JE.2013.B.6. – Kúria

(1)bekezdésének c) pontjában biztosított jogkörében a Bszi. 32. §

(1)bekezdése a) pontjának második fordulata alapján a legfőbb ügyész BF.2071/2013/

1. számon - az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében - jogegységi és eljárás lefolytatását jogegységi határozat meghozatalát indítványozta. A jogegységi indítvány szerint az ítélkezési gyakorlat megosztott abban a kérdésben, hogy az elkövető kizárt-e a feltételes szabadságra bocsátásból, ha olyan szándékos bűncselekmény miatt ítélik szabadságvesztésre, amelyet a korábbi végrehajtandó szabadságvesztésre ítélését követően, az e büntetés végrehajtása során engedélyezett feltételes szabadság letelte után követett el, azonban a feltételes szabadságot utóbb - a jelenleg elbírálás alatt álló cselekmény elkövetése után - más ügyben megszüntették. Az indítványozó az eltérő álláspontok bírósági határozatokra hivatkozott: szemléltetésére a következő
2. A Békéscsabai Városi Bíróság 1.B.397/2010/
3. számú,
4. február
5. napján kihirdetett és aznap jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet a
6. április
7. és
8. július
9. napja között elkövetett vagyon elleni bűncselekmények miatt, mint többszörös visszaesőt 8 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Ezt megelőzően a terheltet az Orosházi Városi Bíróság 1.Beü.76/2007/
10. számú,
11. május
12. napján jogerős összbüntetési ítéletével kiszabott 10 hónap börtönbüntetésből
13. július
14. napján feltételes szabadságra bocsátották, és az
15. július
16. napján járt volna le. A terheltet azonban a feltételes szabadság tartama alatt, a
17. szeptemberében elkövetett lopás bűntette és más bűncselekmény miatt a Makói Városi Bíróság a 4.B.550/2009/
18. számú,
19. szeptember
20. napján jogerős ítéletével 6 hónap fogházbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte, megszüntetve az Orosházi Városi Bíróság 1.Beü.76/2007/
21. számú összbüntetési ítéletével kiszabott börtönbüntetésből engedélyezett feltételes szabadságot. A Békéscsabai Városi Ügyészség a Be.
22. §-ának

(1)bekezdése alapján indítványozta a Békéscsabai Városi Bíróság 1.B.397/2010/

1. számú ítéletének a terheltet a feltételes szabadságból kizáró rendelkezése megváltoztatását akként, hogy az elítélt a börtönbüntetés 3/4 részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A Békéscsabai Városi Bíróság 1.Bk.189/2011/
2. számú,
3. március
4. napján kelt végzésével az ügyészi indítványt elutasította. Álláspontja szerint az alapítélet helytállóan zárta ki a feltételes szabadság kedvezményéből a terheltet. Kifejtette, hogy a
5. április, június és július hónapjaiban elkövetett bűncselekmények idején még valóban nem született jogerős döntés a korábbi feltételes szabadság megszüntetéséről, hiszen arról csak
6. szeptember 13-án hozott a Makói Városi Bíróság jogerős döntést. Az ekkor beállt joghatás miatt azonban visszamenőlegesen, a
7. április, június és július hónapjára is kiterjedő hatállyal azt kell megállapítani, hogy ekkor még nem fejeződött be az Orosházi Városi Bíróság összbüntetési ítéletével 1.Beü.76/2007/
8. számú kiszabott szabadságvesztés végrehajtása. A szabadságvesztés végrehajtását akkor fejezik be, ha a kiszabott büntetést teljes egészében, az utolsó napig végrehajtották. Ebből a szempontból érdektelen, hogy hány részletben hajtják végre a büntetést, és hogy az egyes részletek között volt-e szabadlábon az elítélt. Az
9. évi IV. törvény (korábbi Btk.)
10. §-ának

(2)bekezdése értelmében csak a feltételes szabadság megszüntetésének végleges elmaradása esetén lehet a kiszabott büntetést a hátralévő rész utolsó napjával kitöltöttnek tekinteni. ügyészi Az fellebbezés alapján eljáró Gyulai Törvényszék a 4.Bkf.195/2012/

