← Magyarország

JE.2013.B.5. – Kúria

A határozat elvi tartalma: A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 417. §-ának

(1)bekezdése alapján azokban az ügyekben, amelyekben a vádat magánvádló vagy pótmagánvádló képviselte, a Be. 416. §
(1)bekezdésének a)-d) pontjaiban megjelölt okokból az ügyész nem jogosult felülvizsgálati indítvány benyújtására. KÚRIA 5/
  1. BJE. szám A Kúria Büntető Jogegységi Tanácsa a legfőbb ügyész által indítványozott jogegységi eljárásban Budapesten, a
  2. év november hó
  3. napján megtartott ülésen meghozta a következő jogegységi határozatot: A büntetőeljárásról szóló
  4. évi XIX. törvény
  5. §-ának
(1)bekezdése alapján azokban az ügyekben, amelyekben a vádat magánvádló vagy pótmagánvádló képviselte, a Be. 416. §
(1)bekezdésének a)-d) pontjaiban megjelölt okokból az ügyész nem jogosult felülvizsgálati indítvány benyújtására. I n d o k o l á s I. A legfőbb ügyész a 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 33. §-a
(1)bekezdésének c) pontja alapján jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta annak kimondása érdekében, hogy az ügyésznek a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 416. §-a
(1)bekezdésének a)-d) pontjaiban megjelölt okokból joga van felülvizsgálati indítványt benyújtani a magánvád, illetve pótmagánvád alapján lefolyatott eljárásokban. Indítványában arra hivatkozott, hogy e törvényi alkalmazásában az ítélkezési gyakorlat megosztott. rendelkezés Ennek igazolására a következő bírósági határozatokra hivatkozott:
  1. A Miskolci Városi Bíróság a 19.B.2637/2007/
  2. számú ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki aljas indokból elkövetett rágalmazás vétségében, és ezért egy évre próbára bocsátotta. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség a Be.
  3. §
(1)bekezdés c) pontjára, illetve a Be. 373. §
(1)bekezdés I.
  1. c)és II.
  2. d)pontjára alapozva nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt javára. Abban azt sérelmezte, hogy miután a terhelt az elkövetés időpontjában a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, vele szemben a Be. 449. §
(2)bekezdésére figyelemmel csak közvádra lett volna helye büntetőeljárásnak. Miután azonban a bíróság magánvádas eljárás keretében folytatta le az eljárást, álláspontja szerint törvényes vád hiányában járt el. Ezzel összefüggésben további, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést is vétett, amikor a tárgyalást olyan személyek - így ügyész és védő távollétében tartotta meg, akiknek részvétele azon a törvény értelmében kötelező volt. A Legfelsőbb Bíróság az indítvány alapján a felülvizsgálati eljárást lefolytatta, és megállapította, hogy a terhelt 1985. december 8. napján született, így az adott bűncselekmény - irányadó tényállás szerinti - elkövetése időpontjában (2002. május 29. napján) tizennyolcadik életévét még nem töltötte be; azaz a Btk. 107. §
(1)bekezdése alapján fiatalkorú volt. Miután a Be. 449. §
(2)bekezdése szerint fiatalkorúval szemben büntetőeljárásnak csak közvádra van helye, és a magánvádra üldözendő - így az alapügy tárgyát képező - bűncselekmény miatt is az ügyész jár el, a vád nem jogosulttól származott, ennélfogva nem volt törvényes. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Bfv.III.216/2008/6. számú, 2008. július 8. napján kelt határozatával a Miskolci Városi Bíróság ítéletét - a 416. §
(1)bekezdés c) pontjában, illetve a 373. §
(1)bekezdése I. c) pontjában megjelölt okból, a Be. 428. §
(2)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a büntetőeljárást megszüntette.
  1. A Pest Megyei Bíróság a 16.B.42/2008/
  2. számú ítéletével a társtettesként elkövetett jogellenes fogvatartás bűntette és a társtettesként elkövetett bántalmazás hivatalos eljárásban bűntette miatt halmazati büntetésül az I. és II. rendű terhelteket pénzbüntetésre ítélte. Az eljárásban a vádat pótmagánvádló képviselte. A másodfokú bíróságként eljáró Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.158/2010/
  3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva mindkét terhelt büntetését hat-hat hónapi börtönbüntetésre súlyosította azzal, hogy annak végrehajtását az I. rendű terhelt esetében két évi próbaidőre felfüggesztette, míg a II. rendű terheltet egy évi közügyektől eltiltásra is ítélte, egyben elrendelte a vele szemben korábban kiszabott és próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetések végrehajtását. A másodfokú határozattal szemben a II. rendű terhelt javára védője a Be.
