Pf.20565/2019/7 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.565/2019/

1. szám A Debreceni Ítélőtábla a Hanvay Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző: dr. Hanvay Csaba ügyvéd) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a dr. Jurida Petra Natália ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve. (címe) alperes ellen személyiségi jogok megsértése miatt indított perében a Miskolci Törvényszék 19.P.21.780/2018/
2. számú ítélete ellen a felperes részéről
3. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 45 720 (negyvenötezer-hétszázhúsz) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás A Nemzeti Adó- és Vámhivatal ... Bűnügyi Igazgatósága ... szám alatt különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó, bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás bűntettének megalapozott gyanúja miatt nyomozást indított több személy, köztük a felperes ellen. Ennek során -
4. szeptember
5. napi hatállyal - biztosítási intézkedést rendelt el egyebek mellett a N Kft., a L Kft., az O & T Kft., valamint a S Kft. ellen, amelyek tulajdonosa és ügyvezetője a felperes.
6. október
7. napján pedig a nyilvános "z" oldalán, valamint a sajtóközleményei között „Egymilliárd forint értékben foglaltak az áfacsaló cégektől" címmel beszámolót tett közzé a büntetőeljárásról, amely az alábbiakat tartalmazta: „Több mint egymilliárd forint kárt okozott a költségvetésnek az az áfacsaló bűnszervezet, amit a napokban fülelt le a NAV ... megyében. Az összehangolt akcióban a pénzügyi nyomozók az elcsalt adót szinte az utolsó forintig biztosították. A gyanú szerint egy ... megyei cégcsoport vezetője tetemes bevételei eltitkolására cégláncolatos bűnszervezetet működtetett. A szokásos szisztéma szerint úgynevezett bukótársaságok állították ki a fiktív számlákat, amiket a ténylegesen működő cégek a könyvelésükben felhasználtak, így áfabevallásaikban a fizetendő adó összegét minimálisra csökkentették. A látszat kedvéért a fiktív számlákon feltüntetett összegeket el is utalták a számlakibocsátók bankszámláira, majd készpénzben felvették. A költségvetésnek okozott kár egymilliárd-százhatvanötmillió forint. Az adócsalás megszakítására szervezett akcióban a NAV pénzügyi nyomozói mintegy 20 helyszínen gyűjtöttek bizonyítékokat és zároltak vagyontárgyakat az okozott adóhiány fedezetének biztosítására. A gyanúsítottaknál tartott házkutatások során lefoglaltak készpénzt, gépjárműveket, továbbá lefoglalták a bűnszervezet tevékenységébe bevont társaságok bankszámláit. Ezeken túl zár alá került a gyanúsítottak és érintett cégek ingatlanvagyona, továbbá 6 érintett gazdasági társaság jegyzett alaptőkéje. Az akció során biztosított vagyoni érték összesen egymilliárd-huszonötmillió forint, ami kis híján azonos a teljes vagyoni hátrány összegével. A NAV ... pénzügyi nyomozói négy férfit gyanúsítottként hallgattak ki költségvetési csalás miatt, tettükért 20 évig terjedő szabadságvesztést kaphatnak." Az alperes által üzemeltett ......... gazdasági hírportál - a büntetőeljárástól függetlenül maga is információkat gyűjtött az adóhatóság által felfedett bűnszervezet működéséről, amelynek során betekintett a nyilvános cégadatokba, meghallgatott több személyt, és áttekintette az általuk rendelkezésre bocsátott okiratokat. Ezt követően:
8. október