1. számú,
2. június
3. napján hozott végzésével az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatva megállapította, hogy az elítélt a Békéscsabai Városi Bíróság 1.B.397/2010/
4. számú ítéletével kiszabott 8 hónap börtönbüntetésből annak 3/4 része kitöltése után feltételes szabadságra bocsátható. Ennek okaként arra hivatkozott, hogy a korábbi Btk.
5. §-a

(4)bekezdésének a) pontját úgy értelmezi, a bírói gyakorlat hogy a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt követi el a bűncselekményt az, aki a végrehajtandó szabadságvesztés jogerős kiszabása után, de még a szabadságvesztés megkezdése előtt követi el a szándékos bűncselekményt; aki a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés tényleges végrehajtása; vagy a feltételes szabadság tartama alatt valósítja meg. Minthogy pedig a

1. április, június és július hónapjaiban a szabadon lévő terhelt a büntetés-végrehajtási intézet tájékoztatása szerint nem rendelkezett végrehajtásra váró ítélettel és nem állt feltételes szabadság hatálya alatt, a feltételes szabadság később történő megszüntetése nem zárja ki az ezen időszakban elkövetett cselekmények miatt kiszabott szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét.
2. A Kecskeméti Városi Bíróság 4.Fk.2042/2005/
3. számú,
4. január
5. napján jogerős ítéletével a terheltet a 2004 novemberében és decemberében elkövetett lopás bűntette és más bűncselekmények miatt, mint többszörös visszaesőt 1 évi börtönre és 3 évi közügyektől ítélte, eltiltásra egyúttal megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Korábban a terhelt a Kiskőrösi Városi Bíróság 4.B.116/2003/
6. számú összbüntetési ítéletével megállapított 2 év 7 hónap fegyházbüntetésből
7. május
8. napján feltételes kedvezménnyel szabadult, annak tartama
9. május
10. napján telt le. A részben e feltételes szabadság alatt - 2003 decemberében - részben 2004 júliusában elkövetett bűncselekmények miatt a terheltet a Kiskőrösi Városi Bíróság 8.B.443/2004/
11. számú,
12. október
13. napján jogerős ítéletével 4 hónapi börtönbüntetésre ítélte, a feltételes szabadságból kizárta, egyben megszüntette a fenti összbüntetési ítéletből engedélyezett feltételes szabadságot. A Kecskeméti Városi Bíróság 4.Fk.2042/2005/24-I. számú,
14. szeptember
15. napján különleges eljárásban hozott végzésével megállapította, hogy a Kecskeméti Városi Bíróság 4.Fk.2042/2005/
16. számú ítéletével kiszabott 1 évi börtönbüntetésből a terhelt feltételes szabadságra bocsátható. Végzését azzal indokolta, hogy az ezen ítélettel elbírált bűncselekmény elkövetésekor a terhelt nem állt feltételes szabadság hatálya alatt, nem volt végrehajtásra váró ítélete sem, mert csak
17. október
18. napján emelkedett jogerőre a Kiskőrösi Városi Bíróság 8.B.443/2004/
19. számú ítélete, amely megszüntette a korábban alkalmazott feltételes szabadságot. Az ügyészi fellebbezés alapján eljáró Bács-Kiskun Megyei Bíróság a 3.Bkf.539/2011/
20. számú,
21. október
22. napján kelt végzésével az elsőfokú határozatot megváltoztatta és mellőzte annak megállapítását, hogy a terhelt feltételes szabadságra bocsátható. Indokai szerint objektív tény volt, hogy a terheltnek a 2004 novemberében és decemberében elkövetett cselekményei idején a korábbi - a feltételes szabadsággal érintett - büntetését nem hajtották még teljes egészében végre, a Kiskőrösi Városi Bíróság 4.B.116/2003/
23. számú összbüntetési ítéletével megállapított 2 év 7 hónap fegyházbüntetést - az abból engedélyezett feltételes szabadság más ügyben történő megszüntetése miatt - csak
24. november
25. napján töltötte ki a terhelt. A jogegységi indítvány szerint a Békéscsabai Városi Bíróság 1.Bk.189/2011/
26. számú, valamint a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.Bkf.539/2011/
27. számú végzéseiben kifejtett álláspont a helyes. Azzal kapcsolatban, hogy a terhelt a szándékos bűncselekményt a korábbi végrehajtandó szabadságvesztésre ítélését követően, azonban végrehajtásának befejezése előtt követi el, a büntető anyagi jogszabályok nem tesznek különbséget aszerint, hogy e végrehajtandó szabadságvesztésből a terheltet korábban feltételes szabadságra bocsátották-e. E körben valójában nincs jelentősége annak, hogy a szabadságvesztést hány részletben hajtják végre, az egyes részek között - akár a szabadságvesztés félbeszakítása, engedély nélküli távollét, vagy az utóbb megszüntetett feltételes szabadság miatt - a terhelt volt-e szabadon. Kétségtelen, hogy a feltételes szabadság megszüntetése folytán a büntetés hátralévő részének végrehajtása alatt elkövetett újabb szándékos bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztésből a terhelt a korábbi Btk.
28. §

