Szegedi Ítélőtábla Az ügy száma: Pf.I.20.493/2019/
- Az I. rendű felperes: I.rendű felperes neve(címe) Az I. rendű felperes meghatalmazott képviselője: dr. Ütő-Siklódi Zoltánügyvéd A II. rendű felperes II.rendű felperes neve(címe) A II. rendű felperes meghatalmazott képviselője: dr. Ütő-Siklódi Zoltánügyvéd Az alperes: alperes neve(címe) Az alperes meghatalmazott képviselője: Dr. Nagy István Péter Ügyvédi Iroda A per tárgya: Szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Törvényszék 14.P.20.351/2017/
- A fellebbezést benyújtó fél: Alperes ÍTÉLET Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint: A keresetet elutasítja. Az alperes elsőfokú perköltség és eljárási illeték fizetésére kötelezését mellőzi, és kötelezi az I. és a II. rendű felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 74 100 (hetvennégyezer-száz) Ft első- és másodfokú perköltséget, valamint az állami adóhatóság felhívására a Magyar Államnak 36 000 (harminchatezer) Ft eljárási illetéket. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] [2] A tényállás A peres felek
- július 11-én jelzálogjoggal biztosított CHF alapú kölcsönszerződést kötöttek egymással. A kölcsönszerződés - alperes által általános szerződési feltételként meghatározott - III.
- pontja szerint: „Az Adósok kijelentik, hogy a Hitelezőnél/Zálogjogosultnál vezetett számlák, a Hitelező/Zálogjogosult bizonylatai, nyilvántartásai és üzleti könyvei alapján készített ténytanúsítványt elfogadják a jelen szerződés szerinti kölcsön(ök) folyósításának időpontja, a folyósított kölcsön(ök) összege, valamint a jelen közjegyzői okirat szerinti ügyletek alapján keletkezett, valamint fennálló kölcsön, járulék és egyéb tartozás mindenkori összege közokirati tanúsításokért. Alávetik magukat annak, hogy az e jogügyletekből keletkezett, valamint a fennálló tartozás mértékét, esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezése esetére is, a Hitelező/Zálogjogosult felkérésére a fenti módon közjegyző tanúsítsa.” [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] A kereseti kérelem és az alperes védekezése A felperesek keresetükben a kölcsönszerződés III.
- pontjába foglalt általános szerződési feltétel érvénytelenségének a megállapítását kérték. Keresetük jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) 209/A. §
(2)bekezdését, valamint a 18/
- Korm. rendelet (a továbbiakban: Krm.)
- §
(1)bekezdés a),
- b)és
- j)pontját jelölték meg. Jogi érvelésük szerint a támadott szerződési kikötés tisztességtelen, mivel az ő hátrányukra fordítja meg a bizonyítási terhet, tekintve hogy az alperes a saját nyilvántartásai alapján meghatározott összegű követeléséről közjegyzői okiratot állíthat ki, annak alapján végrehajtást kezdeményezhet ellenük, és ez esetben nekik kell bizonyítaniuk az alperessel, mint végrehajtást kérővel szemben indított perben, hogy a követelés érvényesen nem jött létre, illetve, hogy az részben, vagy egészben megszűnt, míg e kikötés nélkül az alperest terhelné követelése pontos összegének a bizonyítása. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Érvelése szerint a per tárgyát képező szerződési feltétel nem vonja el a felpereseknek azt a jogát, hogy vitassák a banki számadás helyességét. Az elsőfokú ítélet Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felek között létrejött kölcsönszerződés III.8. pontjának a kereset tárgyát képező rendelkezése érvénytelen, s kötelezte az alperest a felperesek perköltségének, valamint a feljegyzett eljárási illetéknek a megfizetésére. Határozatának indokolása szerint főszabály szerint a szerződésszegés tényét az ezt állító félnek kell bizonyítania, ezért ha az alperes azt állítja, hogy a felperesek a szerződés szerinti fizetési kötelezettségüknek nem, vagy nem a szerződésben foglaltak szerint tettek eleget, azt neki kell bizonyítania. A perbeli szerződési kikötés következtében azonban az alperes által egyoldalúan közölt adatok alapján kiállított közjegyzői okirattal szemben már a felpereseket terheli a bizonyítás. Mindezek alapján egyetértett a felperesekkel abban, hogy a perbeli kikötés a felperesek terhére megfordítja a bizonyítási terhet, emellett az alperest jogosítja fel annak megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e, ezért a kikötést tisztességtelennek ítélte. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte, megismételve az elsőfokú eljárásban előterjesztett védekezésében kifejtett érveit. A felperesek fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztettek elő. Az ítélőtábla döntésének indokai Az ítélőtábla a fellebbezési eljárás lefolytatását felfüggesztette az Európai Unió Bírósága (EUB) előtt - a 93/13 EGK Irányelvnek a jelen per tárgyát képező általános szerződési feltétellel lényegében megegyező tartalmú szerződési kikötés tisztességtelensége megítélésével kapcsolatos értelmezése tárgyában - C-34/18 szám alatt indult előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig, majd az EUB ítéletének meghozatalát követően elrendelte az eljárás folytatását. [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] A folytatódó eljárásban a felperesek nyilatkozatot nem tettek, míg az alperes az EUB ítéletének ismeretében is fenntartotta a fellebbezését, előadta továbbá, hogy a felperesek tartozásukat időközben rendezték, így az ellenük indult végrehajtási eljárás megszüntetésre került. A fellebbezés alapos. Az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalát követően hozott határozatában az EUB - értelmezve a 93/13 EGK Irányelv Melléklete 1. pontjának
- m)és
- q)alpontját - a nemzeti bíróság hatáskörébe utalta annak eldöntését, hogy a támadott szerződési kikötés az Irányelv e pontjaiban megjelölt szerződési kikötések körébe tartozik-e. A Kúria több eseti döntésben - köztük az EBH2018. G.1. szám alatt közzétett elvi határozatában megállapította, az a szerződéses rendelkezés, amely szerint a pénzügyi intézmény a saját nyilvántartásai alapulvételével jogosult a fogyasztói tartozások kimutatására, és a szerződő felek az e kimutatás alapján készült, közokiratba foglalt ténytanúsítványt tekintik irányadónak, nem minősül joghatályos tartozáselismerő nyilatkozatnak, ezért a bizonyítási terhet a fogyasztó számára hátrányosan nem változtatja meg, és nem korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló igényérvényesítési lehetőségét sem, így az ilyen szerződéses rendelkezés nem minősül a Krm. 1. §
(1)bekezdése j) pontja szerinti tisztességtelen kikötésnek. A Krm. 1. §
(1)bekezdés a) pontja értelmében a fogyasztói szerződésben tisztességtelennek minősül az a szerződési feltétel, amely a szerződés bármely feltételének értelmezésére a fogyasztóval szerződő felet egyoldalúan jogosítja. A perbeli szerződési feltétel azonban ilyen tartalmú egyoldalú jogosultságot nem biztosít az alperesnek, a felperesek álláspontjától eltérően a III.
- pontnak az a rendelkezése, amely szerint a felperesek a kölcsönszerződés alapján fennálló tartozásuk összegével kapcsolatban az alperes nyilvántartásai, könyvei alapján készült közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítványt fogadják el, nem jelenti azt, hogy valamely szerződési feltételt az alperes egyoldalúan értelmezhetne. Téves a felpereseknek az az álláspontja is, hogy a szerződés III.
- pontja a Krm.
- §
(1)bekezdés b) pontja szerinti tisztességtelen feltételnek minősülne, azaz kizárólagosan az alperest jogosítaná fel annak megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e. A vitatott szerződési rendelkezés ugyanis nem zárja el a felpereseket attól, hogy vitassák az alperes nyilvántartásaiban kimutatott tartozásuk összegét, illetve az alperes elszámolásának a helyességét. Egyrészt a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 206. §
(1)bekezdése előírta a pénzintézet számára, hogy folyamatos szerződések esetén legalább évente egy alkalommal, valamint a szerződés lejártakor egyértelmű, közérthető és teljes körű írásbeli kimutatást küldjön az ügyfeleinek, amely kimutatással szemben a fogyasztó a Hpt. 206. §
(2)bekezdése értelmében kifogással élhetett. Másrészt nincs akadálya annak, hogy a felek a szerződésből eredő jogvitájukban - ideértve a pénzintézet elszámolásának a helyességét és a szerződés esetleges felmondásának jogszerűségét is a bíróság döntését kérjék. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla - az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően - a felperesek által megjelölt okok egyike alapján sem találta megállapíthatónak a perbeli általános szerződési feltétel tisztességtelenségét, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta, és a keresetet elutasította. A pervesztes felpereseket a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes első- és másodfokú eljárással kapcsolatos - ügyvédi munkadíjból és a megfizetett fellebbezési illetékből álló perköltségének a viselésére azzal, hogy az alperes jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíj összegét - négy-négy munkaórát számítva - a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(3),
(5)bekezdése és 4/A. §-a alapján állapította meg. Ugyancsak pervesztességükre figyelemmel kötelezte a felpereseket az illetékfeljegyzési joguk folytán le nem rótt kereseti illeték megfizetésére az illetékekről szóló XCIII. törvény 74. §
(3)bekezdése szerint alkalmazandó 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése alapján. Szeged,
- január
- Dr. Szeghő Katalin s.k. a tanács elnöke Dr. Bálind Attila s.k. előadó bíró Dr. Bánfalvi-Bottyán Csilla s.k. táblabíró