  4. §
(1)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontjaira hivatkozással, a Legfőbb Ügyészség pedig mindkét terhelt javára a Be. 416. §
(1)bekezdés d) pontjára hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati indítványt. A Kúria a védő, valamint a Legfőbb Ügyészség indítványa alapján a felülvizsgálati eljárást lefolytatva megállapította, hogy a terheltek terhére a pótmagánvádló jogi képviselője ugyan fellebbezést nyújtott be a kiszabott büntetések súlyosítása végett, erre azonban nem volt törvényes lehetősége, miután a pótmagánvád alapján indult ügyben a Be. 324. §
(1)bekezdés c) pontja szerint fellebbezésre kizárólag a pótmagánvádló jogosult. Törvényt sértett ezért az elsőfokú bíróság, amikor a tárgyaláson személyesen jelenlévő pótmagánvádló mellett nyilatkozattételre hívta fel a pótmagánvádló jogi képviselőjét is. Ezentúl - miután az elsőfokú bíróság ítélete ellen a pótmagánvádló a fellebbezés bejelentésére igénybe vett határidőn belül sem szóban, sem írásban nem élt fellebbezéssel - az elsőfokú bíróságnak a jogi képviselő által benyújtott perorvoslati nyilatkozatot - észlelve, hogy az nem a pótmagánvádló perorvoslati nyilatkozatának közvetítése -, mint nem jogosulttól származót, a Be. 341. §
(1)bekezdésének megfelelően kötelezően el kellett volna utasítania. A Be. 359. §
(1)bekezdésében foglaltak ellenére a Fővárosi Ítélőtábla elmulasztotta a fellebbezés elutasítását, ehelyett nyilvános ülésén nyilatkozattételre hívta fel a pótmagánvádlót, aki csatlakozott a jogi képviselő által benyújtott fellebbezéshez, azt mintegy magáénak elismerve kérte az ítélet megváltoztatását. Erre azonban törvényes lehetőség nem volt, ugyanis a jogi képviselő önálló „ex perorvoslati nyilatkozata tunc” semmis, következésképpen fogalmilag kizárt, hogy azt a pótmagánvádló - a személyében fenntartott perorvoslati határidő letelte után - saját perorvoslati nyilatkozataként elismerje. A Kúria utalt a BKv
  1. számú kollégiumi vélemény III/
  2. pontjában kifejtettekre is, amely szerint a pótmagánvádló jogi képviselőjének nincs önálló fellebbezési joga a pótmagánvádas eljárásban; a jogi képviselő arra jogosult, hogy a pótmagánvádlót megillető jogorvoslati nyilatkozatokat és indítványokat előterjessze akkor, ha a pótmagánvádló nincs jelen. Emellett hivatkozott a BKv 4/
  3. számú kollégiumi véleményre, amely szerint a pótmagánvád érvényesítésével együttjáró jogok a pótmagánvádlót illetik meg, ezért akkor, ha a pótmagánvádló jelen van a tárgyaláson, és a képviselőjétől eltérő indítványt tesz, a pótmagánvádló indítványa az irányadó. Erre figyelemmel megállapította, hogy a terheltek terhére bejelentett fellebbezési nyilatkozat hiányában - a Be.
  4. §
(1)bekezdése szerinti súlyosítási tilalom megsértése miatt - a büntetések súlyosítása törvénysértő, és a
  1. május
  2. napján meghozott Bfv.III.1309/2011/
  3. számú végzésével a megtámadott másodfokú határozatot a Be.
  4. §
(2)bekezdés b) pontja szerinti okból mindkét terhelt tekintetében hatályon kívül helyezte és a Fővárosi Ítélőtáblát új másodfokú eljárás lefolytatására utasította. és
  1. A Budapesti IV. XV. Kerületi Bíróság a magánvádló magánindítványa alapján eljárva 8.B.XV.1403/2010/
  2. számú ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki rágalmazás vétségében [Btk.
  3. §
(1)bek.], és ezért harminc óra - fizikai munkakörben végzendő közérdekű munkára ítélte. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a fővárosi főügyész a terhelt terhére a Be. 416. §
(1)bekezdés b) pontja alapján felülvizsgálati indítványt terjesztett elő. Indokai szerint a Btk. az elkövetéskor és az elbíráláskor is hatályos - 49. §
(4)bekezdése alapján a közérdekű munka legkisebb mértéke negyvenkét óra volt, így a kiszabott büntetés büntető anyagi jogszabályt sért. A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt - indokaival egyetértve, azt kiegészítve - fenntartotta és a megtámadott határozat megváltoztatását, a terhelt cselekményének nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségekénti minősítését és a közérdekű munka törvényes mértékben történő kiszabását indítványozta. A Kúria a 2012. november 27. napján kelt Bfv.III.695/2012/5. számú határozatában kifejtette: a felülvizsgálati indítványnak alanyi feltétele, hogy a felülvizsgálati indítványt az arra jogosult az őt a Be. 417. §
(1)bekezdése alapján megillető körben és irányban terjessze elő. Az ügyész azonban e rendelkezés alapján a magánvádas ügyben felülvizsgálati indítvány benyújtására nem jogosult, ha a vád képviseletét nem vette át, és a vádat a magánvádló képviselte; így az adott ügyben hiányzik a felülvizsgálat alanyi feltétele. A Legfelsőbb Bíróság utalt BJE 3/
  1. (XI. 8.) számú jogegységi határozatának indokolására, amely szerint a vádirat benyújtásával az ügyész ügyféli pozícióba kerül, és a terhelt terhére szóló rendkívüli jogorvoslati indítványok (felülvizsgálati indítvány, perújítási ügyészi „az indítvány) előterjesztésére vonatkozó jogosultság ügyféli alapeljárásban betöltött pozícióból fakad ugyanúgy, mint a pótmagánvádló és a magánvádló esetében”. Kifejtette, hogy a felülvizsgálati indítvány (mint rendkívüli jogorvoslat) előterjesztésére vonatkozó ügyészi jogosultság is az alapeljárásban betöltött ügyféli pozícióból - nem pedig az ügyészt a Be.