9. napján a hírportál újságírója a felperessel egyeztetett módon: nem neki, hanem az őt képviselő ügyvédi irodának kérdéseket küldött az általuk beszerzett információkra vonatkozóan. E kérdésekre azonban sem a felperes, sem pedig az ügyvédje nem válaszolt, ehelyett a .....@gmail.com <-......> e-mail címről küldött üzenetben azt közölték, hogy a felperes nem járul hozzá a vele és a vállalkozásaival kapcsolatos adatok kezeléséhez, és azok törlését kérte. Az alperes által üzemeltett ......... gazdasági hírportálon
10. október
11. napján „Egy bűnszervezet belülről: Felszívódó adómilliárdok útja a b-i nyomorfalvakig" címmel cikket tett közzé oly módon, hogy a cím mellett egy fényképfelvételt helyezett el, amelyen a ..... szám alatti ingatlan látható: itt volt a felperes irányítása alatt álló egyik cég irodája. A cikk szövege az alábbi: „...-.. megye legeldugottabb falvaiban járunk. Mindenhol a kilátástalan szegénység jeleit látni, de néhány omladozó vakolatú, vezetékes víz nélküli házban nemrég még olyanok éltek, akik százmilliós bevételt hozó cégek sorát birtokolták. Legalábbis papíron, ugyanis a nevükön működő vállalatokhoz valójában nem volt sok közük. Annyira nem, hogy még a cégek hivatalos leveleit is begyűjtötte tőlük egy, a falvakat pár havonta körbejáró, x nevű sz-i férfi. A negyvenes évei közepén járó x központi szerepet játszott annak az áfacsaló bűnszervezetnek a működtetésében, amelyet a hetekben kapcsolt le a NAV <http://...... (itt link vezet a NAV sajtóközleményére). A férfi feladata az volt, hogy strómanokat szervezzen be napszámosokból, biztonsági őrökből vagy éppen gyári munkásokból, azonban a tavalyi halálával nagyjából egy időben elkezdett szétesni az adócsaló hálózat. A b-i szervezet működéséről néhány hónappal ezelőtt értesültünk, miután beszámoltunk az akkor kinevezett, a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter B. A. rózsadombi lakásában működő céghálóról. Az államot százmilliókkal megkárosító hálózat B. M. volt férjéhez, B. S-hez kötődött, aki sok egyéb mellett a v-t szervező B Korlátolt Felelősségű Társaság gazdasági igazgatója és a ..... Szövetség Elnöke is. A cikk után azzal kerestek meg minket, hogy egy több szempontból hasonlónak tűnő cégháló közepén van B. S. testvére a Sz-en élő felperes neve is. Az elmúlt hónapokban sok száz oldalnyi belső dokumentumot szereztünk meg a szervezet működéséről és mintegy féltucat olyan emberrel beszéltünk, aki részt vett a hálózat működésében, vagy jól ismerte azt. Az általunk megismert információk alapján részletes képet kaptunk egy bűnszervezet működéséről, amely több ismert magyar vállalatnak segített adó-elkerülésben, rali autók és strómanokkal telepakolt cégláncokon keresztül. A cégháló legalább 3 milliárd forintos kárt okozhatott a magyar államnak, miközben gondos lavírozásának és jólértesültségének köszönhetően tíz éven át manőverezett sikeresen a NAV elől. Pedig strómanjai hetente szállítottak százmilliós összegeket az erődszerű központjába ..... belvárosában." A szöveg alatt ismét egy kép látható a ...... szám alatti ingatlanról „A hálózat központja" megnevezéssel. A kép után a cikk „Tízmilliók egy matricáért" alcím alatt az alábbiak szerint folytatódik: „A b-i hálózat működésének egyik legfontosabb eszköze a M-on nagy hagyományokkal bíró ralibajnokság volt, amelyben forrásaink elbeszélése szerint hirdetésekkel szétmatricázott raliautókat használtak pénzmosásra. „A csoport vezetői különböző cégeket próbáltak rávenni arra, hogy horribilis összegekért hirdessenek a versenyautókon." mondta egyikük. A túlárazott hirdetésekért cserébe azt kínálta a