990/4/124.sz. eseti határozat). A visszaható hatály értelmezésével kapcsolatban a gyakorlatban mint a jelen esetben is - probléma általában a keretjogszabályok értelmezésével kapcsolatban merül fel. A Btk. Különös Részének számos rendelkezése - különösen a gazdasági bűncselekmények körében - keretdiszpozíció, amelyeket ennek megfelelően más jogágakba tartozó jogszabályok rendelkezései töltenek ki tartalommal. Ha a keretrendelkezéseket kitöltő jogszabályok tartalma úgy változik, hogy ezzel a büntetőjogi védelem terjedelme módosul, de nem szűnik meg, a 2.§ rendelkezései általában nem vonatkoznak rájuk, és a tartalmi változás rendszerint nem érinti a büntetőjogi felelősséget. Más a helyzet azonban akkor, ha a keretkitöltő rendelkezésekben olyan mérvű változás következik be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az addigi büntetőjogi védelmet megszünteti. Ez már a büntetőtörvény megváltozásának tekintendő. Ezeknek a jogszabályoknak rendelkezései ugyanis a keretrendelkezésként meghatározott törvényi tényállás egyes elemeit konkretizálják. Gyakorlatilag tehát az elkövetéskori és elbíráláskori jogi szabályozás a keretkitöltő rendelkezéssel együtt, teljes egészében vetendő össze. Amennyiben pedig ezen összevetés eredményeként az állapítható meg, hogy a keretkitöltő rendelkezésekben olyan mértékű változás következett be, amely a kötelezettség megszüntetésével vagy a tilalom feloldásával az eddigi büntetőjogi védelmet megszüntette, ez már - a meghatározott időre szóló jogszabályok kivételével - a Btk. 2.§-ának alkalmazása szempontjából a büntető törvény megváltozásának tekintendő. Ezért az ilyen tartamú rendelkezésnek visszaható ereje van. Azt, hogy a Btk. 2.§-a második mondatának ekkénti értelmezése felel meg e törvénynek, az alábbiak erősítik meg. A büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó jogi szabályozás előzményeit áttekintve megállapítható, hogy az
2. évi V. törvénycikk - Csemegi kódex,
3. évi Btk. - az időbeli hatály kérdésében részben eltérő szabályozást alkalmazott. Az
4. évi Btk. 2.§-a akként rendelkezett: "ha a cselekmény elkövetésétől az ítélet hozásáig terjedő időben különböző törvények, gyakorlat vagy szabályok léptek hatályba, ezek közül a legenyhébb alkalmazandó". Az e rendelkezés alkalmazása során kialakult bírói gyakorlat a keretkitöltő jogszabályok megváltozása esetén a visszaható hatályt minden esetben kizárta. Ugyanakkor a jogirodalom a visszaható hatály alkalmazását azokban az esetekben, amikor a keretjogszabályok változása folytán megszűnt a büntetőjogi védelem, elméletileg szükségesnek ítélte (Dr. Angyal Pál: A Magyar Büntetőjog Kézikönyve/Széchenyi Rt. Budapest, 1941/ 18.kötet, Árdrágító visszaélések stb. 105 - 106.oldal). Ezen a jogalkotói megítélésen változtatott az
5. évi Btk. Első Részének helyébe lépő, a büntetőtörvénykönyv Általános Részéről szóló
6. évi II. törvény (Btá.), majd a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló
7. évi V. törvény -
8. évi Btk. -, illetve a Büntető Törvénykönyvről szóló
9. évi IV. törvény /Btk./ egymásra épülő szabályozása. A Btá.-nak a büntetőtörvény időbeli hatályával kapcsolatos rendelkezései (a Btá.2.§-a) az elbíráláskor hatályos új törvény tekintetében lényegében azonosak voltak a hatályos Btk. szabályozásával, amennyiben a cselekmény már nem volt büntetendő, avagy enyhébben volt büntetendő, mint a korábbi törvény szerint. Az
10. évi Btk. rendelkezései - annak 3.§-a - pedig megegyeznek a jelenleg hatályos Btk. megfelelő rendelkezéseivel. Emellett mind a Btá.-nak, mind az
11. évi Btk.-nak a büntetőtörvény időbeli hatályáról szóló rendelkezéseihez fűzött miniszteri indokolások, érintőlegesen vagy részletesebben, de egyaránt foglalkoztak a keretrendelkezéseket kitöltő jogszabályok változásának kérdéseivel, és lényegében azonos álláspontot foglaltak el, mint amelyet a hatályos Btk. 2.§-ához kapcsolódó miniszteri indokolás tartalmaz. Eszerint " A Javaslat Különös Részének egyes tényállásai un. keretrendelkezések [pl. a 311.§