  2. §
(7)bekezdés zárómondata alapján megillető jogosultságból fakad. A Be. 28. §
(7)bekezdése zárómondatának rendeltetése az, ügyész hogy az számára biztosítsa a bírói döntést megelőző értelemszerű indítványtételi jogot. Ennek azonban feltétele, hogy az adott eljárásban az ügyész egyébként fellépjen. A Be. 28. §
(7)ügyész bekezdése ugyanis nem alapja, hanem járuléka az büntetőeljárásban való részvételének. Hivatkozott arra is, hogy a Be. kifejezetten rendelkezik arról, amikor az ügyész nem az alapeljárásban betöltött ügyféli pozíciója folytán, hanem egyéb okból jogosult felülvizsgálati indítvány benyújtására [Be. 417. §
(2)bek.]. A legfőbb ügyész pedig a bíróság törvénysértő és jogerős határozata ellen a Kúriánál a törvényesség érdekében jogorvoslatot jelenthet be, amennyiben a jogerős határozat más jogorvoslattal nem támadható [Be.
  1. §,
  2. §]. Miután az alapügyben az ügyész a vádat nem vette át, azt mindvégig a magánvádló képviselte, és így a felülvizsgálati indítvány nem jogosulttól származott, a Kúria a
  3. november
  4. napján kelt Bfv.III.695/2012/
  5. számú végzésével a rágalmazás vétsége miatt folyamatban volt büntetőügyben a fővárosi főügyész által benyújtott felülvizsgálati indítványt a Be.
  6. §
(2)bekezdése alapján elutasította. .-.-.-. A legfőbb ügyész indítványban kifejtett álláspontja a következő: A Be. 417. §
(1)bekezdésének I.
  1. a)pontja szerint a terhelt terhére felülvizsgálati indítványt nyújthat be az ügyész, az I.
  2. b)pont szerint pedig a felmentés, valamint az eljárás megszüntetése esetén a magánvádló, illetőleg a pótmagánvádló; a II.
  3. a)pont alapján pedig az ügyész a terhelt javára is benyújthat felülvizsgálati indítványt. A magánvádló és a pótmagánvádló fellebbezést is csak a terhelt felmentése vagy az eljárás megszüntetése miatt és csak a terhére nyújthat be. és A törvény rögzíti a felülvizsgálati indítvány magánvádló által pótmagánvádló történő benyújtásának korlátait, mind a felülvizsgálat irányára, mind a felülvizsgálati okokra vonatkozóan. Az ügyész indítványtételi jogait azonban nem korlátozza, a rendkívüli jogorvoslati jogot a Be. XVIII. Fejezete általános jelleggel biztosítja, és azzal mind a terhelt terhére, mind a terhelt javára élhet. Nincs korlátozva a felülvizsgálati okok köre és annak iránya sem. A Be. magánvádas eljárást szabályozó XXIII. Fejezete csak a perújítási indítvány előterjesztésével kapcsolatban tartalmaz speciális rendelkezéseket, a felülvizsgálati eljárásra az általánostól eltérő szabályokat nem állapít meg, ilyen a pótmagánvád alapján folyó eljárásra vonatkozó szabályok között sincs. Emellett a 416. §
(1)bekezdés
  1. e)és
  2. g)pontjában meghatározott felülvizsgálati ok alapján az ügyésznek nem csupán joga, hanem kötelessége is a felülvizsgálati eljárás kezdeményezése; ez irányadó akkor is, ha az eljárás magánvád vagy pótmagánvád alapján folyt. Mindezekből azt a következtetést vonta le, hogy az ügyésznek a felülvizsgálati eljárásra vonatkozó indítványtételi joga korlátlan és ezért megengedett a magánvád és a pótmagánvád alapján lefolytatott eljárások kapcsán is. Az ítélkezési gyakorlat egységének biztosítása érdekében ennek az elvi álláspontnak jogegységi határozatban kimondását indítványozta. II. A Bszi. 32. §
(1)bekezdés a) pontja szerint jogegységi eljárás lefolytatásának van helye, ha elvi kérdésben az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi határozat meghozatalára van szükség. A törvény jogegységi 33. §
(1)eljárást le bekezdésnek c) pontja kell folytatni, ha azt szerint pedig a a legfőbb ügyész indítványozza. Miután a legfőbb ügyész indítványát a jogegységi tanács ülésén is fenntartotta, az eljárást a Kúria - a Be. 439. §-ának
(1)bekezdésére figyelemmel a Bszi. 34-
  1. §-ai alapján - lefolytatta. III. Az indítvány által érintett törvényi rendelkezések a következők: - A Be. XVIII. Fejezete szabályozza a rendkívüli jogorvoslati eljárás szabályait. felülvizsgálat, mint A
  2. §
(1)bekezdése meghatározza azokat az okokat, amelyek a ügydöntő bíróság jogerős határozata ellen a felülvizsgálatot megalapozzák, és a
(4)bekezdés azokat, amelyek az ilyen okok mellett is kizárják azt. A 417. §