hálózat, hogy a pénz jelentős részét visszaosztják a hirdetőknek, akik így megúszhatják az adófizetést." Ezután a cikk két grafikont mutat be „Így nyertek az adócsaláson" címmel, az egyik fölött „Adófizetés legális jövedelem", a második fölött „Fiktív hirdetés és visszaosztás" alcím szerepel, a hozzájuk fűzött magyarázat pedig így szól: „100 millió Ft plusz áfa bevétel megoszlása, ha legálisan veszik ki a cégből, illetve, ha a teljes összeget fiktív hirdetésre költik el, majd egy részét visszaosztják." A grafikonok után a cikk így folytatódik: „Az ügyet jól ismerő forrásaink szerint ismert magyar vállalatok havi 1 és 10 millió forint közötti összeget fizettek azért, hogy egy apró logó megjelenjen egy autón az akkoriban évi 6-7 versenyből álló sorozaton. Volt olyan kocsi, amelyen mintegy harminc cég hirdetett, tehát papíron egy idényben, konzervatív becsléssel 700-800 millió forintnyi reklámot helyeztek el a járművön. „A reklámszerződésekben még az sem volt kikötve, hogy az autó melyik részére rakják a matricát. A hirdető cégek csak annyit tettek, hogy e-mailen átküldték a logót" - mesélték. A hirdető vállalatok közül többnek állandó ügyfelei voltak, de akadt olyan cég is, amely nem az eladni kívánt termék márkanevét, hanem magát a vállalatot reklámozta. „Hivatalosan mondva tehát a hirdetések értékaránytalanságot tartalmaztak, azaz fiktív költségekről állítottak ki számlákat" - összegezte egy forrásunk, aki szerint a raliautókon megjelenő logók valós hirdetési értéke egész évre legfeljebb pár százezeres nagyságrendű lehetett. Piaci alapon azért sem állhatott a hirdetők érdekében ilyen áron reklámozni, mert a ralibajnokságot csak egy szűk kör követi, és még országos tv sem közvetíti a futamokat. Ehhez képest a 700-800 millióval támogatott autó közel kétszer annyi pénzt kapott, mint mondjuk a T. V. 2016-ban az akkor érkező főszponzorától. Pedig a kézilabdaegyüttes az elmúlt évek legeredményesebb magyar klubcsapata, amely évi 50, köztük számos nemzetközi mérkőzést játszik rendre több ezer néző előtt, és a meccseiket még közvetítik is. Az érintett időszakban az autókon feltűnő közel két tucat hirdető többsége figyelt arra, hogy a beszámolójából ne derüljön ki, mennyit fordított reklámra. Az lényegében minden érintett vállalatnál szembetűnő, hogy az igénybe vett szolgáltatásokra (ahol a reklámköltést is ki kell mutatni) rengeteget szántak, ám ennek mibenlétét a vállalatok nagy része már nem részletezte. Volt azonban olyan ralis hirdető, amely nem volt ilyen óvatos. Az érintett cég 2013 és 2015 között a teljes bevételének jóval több mint negyedét, az utolsó évben pedig 40 százalékát fordította reklámokra. A pénz nagy része ráadásul nem tévében, újságokban, rádióban vagy szórólapon elhelyezett promócióra ment el, hanem pontosabban meg nem nevezett „egyéb hirdetésre". Megkerestük azokat a cégeket, amelyek az érintett időszakban megjelentek hirdetőként és amelyeket forrásaink is nevesítettek, illetve NAV-os iratokban is feltűntek. A megkérdezett tucatnyi vállalat közül azok, akik reagáltak, többségében elzárkóztak a válaszadástól, mondván, semmit nem tudnak az ügyről, míg egy vállalat az „óriási munkaerőhiánnyal" indokolta aktív hirdetési tevékenységét. Utóbbi magyarázat a rali esetében most is nehezen lenne értelmezhető (valószínűleg senki nem versenyautókon ad fel álláshirdetést), a 2013-2015 közötti időszakban azonban még munkaerőhiány sem volt." Ezután a cikk „Létráztatták a pénzt" alcím alatt az