(1)bek.]. A keretrendelkezéseket kitöltő jogszabályok nem büntető jogszabályok, ezért ezek változására a 2.§ általában nem vonatkozik. Kivételesen azonban ez a változás is figyelembe vehető, ha általa a büntetőjogi védelem megszűnik". Legrészletesebben azonban e kérdésben az

1. évi Btk. 3.§-ához fűzött miniszteri indokolás 2/b. pontja fejti ki a kérdéses jogi álláspontot. Eszerint "ezen a helyen felmerül az a kérdés, miként kell elbírálni az un. keretszabályokat betöltő szabályok változását. A jogtudomány egységesen azt az álláspontot képviseli, hogy ezek a rendelkezések osztoznak a nem büntetőjogszabályok sorsában, azaz rájuk is vonatkoznak a következő irányelvek: Ha a büntető jogszabály által védett tárgy jogi minőségében következik be változás, ezzel a büntető rendelkezés nem tekinthető megváltozottnak, tehát azt a rendelkezést kell alkalmazni, amely az elkövetés idején hatályban volt. Ha ellenben az addig védett tárgy többé nem részesül jogi védelemben, ezzel a büntető rendelkezés is megváltozottnak tekintendő". A jogi szakirodalomban az
2. évi Btk.hatályba lépése után közzétett, illetve az
3. évi Btk.hatályban léte óta megjelent alábbi művek is osztják a visszaható hatály a fentiek szerinti érvényesülését. A büntető törvénykönyv kommentárja /KJK. Budapest,1968./ 38.oldal; Magyar Büntetőjog, Kommentár a gyakorlat számára /HVG Orac, Kiadó Budapest, 1995./
4. oldal. Földvári József: Magyar Büntetőjog Általános Rész (OSIRIS, Kiadó, Budapest, 1997) 66-
5. oldal; Nagy Ferenc: A nullum crimen/nulla poena sine lege alapelvről (közzétéve: Büntetendőség-Büntethetőség Büntetőjogi Tanulmányok szerk: Wiener A. Imre, KJK-MTA ÁJT Budapest, 1997.) 146-
6. oldal. A kifejtettekből következően a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet azzal a jogi állásponttal, miszerint a Btk. 2.§-ának alkalmazásában büntetőjogi keretrendelkezést kitöltő jogszabályok változásával kapcsolatban a visszaható hatály kérdése fel sem merülhet. Ez az álláspont ugyanis a Btk. 2.§-ának indokolatlan szűkítő értelmezését jelenti. Végül a teljesség kedvéért utalni kell arra is, hogy hogy jelen jogegységi vizsgálathoz szükséges volt az olyan keret-kitöltő jogszabályok változásának vizsgálata is, amelyek határozott időtartamon át voltak, illetve vannak hatályban. A határozott időtartamra alkotott keret-kitöltő jogszabályoknál azonban, a "későbbi" eltérő jogszabály hatálybalépése fogalmilag sem merül fel. Az ilyen jogszabályok tartalmi eleme, hogy a büntetőjogi felelősségrevonásnak nem akadálya az, ha a keretkitöltő jogszabály az elbírálást megelőzően hatályát veszti. Ezért abban az esetben, ha a jogszabály kerettényállását határozott időre szólóan kitöltő kötelezettség vagy tilalom az elbíráláskor már nem áll fenn, a Btk. 2.§-a szerinti visszaható hatály kérdése fel sem merülhet (BH 1998/9/409.sz. eseti határozat). A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság büntető jogegységi tanácsa a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében (Bszi. 27.§) a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, és döntését a Bszi. 32.§-ának

(4)bekezdése alapján közzéteszi. Budapest,

1. február
2. Dr. Berkes György s.k., a tanács elnöke, Dr. Szabó Péter s.k. előadó bíró, Dr. Demeter Ferencné s.k., Dr. Kiniczky Anna s.k., Dr. Belegi József s.k. A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő F.S.-né