Az ún. Különadó törvény Alkotmánybíróság általi megsemmisítésére, az alkalmazási tilalom kimondása a bíróságokra kötelező. Anyagi jogi alap hiányában a közigazgatási határozatot hatályon kívül kell helyezni. [III/01499/
- AB hat.,
- évi XC. tv. és annak módosításáról szóló
- évi XLVI. tv.
- §] [1] A felperesnek az alperesi jogelődnél fennállt kormánytisztviselői jogviszonya
- július 15-én közös megegyezéssel megszűnt. Az erről szóló okiratot
- július 13-án írták alá a felek, mely egyebek mellett rögzítette: a munkáltató vállalja, hogy a dolgozó bankszámlájára egyszeri juttatásként bruttó 6.920.500 Ft – számfejtés utáni részét – átutalja, a kormánytisztviselői jogviszonnyal kapcsolatos igazolásokat a Magyar Államkincstár által történt elszámolás után kiadja. Ezt követően - már
- március 31-én - a volt munkáltató igazolást bocsátott ki „a magánszemély egyes jövedelmeit
- január 1-től
- december 29-e között terhelő különadó elszámolásához” megnevezéssel, melyben közölte a felperest terhelő különadó alapját, annak összegét és a már megfizetettnek minősülő összeget. [2] Rögzítette a dokumentum, hogy kiállítása alapja az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról és módosításáról szóló – a
- évi CXXIV. törvénnyel (továbbiakban: Mód.tv.l.) módosított –
- évi XC. törvény (továbbiakban: Különadó törvény)
- §
(1)bekezdése, valamint a Mód.tv.1. 1. §
(6)bekezdés e) pontja, és az igazolás felhasználható a 1053K jelű bevallás kitöltéséhez. A fentiek alapján tehát a munkavállalónak még további 1.705.461 Ft különadó fizetési kötelezettsége maradt fenn. [3] A felperes 2011. szeptember 6-án beadványban kérte az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 131. §
(6)bekezdése szerinti adóigazgatási eljárás megindítását, mivel vitatta a volt munkáltatójának a különadó megállapításával kapcsolatos eljárását. Álláspontja szerint az igazolás visszavonása szükséges, mert annak kiállítása idején a 37/
- (V.10.) AB határozatra tekintettel - az igazoláson feltüntetett jogszabály alapján - különadó adónemben adókötelezettsége nem állhatott fenn. [4] Az elsőfokú hatóság a kérelem kivizsgálására a volt munkáltatónál egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzést folytatott, majd
- október 11-én hozott határozatával megállapította, hogy az igazolásban szereplő összegek helyesek, az abban foglaltak szerint a felperest különadó fizetési kötelezettség terheli. [5] Indoka szerint az Alkotmánybíróság
- május 10-én kihirdetett határozata a felperes különadó fizetési kötelezettségét nem érinti, ugyanis az Alkotmánybíróság a törvényhozót feljogosította arra, hogy a különadót 2010-re – mint még nem lezárt adóévre - fenntarthassa. Ez a
- május 14-én hatályba lépett
- évi XLVI. törvénnyel (továbbiakban: Mód.tv.2.) történt meg, méghozzá január 1-jére visszamenőlegesen. Így tehát az igazolás a meghozatalakor is helytálló volt, és az ismertetett jogalkotás folytán továbbra is az maradt, visszavonásának nem volt indoka. Mivel a felperes a különadó fizetési kötelezettségét más jogcímeken is vitatta, a határozat ezen felvetésekre is reagált, de valamennyit megalapozatlannak találta. [6] A felperes fellebbezése nyomán eljárt alperes
- december 6-án kelt határozatával az első fokú határozatot az indokolás kiegészítésével helybenhagyta. [7] Egyebek mellett kifejtette, az ügy jogi megítélése szempontjából nem bír jelentőséggel, hogy a felperes mikor adta be adóbevallását, illetőleg határozottan el kell különíteni a munkaviszony megszüntetésekor a munkajogi szabályok és az Art. alapján a dolgozónak kiadandó igazolásokat a különadóra vonatkozó igazolás tartalmától. Ez utóbbi tárgyú - a felperes részére kibocsátott igazolás minden tekintetben megfelelő volt. [8] A felperes keresetében eljárási és anyagi jogi jogszabálysértésekre is hivatkozott. Okfejtése szerint az adóhivatal túlterjeszkedett az Art.
- §
(6)bekezdés szerinti sajátos eljárás keretein, amikor nemcsak állást foglalt a jogvitában, de a felperesre nézve kötelezettséget is megállapított. Továbbá a meghozott határozat végrehajthatatlan, az kétszeri fizetést eredményez, egyrészt a bevallás, másrészt a határozati kötelezés alapján. Felperes érvelése szerint az alperes az Alkotmánybíróság döntését tévesen értelmezte, mert a Mód.tv.1. 2. §
(1)bekezdését - mely a Különadó törvényt
- december 30-ával módosította - az Alkotmánybíróság visszamenőlegesen semmisítette meg, így arra a keletkezésétől kezdve nem lehetett hivatkozni. Az új jogszabályt csak
- május 14-én léptette hatályba a jogalkotó, ami azt jelenti, hogy a 2010-es jövedelmek adóztathatósága folyamatossága megszakadt, az újból csak
- május 14-én következett be. Nincs megoldás tehát a lezárt jogviszonyok mikénti kezelésére. [9] A Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletével a keresetet elutasította. [10] Sem eljárási, sem anyagi jogi okból nem találta jogszabálysértőnek az alperes határozatát. [11] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Jogszabálysértésként megjelölte a Pp.