(1)bekezdése szerint felülvizsgálati indítvány benyújtására jogosult I. a terhelt terhére:
  1. a)az ügyész,
  2. b)a felmentés vagy az eljárás megszüntetése esetén a magánvádló, illetőleg a pótmagánvádló, II. a terhelt javára:
  3. a)az ügyész,
  4. b)a terhelt,
  5. c)a védő, kivéve, ha ezt a terhelt megtiltotta,
  6. d)a fiatalkorú törvényes képviselője,
  7. e)kényszergyógykezelés elrendelése ellen - a terhelt hozzájárulása nélkül is - a nagykorú terhelt törvényes képviselője, házastársa vagy élettársa,
  8. f)a terhelt halála után egyenesági rokona, testvére, házastársa vagy élettársa, illetve amennyiben a terhelt halála óta több, mint ötven év telt el, oldalági rokona. A törvényhely
(2)bekezdése szerint a 416. §
(1)bekezdés
  1. e)és
  2. g)pontjában meghatározott esetben a legfőbb ügyész hivatalból köteles a felülvizsgálati indítványt benyújtani. A felülvizsgálati eljárásban a 419. §
(1)bekezdése szerint a harmadfokú bírósági eljárás (XV. Fejezet) rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a felülvizsgálatról szóló XVIII. Fejezet nem tartalmaz eltérő rendelkezést; a harmadfokú eljárásról szóló XV. Fejezetben a
  1. § szerint a harmadfokú eljárásban a fejezetben foglalt eltérésekkel a másodfokú eljárásról szóló XIV. Fejezet értelemszerűen rendelkezéseit kell alkalmazni; a másodfokú §-a eljárásról szóló XIV. Fejezet
  2. szerint a másodfokú eljárásban a fejezetben foglalt eltérésekkel a törvény XI-XIII. (a bírósági eljárás általános szabályairól, a tárgyalás előkészítéséről és az elsőfokú bírósági eljárásról szóló) Fejezetében megállapított rendelkezéseket kell alkalmazni. A Be.-nek az ügyészre, a magánvádlóra és a pótmagánvádlóra vonatkozó - az indítvány elbírálása szempontjából lényeges - rendelkezései a következők:
  3. §
(1)Az ügyész a közvádló. Az ügyész kötelessége, hogy mind a terheltet terhelő és mentő, mind a büntetőjogi felelősséget súlyosító és enyhítő körülményeket az eljárás minden szakaszában figyelembe vegye.
(7)Az ügyész az e törvényben meghatározott feltételek esetén vádat emel, és a bíróság előtt - a magánvád és a pótmagánvád esetét kivéve a vádat képviseli, vagy dönt a közvetítői eljárásra utalásról, a vádemelés elhalasztásáról, illetőleg részbeni mellőzéséről. Az ügyész a vádat elejtheti vagy módosíthatja. Az ügyész az ügy iratait a bírósági eljárásban megtekintheti, és indítványtételi jog illeti meg az ügyben felmerült minden olyan kérdésben, amelyben a bíróság dönt. 52. §
(1)Ha e törvény másképp nem rendelkezik, könnyű testi sértés, magántitok megsértése, levéltitok megsértése, rágalmazás, becsületsértés és kegyeletsértés esetén a vádat mint magánvádló a sértett képviseli, feltéve, hogy az elkövető magánindítványra büntethető. 53. §
(1)A sértett az e törvényben meghatározott esetekben pótmagánvádlóként léphet fel, ha
  1. a)az ügyész vagy a nyomozó hatóság a feljelentést elutasította, vagy a nyomozást megszüntette,
  2. b)az ügyész a vádemelést részben mellőzte,
  3. c)az ügyész a vádat elejtette, ügyész üldözendő
  4. d)az a nyomozás eredményeként közvádra bűncselekményt nem állapított meg, ezért nem emelt vádat, illetőleg a vád képviseletét magánvádas eljárásban elrendelt nyomozás át, eredményeként - nem vette
  5. e)az ügyész a tárgyaláson a vádat azért ejtette el, mert megítélése szerint a bűncselekmény nem közvádra üldözendő. 229. §
(1)Ha az ügyész vagy a felettes ügyész a sértettnek a feljelentést elutasító vagy a nyomozást megszüntető határozat elleni és § panaszát elutasította, a 199.
(2)bekezdése alapján pótmagánvádnak van helye - feltéve, hogy a pótmagánvád emelését a 199. §
(3)bekezdése nem zárja ki -, továbbá ha az ügyész a vádemelést részben mellőzte, a sértett a panaszt elutasító határozat közlésétől számított hatvan napon belül pótmagánvádlóként léphet fel.
  1. § A pótmagánvádló a bírósági eljárásban - ha e törvény másképp nem rendelkezik - az ügyész jogait gyakorolja, ideértve a vádlott személyi szabadságának elvonásával vagy korlátozásával járó kényszerintézkedés elrendelésének indítványozását. A vádlott szülői felügyeleti jogának megszüntetését a pótmagánvádló nem indítványozhatja.