alábbiak szerint folytatódik: „A támogatás persze lehet horribilis összeg, ezt semmi nem tiltja, de azt le is kell adózni. Ezt azonban nem akarták leadózni" - mondta az egyik forrásunk arról, hogy a reklámok értékét nehéz pontosan felmérni (emiatt is népszerű <https:.../>). A csaló hálózat úgy kerülte el az áfa (illetve tulajdonképpen minden adó) befizetését a reklámok után, hogy létrehozott egy láncolatot, amely jellemzően 5-6, papíron sporthirdetésekkel foglalkozó cégből állt. A céghálót különböző strómanok segítségével működtették, akik egymásnak utalgatták át a raliautó hirdetésére szánt tízmilliókat. Azaz strómanszlenggel: létráztatták a pénzt. A lánc végén mindig volt egy olyan cég, amely nem adózott, nem adott le bevallást, a tulajdonosa pedig eltűnt" - mondta egy forrás. Ezeket a bukó cégeket egyszerűen hagyták bedőlni, majd rásózták valakire, aki utána évekig kapta a leveleket és az idézéseket a NAV-tól, esetenként semmit sem értve abból, miért követel tőle százmilliókat az adóhatóság. Ezzel a módszerrel a hirdető cégek adófizetés nélkül juthattak hozzá bevételük egy részéhez. A túlárazott reklámok értékének forrásaink szerint akár 80-90 százaléka is visszajuthatott a cégekhez készpénzben. A létráztatásra pedig végső soron azért volt szükség, hogy nehezebb legyen visszajutni a rendszer tényleges haszonélvezőihez. Több strómannal is beszéltünk, akik részt vettek a pénz tisztára mosásában. Miután felvették készpénzben az adott esetben 30-50 milliós vagy akár még nagyobb összegeket, bevitték a hálózat m-i központjába. A főutca közelében lévő épület valószínűtlenül tájidegen: homlokzata egy várszerű erődítményre hasonlít, bástya-imitációval, ami forrásaink szerint valóban azt a célt szolgálta, hogy a „NAV nehezebben juthasson be." A készpénzben behozott tízmilliókat itt szortírozták, részletekben bepakolták egy számzáras táskába, amit aztán futárok szállították az ország különböző pontjain lévő könyvelőirodákba. Innen a strómanok sejtései szerint visszaoszthatták a pénzt a hirdetőknek." Ezután a cikk „Az étteremtől az irodáig" alcím alatt az alábbiak szerint folytatódik: „Ehhez persze a rali kevés volt, az autóverseny csak az egyik eszköze volt a hálózatnak az adócsaláshoz. Ugyanezt a módszert - a túlárazást, majd a pénz létráztatását - más szolgáltatásokkal is megcsinálták. Forrásaink, illetve NAV-os iratok szerint ugyanígy csaltak építőipari beruházásokkal, vagy éppen ipari szoftverekkel és ilyenekhez kapcsolódó fejlesztésekkel. A lényeg az volt, hogy a teljesített szolgáltatás értékét minél nehezebb legyen megbecsülni, hogy a túlszámlázás ne legyen szembetűnő. Bár elsőre egyszerűnek tűnhet ez a fajta adócsalás, valójában nagyon komoly szervezést igényelt a hálózat működtetése. Az elmúlt nagyjából egy évtizedben több tucat céget döntöttek be, amelyekhez forrásaink becslése szerint mintegy száz ember kötődött: beavatott bizalmi emberek, a részben vagy teljesen tudatlanságban hagyott strómanok, a létráztatást elrejtő könyvelők, a NAV-os ügyeket kezelő ügyvédek, szállítók, intézőemberek." Ezen a ponton a cikk egy ábrát tartalmaz „A felperes nevehez közvetlenül köthető cégek. Forrás: "i" címmel, amelynek közepén a felperes neve, körülötte pedig különböző cégnevek találhatók. Ezután a cikk így folytatódik: „Meglepő magabiztosságra utal, hogy csak a szervezet vezetőjeként emlegetett felperes neve több mint 40 cégben volt ügyvezető, vagy tulajdonos. Pedig az ő feladata elsősorban a teljes