(4)bekezdésének a) pontjában, valamint a

1. évi C. törvény (Btk.)
2. §

(4)bekezdés d) pontjában meghatározott okból feltételes szabadságra nem bocsátható. A feltételes szabadságból történő kizárás szempontjából nem lehet ettől eltérő megítélése a feltételes szabadság letelte után, de még a feltételes szabadság megszüntetése előtt elkövetett cselekménynek sem. A feltételes szabadság megszüntetése esetén a szabadságvesztés hátralévő részének letöltésével lesz a büntetés végrehajtása befejezett, amely azonban ténykérdés. Amennyiben tehát a terhelt a korábbi végrehajtandó szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság letelte után követi el az újabb szándékos bűncselekményét, ám tényszerűen megállapítható, hogy az újabb bűncselekmény elkövetése után a korábbi végrehajtandó szabadságvesztés hátralévő része az abból engedélyezett feltételes szabadság megszüntetése folytán még végrehajtásra vár, úgy a feltételes kedvezményből történő kizárás kötelező. Ha pedig a feltételes szabadság megszüntetésének ténye az újabb bűncselekmény elbírálása idején még nem volt ismert, úgy a bíróságnak a Be. 557. §-ának

(1)bekezdése szerinti különleges eljárásban kell határoznia a terheltnek a feltételes szabadságból történő kizárása felől. II. Az eldöntendő elvi kérdés az, hogy az újabb szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélt e büntetéséből bocsátható-e feltételes szabadságra, vagy sem; amennyiben az újabb cselekményét korábbi, határozott ideig tartó végrehajtandó szabadságvesztésre ítélését követően, e büntetés végrehajtása során engedélyezett feltételes szabadság letelte után követte el, azonban a feltételes szabadságot utóbb más ügyben megszüntették. Kétségtelen, hogy a jogegységi indítványban megjelölt jogkérdést a bíróságok eltérően értelmezik, ezért az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a Bszi. 32. §

(1)bekezdése a) pontjának második fordulata szerinti okból jogegységi határozat meghozatala szükséges. A Kúria ezért a jogegységi indítvány érdemi elbírálása végett a Bszi.

1. §-a szerint ülést tartott, amelyen a legfőbb ügyész képviselője a jogegységi indítványt fenntartva az abban foglaltakkal egyező tartalommal szólalt fel. III. Az indítvány előterjesztőjének az elbírálandó elvi kérdés eldöntésére tett javaslata az alábbiak szerint alapos: A
2. július
3. napjától hatályos Btk.
4. §

(4)bekezdés d) pontja szerint nem bocsátható feltételes szabadságra, akit olyan szándékos bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre, amelyet korábbi, határozott ideig tartó végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése vagy a végrehajthatóság megszűnése előtt követett el. Egységes a joggyakorlat abban, hogy a Btk. 40. §

(1)bekezdésében foglaltakra is figyelemmel a fenti szabály alapján az újabb büntetéséből nem bocsátható feltételes szabadságra, aki az újabb szándékos bűncselekményét a korábbi végrehajtandó szabadságvesztés jogerős kiszabása után, de még a végrehajtásának megkezdése előtt; a tényleges végrehajtása alatt; valamint a feltételes szabadságvesztés tartama alatt valósítja meg. A jogegységi indítványban foglaltak alapján eldöntendő elvi kérdés az, hogy kizárt-e a terhelt a feltételes szabadság kedvezményéből, ha a szándékos bűncselekményt a feltételes szabadság letelte után követi el, azonban a feltételes szabadságot utóbb más ügyben megszüntetik, a még le nem töltött büntetésrészt végrehajtják; ezáltal e büntetés végrehajtása az újabb bűncselekmény elkövetése után is folytatódik, majd fejeződik be. A fentiek kapcsán az alábbi tények és adatok (időpontok) bírnak jelentőséggel: Az újabb eljárás alapjául szándékos bűncselekmény (Btk.

