EBH.2017.K.10. – Kúria

(5)bekezdés szerint elvárt szükségességet és arányosságot. A szanálási eljárás jogerős megszűnését követően az intézménnyel, és a Standstill megállapodásban vele szerződéses kapcsolatban álló felperesekkel szemben az alperes nem gyakorolhat Szantv. 85.§ szerinti kiegészítő jogosultságot. [

1. évi XXXVII. tv.
2. §,
3. §,
4. § ] A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Alperes
5. december
6. napján rendelte el az M. Bank Zrt. (a továbbiakban: Hitelező) szanálási eljárását a pénzügyi közvetítőrendszer egyes szereplőinek biztonságát erősítő intézményrendszer továbbfejlesztéséről szóló
7. évi XXXVII. tv. (a továbbiakban: Szantv.) alapján. [2] Az I. rendű felperes, mint hitelfelvevő, a II. rendű felperes, mint kezes, valamint a Hitelező
8. szeptember 13-án kötötték meg a Standstillt (Megállapodást). A felek abban egyeztek meg, hogy megkísérlik a
9. számú mellékletében felsorolt ingatlanokat együttesen, legalább minimum áron értékesíteni, ahol az értékesítés során az
10. számú melléklet szerinti Értékesítési protokollnak megfelelően járnak el. A nettó vételár 85%-át a felperesek a Hitelező javára engedményezték azzal, hogy azt a felperesek kötelezettségeinek törlesztésére/előtörlesztésre fordítja. [3] Az alperes a H-SZN-I–26/
11. számú,
12. szeptember 9-én kelt határozatával, az Szantv.
13. §

(1)bekezdés f) pontja szerinti kiegészítő szanálási jogosultság alkalmazásával a rendelkező rész I. pontjában módosította a Standstill fogalom meghatározásainak 1.

1. pontját, a II. pontban törölte az 5., 6., 11.
2. és 12.
3. pontjait, a III. pontban módosította a 3.
4. pontot, a IV. pontban módosította a 4.
5. pontot. Az V. pontban törölte az Értékesítési protokoll 3.
6. második mondatát, a 3.5., 4.
7. és 4.
8. pontjait. A VI. pontban alperes úgy rendelkezett, hogy ezen rendelkezések
9. szeptember 8-ával hatályosak, a VII. pont szerint a Standstill határozattal nem érintett rendelkezései változatlan tartalommal maradnak érvényben és hatályban. A VIII. pontban kötelezte a Hitelezőt, hogy a Standstill
10. számú mellékletében felsorolt ingatlanok tekintetében csak az alperesi határozattal módosított Standstill feltételeknek megfelelő értékesítési megállapodást hagyhat jóvá. [4] A határozat indokolásának II. pontjában alperes megállapította, hogy a Szantv.
11. §

(2)bekezdés f) pontjában megfogalmazott céllal szemben a Standstill a Hitelezőre indokolatlanul hátrányos kikötéseket tartalmaz, amelyek nem felelnek meg az okszerű, racionális gazdálkodás követelményének, a pénzügyi piacon szokásos feltételeknek. A Standstill alapján történő ingatlanértékesítés 9,8 milliárd forintos veszteséget okozna a szanálás alatt álló tartós életképességét visszaállítani szándékozó Hitelező számára. Az okozott veszteség jelentős mértékben rontja a szanálási intézkedések hatékonyságát, figyelemmel arra, hogy a Hitelező követeléseinek fedezetéül szolgáló ingatlanoknak a Standstill szerinti értékesítése a Hitelező fenn maradó értékét jelentősen csökkentené. A Standstill alkalmazása sérti az ügyfelek pénzeszközeinek és vagyonának védelmét: valamint a betétesek és befektetők bizalmának fenntartására vonatkozó szanálási célok érvényre juttatását, egyrészről a Hitelező megnövekedett veszteségére tekintettel, másrészről a Hitelező iránti bizalom várható meggyengülése következtében, ha a betétesek, befektetők azzal szembesülnek, hogy a Hitelező által kihelyezett hitelkövetelés megtérülésén a Hitelező jelentős, a szokásos piaci feltételek alkalmazása mellett egyébként elkerülhető vagy csökkenthető veszteséget szenved el. Hivatkozott a Szantv. 16. §

(4)bekezdés b) pontjára. [5] Az indokolás III. pontja az alperes Szantv. 85.§

(1)bekezdés f) pontján és 85.§

(2)bekezdésén alapuló eljárási jogosultságát rögzítette. [6] A IV. pont a Standstill egyes, a határozat rendelkező részében törölt, vagy módosított pontjaira vonatkozó tételes indokokat tartalmazza, ismételten a betétesi és befektetői bizalom fenntartására hivatkozva. A Fogalom meghatározások 1.1. módosított pontja kapcsán kifejtette, az „MKB Kielégítés” fogalom a Standstill szerint 85%, azaz a Hitelező rendelkezésére álló ingatlanfedezetének ellenértékét sem szolgálja. A Szantv. 16.§

(4)bekezdés b) pontja szerinti cél csak úgy érhető el, ha az „MKB Kielégítés” a fedezetül szolgáló ingatlan nettó vételárának 100%-a. [7] Az alperesi határozat indokolása még egy IV. pontot tartalmaz, amely a rendelkező résszel összefüggésben, az alperes a kiegészítő jogosultságának alkalmazása kapcsán ismételten a Szantv. 85.§

(1)bekezdés f) pontjára hivatkozott. [8] Az indokolás V. pontjában a további alkalmazott jogszabályokat tartalmazza a határozat: a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (a továbbiakban: Ket.) 71.§

(1)bekezdés, a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi 4.§

(8)bekezdés, 13.§

(2)bekezdés l) pontja, 13.§

(9)bekezdése, továbbá a jogorvoslatra vonatkozó normákat. [9] Az alperesi határozatot az I. rendű felperesek részére

1. szeptember 11-én kézbesítették, a II. rendű felpereseknek nem kézbesítették. Az elsőfokú ítélet [10] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. [11] A szanálást mint speciális fizetésképtelenségi eljárás intézményének elemzését követően megállapította, hogy a Szantv. rendelkezéseiből következően a törvény személyi és időbeli hatálya kiterjed a felperesekre. A Szantv. rendelkezéseivel szemben a régi Ptk. szabályai nem bírnak relevanciával. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [12] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozathozatalra utasítását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével a helytelenül és megalapozatlanul megállapított tényállásból helytelen és jogellenes következtetést vont le. [13] A Szantv. alkalmazandó rendelkezéseinek körét tévesen határozta meg, túlterjeszkedett a kereseti kérelmen. A keresetlevél nem hivatkozott a Szantv.
2. §

(5)bekezdés megsértésére, miközben az elsőfokú bíróság erre alapította ítéletét. Az tényszerű, hogy a felperesek szövegszerűen hivatkoztak az arányosságra, azonban ehhez kapcsolódó jogszabályi hivatkozást nem jelöltek meg. Ugyancsak nem jelöltek meg tételesen jogszabályhelyet az alperesi határozat hatálybalépése kapcsán. Sérült a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 3. §

(1)-

(2)bekezdése és

1. §- a, tekintettel arra is, hogy a Szantv.
2. §

(7)bekezdés a) pontja kifejezetten kizárja a keresetváltoztatás lehetőségét. [14] A felperesek ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozták, mert az a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott okokból nem jogszabálysértő. A szabályozás belső összefüggései tekintetében kiemelten hivatkoztak az Európai Parlament és Tanács hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról szóló 2014/59/EU irányelvére (a továbbiakban: Irányelv). Indítványozták az Alkotmánybíróság eljárásnak a Pp. 155/B.§ szerinti kezdeményezését. Az ellenkérelemben foglalt Pp. 114.§ szerinti eljárási kifogást a tárgyaláson visszavonták. A Kúria döntése és jogi indokai [15] Alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. [16] A Kúria mellőzte az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését, mert azt szükségtelennek ítélte. [17] Csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem érkezett, ezért a Kúria a Pp. 272.§

(2)és 275.§

(2)bekezdései szerint, a Szantv. 116.§

(16)bekezdése által korlátozott eljárásjogi szabályoknak megfelelően, a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között, az ott megjelölt jogszabályok, és a rendelkezésre álló iratok alapján vizsgálta felül. Ennek folytán nem vizsgálta érdemben a jogerős ítélet személyi és időbeli hatályra, az iratok megismerhetőségére vonatkozó megállapításait. Az eljárási keretek meghatározásánál az alperes szóbeli előadása alapján tényállásának részévé tette, hogy a Hitelezővel szembeni szanálási eljárás