rendszer irányítása volt a kívülről kisebb erődnek tűnő m-i irodából vagy sz-i étterméből. Forrásaink szerint reggelente ebben az étteremben tartott eligazítást a legfontosabb bizalmi embereknek arról, hogy honnan mennyi pénz érkezik aznap, és ezt hogyan kell kezelni. Ezután a m-i irodában folytatta a munkát, ahova befutott és ahonnan már felcímkézve egy pénzszállító autóban el is ment a pénz." Ezután a cikk „Strómanhálózat" alcím alatt az alábbiakat tartalmazza: „Közvetlen bizalmi emberekből, akik át is látták a rendszer működését, mintegy fél tucat lehetett. Mindenkinek jól definiált feladata volt: a könyvelés vezetése, a NAV kezelése, kapcsolattartás a hálózat kevésbé beavatott tagjaival, vagy éppen strómanok felhajtása. Többen közülük - felperes nevehez hasonlóan - szintén birtokoltak cégeket. A hálózat szervezésében kulcsszerepet kapott a cikk elején már említett x. A sz-i férfinak rengeteg kapcsolata és jó kommunikációs képességei voltak. Az ő feladata volt az első- és másodkörös strómanok beszervezése és a velük való kapcsolattartás. Ők már nem látták át teljes egészében a rendszer működését, vagy adott esetben nem is nagyon értettek semmit az egészből. A tudatlanságban tartásra egyébként a hálózat tetején törekedtek is, hiszen minél többet tud egy kevésbé jól fizetett ember, annál nagyobb a kockázata, hogy eljár a szája. A megbízhatóbb strómanok azonban egyre komolyabb feladatokat kaptak: az ő dolguk volt a létráztató cégek működtetése, így egyre mélyebben megismerhették a hálózatot. Fiktív számlákat állítottak ki, elutalták a pénzt, majd - jellemzően a m-i irodához közeli belvárosi bankfiókban - felvették készpénzben, és elvitték a központba. Egy idő után pedig, amikor már szaglászott a NAV, akkor ők adták a nevüket a vizsgálatokhoz. Ez addig tartott, amíg végül tőlük is megvette valaki az akkor már teljesen elhasznált, durva adósságot felhalmozó cégeket. A vállalatok ekkor kerültek a bevezetőben említett bi falvakban élő nincstelenekhez, vagy ha ilyet nem találtak, akkor egy külföldi, jellemzően ukrán személyhez. A jobban fizetett strómanok viszonylag kevés - napi 1-2 óra, vagy heti 1-2 nap - munkával meg tudtak keresni egy rendes havi fizetést, hiszen ők valójában nem is magáért a feladat elvégzéséért (számlaírásért, iratok kitöltéséért, pénzfelvételért és szállításért) kellettek, hanem hogy védernyőt jelentsenek a szervezet vezetésének. Az adóhatóság csak akkor juthatott el a szervezet fejéig, ha rajtuk már átverekedte magát, ami viszont nem volt egyszerű, és ennek megfelelően évekig is húzódott." Ezután „Igazolt hiányzások" alcím alatt az alábbi szöveg következett: „A szervezet életében a legtöbb szervezést, a legnagyobb precizitást és átgondoltságot ugyanis épp ez a NAV elől való lavírozás igényelte. Ennek megfelelően ezt nem is engedte ki a kezéből a hálózat vezetése. Alapvető cél volt annak a megelőzése, hogy a fogalmatlan strómanok bejárkáljanak a NAV-hoz, és össze-vissza beszéljenek. A különböző vállalatoktól, cégvezetőktől és tulajdonosoktól érkező válaszoknak egybehangzónak kellett lenniük, le kellett téríteniük az útról az adóhatóság ellenőreit, és ami a legfontosabb: minden esetben a végletekig kellett húzni az időt. Erre pedig meg is voltak a kidolgozott módszerek. Bemenni a NAV-hoz például mindenkinek szigorúan tilos volt, így ugyanis nem lehetett volna ellenőrizni, mit mond az illető. Ha valakit személyesen hívtak be, akkor azt valahogy mindig megpróbálták