1. §) szolgál, amely miatt a terheltet szabadságvesztésre (Btk.
2. §) ítélik. Ezen újabb bűncselekmény elkövetési ideje a korábbi, határozott ideig tartó végrehajtandó szabadságvesztésre ítélés utáni. Elítélésen a Be.
3. § szerinti jogerős és végrehajtható elítélést kell érteni. A fenti kezdő időponthoz képest szabadságvesztés végrehajtásának végrehajthatóságának megszűnése. a záró időpont befejezése, lehet e vagy A szabadságvesztés végrehajtása befejeződik, amikor a terhelt a szabadságvesztést teljes egészében kitöltötte, és annak utolsó napján őt a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/
4. (VII.12.) IM rendelet (Bv. szabályzat)
5. §

(1)bekezdés a) pontja szerint szabadon bocsátották. Az ezt követően megvalósított újabb bűncselekmény a Btk. 38. §

(4)bekezdés d) pontja szerinti kizáró okot értelemszerűen nem eredményezhet. Megszűnik a szabadságvesztés végrehajthatósága annak elévülésével, a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. tvr. (Bv.tvr.) 18. §

(1)bekezdése szerint legkevesebb öt év elteltével. Az elévülés határideje a Bv.tvr. 18/A. §

(1)bekezdése alapján a szabadságvesztést kiszabó határozat jogerőre emelkedésének napjával kezdődik; azt félbeszakítja a terhelt ellen a büntetés végrehajtása végett tett intézkedés, a félbeszakítás napjával az elévülés ismét elkezdődik. Az elévülési időn ugyancsak nincs rendelkezésnek. túl elkövetett újabb bűncselekmény esetében helye a feltételes szabadságból kizáró Amennyiben a terheltet a Btk. 38. §-a szerint feltételes szabadságra bocsátják és annak esedékessége napján vele szemben még a szabadságvesztés végrehajtása végett intézkedést foganatosítanak, az elévülés ezáltal félbeszakad és e nappal ismét elkezdődik [Bv.tvr. 18/A. §

(4)bekezdése]. Ilyen esetben ezért a legalább öt éves elévülési idő a feltételes szabadságra bocsátás napjával újra elkezdődik. Ez utóbbi tartam alatt a bíróság bármikor rendelkezhet a szabadságvesztés végrehajtásának tárgyában. Ennek során a feltételes szabadságot a Btk. 40. §

(1)bekezdés b) pontja alapján az újabb, a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűncselekmény miatt megszünteti. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy a feltételes szabadságra bocsátással érintett szabadságvesztés végrehajtása mindaddig nem tekinthető befejezettnek, amíg fennáll a lehetősége a feltételes szabadság megszüntetésének; amennyiben ugyanis erre utóbb sor kerül, úgy a büntetés végrehajtása folytatódik, és csupán a tényleges teljes kitöltéssel zárul le. Amennyiben az újabb szándékos bűncselekmény elkövetésére a tényleges teljes kitöltést megelőzően került sor, az elítélt a Btk. 38. §

(4)bekezdés d) pontja alapján az újabb büntetéséből feltételes szabadságra nem bocsátható. Ide sorolható a jogegységi indítvánnyal érintett esetkör is, amikor a terhelt az újabb bűncselekményét a feltételes szabadság leteltét követően valósította meg. Kétségtelen, hogy a Btk. 39. §