  2. §
(1)Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésre jogosult
  1. a)a vádlott,
  2. b)az ügyész,
  3. c)a pótmagánvádló,
  4. d)a védő, a vádlott hozzájárulása nélkül is,
  5. e)a vádlott örököse, a polgári jogi igénynek helyt adó rendelkezés ellen,
  6. f)a kényszergyógykezelés elrendelése ellen a vádlott hozzájárulása nélkül is - a nagykorú vádlott törvényes képviselője, házastársa vagy élettársa,
  7. g)a magánfél, a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezés ellen,
  8. h)az, akivel szemben az ítélet rendelkezést tartalmaz, a reá vonatkozó rendelkezés ellen.
(2)Az ügyész a vádlott terhére és javára is, a pótmagánvádló kizárólag a vádlott terhére fellebbezhet. 367/A. §
(1)A másodfokú bíróság ügydöntő határozata ellen fellebbezésre jogosult a harmadfokú bírósághoz
  1. a)a vádlott,
  2. b)az ügyész,
  3. c)a pótmagánvádló,
  4. d)a védő, a vádlott hozzájárulása nélkül is,
  5. e)a kényszergyógykezelés elrendelése ellen a vádlott hozzájárulása nélkül is - a nagykorú vádlott törvényes képviselője, házastársa vagy élettársa.
(2)Az ügyész a vádlott terhére és javára is, a pótmagánvádló kizárólag a vádlott terhére fellebbezhet. 409. §
(1)A terhelt terhére perújítási indítványt terjeszthet elő
  1. a)az ügyész,
  2. b)a pótmagánvádló, a felmentett vádlott bűnösségének megállapítása érdekében.
(2)A terhelt javára perújítási indítványt terjeszthet elő
  1. a)az ügyész,
  2. b)a terhelt,
  3. c)a védő, kivéve ha a terhelt ezt megtiltotta,
  4. d)a fiatalkorú terhelt törvényes képviselője,
  5. e)a kényszergyógykezelés elrendelése ellen a terhelt hozzájárulása nélkül is - a terhelt törvényes képviselője, házastársa vagy élettársa,
  6. f)a terhelt halála után egyenesági rokona, testvére, házastársa vagy élettársa, illetve amennyiben a terhelt halála óta több, mint ötven év telt el, oldalági rokona. 494. §
(2)A magánvádlót a sértett jogain kívül a vád képviseletével járó jogok illetik meg.
  1. § Az ügyész az ügy iratait a magánvádas eljárásban is megtekintheti, és a tárgyaláson jelen lehet. Az ügyész a vád képviseletét a magánvádlótól az eljárás bármely szakaszában átveheti, ez esetben a magánvádlót a sértett jogai illetik meg. Ha az ügyész a vád képviseletétől utóbb eláll, a vádat ismét a magánvádló képviseli. Az ügyész részére az ítéletet akkor kell kézbesíteni, ha a vád képviseletét átvette.
  2. §
(1)Az elsőfokú bíróság határozata vádlott terhére jelenthet be fellebbezést. ellen a magánvádló a 513. §
(1)A másodfokú bíróság határozata vádlott terhére jelenthet be fellebbezést. ellen a magánvádló a 515. §
(1)A magánvádló csak akkor terjeszthet elő perújítási indítványt, ha a terheltet felmentették, vagy az eljárást megszüntették. Magyarország tartalmazza: Alaptörvénye az ügyészségről a következőket 29. cikk
(1)A legfőbb ügyész és az ügyészség független, az állam igazságszolgáltatás közreműködőjeként mint közvádló az büntetőigényének kizárólagos érvényesítője. Az ügyészség üldözi a és bűncselekményeket, fellép más jogsértő cselekményekkel mulasztásokkal szemben, valamint elősegíti a jogellenes cselekmények megelőzését.
(2)A legfőbb ügyész és az ügyészség
  1. a)törvényben meghatározottak szerint jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben;
  2. b)képviseli a közvádat a bírósági eljárásban;
  3. c)felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett;
  4. d)a közérdek védelmezőjeként az Alaptörvény vagy törvény által meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol. Egyéb jogosítványt az ügyész számára nem, csupán a legfőbb ügyésznek határoz meg. Így a 24. cikk biztosítja számára a jogot, hogy kezdeményezze: az Alkotmánybíróság vizsgálja felül a jogszabályoknak összhangját; az Alaptörvénnyel való kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál az Alaptörvénynek, illetve az Alaptörvény módosításának a felülvizsgálatát a megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények tekintetében a kihirdetéstől számított harminc napon belül. - Az ügyészségekről szóló 2011. évi CLXIII. törvény a III. Fejezetnek a büntetőbíróságok előtti ügyészi tevékenységről szóló 2. részében a következőképp rendelkezik: 21. §
(1)Az ügyész az igazságszolgáltatás közreműködőjeként érvényesíti az állam büntetőigényét a büntetőbíróságok előtt, egyúttal közreműködik abban, hogy a bíróságok határozatai megfeleljenek az Alaptörvénynek és a törvényeknek.