kimenteni. A leggyakoribb megoldás az volt, hogy az érintett az idézés napján elment a háziorvosához valamilyen panasszal, kért egy igazolást, és ezt küldte utólag maga helyett, mondván, betegsége miatt nem tudott befáradni. Előfordult azonban olyan is, hogy a behívott szimplán halaszthatatlan dolgaira hivatkozott, vagy arra, hogy nem kapta meg időben a levelet, azt ugyanis más vette át helyette. A válaszadást így próbálták meg írásos formára átterelni. Amikor a NAV már mélyebben benne volt a cégháló feltárásban, szinte folyamatosan küldte a több tucat, akár 60-80 kérdésből álló sorokat a különböző cégeknek, jellemzően azzal a céllal, hogy a kapcsolati hálót jobban megismerjék. Ezeket azonban lényegében soha nem a vállalatok tényleges tulajdonosai töltötték ki, ők csak az aláírásukat adták hozzá (vagy egyes résztvevők állítása szerint azt sem). A levelek a m-i központban kötöttek ki, ott írták be az egységes válaszokat, hogy ne legyen ellentmondás az írásos vallomásokban. A mélyebben beavatott strómanok, akiknek amúgy is bejárásuk volt a m-i erődirodába, maguk vitték a leveleket. A bukó cégek nincstelen tulajdonosaitól pedig a cikk elején említett x gyűjtötte össze. Ám még az így küldött levelek sem voltak túl tartalmasak. „A cél az volt, hogy a hatósággal való együttműködést nehezítsék, a feltett kérdésekre csak szűkszavú, tényleges információt nem nyújtó válaszokat adjanak" - mondta az egyik, ügyet ismerő forrás." Ezután „Sajnos ellopták a könyvelést" alcím alatt az alábbi szöveg következett: „Az adóhatóság eleinte a házkutatásokkal sem ment sokkal előbbre. „Mindig előre tudták, hogy mikor jön a NAV ellenőrzés" - mondta a hálózat egyik tagja, akinél magánál is volt olyan házkutatás, amiről előre értesült. A források szerint még ha sikerült is váratlanul kiszállnia az adóhatóságnak, az ellenőreik akkor sem találtak semmit. A cégek egy jelentős része alapból székhelyszolgáltatóhoz volt bejelentve, nem ritkán több száz kilométerre a tényleges működési helyétől. Így amikor kimentek a helyszínre legfeljebb egy megilletődött (vagy a tapasztalatai miatt már kevésbé megilletődött) ügyintézőt találtak, aki annyit tudott nekik mondani, hogy milyen telefonszámon vagy e-mail címen tartja a kapcsolatot a keresett cég tulajdonosával. A NAV azzal sem ment sokra, amikor valamelyik stróman tulajdonost a lakásán keresték fel. Ilyen esetekben az embereket ugyan sikerült megtalálni, az iratokat azonban nem, hiszen azokat teljesen máshol tárolták. A strómanoknak ugyanis az összes aláírt papírt le kellett adniuk a központban (így lehetett csak minden kontroll alatt tartani). Sőt, sokszor üres lapokat is aláírattak velük, hogy ha gyorsan kell lépni, legyen mire kinyomtatni például a szerződéseket, akár a stróman jelenléte nélkül is. Hallottunk olyan történeteket, hogy így adtak el hetekre visszamenőleg cégeket, amikor már nagyon szorult a hurok. Az iratok eltüntetésére is megvolt a bejáratott módszer. „Volt, hogy elhagytuk a papírokat a vonaton vagy a villamoson, de olyan is, hogy felgyulladt a garázs, leégett a kocsi, vagy elvitte az árvíz" - mondta az egyik stróman. A cégháló több tagjának a teljes könyvelését és egyéb iratait lopták el egyszerre (vagy épp „eltűntek" az iratok), papír- és elektronikus formában egyaránt. A hálózat működtetőinek precizitását jól mutatja, hogy ilyenkor nem egyszerűen beblöffölték mondjuk a lopást a NAV-nak. Az állítólagos bűncselekmény miatt feljelentést is tettek, és így rendőrségi