- §
(1)bekezdését,
- §-át. Továbbra is állította, hogy a bíróság a 37/
- (V.10.) AB határozatot tévesen értelmezte, mint ahogy a Mód.tv.
- hatályba léptető rendelkezéseit is. Fenntartotta, hogy az Art.
- §
(6)bekezdésében foglalt eljárás egy speciális eljárás, melynek hátterében a kifizető és az adózó közötti vita áll, mellyel összefüggésben az adómegállapítás csak a kifizető vonatkozásában értelmezhető. [12] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. [13] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban – figyelemmel az ügyet érintő több alkotmánybírósági határozat nyomán hozott ugyancsak többszöri jogszabály módosításra – a Pp. 274. §
(6)bekezdése alapján véleménynyilvánítás céljából megkereste a Legfőbb Ügyészt. [14] Abban a kérdésben kérte álláspontjának kifejtését, hogy fennállhat-e különadó fizetési kötelezettség
- év júliusában – közös megállapodással megszüntetett kormánytisztviselői jogviszonyra tekintettel – kifizetett egyszeri juttatás után, figyelemmel az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló
- évi XC. törvény (Különadó törvény) és ennek az Alkotmánybíróság határozatai nyomán hozott módosításáról szóló
- évi CXXV. törvény (Mód.tv.1.), valamint a
- évi XLVI. törvény (Mód.tv.2.) rendelkezéseire, különös tekintettel a Mód.tv.
- hatályba léptető szabályaira. A jogszabályokra tekintettel a különadó fizetési kötelezettség teljesítéséhez megfelelő dokumentum volt-e a munkáltató által
- márciusában kiadott igazolás. A dolgozó részéről ezt vitató, az Art.
- §
(6)bekezdése szerint megindított eljárásban a dolgozó jogszerűen kötelezhető-e az adó megfizetésére. [15] A Legfőbb Ügyész
- január 13-án kelt szakmai véleményében – a perben releváns alkotmánybírósági határozatok és az azok nyomán született jogszabály módosítások tartalmának összevetése alapján - kifejtette, hogy
- december 30-át követően, így a
- évre vonatkozó személyi jövedelemadó bevallására rendelkezésre álló időtartamban is volt olyan hatályos és az Alkotmánynak megfelelő törvényi rendelkezés, amely a magánszemélyek
- január
- napjától megszerzett jövedelmeire különadó fizetési kötelezettséget írt elő. Ugyanakkor rögzítette a szakmai vélemény, hogy a releváns jogszabályi rendelkezések szerint a felperes
- évre vonatkozó különadó fizetési kötelezettségének megállapításához a munkáltató által
- március 31-én kiállított igazolás nem volt megfelelő. Az igazolás kiállításának jogszerűségét vitató munkavállalói kérelem alapján az adóhatóság különadó fizetésre kötelező határozatának törvényességével összefüggésben joggal vetődik fel kétség. [16] A felülvizsgálati eljárás folyamatban léte alatt
- február 24-én hozta meg az Alkotmánybíróság a III/01499/
- számú határozatát az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló
- évi XC. törvény módosításáról szóló
- évi XLVI. törvény tárgyában benyújtott egyedi normakontroll ügyében. [17] Ebben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetőleg módosításáról szóló
- évi XC. törvénynek a
- évi CXXIV. törvény
- §-ával kiegészített,
- év december 30-ig hatályban volt
- §-a nemzetközi szerződésbe ütközik, ezért az a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt a 8.K.27.147/
- számú alatt folyamatban lévő eljárásban, továbbá valamennyi, bármely bíróság előtt folyamatban lévő ugyanilyen ügyben nem alkalmazható. [18] Az Alkotmánybíróság indokolásában rögzítette, hogy az indítvánnyal érintett Különadó törvény az
- évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló Rómában
- november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv első kiegészítő jegyzőkönyvének
- Cikkébe (tulajdon védelme) ütközik. Ezt egyébiránt már a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság is több egyedi ügyben kimondta, a határozatai véglegessé váltak, és az Alkotmánybíróság nem látott okot arra, hogy attól eltérjen. [19] Rögzítette továbbá, hogy a kezdeményezés benyújtását követően ugyan módosult a Különadó törvény
- §-a a
- január 1-jén vagy azt követően megszerzett bevételek tekintetében, annak mértéke 98%-ról 75%-ra csökkent, ugyanakkor a
- december 30-ig hatályban volt
- § bírósági alkalmazása nem állna összhangban az Alaptörvény Q Cikk
(2)bekezdésével. Ezért az Alkotmánybíróság a hatályon kívül helyezett, de még alkalmazandó jogszabályra alkalmazási tilalmat írt elő. [20] Az Alkotmánybíróság határozata ismeretében a felperes változatlanul kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, az alperes pedig a felülvizsgálati tárgyaláson maga indítványozta az alperesi határozat oly módon történő megváltoztatását, hogy a Kúria állapítsa meg - a határozatok hatályon kívül helyezése mellett -, hogy a felperest különadó fizetési kötelezettség nem terheli. [21] A fentiek alapulvételével a Kúria – figyelemmel a Pp. 275. §
(4)bekezdésére - megállapította a felülvizsgált ítélet és az adóhatósági határozatok jogszabálysértő voltát, hangsúlyozva, hogy a különadót meghatározó anyagi jogi jogszabályoknak az Alkotmánybíróság által előírt alkalmazási tilalma okán a felperest különadó fizetési kötelezettség nem terheli. (Kúria Kfv.VI.35.595/2012.)