(2)E feladat megvalósítása érdekében az ügyész
  1. a)a büntetőügyekben a tárgyaláson képviseli a vádat, a váddal rendelkezhet;
  2. b)a bíróság döntése előtt az ügyben felmerülő minden kérdésben indítványt tehet;
  3. c)gyakorolja a büntetőeljárási törvényben számára biztosított jogorvoslati jogokat. - Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott a pótmagánvád kérdéseivel. A 72/B/2004. számú határozatában a 9/1992. (I. 30.) számú határozatára visszautalva megerősítette: az anyagi igazság érvényesülésére az Alkotmány éppúgy nem biztosít alanyi jogot, ahogyan arra sem, hogy egyetlen bírósági ítélet se legyen törvénysértő, a jogbiztonság követelményét a jogerő hozza összhangba; az alkotmányosan biztosított jogorvoslati lehetőségek mellett beálló jogerő tiszteletben tartása a jogrend egészének biztonságát szolgálja. A jogorvoslat Alkotmányban garantált joga a rendes jogorvoslatra vonatkozik, ezért a pótmagánvádló korlátozott joga a felülvizsgálathoz nem ellentétes az Alkotmánnyal. „Valamennyi pótmagánvádlóra érvényes, hogy a büntetőjogi felelősség jogerős megállapításakor az elítélt terhére irányuló felülvizsgálati igényével szemben a törvényalkotó az ügy végleges lezárását és a jogerős bírósági döntés végrehajtását biztosító jogerőnek adott elsőbbséget, és valamennyi pótmagánvádlónak adott még egy esélyt, ha a bíróság a vádlottat nem büntette meg.” (3.1.,3.2,3.3,3.4.) A 3112/2013. számú határozatában ugyancsak azt fejtette ki, hogy akkor, ha az ügyész a büntetőeljárást a törvényben meghatározott okok valamelyikére tekintettel megszünteti, vagy a már megindult bírósági eljárásban a vádat elejti, akkor az állam büntetőigénye az adott cselekmény, illetve személy tekintetében megszűnik; a pótmagánvádló fellépése esetén nincs állami büntetőigény, arról ugyanis az államot képviselő ügyész lemondott (ezzel azonos tartamú a 3113/2012., 3153/2013. számú határozat). - A Kúria több jogegységi határozatában és testületi döntésében érintette a magánvád, illetve pótmagánvád kérdéseit. Ezek közül az értelmezendő rendelkezéssel hozható összefüggésbe a BJE 3/2010. számú jogegységi döntés. Abban leszögezte: a terhelt terhére szóló és rendkívüli jogorvoslati indítványok a perújítási a ügyészi felülvizsgálati indítvány előterjesztésére vonatkozó ügyféli jogosultság az alapeljárásban betöltött pozíciójából fakad, ugyanúgy, ahogy a pótmagánvádló és a magánvádló esetében. IV. A Kúria álláspontja e szabályok értelmezése kapcsán a következő: Az ügyész jogosítványaira vonatkozóan az Alaptörvény, az ügyészségi törvény és a Be. szabályait, valamint a hivatkozott alkotmánybírósági és határozatokban jogegységi döntésben kifejtetteket kell egybevetni. Az Alaptörvény előzőekben idézett 29. cikkének
(1)bekezdése és a
(2)bekezdésének b) pontja szerint az ügyész az igazságszolgáltatás közreműködőjeként mint közvádló az állam büntetőigényének kizárólagos érvényesítője, és ő képviseli a közvádat a bírósági eljárásban. Az ügyészségről szóló törvény 21. §
(1)bekezdése szerint az ügyész érvényesíti állam az igazságszolgáltatás közreműködőjeként az büntetőigényét a büntetőbíróságok előtt, egyúttal közreműködik abban, hogy a bíróságok határozatai megfeleljenek az Alaptörvénynek és a törvényeknek. A
(2)bekezdésben felsorolt jogosítványai - amelyek szerint az ügyész a büntetőügyekben a tárgyaláson képviseli a vádat, a váddal rendelkezhet; a bíróság döntése előtt az ügyben felmerülő minden kérdésben indítványt tehet; gyakorolja a büntetőeljárási törvényben számára biztosított jogorvoslati jogokat - az ügyészt az
(1)bekezdésben megjelölt feladat biztosítása érdekében illetik meg; ez a feladat pedig az, hogy igazságszolgáltatás közreműködőjeként érvényesítse az állam büntetőigényét a büntetőbíróságok előtt, és ennek során közreműködjön abban, hogy a bíróságok határozatai megfeleljenek az Alaptörvénynek és a törvényeknek. Azaz az ügyész jogosítványai az Alaptörvény és az ügyészségi törvény szerint is abból fakadnak, hogy ő érvényesíti az állam büntetőjogi igényét a bíróságok előtt. Ennek megfelelően az ügyész a büntető igazságszolgáltatás közreműködőjeként a bíróság előtt mint a vád képviselője jár el. A Be. 28. § - a III. pontban idézett -
(7)bekezdésének utolsó mondata szerint az ügyész a bíróság előtti eljárásban az iratokat megtekintheti, és indítványtételi jog illeti meg az ügyben felmerült minden olyan kérdésben, amelyben a bíróság dönt. Az ügyésznek a
(7)bekezdés által biztosított jogosítványait az
(1)bekezdés - amely szerint az ügyész a közvádló - keletkezteti; ennek megfelelően az indítványtételi jogosultsága a Be. szerint is a közvádlói funkciójából ered. Ezt támasztja alá a rendelkezés szövegét meghatározó 2002. évi I. törvényhez fűzött indokolás is, amely szerint a 28. §
(7)bekezdése ügyésznek az a vádemeléssel, valamint a bíróság előtti vádképviselettel kapcsolatos jogait sorolja fel, mintegy összefoglalva a Be. más rendelkezéseiből kiolvasható, az ügyészt megillető jogokat. Ezzel összhangban fejtette ki az Alkotmánybíróság 3112/
  1. számú, valamint a 3113/2012., 3153/
  2. számú határozataiban, hogy akkor, ha az ügyész a büntetőeljárást a törvényben meghatározott okok valamelyikére tekintettel megszünteti, vagy a már megindult bírósági eljárásban a vádat elejti, az állam büntetőigénye az adott cselekmény, illetve személy tekintetében megszűnik; a pótmagánvádló fellépése esetén nincs állami büntetőigény, arról ugyanis az államot képviselő ügyész lemondott. A BJE 3/
  3. számú jogegységi döntés szerint pedig a jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt terhére szóló rendkívüli jogorvoslati indítványok (felülvizsgálati indítvány, perújítási ügyészi indítvány) előterjesztésére vonatkozó jogosultság az alapeljárásban betöltött ügyféli pozícióból fakad ugyanúgy, mint a pótmagánvádló és a magánvádló esetében. Azaz az igazságszolgáltatásban az ügyész a büntetőbíróságok előtt mint az eljárás résztvevője az állam büntetőigényét érvényesíti, és a Be. szerinti valamennyi jogosítványa - így az indítványtételi joga is - a bíróság előtti eljárásban „ügyfélként” illeti meg. Akkor azonban, ha az egyébként a közvád alapján folytatandó eljárásokban az állam büntetőigénye megszűnik - akár azért, mert az ügyész a büntetőeljárást a törvényben meghatározott okok valamelyikére tekintettel megszüntette, akár azért, mert a már megindult bírósági eljárásban a vádat elejtette -, az ügyészt ügyfélként már nem illetik meg az olyan jogosítványok, amelyek vádlói feladatainak ellátásával járnak együtt. Ezt erősíti a Be.
  4. §-a; eszerint a pótmagánvádló a bírósági eljárásban - ha e törvény másképp nem rendelkezik - az ügyész jogait gyakorolja. Ugyanez irányadó a magánvádas ügyekben. Kétségtelen, hogy a Be.
  5. § szerint az ügyész az ügy iratait a magánvádas eljárásban is megtekintheti, és a tárgyaláson jelen lehet, valamint a vád képviseletét a magánvádlótól az eljárás bármely szakaszában átveheti. Ezen időponttól kezdődően azonban ő jár el vádlóként, és az ehhez kapcsoló jogokat is ő gyakorolja; ez esetben a magánvádlót a sértett jogai illetik meg. Amennyiben azonban az ügyész nem vette át a vád képviseletét, illetve attól utóbb elállt, nem illetik meg a vádlói funkcióból eredő jogok, és a
  6. §
(2)bekezdése szerint a magánvád alapján folyó ügyekben a magánvádlót a sértett jogain kívül a vád képviseletével járó jogok is megilletik. E rendelkezésekből következően a vádló a pótmagánvád alapján folyó eljárásban a pótmagánvádló, a magánvád alapján folyó ügyekben a magánvádló, és őket illetik meg a vádlói jogosítványok, így a és § jogorvoslati jog a Be. 28.
(7)bekezdése szerinti indítványtételi jog is. A rendes jogorvoslati jogra vonatkozó szabályok közül a 324. §
(1)bekezdése az ügyészt és a pótmagánvádlót egyaránt mint az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésre jogosultat jelöli meg, ahogy a 367/A. §
(1)bekezdése is mint a másodfokú határozat ellen fellebbezésre jogosultakat. Mindkét törvényhely
(2)bekezdése tartalmazza azt, hogy az ügyész a vádlott terhére és javára is, a pótmagánvádló kizárólag a vádlott terhére fellebbezhet. A magánvád alapján folyó külön eljárás szabályai hasonlóképp rendelkeznek; az 512. §
(1)bekezdése szerint az elsőfokú bíróság határozata ellen a magánvádló a vádlott terhére jelenthet be fellebbezést, ahogy az 513. §
(1)bekezdése szerint a másodfokú határozat ellen is. Egyik idézett törvényhely sem rendelkezik arról külön, hogy a ügyészt pótmagánvád, illetve magánvád alapján folyó eljárásban az nem illeti meg a fellebbezés joga; ennek ellenére - miután a jogorvoslati jog a vádlóhoz kötődik - fel sem merül, hogy párhuzamosan fellebbezési jog illetné meg az ügyészt is, és így a vád képviseletét a pótmagánvádló és az ügyész együtt látná el, ahogy a magánvádló és az ügyész esetében sem. A vádlói funkció tehát nem halmozódik. A felülvizsgálati eljárás kezdeményezése sem csupán indítványozási, hanem rendkívüli jogorvoslati jog. Miként az alapeljárásban, úgy a perújítási és a felülvizsgálati eljárásban is a vádlói szerephez kötődnek az ügyészt, illetve a pótmagánvádlót, valamint a magánvádlót megillető jogorvoslati jogosultságok. Az ügyészt a rendkívüli jogorvoslat indítványozásának joga - a legfőbb ügyészt a Be. XIX. Fejezete által biztosított törvényesség érdekében gyakorolható jogorvoslati jogosultságának kivételével - azokban az ügyekben illeti meg, ahol ügyész képviselte a vádat. Azokban az ügyekben, ahol a vádat a pótmagánvádló képviselte, a pótmagánvádlót, amelyekben pedig vádlóként a magánvádló járt el, a magánvádlót illetik meg. Abból, hogy a törvény nem tartalmaz az ügyészre kifejezetten tiltó rendelkezést a perújítási és a felülvizsgálati eljárás szabályai között, éppúgy, mint a rendes jogorvoslatra vonatkozó szabályok között sem, nem következik, hogy az ügyészt a pótmagánvádló és a magánvádló mellett is megilleti a felülvizsgálat indítványozásának jogosultsága. A vádlóhoz kötődő jogok azokban az ügyekben, amelyekben a vádat a pótmagánvádló, illetve a magánvádló képviseli, főszabályként a pótmagánvádlót, illetve magánvádlót illetik meg. Ezért ha a törvény ügyészt ügyekben feljogosítani kívánja az az ilyen is a felülvizsgálat kezdeményezésére, akkor nem ezt tiltó, hanem ezt megengedő rendelkezést indokolt adnia. Mindezekre figyelemmel a 417. §
(1)bekezdésének logikai értelmezése szerint akkor, ha a vádat magánvádló vagy pótmagánvádló képviselte, a 416. §
(1)bekezdés a)-d) pontjaiban megjelölt felülvizsgálati okokra tekintettel az ügyész nem nyújthat be felülvizsgálati indítványt. Ezt támasztják alá a felülvizsgálati eljárás lefolytatásának szabályai is; így a 422. §
(1)-
(2)bekezdése szerint akkor, ha a ügyész vádat az képviselte, a felülvizsgálati indítványt nyilatkozattételre a Legfőbb Ügyészségnek kell megküldeni, a magánvádas és a pótmagánvád alapján folytatott eljárásban pedig a magánvádlónak, illetve a pótmagánvádlónak; a 425. §
(1)bekezdése ügyész szerint a legfőbb vagy képviselője jelenléte a felülvizsgálati eljárásban a nyilvános ülésen akkor kötelező, ha a vádat az ügyész képviselte. Ennek nem mond ellent az sem, hogy magánvádló joga a felülvizsgálati korlátozott. a pótmagánvádló, illetve a indítvány előterjesztésére Ahogy az Alkotmánybíróság a 9/
  1. (I. 30.) számú, valamint a 72/B/
  2. számú határozatában kifejtette: a jogorvoslat garantált joga a rendes jogorvoslatra vonatkozik, a pótmagánvádló korlátozott jogával a törvényalkotó az ügy végleges lezárását és a jogerős bírósági döntés végrehajtását biztosító jogerőnek adott elsőbbséget. Az előbbiekben kifejtettek azonban nem vonatkoznak a Be.
  3. §
(1)és bekezdés
  1. e)
  2. g)pontja alapján indítható felülvizsgálati eljárásokra, miután ezekben az esetekben a 417. §
(2)bekezdése nevesítve kötelezi a legfőbb ügyészt a felülvizsgálati indítvány benyújtására. Úgyszintén nem befolyásolják a legfőbb ügyésznek a Be. XIX. Fejezetében biztosított jogorvoslati jogosultságát a törvényesség érdekében. Mindez összhangban áll a Be.
  1. §-ának azon rendelkezésével is, amely szerint az ügyész jogait a pótmagánvádló akkor gyakorolja, ha a törvény másképp nem rendelkezik; ezekben az esetekben annak ellenére, hogy az alapeljárás pótmagánvád alapján folyt, a hivatkozott - eltérő - rendelkezés alapján gyakorol rendkívüli jogorvoslati jogot a legfőbb ügyész. .-.-.-. A fentiekre figyelemmel a Kúria az ítélkezési gyakorlat egységessége érdekében a jogegységi eljárást lefolytatta és a Bszi.
  2. §-ának
(1)bekezdése szerint megtartott ülésen, a Bszi. 40. §-ának
(1)bekezdése alapján a rendelkező rész szerinti jogegységi határozatot hozta meg. A jogegységi határozatot a Bszi. 42. §
(1)bekezdésére figyelemmel a Magyar Közlönyben, a központi honlapon és a Kúria honlapján közzéteszi. Budapest,
  1. november
  2. Dr. Kónya István s.k. a jogegységi tanács elnöke, Dr. Mészár Róza s.k. előadó bíró, Dr. Akácz József s.k. bíró, Dr. Csere Katalin s.k. bíró, Dr. Katona Sándor s.k. bíró a jogegységi tanács tagjai A kiadmány hiteléül: tanácsjegyző N-né dr. TH

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.