Bf.627/2019/20 – Debreceni Ítélőtábla

(1),

(8)bekezdés I. fordulat], ezért mint erőszakos többszörös visszaesőt 6 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte, kizárva a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből. Rendelkezett a beszámításról, a bűnjelekről és a bűnügyi költségről. [2] Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosítás, hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés és ehhez igazodó mértékű közügyektől eltiltás alkalmazása érdekében jelentett be fellebbezést. [3] A vádlott és a védő a büntetés enyhítése iránt terjesztettek elő jogorvoslatot. [4] A ... Fellebbviteli Főügyészség a ... számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a védelmi jogorvoslatokat alaptalannak találta, ezért az elsőfokú határozat megváltoztatását és a kiszabott büntetés lényeges súlyosítását indítványozta. [5] Az ítélőtábla a két irányú fellebbezéseket a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban Be.) 599. §

(1)bekezdése szerint nyilvános ülésen bírálta el. [6] A másodfokú nyilvános ülésen az ügyész a vádlott terhére bejelentett vádhatósági fellebbezés iránya szerint az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a büntetés lényeges súlyosítását, egyéb részekben a határozat helybenhagyását indítványozta. [7] A védő az enyhítésre irányuló perorvoslatot szintén fenntartotta, a vádlott az utolsó szó jogán megbánását hangoztatta. [8] A fellebbezések kizárólag a büntetés súlyosítását, illetve enyhítését célozták [Be. 583. §

(3)bekezdés a) pont] ezért az ítélőtábla a Be. 590. §

(3)bekezdése értelmében a törvényszék ítéletének csak a jogorvoslattal sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálta felül. [9] A korlátozott fellebbezés jogkövetkezménye a korlátozott felülbírálat, a fellebbezéssel támadott ítéleti rendelkezésen, illetve ítéletrészen kívül azonban a revízió a Be. 590. §

(5)bekezdés értelmében kiterjedt az elsőfokú bíróság eljárásának és azon eljárási szabályoknak a megtartására, amelyek megsértése esetén a 607. §

(1)bekezdése, valamint a 608. §

(1)bekezdése szerint az ítéletet hatályon kívül kell helyezni (abszolút eljárási szabálysértések), a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre a tekintetben, hogy nincs-e helye a vádlott felmentésének és a bűncselekmény minősítésére. Hivatalból döntött ezen túl a másodfokú bíróság a Be. 590. §

(7)bekezdése alapján az egyszerűsített felülvizsgált tárgyát képező kérdésekben. [10] A felülbírálat első perjogi lépcsője az eljárási szabályok megtartásának vizsgálata. A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem került sor olyan abszolút, a Be. 607. §

(1)bekezdésében, illetve a 608. §

(1)bekezdés a-f) pontjaiban írt eljárási szabálysértésre, mely az ítélet érdemi felülbírálatát kizárná. Ilyenre egyébként a fellebbezők sem hivatkoztak. Az elsőfokú bíróság az eljárást igen gondosan és alaposan folytatta le. [11] A másodfokú bíróság ugyanakkor a Be. 591. §

(2)bekezdésének a) pontja alapján az elsőfokú határozat megalapozottságát nem vizsgálhatta, és döntését a törvényszék által megállapított tényállásra alapította. A szankciós fellebbezés elbírálásakor a tényálláshoz kötöttség teljes. E körben szükséges megjegyezni, hogy a vádlott személyi körülményeivel és korábbi büntetéseivel kapcsolatban megállapított tények, melyek elsődlegesen megállapítást igényelnek és nem bizonyítást, különösen a közhiteles bűnügyi nyilvántartásban szereplő adatok, nem részei a Be. 561. §

(3)bekezdés c) pontjában szabályozott ún. történeti tényállásnak, mely a vádló által vád tárgyává tett cselekményekre nézve a bíróság által kétséget kizáróan bizonyítottnak talált megállapított múltbeli eseményeket, azaz a büntetőjogilag releváns, rendszerezett tényeket jelenti, melyek vagy megfeleltethetők (mint jelen esetben) vagy nem a büntető törvény különös részi törvényi tényállásának (Kúria Bfv.I.611/2019/10.). E részben a tényálláshoz kötöttség nem érvényesül, figyelemmel a Be. 599. §

