Az igénybevételi kamatfizetési kötelezettséget az év elején igényelt összeg és az intézmény fenntartónak járó támogatás után kell megállapítani (188/1999. Korm.r. 22/C. §
(1)bek.) A felperes – mint szociális egyházi intézmény-fenntartó –
- évre feladat-ellátási és képzési normatív hozzájárulás iránti kérelmet terjesztett elő, mely kérelmének az elsőfokú hatóság helyt adott, és
- január
- és december
- közötti időszakra 1.728.726.859 Ft hozzájárulást állapított meg. Az elsőfokú határozat elleni felperesi fellebbezés alapján a hatóság a
- június
- napján kelt határozatával az eredeti megállapítást módosította akként, hogy az éves támogatást 1.610.984.345 Ft-ban rögzítette arra figyelemmel, hogy a felperes az igénybejelentésében az emelt színvonalú bentlakásos ellátás normatíva esetében tévesen tüntette fel a térítési díjak átlagát. Ez a normatíva - a felperes
- július
- napján benyújtott lemondási kérelmére figyelemmel – a
- augusztus 1-jei módosító határozattal 1.551.854.949 Ft-ra módosult. A felperest megillető normatív hozzájárulások ellenőrzésekor az elsőfokú hatóság 10.484.904 Ft jogosulatlan igénylést állapított meg, melynek visszafizetésére és 4.585.685 Ft igénybevételi kamat megfizetésére kötelezte a felperest a
- március
- napján kelt határozatával. A felperesi fellebbezés folytán eljárt alperes a
- május
- napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, az igénybevételi kamatfizetési kötelezettség törlésére irányuló fenntartói kérelmet elutasította, az igénybevételi kamatfizetési kötelezettséget pedig 9.487.459 Ft-ban állapította meg. Az alperesi határozat ellen a felperes keresettel élt, melynek ismeretében az alperes döntését
- szeptember
- napján kelt határozatával - saját hatáskörében eljárva – módosította, és az igénybevételi kamatfizetési kötelezettség összegét 5.649.938 Ft-ban határozta meg. Kifejtette, hogy az elszámolás vizsgálatakor 1.541.370.046 Ft került elfogadásra; ekként az igényelt normatív állami hozzájárulás összege 12 %-kal haladja meg az elfogadottat, ezért igénybevételi kamat fizetésére köteles a felperes. A felperes keresetében a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény és a falugondnoki szolgálat működésének engedélyezéséről, további a szociális vállalkozás engedélyezéséről szóló 188/
- /XII. 16./ Kormányrendelet /a továbbiakban: Szmr./ 22/C. §-ában foglalt előírások megszegésére hivatkozva az igénybevételi kamatfizetési kötelezettség jogszerűségét vitatta. A jogerős ítélet a felperes kereseti kérelmét elutasította, arra hivatkozással, hogy a 22/C. § /1/ bekezdése az igénybevételi kamatfizetési kötelezettséget a jogtalanul igénybe vett teljes normatív állami hozzájárulás után állapítja meg, ha az igényelt normatív állami hozzájárulások összege legalább 3 %-kal meghaladja az őt ténylegesen megillető összeget. A felperesnél az igényelt és a tényleges normatív állami hozzájárulás közötti különbség 12 %, így igénybevételi kamatfizetési kötelezettsége fennállt. A felperes felülvizsgálati kérelmében a számítás viszonyítási pontján keresztül a határozat jogszerűségét vitatta. Előadta, hogy
- évben támogatási normatíva címen összesen 1.551.854.950 Ft került folyósításra, míg a végleges elszámolás 1.541.370.046 Ft támogatási összeget állapított meg. A kettő közti különbözet mértéke nem haladja meg a 3 %-ot, így igénybevételi kamatfizetési kötelezettségük nincs. Szerinte az alperes helytelen jogszabály-értelmezés alapján jutott arra az álláspontra, hogy a teljes igényelt összeghez viszonyította a tényleges támogatási összeget. Az alperes érdemi ellenkérelmében az elsőfokú ítélet hatályában fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan. A perbeli esetben az eldöntendő kérdés az, hogy a 3 %-os túllépést mihez kell viszonyítani, a ténylegesen igénybe vett, illetve a felperes által igényelt összeghez. Az Szmr. 22/C. § /1/ bekezdése értelmében a fenntartó igénybevételi kamatot fizet a jogtalanul igénybe vett teljes normatív állami hozzájárulás után, ha az igényelt normatív állami hozzájárulások összege legalább 3 %-kal meghaladja az őt ténylegesen megillető összeget. A jogszabályhely két részre osztható: egyrészről kinyilvánítja a jogalkotó, hogy a jogtalanul igénybe vett teljes normatív hozzájárulás után kell az igénybevételi kamatot fizetni, amely a felperes esetében 10.484.904 Ft; ugyanakkor a jogszabályhely
- fordulata szerint ez az igénybevételi kamatfizetési kötelezettség akkor áll fenn, ha az igényelt normatív állami hozzájárulás összege legalább 3 %-kal meghaladja az őt ténylegesen megillető összeget. A jogszabályhely két fordulatot tartalmaz; mind a két fordulat más-más viszonyítási összeget határoz meg. Téved tehát a felperes abban, hogy az igénybevételi kamatfizetési kötelezettsége csak abban az esetben állna fenn, ha jogtalanul vette volna igénybe a ténylegesen igényelt teljes összeget. A felperesnél egyértelműen rögzíthető, hogy az igényelt normatív állami hozzájárulások összege 3 %-ot meghaladó mértékű, még akkor is, ha nem a legelső igénybejelentést vesszük figyelembe, hanem a felperes fellebbezése folytán módosított 1.610.984.345 Ft-ot. Nem osztja a Kúria azt a felperesi álláspontot sem, hogy az utóbb - június 30-án - módosított és igényelt állami hozzájárulást kellene az alperesnek figyelembe vennie. A kiindulási pont mindig a felperes által az év elején ténylegesen igényelt összeg. Erre utal az Szmr. 22/C. § /2/ bekezdésében foglaltak, amelyben a jogalkotó azt az esetet szabályozza, amikor a fenntartó az igényelt normatív állami hozzájárulásról meghatározott ideig lemond. Amennyiben a felperesi álláspontot fogadnánk el helyesnek, úgy a lemondás Szmr. 22/C. /2/ bekezdése szerinti ( kedvezőbb kamattételű) premizálása feleslegessé válna. A fentieknek megfelelő jogerős ítéletet a Pp.
- § /3/ bekezdése alapján a Kúria hatályában fenntartotta. (Kúria, Kfv.I.35.481/2011.)