1. június
2. napjával jogerősen megszűnt. [18] A felülvizsgálati kérelem elsődlegesen eljárásjogi szempontból vitatta a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező jogerős ítélet megalapozottságát, ezért a Kúria először ebben a körben vizsgálódott. [19] A Pp. 215.§ szerint a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen; ez a szabály a főkövetelés járulékaira (kamat, költség stb.) is kiterjed. A szabálynak a Pp. XX. fejezet hatálya alá tartozó közigazgatási perekben történő alkalmazása kapcsán a Kúria irányadónak tekinti a 2/
3. (V. 9.) KK véleménynek a több eseti döntésben is megjelenő megállapításit. Eszerint nem akadálya a bírósági felülvizsgálatnak az, ha a fél a keresetlevélben nem jelöli meg azt a konkrét jogszabályhelyet, amelyre a keresetet alapítja, de keresetéből a kifogásolt jogszabálysértés egyértelműen megállapítható. A közigazgatási perekben is érvényesül az az elv, amely szerint a kérelmeket, nyilatkozatokat tartalmuk szerint kell elbírálni. [20] A felperesek keresetlevelének egészén keresztül vonul, és a 16.
4. pont harmadik és utolsó bekezdésében tételesen is megjelenik, hogy az alperesi határozat nem tartalmazza a szükségesség és arányosság tesztjét, a 17.20.d) pontban pedig az alperesi határozat hatálybalépését kifogásolták. Az elsőfokú bíróság a felperesek kereseti előadásait a közigazgatási perekre irányadó szabályoknak megfelelően, tartalmuk szerint bírálta el, a szükségesség és arányosság, valamint a határozat hatályba lépésének kérdésében való döntés nem terjeszkedett túl a kereseti kérelmen, nem sérült a Pp. 215.§-a. [21] A szükségesség és arányosság elvének Szantv-beli megjelenítése kapcsán a Kúria irányadónak tekintette, hogy a Szantv.
5. §-a szerint a törvény az Irányelvnek való megfelelést szolgálja. [22] Az Irányelv alkalmazásában a 2.cikk

(1)bekezdés 40) pontja szerinti „szanálási intézkedés” gyűjtő kategória, amely magában foglalja a szanálás alá helyezéséről szóló, a

1. vagy a
2. cikknek megfelelő döntést, a szanálási eszköz alkalmazását vagy egy, vagy több szanálási hatáskör gyakorlását. [23] A Szantv. alkalmazásában a „szanálási eszköz” fogalom ismert, a „szanálási hatáskör” viszont a „szanálási jogosultságok” megnevezés alatt jelenik meg. A Szantv.
3. január 1-től hatályos 2.§

(2)bekezdése szerint a szanálás során alkalmazott szanálási intézkedés a szanálási eszközök és szanálási jogosultságok alkalmazása tekintetében, valamint a tőkeelemek leírása vagy átalakítása tekintetében hozott döntés. A perbeli időszakban hatályos Szantv. 2.§

(2)bekezdés szerint azonban a szanálás során alkalmazott szanálási intézkedés a szanálási eszközök, valamint tőkeelemek leírása vagy átalakítása tekintetében hozott döntés, azaz az intézkedések között nem tartalmazta a szanálási jogosultságokat. [24] A

1. évi változást előidéző
2. évi CCXV. tv. 165.§-ához fűzött indokolás szerint a változtatásnak egyetlen célja volt, a törvényszöveg pontosítása. A módosítás arra világít rá, hogy a perbeli időszakban rosszul történt meg az Irányelv implementálása. Ezért a Kúria irányadónak azt tekinti, hogy a Szantv. perbeli időszakban hatályos rendelkezéseinél is, összhangban az Irányelvnek való megfelelés követelményével, az intézkedésekkel szembeni elvárások nem csupán a szanálási eszközökre, hanem az Irányelv szerinti szanálási hatáskörökre, azaz a Szantv. szanálási jogosultságaira is kiterjedtek. A megfelelő implementáció hiányában a Kúria nem értékelte a Szantv.
3. §

(7)bekezdésével ellentétesnek a felpereseknek a felülvizsgálati eljárásban az Irányelvre vonatkozóan tett előadásait. [25] A Szantv. 17.§

(5)bekezdése szerint a szanálási intézkedés akkor szolgálja a közérdeket, ha

1. a)az intézkedés szükséges az e törvényben meghatározott szanálási célok közül egy vagy több megvalósításához, azokkal arányos, és
2. b)az intézmény fizetésképtelenségi eljárás keretében történő megszüntetése révén e szanálási célok nem tudnának legalább a szanálási intézkedés alkalmazásával elérhető mértékben megvalósulni. [26] A Szantv. perbeli időszakban hatályos 17.§

(5)bekezdése a szükségesség és arányosság követelményét nem szűkítheti le a szanálás elrendelésére. Az eljárás elrendelése mellett az eljárás során alkalmazott egyes szanálási intézkedéseknek, végső soron pedig az eljárás egészének is teljesíteni kell az elvárásokat. Az elsőfokú bíróság jogszerűen vette figyelembe a Szantv. 17.§

(5)bekezdését, és azt megfelelő tartalommal alkalmazta. [27] A Pp. XX. fejezetének hatálya alá tartozó bírósági felülvizsgálat tárgya az alperesi határozat. Alperes a perben a kereseti kérelemre tett nyilatkozataiban kiemelheti a határozat egyes csomópontjait, rávilágíthat egyes általa lényegesnek tekintett elemekre, de előadásaival nem pótolhatja a határozat hiányosságait. Az elsőfokú bíróság elbírálta-, és ezen elveknek megfelelően bírálta el alperes perbeli nyilatkozatait. [28] A Kúria összességében tehát osztotta az elsőfokú bíróság azon megállapítását, hogy az alperesi határozat jelen formájában nem alkalmas az ügy érdemi elbírálására. Erre tekintettel nem volt lehetőség a felülvizsgálati kérelem tényállás feltártságára, a Pp. 339/B.§ helytelen alkalmazására vonatkozó indokainak érdemi elbírálására. [29] A tényállás megalapozottsága kérdésében a Kúria kiemeli, hogy alperes a szanálási eljárásban a Szantv. 1.§

(4)bekezdése folytán, a törvénybeli eltéréseket meghaladóan a Ket. hatálya alatt jár el, így határozatára irányadók a Ket. 72.§-ának szabályai. A Ket. 72.§

(1)bekezdés ea) pontjának megfelelően a határozat indokolásának tartalmaznia kell a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat. Alperesi határozatban azonban az egyes tényállítások mögött nincsenek bizonyítékok. Az elsőfokú bíróság az ügy érdemére kiható eljárásjogi hibát jogszerűen rögzítette; a bizonyítékok hiányában pedig nem állapítható meg, hogy az alperes határozata érdemben, a kiegészítő jogosultság gyakorlása kapcsán jogszerű volt-e, vagy sem. [30] A Kúria a Szantv. szerinti szanálás fogalmát és annak célját a Szantv. preambulumához tartozó jogalkotói indokolással egyezően fogadja el. Így a szanálás a fizetésképtelen pénzügyi intézmények hatósági kényszerrel megvalósuló szerkezetátalakítása, amelynek célja az alapvető intézményi funkciók folyamatosságának biztosítása, a pénzügyi stabilitás megőrzése és az intézmények egésze vagy részei életképességének helyreállítása. A szanálási intézkedések – a [37] pontban foglaltak alapján ideértve az alperest megillető kiegészítő jogosultságot is – a szanálás elrendelésekor, majd a folyamatban lévő szanálás során alkalmazhatók. A Hitelezőt érintő szanálási eljárás 2016. június 30. napjával jogerősen megszűnt (Szantv. 21.§), ezért a Hitelezővel, és ennek folytán a Standstill megállapodásban vele szerződéses kapcsolatban álló felperesekkel szemben az alperesnek már nincs szanálási feladatköre (Szantv. 85.§

(2)bekezdés), nem gyakorolhat kiegészítő jogosultságokat. [31] Mindezekre figyelemmel a Kúria az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta, azzal azonban, hogy a szanálási eljárás megszüntetésére tekintettel mellőzte az alperes új eljárásra kötelezését. (Kúria, Kfv.I.35.444/2016.)