(1)bekezdés b) pontjára is, mely a nyilvános ülés eredménye alapján a személyi körülmények módosítására lehetőséget teremt szankciós fellebbezés esetén is és indokoltság esetén az ítélet valósághűsége miatt a kiegészítés, helyesbítés nem mellőzhető. [12] Az ítélőtábla a terhelti személyi körülményekben történt változás következtében megállapította, hogy a vádlottnak

1. decemberében unokája született és az apja meghalt. [13] A korábbi büntetésekre vonatkozó adatoknál pedig rögzíti, hogy a .. Járásbíróság az ..számú perújítási ügyben hozta meg határozatát. [14] A kiegészítéssel és a helyesbítéssel a Be.
2. §

(3)bekezdés b) pontjában foglalt tények és adatok is teljesek és hiánymentesek. [15] Az irányadó tényállás alapján I.rendű vádlott bűnösségére okszerűen vont következtetést az elsőfokú bíróság és a bűncselekmény jogi minősítése is törvényes. Büntethetőségi akadály hiányában a vádlott felmentésére nem kerülhetett sor. A tényállásban megállapított cselekmény pedig valóban a Btk. 164. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(8)bekezdés I. fordulatába ütköző életveszélyt okozó testi sértés bűntettének törvényi tényállását merítette ki. [16] Az elsőfokú bíróság az anyagi jogi szabályoknak megfelelően állapította meg, hogy a vádlott a Btk. 459. §

(1)bekezdés 31.c) pontja szerint erőszakos többszörös visszaesőnek minősül. Az előéleti adatok alapján ugyanis egyértelműen nyomon követhető, hogy a vádlott mindhárom alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekményt követett el. A személy elleni erőszakos bűncselekmények miatt történt elítélések láncolata rögzíthető, az erőszakos többszörös visszaesést szabályozó törvényi tényállás elemei teljesek (Kúria

1. BK vélemény.). [17] A büntetés kiszabásának felülbírálata során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott javára és terhére szóló bűnösségi körülményeket hiánymentesen, hibátlanul feltárta. Részletesen megindokolta, hogy az egyébként kedvezőtlen előéletű vádlott esetében miért tért el a szabadságvesztés büntetési tételének középmértéktől. Ezen indokokokkal az ítélőtábla teljes egészében egyetértett, figyelemmel a nagymértékű sértetti közrehatásra, a sértett mindvégig kezdeményező, provokatív magatartására és a vádlott megbánó magatartására. A kiszabott büntetés tettarányos, a büntetési célok elérésére alkalmas, igazodik a bűnösség mértékéhez, tükrözi a vádlott társadalomra veszélyességét, így az ítélőtábla sem a büntetés súlyosítására, sem annak enyhítésére nem látott törvényes lehetőséget. A büntetést támadó ügyészi és védelmi fellebbezések ezért alaptalanok voltak. [18] Az elsőfokú bíróság a szükséges részben az indokolási kötelezettségét színvonalasan teljesítette, csak szűk körben volt észlelhető pontatlanság. Elírások miatt az ítélet indokolásában rögzítettek a következők szerint helyesbítendők. A
2. oldal
3. bekezdésében a beszámításra vonatkozó rendelkezés törvényhelye: a Btk.
4. §

(1)-

(3)bekezdése. A

1. oldal
2. bekezdésében az Alkotmánybíróság határozatának száma helyesen 1214/B/1990AB. A
3. oldal
4. bekezdéséből az ítélőtábla mellőzi, hogy a vádlott nagy erővel ütötte fejtájékon a sértettet. Az irányadó tényállás szerint a nagy erő nem a vádlotti ütés, hanem a hanyatt esés következménye. A már idézettek szerint a mértékes fellebbezésnél a tényálláshoz kötöttség teljes, azonban a tényállás részét nem alkotó, a büntetéskiszabásra vonatkozó indokolás nyilvánvaló elírásból eredő iratellenességét helyesbíteni kellett. [19] A törvénynek megfelelnek az ítélet járulékos kérdésekben, így a feltételes szabadságra bocsátásból való kizártság megállapítására, a lefoglalt bűnjelekre és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezései is. [20] Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét a Be.
5. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [21] Az előzetes fogvatartás további beszámítása a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdésén alapul. Debrecen,

1. január
2. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. előadó bíró, Dr. Stál József sk. bíró helyett is: Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke Záradék: A Debreceni Törvényszék 19.B.555/2018/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.IV.627/2019/
4. számú végzése által jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. január
6. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó.