JE.2000.B.1. – Kúria

(1)bek.

1. a)és
2. b)pont] megvalósító elkövető cselekményei, ha ugyanarra az okiratra, mint elkövetési tárgyra vonatkoznak, természetes egységet alkotnak. 2. Az 1. pontban említett elkövető cselekménye akkor minősülhet a Btk. 274.§-a

(1)bekezdésének b) pontja szerint, ha az

(1)bekezdés a) pontja alapján – büntethetőséget kizáró vagy megszüntető okból – nem vonható felelősségre. I n d o k o l á s A legfőbb ügyész az 1997. évi LXV. törvény [Bszi.] 29.§-a

(1)bekezdése a) pontjának II. fordulatára hivatkozva jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta. Az indítvány szerint a Btk. 274.§-a

(1)bekezdésének

1. a)és
2. b)pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettével összefüggően eltérő bírói gyakorlat alakult ki annak megítélésében, hogy a hamis vagy hamisított közokiratnak a készítő [vagy a készítésében közreműködő elkövető] által történő felhasználása a Btk. 274.§-a

(1)bekezdésének a) pontjában meghatározott bűntett keretei közt értékelendő-e, avagy az ilyen felhasználó e cselekményéért a Btk. 274.§-a

(1)bekezdésének b) tényállás szerint is felel. pontjában meghatározott törvényi A legfőbb ügyészi indítványban hivatkozott példák a joggyakorlat megosztottságát támasztották alá: 1. A Dunaújvárosi Városi Bíróság a Btk. 274.§-a

(1)bekezdésének b) pontjába ütköző – felhasználással elkövetett – közokirathamisítás bűntette miatt ítélte el azt az elkövetőt, aki egy ismeretlen személyt felkért arra, hogy vezetői engedélyét meghamisítsa, később pedig egy rendőri igazoltatás során e hamisított közokiratot bemutatta. A Fejér Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság az elsőfokú határozat ellen bejelentett fellebbezések folytán az ítéletet felülbírálta, s 1997. február 20án kelt Bf. 22/1997/2. számú határozatában – az ítéletet megváltoztatva – a vádlott terhére rótt cselekményt a Btk. 274.§-a

(1)bekezdésének a) pontjába ütköző, felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntetteként minősítette. Okfejtéséből kitűnően: „a vonatkozó miniszteri indokoláson alapuló ítélkezési gyakorlat szerint a Btk. 274.§-a

(1)bekezdésének a) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettének elkövetője [tettes, társtettes, felbujtó, bűnsegéd]” ... „a Btk. 274.§

(1)bekezdés

1. b)pont szerinti tényállás utóbbi megvalósulása esetén csak akkor vonható magáért a felhasználásért büntetőjogi felelősségre, ha az
2. a)pontban írt „készítés” illetve „hamisítás” már elévült”. 2. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 18.B.XIV. 11354/1997/3. számú ügyében megállapított tényállás szerint a terhelt vezetői engedélyét a rendőrség bevonta. Ezt követően egy fővárosi piacon ismeretlen személytől 20 ezer forintért olyan hamis vezetői engedélyt vásárolt, melybe kívánsága szerint az általa megadott adatokat írták és fényképét beragasztották. Később – egy közúti ellenőrzés során – e hamis vezetői engedélyt az őt ellenőrző rendőrjárőrnek átadta annak igazolása végett, hogy a forgalomban való részvétele jogszerű. A kerületi bíróság a terhelt cselekményét a Btk. 274.§-a

(1)bekezdésének

1. a)és
2. b)pontjába ütköző – az
3. a)pont tekintetében a Btk. 21.§-ának

(2)bekezdésére figyelemmel bűnsegédként elkövetett – folytatólagosan megvalósított közokirat-hamisítás bűntettének minősítette. Jogi álláspontjából kitűnően: „...a Btk. 274.§-ában megfogalmazott bűncselekmény védett jogi tárgya a közokiratok valódiságába vetett bizalom, amely az okirat meghamisításakor a hamis közokirat készítésével, illetve a hamis vagy meghamisított közokirat felhasználásával – minden alkalommal önálló – sérelmet szenved.” A terhelt „...azon cselekménye, hogy egy hamis közokirat elkészítéséhez adatai megadásával segítséget nyújtott, a Btk. 274.§-a

(1)bekezdésének a) pontjában meghatározott közokirathamisítás bűntettét megvalósító – jelen esetben ismeretlenül maradt – elkövető tevékenységéhez kapcsolódó bűnsegédi magatartás. Míg azon cselekménye, hogy a hamis közokiratot a hatóság tagjának történő átadással felhasználta, a Btk. 274.§-a

(1)bekezdésének b) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettének törvényi tényállását meríti ki.” A másodfokon eljárt Fővárosi Bíróság az

1. január
2. napján meghozott 21.Bf.5463/1998/
3. számú végzésével az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta. Rámutatott arra, hogy a cselekmény jogi minősítése megfelel a kialakult gyakorlatnak.
4. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 18.B.XIV. 21.517/
5. számú ügyében megállapított tényállás szerint a terhelt elhatározta, hogy egy motoreladással kapcsolatos újsághirdetésre jelentkezik, magát hamis okirattal igazolja, a motorkerékpárt ekként kipróbálásra elviszi és eltulajdonítja. A cselekményhez az általa korábban talált, ismeretlen személy nevére szóló személyazonossági igazolványt használta fel akként, hogy abba saját fényképét ragasztotta. Ennek átadása után a motorkerékpárt megkapta és eltulajdonította. A kerületi bíróság a terhelt cselekményét – a lopás vétsége mellett – a Btk. 12.§-ának

(2)bekezdésére tekintettel folytatólagosan elkövetett, a Btk. 274.§-a

(1)bekezdésének

1. a)és
2. b)pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettének minősítette. Határozatának jogi indokolásában rámutatott arra, hogy a közokirat-hamisítás bűntettének védett jogi tárgya a közokiratok valódiságába vetett bizalom, s ezt „...a közokirat meghamisítása és felhasználása külön-külön is sérti, függetlenül attól, hogy az elkövető a maga vagy a más által meghamisított közokiratot használja fel a későbbiekben. Erre utal az a körülmény is, hogy a Btk. 274.§-a

(1)bekezdésének a),

1. b)és
2. c)pontja a közokirat-hamisítás bűncselekményének önálló, egymástól függetlenül is megvalósítható elkövetési magatartásait szabályozza. Így a közokirat meghamisítása és felhasználása két önálló báncselekményt valósít meg, melyek a törvényi tényállásban rögzített elkövetési magatartások tanúsításával befejezetté válnak.” A másodfokon eljáró Fővárosi Bíróság az 1998. november 5. napján meghozott 23.Bf.XIV. 8563/1997/3. számú végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Határozatának indokolása szerint: ismeretes, hogy a bírói gyakorlatban valóban többféle álláspont alakult ki a különböző elkövetői magatartással megvalósult közokirat-hamisítás bűncselekményének jogi minősítése körében. Az elsőfokú bíróság azonban „...a főváros területén elfogadott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően fejtette ki, hogy az elkövető által egyazon okirat hamisítása, majd felhasználása a jogi tárgyat külön-külön sértve két törvényi tényállást merít ki, mégpedig a Btk. 274.§-a

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjában írt közokirat- hamisítás bűntettét. Az azonos okiratra vonatkozó, egymástól elkülönülő magatartások száma határozza meg a halmazatban lévő bűntettek számát. Jelen esetben azonban úgy a hamisítás, mint a felhasználás egységes akaratelhatározás folytán, azonos célok érdekében, rövid időközönként valósul meg, ezért a folytatólagosság megállapításának van helye.” A Fejér Megyei Bíróság 1) alatt feltüntetett határozatát a Bírósági Határozatok az 1997. évi 6. számában 266. sorszám alatt közzétette. A büntető ítélkezés azonban ezt követően sem volt egységes abban, hogyan kell minősíteni annak a cselekményét, aki hamis közokiratot készít vagy közokirat tartalmát meghamisítja, majd a hamis vagy hamisított közokiratot felhasználja. Ez a helyzet – a bírói gyakorlat egységessé tétele érdekében – jogegységi határozat meghozatalát indokolta. - - A Btk. 274.§-a

(1)bekezdése b) pontjának eredeti szövegét az

1. évi III. törvény
2. §-a módosította. A novella a hamis, illetve hamisított közokirat felhasználásával elkövetett közokirat-hamisítás elkövetési tárgyainak köréből kirekesztette a „más által” [hamisított], „más által” [készített] szövegrészeket. A hozzá fűzött miniszteri indokolás szerint a korábbi szabályozás nem adott büntetőjogi védelmet arra az esetre, ha az elkövető a saját maga által készített hamis vagy saját maga által hamisított közokiratot használta fel olyan időben, amikor a hamisítási cselekmény [a Btk. 274.§-a

(1)bekezdésének a) pontja] elévült. A módosítás nem azt célozta, hogy a saját készítésű hamis, hamisított közokirat felhasználójának büntetőjogi felelősségét egy újabb, önálló bűntettben is megállapítható legyen. A közokirat meghamisításának, illetve a hamis közokirat készítésének általában elsődleges és tipikus célja a okirat felhasználása, s ezzel a kívánt joghatás elérése. A különböző elkövetési magatartásokkal sértett jogi tárgy, főként azonban az elkövetési tárgy azonos; a hamis okiratot készítő, majd azt felhasználó elkövető mindvégig azonos célt követ. A „készítés”-re irányuló akaratelhatározás többnyire már a felhasználás célképzete mellett érlelődik ki, önálló [elkülönült] bűnelkövetési szándék rendszerint nem ismerhető fel. Eltérő azonban a magánokirat-hamisítás tilalmazásának módjától, a közokiratok hitelességének büntetőjogi védelme megkívánja a hamis/hamisított közokirat készítésének – a későbbi felhasználástól lényegében független – önálló pönalizálását is, hiszen az ilyen okirat – a készítő tevékenységétől elválva – önmagában is alkalmas a jogi tárgy sérelmének előidézésére. Mindez azonban mit sem változtat azon, hogy azonos elkövető esetében a hamis közokirat készítése és felhasználása egy egységes cselekménysor két szakasza. A szoros tartalmi összefüggés folytán a hamis közokirat felhasználása nem más, mint a hamisítás céljának realizálása. Ekként természetes egység annak az elkövetőnek a cselekménye, aki a kívánt joghatás elérése érdekében a Btk. 274.§-a

(1)bekezdésének a), majd a b) pontjában tilalmazott tényállást is megvalósítja. Nem nyújt alapot a hamis, illetve hamisított közokirat készítése, majd felhasználása esetén a bűnhalmazat megállapításához az a körülmény sem, hogy e két elkövetési magatartást a Btk. 274.§-a

(1)bekezdésének

1. a)és
2. b)pontja elkülönítetten tiltja. E szabályozási mód a Btk. Különös Részében gyakori dogmatikai megoldás. A bűncselekmények alapesetében a tiltott magatartások felsorolásszerű, vagy alpontokban megszövegezett tényállásokban is szerepelhetnek, ám ez – azonos elkövető esetén – az alapeset különböző elkövetési magatartásainak halmazati megállapítását általában nem teszi lehetővé. [Nem bűnhalmazat, hanem természetes egység pl. annak a pénzhamisítónak a cselekménye, aki az általa hamisított pénz forgalomba hozatalában is közreműködik. – a Btk. 304. §

(1)bekezdésének

1. a)és
2. c)pontjai] Ha a közokirat-hamisítás bűntettének alapesetében ugyanaz az elkövető a többféle elkövetési magatartást azonos közokiratot érintően viszi véghez, - ugyancsak nem lehet a bűnhalmazatot [Btk. 12.§

(1)bek.], illetve – ezzel értelemszerű összefüggésben – a folytatólagosságot [Btk. 12.§

(2)bek.] megállapítani. A részcselekmények között eltelt idő tartama a minősítést nem érinti [folytatólagosság, vagy bűnhalmazat megállapítását nem eredményezheti]. A hamis/hamisított közokirat felhasználásáért – mint önálló bűntettért – felel az elkövető akkor, ha - az inkriminált okirat készítésében nem vett részt, illetve e részvétele miatt – büntetőségi akadály folytán – felelősségre nem vonható. A szabályozás módjából adódóan ugyanis a hamis, hamisított közokirat készítése a hamisítás bevégzésével is befejezett bűntett. Elkövetője a későbbi felhasználástól függetlenül is felel tettéért. Ha a készítő és a felhasználó azonos személy, a Btk. 274.§

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja alapján egyaránt büntetőjogi felelősséggel tartozik. Ha azonban ilyen esetben az elkövetőnek a büntetőjogi felelőssége a hamis, hamisított közokirat készítéséért – valamely büntethetőségi akadály miatt – nem állapítható meg, kizárólag a közokirat felhasználásáért vonható felelősségre. E cselekmény ugyanis önmagában ugyancsak tényállásszerű [Btk. 274.§

(1)bek. b) pont], ezért a hamis, vagy hamisított közokirat készítésével összefüggő büntethetőségi akadály a felhasználó felelősségét nem érinti. Így a Btk. 274.§

(1)bekezdés a) pontjába ütköző magatartás elévülése [Btk. 32.§

(1)bekezdés a) pont], de a hamis vagy hamisított közokirat készítőjét a készítés idején érintő valamely büntethetőséget kizáró ok [Btk. 22.§] is akadálya lehet a hamis közokirat készítése miatti felelősségre vonásnak. Amennyiben azonban a hamis okirat ezt követő, későbbi felhasználásához már ez a körülmény nem kapcsolódik, a felhasználás miatt az önálló büntetőjogi felelősség megállapítható. A jogegységi tanács a határozatát a Bszi. 32.§-ának

(4)bekezdése alapján közzéteszi. Budapest,

1. február
2. Dr.Berkes György s.k. a tanács elnöke, Dr.Schäfer Annamária s.k. előadó bíró, Dr. Belegi József s.k. bíró, Dr. Katona Sándor s.k. bíró, Dr. Szabó Péter s.k. bíró. A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő MM