(1)bekezdés első mondatában és

(2)bekezdésben írtak alapján a szabadságvesztést - ha végrehajtását nem rendelték el - a feltételes szabadság letelte után a hátralévő rész utolsó napjával kell kitöltöttnek tekinteni. Figyelemmel azonban arra, hogy a jogszabályhely feltételt fogalmaz meg; s mindaddig, amíg fennáll annak lehetősége, hogy a szabadságvesztés hátralévő részének végrehajtását elrendeljék - tehát az elévülési időn belül -, addig azt kitöltöttnek, a végrehajtását befejezettnek tekinteni nem lehet. A bíróság mindig a rendelkezésére álló bizonyítékok - adatok, tények alapján hozza meg döntését. Ténykérdés az újabb szándékos bűncselekmény elkövetési ideje. és Ugyanígy ténykérdések a korábbi elítélés a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásával kapcsolatosan azok, hogy a terhelt a büntetését folyamatosan vagy megszakításokkal miként töltötte, annak végrehajtása meddig tartott és ténylegesen mikor fejeződött be. E tények összevetésének eredményeként pedig egyértelműen állást lehet foglalnia a bíróságnak abban a kérdésben, hogy a terhelt az újabb büntetéséből bocsátható-e feltételes szabadságra, avagy sem. Amennyiben a terhelt az újabb szándékos bűncselekményt a korábbi végrehajtandó szabadságvesztés jogerős kiszabása után, de még a végrehajtásának megkezdése előtt, avagy annak foganatba vételét követően a feltételes szabadságra bocsátásáig, illetőleg a feltételes szabadság tartama alatt valósítja meg, úgy - és ebben egységes a joggyakorlat - a Btk. 38. §

(4)bekezdés d) pontja alapján a feltételes szabadságra bocsátásból kizárt; függetlenül attól, hogy a Btk. 40. §

(1)bekezdésében foglalt megszüntető rendelkezést az újabb cselekmény tárgyában eljáró, avagy másik bíróság hozta. Nincs elvi alapja annak, hogy ettől eltérő álláspont érvényesüljön a jogegységi indítvánnyal érintett körben. Ezért, ha a korábbi szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság tartamának leteltét követően elkövetett bűncselekmény miatt a szabadságvesztést kiszabó bíróság tudomást szerez arról, hogy más ügyben a feltételes szabadságot már megszüntették, és ezáltal a büntetés végrehajtása csak utóbb, az újabb elkövetési időt követően fejeződik be; úgy a Btk. 38. §

(4)bekezdés d) pontjára hivatkozással a terheltet a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből ki kell zárnia. Nyilvánvalóan nincs helye ilyen kizáró rendelkezésnek abban az esetben, ha erre vonatkozó adat nem merült fel. Amennyiben azonban más ügyben a feltételes szabadság mégis megszüntetésre került korábban - vagy kerül utóbb -, és erre tekintettel az általa elbírált cselekmény a korábbi végrehajtandó szabadságvesztésre ítélést követően, de végrehajtásának befejezése előtt elkövetett, a bíróságnak a Be. 557. §

(1)bekezdése szerinti különleges eljárást lefolytatva a Btk. 38. §

(4)bekezdés d) pontjára figyelemmel a terheltet a feltételes szabadságból ki kell zárnia. Ez a jogértelmezés a terhelt alapvető jogait nem sérti, mert ő volt az, akit a korábbi szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátottak, és aki ennek tartama alatt, majd ezt követően is újabb szándékos bűncselekményt valósított meg, ekként a feltételes szabadság megszüntetésével, illetve az újabb ügyben az abból történő kizárással számolnia kellett. A 2013. július 1-jét megelőzően hatályban volt 1978. évi IV. törvény (korábbi Btk.) 47. §

(4)bekezdés a) pontjában, a 48. §

(4)bekezdésében és 67. §

(1)bekezdésének d) pontjában tartalmát tekintve a fentiekkel egyező szabályozást adott; így a jogegységi határozatban foglaltak iránymutatásul szolgálnak mindazokban az esetekben is, amelyekben a korábbi Btk. és a hozzá kapcsolódó jogszabályok kerülnek alkalmazásra. IV. Ekként a Kúria Büntető Jogegységi Tanácsa az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a Bszi. 32. §

(1)bekezdése a) pontjának második fordulata szerinti okból a jogegységi indítványnak helyt adott és a rendelkező rész szerint határozott. A jogegységi tanács a határozatát a Bszi. 42. §

(1)bekezdésére figyelemmel a Magyar Közlönyben, a központi honlapon és a Kúria honlapján közzéteszi. Budapest,

1. december
2. Dr. Kónya István s.k. a jogegységi tanács elnöke, Dr. Székely Ákos s.k. előadó bíró, Dr. Belegi József s.k. bíró, Dr. Mészár Róza s.k. bíró, Dr. Molnár Gábor Miklós s.k. bíró a jogegységi tanács tagjai A kiadmány hiteléül: tanácsjegyző N-né dr. TH