papírokkal tudták bizonyítani az adóhatóságnak, hogy a rajtuk keresett dokumentumok sajnos már nincsenek meg. A lopások esetében egyébként szinte soha nem tűnt el nagy érték, a kár legfeljebb néhány 10 ezer forint volt (például egy pulóver vagy egy táska), így a rendőrök - nyomok híján - mindig rendkívül gyorsan le is zárták a nyomozást. Szintén hiába kerestek iratokat azokon, akik már eladták a cégüket a végső, szegény falvak utolsó utcáin élő, vagy ukrán tulajdonosoknak. Az ilyen szerződésekhez ugyanis mindig készült egy külön dokumentum arról, hogy a vevő minden iratot átvett és ezt aláírásával is igazolta. Olyan is előfordult, hogy egy adásvétel során az elvileg hónapokkal korábban ellopott dokumentumokról állítottak ki ilyen átadás-átvételi papírt. A dokumentumokat azonban a b-i falvakban sem találták, ahogy természetesen az eltűnt adóforintokat sem. „Egyszer jött ki hozzánk a NAV, de miután látták, hogy milyen körülmények között élünk, már nem jöttek" - mondta egy ember, aki a cégháló több tagjának is a tulajdonosa volt." Ezután „Legalább hárommilliárd adóforint tűnt el" alcím alatt a cikk így folytatódott: „A cégháló bonyolultsága miatt nehéz felméri, hogy mennyi adót csalhatott el a szervezet. A NAV egymilliárd körüli kárról számolt be, ennél azonban jóval több pénzről lehet szó. A most lekapcsolt szervezetre már több mint egy évtizede is felfigyelt az adóhatóság, a 2010-es évek eleji kétes tranzakciók miatt pedig már elég aktívan nyomoztak. Pedig a csúcsidőszak csak ezt követően
12. és
13. között volt. Forrásaink szerint ezekben az években hetente százmilliók fordultak meg a pénzszállító automatákkal elég jól ellátott m-i központban. Állítólag előfordult olyan eset, hogy eltűnt több tízmillió forint, de a szervezet vezetése zsebből kifizette még egyszer, mert „üzleti partnerről" volt szó. A NAV az adóhiányos és jelentős adótartozást felhalmozó cégekről csak aktuális adatokat közöl, amit negyedévente frissítenek, a korábbiakat pedig ezt követően elérhetetlenné teszik. Megpróbáltuk az elmúlt évek listáit elkérni az adóhatóságtól, de nem adták ki ezeket, ahogy más, az üggyel kapcsolatos kérdéseinkre sem válaszoltak érdemben. Az biztos, hogy a hálózat tagjaihoz köthető cégek közül öt most is szerepel a legalább 180 napja 100 millió forintot meghaladó adótartozással rendelkező vállalatok listáján. Közülük az évekig közvetlenül felperes neve tulajdonában lévő Y Kft-től közel 200 milliót követel az adóhatóság. Korábban azonban a céghálónak ennél sokkal több vállalata került be ezekbe a kimutatásokba. A cégadatbázisban - ahol az egyes cégeknél ugyan összeg nélkül, de többnyire szintén feltűntetik a jelentősebb tartozást - összesen közel harminc olyan, a hálózatba tartozó vállalatot találunk, amelynek az elmúlt években több mint százmillió forintos adótartozása volt. Pedig szinte biztosan nem jutottunk minden vállalat nyomára. A legtöbb cég neve egyszerűen azért tűnhetett el a felsorolásokból, mert - az adó megfizetése nélkül - megszűnt, vagy az adóhatóság behajthatatlannak ítélte meg a követelést. Korábban az Állami Számvevőszék is fogalmazott meg emiatt kritikákat a NAVval szemben. Az általunk megtalált közel harminc cég, tehát legalább 3 milliárd forintos kárt okozott. Ez az összeg nagyon visszafogott becslés, ami akkor állja meg a helyét, ha nincs több az általunk megtalált, mintegy 30 cégnél, és mindegyik csak 100 millióval tartozott. Utóbbi azonban biztosan nincs így, hiszen akadt olyan is, amelyik 500 millió forint körüli összeggel maradt adós." Ezután „Meghalt a legfontosabb ember" alcím alatt az alábbi szöveg következett: „Mindenesetre az elmúlt években már kevésbé futott a szekér, amiben több dolog is szerepet játszhat. Egyrészt voltak olyan kormányzati intézkedések, amelyek csökkentették az ilyen jellegű csalás vonzerejét. Már a társasági nyereségadó csökkentése is rontotta a csalók üzletét, az igazán nagy csapás azonban az online számlázás idei bevezetése volt. Az új szabályozás értelmében ugyanis az 1,85 millió forintot meghaladó összegű kézzel írt számlákat egy napon belül online le kell jelenteni a NAV-nak. Márpedig az ilyen számlák ebben a hálózatban mindennaposak voltak, sőt, nem ritkán 10-15 millió forintról állítottak ki kézi bizonylatokat, akár hetente többször is. Ezekre a kiállítás valós időpontjánál azonban sokszor hetekkel korábbi dátum került, a pontos pénzáramlást ugyanis csak utólag látták és tudták összesíteni a központban. Ilyen visszadátumozást az online számlázás miatt viszont most már nem lehet csinálni. A jogszabályi változásoknál is nagyobb csapás volt azonban, hogy néhány éve a hálózat kezdett szétesni. Ez nagyjából egybeesik a korábban többször említett x halálával, aki a különböző szintű strómanokat szervezte be és tartotta velük a későbbiekben is a kapcsolatot. Az ekkor már évek óta nagyivó, és részegen állítólag sokszor a vezetők feladásával fenyegetőző központi figurát pedig nem sikerült maradéktalanul pótolni, így a strómanok és a bukó cégek tulajdonosai közül is kiestek néhányan a rendszerből, vagy legalábbis látókörön kívülre kerültek. A csoport lekapcsolásáról szóló NAV-bejelentést egy szeptember végén tartott házkutatás előzte meg, amely közel két tucat céget érintett. A NAV közleménye szerint mintegy húsz helyszínen gyűjtöttek bizonyítékokat és zároltak vagyontárgyakat. A házkutatások során lefoglaltak készpénzt és autókat is. Az akció során „biztosított vagyoni érték" összesen egymilliárd-huszonötmillió forint volt. Kérdéseinkkel megkerestük felperes neve is, akinek az ügyvédje válaszok helyett adatkezelésre vonatkozó jogszabályrészleteket küldött át. B.S-t is megkerestük, aki azt írta, hogy nincs tudomása arról, hogy bármely családtagja bármiféle bűncselekményt követett volna el. Azt írta, felperes neve a testvére, aki betöltötte a
14. életévét, munkájáért / tetteiért felelősséggel így ő nem tartozik. „Hangsúlyozom, hogy bármely rokonom, ismerősöm hatósági ügyeit összemosni, párhuzamba állítani az én üzleti tevékenységemmel sértheti a jóhírnévhez fűződő jogomat" - írta." A felperes a módosított keresetében arra kérte a bíróságot, hogy tiltsa el az alperest a személyes adatainak további kezelésétől, kötelezze őt az általa kezelt személyes adatainak és az idézett cikknek a törlésére, továbbá 1 000 000 Ft sérelemdíj megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy az alperes a cikknek a
15. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvben felsorolt részeiben őt név szerint, felismerhető módon megjelölve, valótlanul bűncselekmény elkövetésével vádolta meg, amely sérti a jóhírnevét és a becsületét. Kifejtette továbbá, hogy az alperes kifejezett tiltás ellenére, jogosulatlanul kezelte és használta fel a rá vonatkozó személyes adatokat, amely a személyes adatok védelméhez fűződő jogának sérelmével járt. Úgy érvelt, hogy a sérelmes helyzetet a Polgári Törvénykönyvről szóló
16. évi V. törvény (Ptk.) 2:
17. §-a